Szeretettel köszöntök mindenkit a blogomon. Mint kezdö blogoló kis türelmeteket kell kérnem, mert ebbe is csak bele kell jönnöm, mint a kiskutyának az ugatásba :)
Egy segédápoló feljegyzései... na és, mi van ebben nagy szám?? Joggal kérdezhetitek valóban tölem. Otthol hány és hány ember dolgozik az egészségügyben, végzik a napi rutinjukat, és senki nem ír blogot.
Nálam kicsit más a helyzet. Elöször is vénülö fejjel kezdtem hozzá új szakmát tanulni. Még ebben sincs semmi különös, mert hála Istennek egyre több asszonypajtás gondolja úgy, hogy bizony egy életkor elmúltával nem áll meg az idö, és soha nem késö valami újat tanulni.
Másodszor ezt az egészségügyi képzést Németországban csinálom, magától értetödöen német nyelven. Ebböl kifolyólag gyakran számtalan félreértés, és komikus helyzet kerekedik ki. És még azt hozzá kell tennem, hogy nem vagyok perfekt németböl, még csak 4 éve, mióta itt vagyok, tanulom. Ismeröseim határozott kérésére fogtam neki ennek a blognak az írásához. Azt mondták jó lenne, ha az agymenéseimet egy helyen láthatnák :)
Ja, és bocsánatot kell kérnem az ékezethibás írásért is.. német billentyüzetem van, sajna nem megy másképp :))
Örömmel olvaslak...........!
VálaszTörlés