És most ki mit sütött legutóbb, mert én ezeket alkottam :)

Na, elég legyen már a panaszkodásból, most adjunk az élvezeteknek is egy kicsit, dolgoztassuk meg az ízlelőbimbóinkat is :)


Mivel december 20-ig reményem sincs arra, hogy együtt reggelizzek a mamival, mert hát engem szólít a kényszerű kötelesség, ezért az egyik este megcsináltam a töltött bucit :)

Buci híján cibattát vettem, olyan friss volt, hogy alig tudtam felszeletelni a késsel.. No, de adtam is az ízlelőbimbóknak rendesen ;) 

A vaj és a sonkaszeletkéken túl megtömködtem házi készítésű szárított, olívaolajba beáztatott kutyafasza-paprikával... az eredmény lehengerlően lángoló volt :)) És nem csak egyszer csípett :(( áááááááááááááááááááá :))

Ma pediglen jött hozzánk Karlaugust is, (a mamim fia :) ilyenkor mindig nagy sütést főzést levágok, mert " a baj nem jár egyedül" elvét követve, ha ö itt van, akkor mindig jön hozzánk Hermann, Karl legjobb barátja is ebédelni...( de ezt nem kell komolyan venni, mindenkinek csak ilyen "bajt " kívánok, és akkor nem lennének nehézségek... aranyember mind a kettő a szó legszorosabb értelmében.. :) 

Brokkolikrémlevest rittyentettem, és tejfölös sampinyon gombát, zsemlegombócocskákkal :) Már unom a szokásos német sütiket, ezért megpróbálkoztam valami mással :)

Azt hittem, lapos-gutaütötte szindrómában szenved, mert sokáig csucsukált a tészta a forma alján... nem akart felkelni :) 

de aztán megemberelte magát, és ez lett belőle... legközelebb a rétegek közt is meg fogom hinteni dióval :)) isteni finom volt :) már nincs belőle, ne is kérjetek...:)) 

Karl pont akkor érkezett meg, amikor kivettem a sütőből... a megszokott huncutsággal a szemében kérdezte, na, mi a szart sütöttél már megint??

Mondtam neki, hogy magam sem tudom, mert most próbáltam ki először a receptet.. de mindjárt, most ugrik a majom vízbe, és megvágtam a tésztát...ott, akkor egy ültő helyükben, ketten a mamival megették több mint a negyedét :)) 

Ùúúúúúúristen, ki fog itt még ebédelni??? De nem kellett félnem, elfogyott minden. A maradékot beraktam kis edénykékbe, és Karl elvitte magával.. Van egy élettársa, Christiane, aki korábban, amíg nem vezettem be ezt a "maradékelvitelt" addig azzal várta haza, hogy de jó, hogy itt vagy újra, jól utaztál?? 

Mióta hordja haza a maradékot, az az első kérdése, hogy mit főzött ma Erika??