BUÉK 2016!
"Kívánok én hitet, kedvet,szép szerelmet, hű türelmet,utakhoz fényt, csodát, álmot,békességes boldogságot,magyar szót és égre kéket,emberarcú emberséget,verseket, célt, igazságot,daltól derűs, jobb világot,bokrok mellé társnak fákat,napfényt, amely el nem fárad,tekintetet szembe nézve,éjt meg nappalt soha félve,kézfogásos tiszta csöndet,és mosolyból minél többet!"
-Balogh József-
„heart“-Emoticon
És én még mindig keresem a helyemet..
- azt a helyet, ahol igazán jól érzem magam
- azt a helyet, ahol a mindennapok tevékenysége nem fullad az unalomba
- azt a helyet, ahol fejlődni tudok...
Németországban a pályafutásomat, mint 24 órás házi-ápoló kezdtem. Ti, akik tanúi voltatok ennek az időszaknak, megismerhettetek engem a Lollós történeteimen keresztül. Imádtam, imádom Lollit, bár az útjaink 6 év együttlét után elváltak.
A következő megálló az életemben a Mobile Pflegedienst volt, mikor is egy Toyotának kinéző, de egy rakás sz@rrá amortizált ronccsal veszélyeztettem a környék lakóit.
Az ember mindig tele van elvárásokkal, nagy reményekkel, aztán mikor csalódnia kell, az nagyon keserves tud ám lenni.
Így voltam én is ezzel a Mobil ápolással. A kollégáim nagyon aranyosak és segítőkészek voltak, a főnököm pedig mosolyogva, poénkodva húzott le rólam 7 bőrt, és fizettette ki velem a kollégák helyettesítésekor az oda vissza utat is. Mikor pedig megkérdeztem, hogy miért nekem kell az extra műszakba járás költségeit állni, akkor még ő volt felháborodva. Havi szinten 200-250 eurót fizettem ki benzin miatt, csak oda meg vissza, munkába járni.
Arról nem is beszélve, hogy 2 hetet kellett egyfolytában lehúzni, csak minden második hétvége volt szabad, benne azzal a lehetőséggel, hogy akármikor behívhatott dupla műszakot vinni. Volt olyan nappalos hetem, amikor a 7 napból 5-ször kellett reggel 6-tól este 10-ig dolgozni.
Na, ennek vetettem véget, mert beadtam a felmondásomat.
Mielőtt elkönyvelnétek magatokban, hogy de nagy marha vagyok, amiért eddig is kitartottam, had áruljam el, ennek nagyon nagy oka volt.
Azt tudjátok ugye, hogy a tanulópénzt mindenhol meg kell fizetni. Na, én ezt tettem.
A másik régióban véres verejtékkel megszerzett Behandlungspflege papíromat, itt, ebben a régióban nem fogadták el. Maradt csak a segédápolói bizonyítványom, de a mögött nem sok praktikum volt. Ennek a Mobil Pflegedienstnek pedig nagyon nagy neve van a környéken, az Auditorok rendszeresen ellenőrzik, és minden évben a legjobb minősítést kapja. Odafigyelnek a dokumentációra, adnak a minőségre, tehát, aki innen hoz magával praktikumot, referenciát, annak megnyílnak az ajtók.
Ezért tartottam ki eddig, de januárban már a kórház Urológiai osztályán kezdek.
Csaltam könnyeket, és nevetést is az arcotokra az innen megismert emberek történeteivel.
Bad Dürkheimból áthelyeztek Neustadtba, ahol lényegesen nyugisabb volt minden, a napi 15-17 páciens, és 20-30 kilométer helyett csak 8-9 ápolt, és 70-120 km utazás. Valójában elmondhatom azt, hogy többet vezettem, mint gondoztam.
De itt is nagyon sok érdekes emberrel találkoztam.
- Idős házaspár, ahol a papó gondozza a demens mamát, nagy szeretettel, odaadással. Ő készíti a reggelit, ebédet, vacsorát, a konyha mindig patyolat tiszta, egy szem morzsa sincs sehová lehullva.
Nem hagyja magára a feleségét, jön velem, felkísér minket a fürdőbe, de inkább hátramozdít, mint segít. Nem győzöm kerülgetni, mert mindig útban van :)
Adja az utasításokat az asszonykának, habár én épp másképp akarom, mert úgy nem esik kezemre, ahogy ő elgondolja. De semmi vész, megdicsérem, hogy de jó hogy itt van, hogy segít, de nem lehetne azt a széket ellenkezőleg állítani, mert ha így áll, nem férek a mamihoz, be kellene bújnom a mosdó alá... erre nagyot néz, hogy húúúúúúúúha, erre nem is gondolt, és már igazgatja is nekem úgy, ahogy én akarom..szóval, jól elvagyunk :)
A mami pedig minden este megkérdezi, hogy de legközelebb is én jövök, ugye??
- Van egy temetkezési vállalkozós bácsikám is..
igaz, ma már a jól megérdemelt pihenését tölti, de nagy respektje van a faluban még mindig. Mikor megérkezem, az asszony már kiabál a Zurának, hogy megjött a kedvenced, itt van a "típusod" :)
Elmesélte a néni, hogy a bácsi milyen kapós ember volt anno, és hogy milyen asszony a típusa :))
Egyszer vendégeik voltak, én meg beállítottam úgy ahogy szoktam, nevetve, és hangosan kérdezve (nagyot hall a bácsi), hogy hol van ez a fiatalember? Csak nem megint a fiatalasszonyokat kergeti?
Na, lett erre kacaj, és az egyik vendég megkérdezte, hogy mennyivel kerül többe a Pflegedienst szolgáltatása, ha ilyen aranyos nővérke jön ki gondozni?
A felesége soha nem hagy úgy elmenni, hogy ne nyomjon egy darab sütit, vagy egy gyümölcsöt a kezembe. Mindig etetne, mint a kotlós a csibéket.
Itt is elhangzott az ominózus kérdés, hogy ugye, amíg élek, magácska jön ápolni?
Most, amikor az utolsó napon elköszöntem, mindketten sírva fakadtak.. nagyon nehéz volt így látni őket.. mintha cserben hagytam volna valakit, nagyon rossz érzés volt..
- Van egy nagy Hohohorgászom is :)
Igaz, a halakat csak kedvtelésből kapdosta ki a pocsolyákból, de nagyon nagy sikerrel ám, a kandalló párkánya tele van serlegekkel, kupákkal. Már nevet mikor megjövök, a felesége is egy tünemény, a lánya minden reggel, és majdnem miden este ott van, segít felhúzni a bácsikát az ágyban, tudja hogy nem lehet emelnem.
Hogy mivel érdemeltem ki ezt a nagy kegyet? Na, ennek története van ám.
A legelső napomon voltam náluk először, még Mariával, akitől átvettem ezt a túrát. A nagy hohohorgász bácsinál minden negyedik nap segíteni kell az ágyból a mobil vécére ültetésnél.
Ugyanaz a típusú emelőgépe van, mint ami Lollinak volt odahaza.
A ponyvának, lent is fent is füle van, különböző állítási lehetőségekkel.
Az első napon ugye, én csendes megfigyelő voltam, nem is szóltam bele semmibe, csak figyeltem elképedve...
Maria fent is, lent is, a lehető leghosszabb állásban akasztotta fel a ponyvát a kampókra. Minek következtében a hohohorgász bácsika egy lapos-guta ütötte kiflialakot vett fel a ponyvában.
Na erre varrjatok gombot... én a csodálkozástól meg sem bírtam szólalni, arra voltam kíváncsi, hogy hogyan passzítják össze a kifliformát, a mobil wc derékszög formájával.
De megcsinálták.. igaz, majd 10 percen keresztül, és a verejték is szakadt róluk, de megcsinálták.
A papó lánya tartotta a mobil wc-t, megbillentette maga felé, de nem is akárhogy, majdnem 45 fokos szögben tartotta az ülőkét, és szabályszerűen belerázták a papót a székbe..
A következő héten, mikor már egyedül mentem, az álluk is leesett a csodálkozástól, mert nekem a papó olyan derékszögben ült a ponyvában mint a cövek, és pikk pakk, egy pillanat alatt a szobavécén ült, mindenféle erőmutatvány nélkül :) Na, innen adódik az elismerés az irányomban :)
Mikor bejelentettem, hogy januártól nem látjuk egymást, a papó lánya magához húzott, megölelt, és sírva fakadt..
- Van egy igazi Dámám is, aki olyan szép volt fiatal korában, talán szebb mint Gréta Garbo..
A vállalkozói negyedben laknak, hatalmas ház, akkora elő-udvar, ahol a lakókocsijuk simán megfordul, hátul parknak beillő kert...
Itt a hátsó részben van egy különálló épület, egy egyterű garzon, a nénike számára.
A berendezés pazar, a fürdőszoba polcán a legmárkásabb legdrágább kozmetikumok, parfümök.
És most jöjjön a svédcsavar....
A nénike 24 óra alatt csak kétszer hagy pelenkát cserélni. Reggel és este.
Hát hiába, valahol meg kell a pénzt spórolni a több üvegcse Chanel parfümre, a nappali és esti kozmetikumokra.
Csak sajnos nincs az a mennyiség még parfümből sem, ami elnyomja a natúr illatokat.
Ha este megyek hozzá, akkorra rendszerint a pelenkából kicsorduló pisi utat talál magának a nadrágon keresztül a tolókocsiban levő ülőpárna legmélyebb bugyraiba.. ha reggel is nekem kell oda mennem, addigra a nadrág már újra használható állapotba szárította ki magát, tehát újra fel lehet venni.
- a zokninak megfejthetetlen szaga van, mikor lehajolok hogy felhúzzam neki, nagy levegőt veszek, és visszatartom.
- azért szokott nadrágot cserélni, megkér, hogy a pisiset akasszam ki a vállfára, és vegyem le a másikat, amit 2 napja tettem oda ki, csurom nedvesen.
- ez az a hely, ahol semmi pénzért nem húzom le a kezemről a gumikesztyűt, még akkor sem, ha konyhába kell kimennem kávét csinálni neki. Sőt, levegőt sem veszek, csak az orromon keresztül..
- egyszer több mint 4 hetet szemeztem egy zacskó Toast kenyérrel, nem, nem attól féltem hogy elmászik, mert már lába nőtt, olyan penészes volt, hanem attól hogy elrepül, mert tele volt muslicával.
Na, itt aztán nem ütött szíven a búcsú, hanem megkönnyebbültem..
Eszméletlen jó humora van a kisöregnek. Mivel nagyon pontosan érkezem mindig mindenhova, tehát kiszámítható vagyok, már vár az ablakban. és onnan integet mikor megérkezem :)
- Micsoda? Magácska már megint itt van? Du Liebe Scheiße, mi következik már megint?
- Hogy micsoda? Berakom magát a mosógépbe, aztán had szóljon! Milyen programot akar, főzőmosást, vagy csak kímélőt?
Megpaskolom a fenekét, és már irányítom is a fürdőszoba felé.. az ajtóhoz érve nem kanyarodik, hanem el akar slisszanni mindig mellette, a kisszoba felé.. úgy kell beterelgetnem, mint a tyúkokat az ólba..
Borotválkozásnál mindig pofákat vág, de soha nem ott változtat a fizimiskáján ahol a szőrt cibálom le róla, hanem az ellenkezőn.. na, ilyenkor szoktam habbal kikenni az orrát is :)
A feleség, látva ezt a nagy összhangot, minden második héten oda kéret, és 2 óra hosszat kell egymás vérét szívnunk a bácsikával :) de jól el vagyunk, már kiokítottam magyar cigányzenéből, a kedvence az, mikor a 100 tagú cigányzenekar húzza a talp alá valót.
Itt is megkönnyeztek mikor elbúcsúztam :(
Ha este megyek hozzá, akkorra rendszerint a pelenkából kicsorduló pisi utat talál magának a nadrágon keresztül a tolókocsiban levő ülőpárna legmélyebb bugyraiba.. ha reggel is nekem kell oda mennem, addigra a nadrág már újra használható állapotba szárította ki magát, tehát újra fel lehet venni.
- a zokninak megfejthetetlen szaga van, mikor lehajolok hogy felhúzzam neki, nagy levegőt veszek, és visszatartom.
- azért szokott nadrágot cserélni, megkér, hogy a pisiset akasszam ki a vállfára, és vegyem le a másikat, amit 2 napja tettem oda ki, csurom nedvesen.
- ez az a hely, ahol semmi pénzért nem húzom le a kezemről a gumikesztyűt, még akkor sem, ha konyhába kell kimennem kávét csinálni neki. Sőt, levegőt sem veszek, csak az orromon keresztül..
- egyszer több mint 4 hetet szemeztem egy zacskó Toast kenyérrel, nem, nem attól féltem hogy elmászik, mert már lába nőtt, olyan penészes volt, hanem attól hogy elrepül, mert tele volt muslicával.
Na, itt aztán nem ütött szíven a búcsú, hanem megkönnyebbültem..
- Van egy öreg Charmeur- om is :)
- Micsoda? Magácska már megint itt van? Du Liebe Scheiße, mi következik már megint?
- Hogy micsoda? Berakom magát a mosógépbe, aztán had szóljon! Milyen programot akar, főzőmosást, vagy csak kímélőt?
Megpaskolom a fenekét, és már irányítom is a fürdőszoba felé.. az ajtóhoz érve nem kanyarodik, hanem el akar slisszanni mindig mellette, a kisszoba felé.. úgy kell beterelgetnem, mint a tyúkokat az ólba..
Borotválkozásnál mindig pofákat vág, de soha nem ott változtat a fizimiskáján ahol a szőrt cibálom le róla, hanem az ellenkezőn.. na, ilyenkor szoktam habbal kikenni az orrát is :)
A feleség, látva ezt a nagy összhangot, minden második héten oda kéret, és 2 óra hosszat kell egymás vérét szívnunk a bácsikával :) de jól el vagyunk, már kiokítottam magyar cigányzenéből, a kedvence az, mikor a 100 tagú cigányzenekar húzza a talp alá valót.
Itt is megkönnyeztek mikor elbúcsúztam :(
- A fatörzs szilárdságú és méretű betegem, aki még mindig küzd, nem adja fel..
- akit a családja már Karácsonykor elbúcsúztatott, mert haldoklott..
- akitől nekem is búcsút kellett vennem, pedig még élt.. és én nem tudtam, hogy mit is kell ilyenkor mondani..
- aki megkért engem arra, hogy amíg oda járok hozzá, mindig nevetve, mosolygósan menjek, ahogyan addig is tettem, mert szomorkodó arcokból van elég körülötte..
Keserű mosoly volt, de megtettem.. sajnos nem sokáig élvezhette a bohókás Erikát, mert elvesztette az öntudatát..
" Ne légy szomorú ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz"
Igen, nehéz az elválás, de Erika csak egy van, és az a fontos, hogy ő jól érezze magát végre, hogy megtalálja a helyét..
- mert mindent amit eddig csinált, házi ápolást, mobil pflegét, azt tiszta szívből, szeretettel csinálta, de nem okozott neki egyik sem igazán nagy örömet.. csinálta, mert csinálnia kellett.
- de egyik sem volt igazán az ő világa..
Most várakozással tekint az urológiára, mert megígérték neki, hogy ha készen áll a tanulásra, akkor megtanítják mindarra, amit a Krankenschwester-ek is csinálnak.
És remélhetőleg támogatják az egyéves iskola elvégzésében is :)
Ezzel az újévi szerencsehozó pereccel pedig az egyik mamikám lepett meg, direkt miattam szaladt el a pékségbe, hogy frissen ropogósan odaadhassa nekem, ezzel köszönve meg a munkámat :)
Tehát, reméljük a legjobbakat, Erika, harcra fel :)
