Abby nagy kalandja Tik-tak Omával, azaz Lolloval :)

Két év után újra Lolloval :) 

Igen, megint itt vagyok, nem esett ki a plajbász a kezemből, csak a bokros gyógyulni-valóim miatt nem voltam toppon, hiába, nem szokta a cigány a szántást :) 

Alig hittem el, hogy eljön ez a pillanat is :) 2 év szünet után újra Lolloval, igaz csak látogatni voltunk a Tik-Tak Omat :) Egész pici volt Abby, amikor Lolli utoljára látta..

Na szóval, elindultunk Tik-Tak Omahoz látogatóba :) 

Felpakoltam rendesen ám, csak olyanokat csináltam, amit Lollo nagyon szeretett. Sütöttem neki darálós kekszet, linzert, vaníliás diós kiflit, és direkt neki a kedvenc salátáját, tejszínes krumplisalátát, egy kisebb lavórral, két műanyag dobozba tudtam neki belepréselni, hozzá napraforgó kenyeret.

Visszagondolva a közösen nevetéssel, vidámsággal eltöltött időkre.. bennem az a huncut Lollo élt, aki a neki szánt teát a virágvázába öntötte, és mikor nógattam a reggeli tréningnél, hogy nem hallom hogy tekerné a cangát, erre a válasza az volt, hogy most épp a hegyről gurul le.. .:) 

Azt sem tudtam hogy melyik oldalról pusziljam, hogy öleljem magamhoz. Szemében az örömtől könny csillogott mikor meglátott, és azt mondta, hogy most innen sehova, mert megy és bezárja az ajtót, a kulcsot meg eldugja. 

De ez a Lollo más volt, mint akit mi ott hagytunk anno 2 éve. Hogy majd 30 kilóval könnyebb lett, az csak egy dolog. Ő egy Genussmensch, aki élvezi az ételt, az ízeket. De ha egyszer nincs mit élvezni, akkor inkább nem eszik. Nem is ez volt a legnagyobb megrázkódtatás a számomra. Hanem az, hogy eltűnt az a szívből jövő pajkos mosolya, huncut pillantása.

- Tudod mit szeretnék csinálni még egyszer, Erika? Igazán szívből kacagni, ahogy veletek tettem. Csak egyszer.. legalább még egyszer az életemben. 

Azt hittem hogy sírva fakadok. Hogy oldjam a helyzetet, azonnal el kezdtem neki mutogatni, hogy mit hoztam, amiket persze azonnal abban a sorrendben ki is kellett próbálni. 

Mikor a krumplisalátára került a sor, már a hangulata is más volt. Először gyorsan letört a napraforgó kenyérből egy szirmot, és csak úgy, csupaszon benyomta, nyelte mit kacsa a nokedlit. 

Aztán jöhetett a saláta, de csak magában, minden egyes kis darabot megforgatott a szájban, élvezte az ízeket. Háromszor szedett. 

Karl-August először csak kacsingatott arrafelé, aztán odament, elővett egy nagy tányért, jól megpakolta és jött a szokásos, rég nem hallott kérdése:

- mi a szart csináltál már megint? - komolyan mondom, már hiányzott ez a fajta dicséret tőle :) 

Aztán nem lehetett hallani mást, csak a fogak őrlését, a nagy nyeléseket nyögések közepette, közbe közbe vetve, hogy ez annyira nem jó, hogy gyorsan meg kell enni.. ne rontsa ott a levegőt :) 

Mindeközben Abby nagyon jól vette ezt a számára idegen környezetet. 

Ott volt Anna-Lena, Karl-August lánya, akit Abby azonnal le Lenizett, vagy ha nem jutott az eszébe, akkor csak úgy kereste, hogy hol van az én barátnőm? 
Együtt díszítették fel a karácsonyfát, jó volt látni ahogy kijöttek egymással. 

Vacsi után Bizsu azonnal kisajátította Lollot, nem volt hajlandó egy lépéssel sem arrébb menni. Felugrott hozzá, és onnan sehova sem, mint egy istenre, úgy tekintett rá.

Az idő is későre járt már, majdnem este 10 óra volt, Lolli, mivel már jól lakott, egyszerűen kivette a szájából az alsó protézist, és letette a rolátorra. Nagyon régi szokás ez nála, hogy étkezés után kiköpi az alsó fogsorát, mert billeg..

Uramatyám, hogy hányszor kerestem én is, mert elfelejtette, hogy hova tette.. Volt olyan is mikor a protkó állt nyerésre velem szemben, de mondtam neki hogy nyugi, jön még kutyára kamion.. 

Szóval, Lolli kiköpte a fogát. Abby földbegyökerezett lábbal nézte, a szemei kikerekedtek, még a szája is tátva maradt, nem hitte el, hogy jól látta amit látott, vagy csak álom volt? 

- húha.. de hogy a fenébe jött ez ki? Eni! ( ez én vagyok) Eni, nézd már! 

Aztán egy pár lépést hátrább lépett, jobbra pillantott, balra pillantott, aztán a két kis kezecskéjét felemelte a szájához, és megpróbálta ő is kihúzni a fogát a szájából. De nem ment.. szegény csak húzta, húzta, aztán jött oda hozzám, és panaszkodott, hogy Eni, ez nem jön ki! 

Én itt már majd megszakadtam a nevetéstől, közben Lollo gondolt egyet, és a felső fogát is kivette. 
Na, ez már Abbynek is sok volt. 

- Még eeeeeegy?  és izgatott mutogatásba kezdett szegény gyerek..Közben Josef bolondította szegényt, hogy vigyázz, megharap! 

De elmagyaráztam neki, hogy miért nincs Lollonak foga, hogy miért kell neki is vigyáznia a fogára, hogy ne legyen protézise. Lassan megbarátkozott a helyzettel, de annyira, hogy mikor Lollo mégiscsak negyedszerre is a krumplisaláta mellett döntött, már Abby vitte oda a fogát a kistányérkán. 

De ideje volt jó estét mondani, lassan már 11 óra volt, Abby csak amiatt kezdett el sírni, hogy miért nem mentünk ki megnézni a lovakat? No, azokat majd holnap.. :) 

Másnap reggel együtt ültünk le reggelizni Lolloval. Direkt készültem erre is. Ehhez fehér kenyeret sütöttem, hoztam magammal Schweinemetet, ezt a frissen darált húst, hagymával, borssal..két pofára ettünk, mint a kölyökgólya..

Reggeli után Abbynek is megjött a kedve, mehetett a lovakhoz :)

Ez pedig az Abby ajándéka volt Karácsonyra Lollonak, saját készítésű :) 

Dél körül búcsúztunk el Lollotol, és remélem hogy nem kell sokat várni a következő alkalomra. 

Lennard :) A második kis unokám :)

Igen, itt van, megszületett :) 2016 Augusztus 9-én, megérkezett a második kis unokám, Lennard :)

Eminek váratlanul be kellett feküdnie a kórházba, ezért Abby ezalatt az idő alatt nálunk volt. Először nagyon megijedt, mert csak annyit tudott hogy a mami a kórházban van, a kórház pedig auááááááááááááááát jelent, tehát a mami beteg. Csak akkor nyugodott meg, amikor a kis öcsi megérkezése után meglátogattuk a mamit, és a saját szemével láthatta, hogy a maminak kutya baja, csak a kis tesó nyekereg :)

Adtunk tehát a maminak kis időt, amit csak kettesben töltött el otthon Lennarddal, ezalatt az idő alatt mi Abbyvel nagyon jól szórakoztunk :)

Ez az egy hét hamar elrepült, és már Abby is óránként emlegette az otthont, tehát hazabatyuztunk :)

Már ránk is ránk fért egy kis babázás :) 

közben telik múlik az idő, lassan már négy hónapos lesz a kis legény :) 

azonos a kutya, a body, csak a gyerek más :) Fent Abby 6 hónaposan, lent Lennard 3 hónaposan :) 

Kórházi szösszenetek 2. csak hogy ki ne maradjon semmi :)

Mi is történt velem eddig? 

Jelentem a német egészségügy csak annyiban különbözik az otthonitól, hogy van benne pénz, pazarul felszerelt, de az az orvos aki tud is valamit az feltehetően nem a német egyetemeken szerezte meg a diplomáját. 1 éve megállapították hogy gerincsérvem van, ami úgy ahogy magától különösebb orvosi segítség nélkül nem rendbe jött, hanem úgymond " beállt"..

2 hónapja nem tudtam kivárni a beutalómat az idegsebészetre, hanem sürgősségi felvételt kértem a kórházba mert már könnyeim hullattam a fájdalomtól. 4 napig nyomták belém a Cortisont és MRT-vel megállapították hogy nekem még gerincsérvem sincs.. menjek haza és mozogjam ki a becsípődött ideget..

Úgy legyen.. de mikor már jó 3 hete a fájdalomtól már szinte elájultam, visszamentünk megint a sürgősségi ügyeletre... nagy kegyesen megitattak egy kupica fájdalomcsillapítóval és megint haza küldtek hogy szerezzek beutalót és menjek az idegsebészetre a szakrendelésre. .2 héttel későbbre kaptam időpontot..

3 nappal később Josef egyszerűen odatolt a szakrendelésre és eltorlaszolta velem a bejáratot.. hogy innen senki se ki se be addig míg nem csinálnak valamit..

Az a főorvos volt aki 2 hónapja hazaküldött azzal hogy még csak sérvem sincs..

Mikor mondtam hogy halódom, csak nézte a zárójelentésemet és el volt képedve hogy hogy merem magam a leírtakkal ellentétben szarul érezni?

Széttárt karokkal felhúzott szemöldökkel kérdezte hogy akkor velem ő most mit is csináljon?

Én szinten felhúztam a vállam és sztoikus arccal csak annyit mondtam neki hogy: motorfűrész. .levágni...

Nagy kegyesen megengedte hogy felvegyenek a sebészetre, és megint elkezdték belém pumpálni a Cortisont napokon keresztül.

Egy erdélyi orvos javaslatára most nem csak azt kaptam hanem mellé izomlazítót is, grátisz..

A 3 nap jött vizitelni az osztály valódi főorvosa, aki addig szabadságon volt.. amikor belépett a szobámba pont akkor voltam úton sírva vinnyogva nyüszítve a WC re.. akkor szembesült az állapotommal..3 nappal később már megint MRT, és kiderült hogy a legritkább és a legveszélyesebb sérvem van, mert a gerinccsatornába záródott ki, teljesen elnyomva a gerincvelőt. .

És ennyi hiba nem volt elég, 4 napot vesztegettek el azzal hogy várni kellett a véralvadási szintemre, mert a protokollal ellentétben nem állították át a Marcumaromat heparin injekcióra..

Ez alatt a 4 nap alatt a pokol összes bugyrában megfordultam, és szinte lebénultam...

Mindeközben őrült keresésben voltam:

"Találj egy helyet önmagadban, ahol ott van az öröm, és az öröm legyőzi a fájdalmat "

és augusztusra volt Emi kiírva a második babával :) 

A kórházi protokoll így zajlik nálunk, Neustadtban, az urológián.

- két csapatra oszlunk, minden csapatban 3-4 ember.. szobáról szobára járunk, életfunkciók mérése, ha a páciens járóbeteg megkérjük hogy álljon fel, és rendbe rakjuk az ágyát..

- ha segítségre szorul, akkor az egyikünk addig ott marad mellette, amíg nem végez komplett mindennel.. amit nem tud csinálni azt megcsináljuk mi. Zárásképp rendbe rakjuk neki is az ágyat.

Hogy néz ki ez itt Ludwigshafenben?

- reggel jön egy ápoló vagy ápolónő. A szomszéd mami volt ma a szenvedő alany.. gerinc műtét után, már mobilizálják, kiültették az ágy szélére.

- az ápoló hozott neki kis mosdató tálban vizet, feltette az éjjeli szekrényre, és ott hagyta, hogy majd jön vissza ha fentről lemosta magát.

- hamar kész lett a mami, a nővérfinek se híre se hamva. .visszadőlt az ágyba, betakarózott..

- jó félóra múlva megjött az ápoló. . Lemosdatta alulról, majd megint Kiültették a mamit fogmosás végett.. de ö megint elrohant valahova...

- a mami nem tudta tartani a vizeletet, odapisilt a lába alá, megcsúszott, és már le is zúgott az ágyról..

- összeszedték a mamit, rohangáltak körülötte mint fing a fürdőben..mikor lecsendesedett minden, és úgy gondoltam hogy már hatni kellett annak a sok szarnak amit reggel korán belém nyomtak, elindultam letusolni. 

Hogy hogy nem ment, azt nem ragoznám..csak annyira jutott az erőmből hogy a végén csak magamra csavarjam a törölközőt, és megcéloztam a kijáratot. .

- amikor szenvedtem ki magam a fürdőből, a nővérfi épp a mami körül dongott...én már sírtam, vinnyogtam, és alig bírtam magam a 6 lépésre lévő ágyamig elvonszolni..

Nagy nyögések közepette felhúztam a lábam az agyra, eldőltem az oldalamra a hiányos neglizsémben, vinnyogva, levegő után kapkodva próbáltam a lábamban lévő görcsöt a kezemmel kinyomni..

Közben a levegőre bízva magam kedélyesen száradgattam..

Nem jött oda hozzám, még annyira sem, hogy megnyugtasson, még egy szava sem volt hozzám..

Körülbelül egy negyed óra múlva tudtam magam gatyába rázni..de mire felöltöttem az ünnepi játszóruhámat, totál kész lettem..

Elhiszitek, hogy nincs kedvem ettől a teamtől semmilyen segítséget kérni?? Inkább szenvedek egyedül. .

Május 6.-án 4-5 órát dolgoztak rajtam a sebészek, csak azért imádkoztam hogy jobban műtsenek mint ahogy diagnosztizálnak.

Túl vagyok rajta, de az eget még sokszor nagybőgőnek nézem.. lassan, nagyon lassan javulok. A Rehabilitáció és a teljes felépülés olyan 6 hónapra tehető...

Ez is meg van még sincs este.. most volt itt a főorvos, minden jót kívánt, megrázta a kezemet vagy 3-szor egymás után, és azt mondta hogy nem győz csodálkozni azon hogy így kitartottam ilyen fájdalom ellenére..

Miért? ? Ha kiugrom az ablakon, azzal jobb lett volna? Mondtam neki, hogy higgye el, hogy a legszívesebben saját magamat ástam volna el, és minimum arra készültem hogy megbolondulok..

Elmesélte hogy mikor még nem volt ez a csúcstechnológia, akkor valamilyen kontraszt anyagot itattak meg a beteggel, utána csináltak róla egy felvételt, és az mutatta ki a problémát. De ilyen esetben, mint nálam, mikor a gerinccsatornába záródott ki a sérv, semmit sem tudott kimutatni a felvétel, és sokszor azt hitték hogy a beteg csak szimulációs játékból játszik ilyen kihalósat..

Na, gondoltam magamban, akkor a mézes-csupor doktor sürgősen oktatásra szorul már ami a modern technológiát illeti, mert szerintem ő ebből a sötét középkorból származik.

Megint kézrázás következett, még egyszer egy nagy elismerő mosoly, ellátott jó tanácsokkal,
és hogy nem kell visszajönnöm hogy kiszedjék a varratot, megcsinálja azt a háziorvos is..

Megint kirázta a karom a helyéről, s széles mosollyal elbúcsúzott..

Na végre. .....anyúúúúúú....megyek haza

Hogy hogy érzem magam?? Reggel lecsapkodtam magam tisztálkodás címszó alatt azzal a rongydarabbal.. ahol tudtam rendesen, vízcsurgatósan lemostam magam, de sok helyre csak a csapkodás jutott.. foltokban

Aztán kész is voltam, kicsusszant a lábam alól a talaj.. szóval van még mit erősödni..

De már a cuccaim a bőröndben vannak, már csak én hiányzok belőle, aztán irány Surány, Emi visz haza.

Egy hét otthon, anyukámmal, aki direkt miattam utazta körbe a fél világot, csakhogy a lábadozásom ideje alatt itt lehessen velem.


Aztán Bad Bergzabern, rehabilitáció. Kerek három héten keresztül :)

Rá kellett sajnos jöjjek, hogy mennyire is leépültem március óta. Aktívan részt veszek mindenben amit kiírnak nekem, de a nyelvem csak húzom magam után.

Mikor először felültem a cangára, 2 perc múlva le akartam esni róla. Pedig nem is volt olyan erősre állítva mint az otthoni...

De már annyit elértem hogy 10 percet megállás nélkül le tudok tekerni. A konditeremben vannak különböző típusú eszközök még, amivel kínozhatom magam.

Nem liftezek hanem lépcsőzök. Napjában sokszor, 3 emelet le meg fel..
A térdem még nem igazán bír megtartani, de hát erre találták ki a korlátot

Tegnap volt az első vizitornám és azt nagyon élveztem . .ma ünnep lévén nincsenek kezelések, de voltam már szabad akaratomból a tornateremben a feszítő gyakorlatokat megcsinálni.

Aztán 45 perc uszoda..megállás nélkül úsztam, aztán meg helyben futottam. 15 perc helyben futás, magas térdemeléssel kombinálva, aztán sprintelés a vízben, már amennyire a vízben lehet sprintelni

Az összes felesleges kilogramm önálló életre kelt rajtam, ide oda dobálták magukat, meg jó hogy állva bírtam maradni a vízben  olyan hullámokat generáltam, hogy ilyen esetben a Balatonon már kiadják a vörös riasztást.

De futottam.. amit szárazon nem tudok, mert 50 méter után szét akar robbanni a lábam, azt istenuccse jól esett a vízben megtenni

Ma jön még egy nagyobb séta, átruccanunk Franciahonba, itt van egy köpésre hozzánk..

De én valamit kurvára nem jól csinálok itt a rehabon. 😭😭😭😭😭

Ezen a héten igen sok fiatalabb, a 40-50 es korosztályhoz tartozó páciens érkezett. Ezek aztán tudják hogy hogy kell élni..

Míg én este a nővérkét kergetem a Markumar miatt a labirintusnak is beillő folyosókon, és mivel két szint tartozik hozzájuk ezért aztán van hol kujtorognom, ezek az újak meg mit csinálnak?? 😣😣😣😣😣

Puccba vágva magukat irány a borászat.....🍷🍷

Míg én este az ablakból csak a zöldellő szőlősben gyönyörködöm, aztán mint akit agyonvágtak úgy megyek aludni, mert ki vagyok dögölve, addig ezek meg a tavalyi szőlő levét szürcsölik..
😭😭😭😭😭😭

Konklúzió : kevesebbet kell tornáznom, hogy legyen erőm a borospoharat emelgetni 😂😂

Rehabos kitekintés  😂😂😂

A szebbik és az erősebbik nem szinte minden korosztálya képviselteti magát.

Hiába, a betegség nem válogat, öntörvényűen tarol...

A szebbik nem képviselői a nagyobb frászok, és főként az idősebb hölgyek azok, akik totál falsul mérték fel a helyzetet.

Vegyünk egy pár példát. 

Rehabos divat: 

- A férfiak kivétel nélkül tréning ruhát hordanak, rövidebb hosszabb nadrágot vesznek fel a többnyire fehér pólókhoz.

- A hölgyek nagyobb része sem szenved fogalomzavarban, és a hely nevéhez méltóan válogatta össze a ruhatárát.

Üdítő kivételt jelent az a kisebb százalék, akik a konditeremben élre vasalt nadrágban, hozzá passzoló habos babos fodros blúzban, mellényben, rajta arany kitűzővel, ridikült lóbálva jelennek meg. Mindegyikük elhullatta már a csikó fogát, lassan abba a korba lépnek, amikor a hamut is mamunak mondják.

Lesokkoltam tegnap mikor megláttam az egyiküket.

Épp javában birkóztam az egyik erőgéppel, 25 kilót húztam be mellmagasságban behajlított könyökkel, aztán engedtem vissza lassan, mikor a homlokomról legördülő izzadságcseppeken keresztül azt hittem hogy rosszul látok..👀

Élre vasalt tojáshéj színű nadrág, hosszú ujjú zárt fehér színű blúz, a mellény színben passzolt a nadrághoz, a nyakában egy szivárvány színben pompázó hosszú sál lógott, a fején egy csinos kis szalmakalap volt,👒 a kezeit olyan színű könnyű nyári kesztyűbe bújtatta, mint a sárgalázban elhunyt kínai riksák arcszíne...és kedélyesen lóbálta a kis ridikült...👜

A terem csendes kis zsongását egyszer csak egy nagy csattanás törte meg..

Kiejtettem a kezemből a kondigép fogantyúját, és a 25 kiló durranva csapódott vissza a helyére.. Ez a hang terített magamhoz, mert rajtam kívül senki sem bámulta a mamikát. Hiába, van még mit tanulnom

A rehabos tréningek: 💪💪💪💪

Azt kell hogy mondjam, hogy le a kalappal a fiúk előtt. .. mindent maximálisan, az erejükhöz képest megcsinálnak. Fiatalabb vagy öregebb, az mindegy..

És a lányok?? Arra a varázsszóra várnak, hogy " csak addig csinálni amíg nem okoz fájdalmat "

Mihelyst ez elhangzott a tréner részéről, már el is dobtak mindent a kezükből, és a medencében féktelen viháncolásba kezdenek..

Az erőgéppel is csínján bánnak, csak a minimális súllyal dolgoznak, a kerékpáron is a leggyengébb beállítást veszik. Ennél az erősségi foknál, illetve mit is beszélek, ennél a gyengeségi foknál elég ha az ember ráfúj a pedálra, és az magától teker.. 🚲

A rehabos büfében 🍜🍌🍲🍎🍝🍓

Marha jó találmány ez a büfé. .csak ne akarja mindenki egyszerre lerohanni..
Az elején úgy gondoltam, hogy hagyom had menjen le a nagyja, elég lesz jó fél óra múlva lemenni kajálni.

Csak sajtszeleteket hagytak a tárcán..abonett kenyérrel isteni finom volt. Még jó hogy vajból soha sem fogynak ki, így meg tudtam kenni had csússzon. Ami szintén nem fogy el, az a savanyúság. .minden van..répa, zeller, paprika, retek, cékla, spárga, paradicsom, uborka, gyöngyhagyma, meg savanyú pofa is, mert annyit ettem belőle a sajtos kenyérhez.

Ebből tanultam, vacsorakor inkább tolongok egy kicsit, de a filézett deszkalapjaimat inkább sonkával meg májkrémmel borítom, mint sajttal.

A reggelinél nincs ilyen gond.. maradok ilyenkor is a filézett deszkalapjaimnál, amit cseppet sem spórolósan megkenek vajjal, meg lekvárral. .néha elcsábulok és zsömlét eszem, de azt is vajjal lekvárral. ..

Cseppet sem vagyok hülye. . Amíg a kórházban a vajas lekváros zsömle volt a halálom, most meg itt szívesebben eszem mint a felvágottakat.

Utána egy kis zabpehely tejjel, és indulhat a nap

Nagyon sokan bottal vagy rolátorral közlekednek. Sokan a tányért púposan felhalmozzák vajjal, lekvárral, 5 -6 szelet kenyér, vagy egy nagy kupac zsömle. .aztán az asztalnál mindezek egy táskában landolnak, ami vagy a boton vagy a rolátoron lóg.

Ennyit lehetetlenség megenni, ilyen nagybélű ember nincs.. egy nem is.. de több igen.. és még nagy bél sem kell hozzá. Jött a család látogatóba
Azt hittem behalok mikor megláttam. .
Mert annyira rá vannak szorulva az ingyen vajas lekváros kenyérre

Vagy a rehabos kajának más, finomabb az íze? Ki tudja

Na, ezzel ki is végeztem a kórházi fejezeteket :) Remélem egy jó időre elfelejthetem, hogy hogy is néz ki páciens szemmel. 

De a legnagyobb félelmem is elmúlt. Mivel a próbaidőmben lettem beteg, féltem hogy elveszítem az állásomat is. Az osztályvezető főnővér megnyugtatott, hogy várnak rám, mindegy mennyi időbe telik a felépülésem :) 

Rengeteg minden meg tudja törni az embert, ha nincs, amibe kapaszkodjon. Én is őrült keresésben voltam, hogy megtaláljam a szívemben azt, ami elűzi a fájdalmakat..

Köszönöm szépen mindenkinek, elsősorban a családomnak, Nicole, Emi, Josef, Drága Édesanyám, Beáta.... köszönöm szépen a barátaimnak, minden ismerősömnek, hogy biztattatok, hogy aggódtatok, és hogy még aggódtok értem

Köszönöm a szerencsémnek, hogy egyáltalán van kiért aggódnotok.. mert voltak pillanatok, amikor azt hittem, hogy innen már nincs tovább..

Köszönöm mindenkinek...a szülinapi jó kívánságokat, azt hogy egyáltalán csak vagytok nekem, hogy mellettem álltok, hogy támogattok..

Köszönöm a Jóistennek, hogy ilyen sok csodás barátokkal ajándékozott meg.. köszönöm, köszönöm, köszönöm

- és bocsánat, de most pityogok egy kicsit, mert most annak van itt az ideje - de ezek már a megkönnyebbülés örömkönnyei -