Negyedik hetem az öregekotthonában...

        

"Szójapörkölt, szójakolbász, szója fasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!"

Hofi 

Harcra készen, újra töltve, mint a filmbeli.... hány lövetű is?? Öt, hat, hét??? Mindegy, de tényleg, felfrissülve újra csatasorba álltam. Erre mit kapok?? Rüdiger élcelődik velem, de olyan hangsúllyal, hogy azt nem lehetett félreérteni....

- Itt van, megjött már, de rég láttunk, ha nem jössz, nem is tudom mi lett volna velem...

Őszintén??? Legszívesebben tökön rúgtam volna :(

Felvettem a kis köténykémet, és kezdjük akkor a délutáni előkészítést. Megkaptam az ukázt is Rüdigertöl. Menjek ahhoz a mamókához, tisztába tenni, mivel lecsúszott, felhúzni, megigazítani alatta a haránt-lepedőket, alápóckolni jobbra, megitatni, slussz...

Bementem, automatikusan a szekrényből ki az éjszakai pelust, a reggelit is kikészíteni a friss hálóinggel együtt, oda a mamihoz, és csak bámultam naaaaaaaaaaaaagy kerek szemekkel:)


Most mondja meg valaki, hogy lehet egy teljesen lecsúszott beteget felhúzni, ha nem férek hozzá?? Ez az egészen modern betegágya volt a maminak, de a fejtámlás végénél nem csak egy vastag rúd volt, ami alapból jár, mert arról csüng lefelé a kapaszkodó, hanem nem messze tőle volt egy hasonlóan vastag rúd is, aminek a végén az éjjeli lámpa volt..


A két rúd közt kb. annyi hely volt, hogy talán az alkoholista barátom lapjával befért volna...de ééééén ??


Hát hogy bújjon át egy teve a tű fokán?? Szerintem Rüdiger nevetett magában, és arra várt, mikor rohanok hozzá.. na azt várhatod barátocskám, hogy én nálad segítségért kuncsoljak.. és igenis, átbújt a teve a tű fokán, megoldottam, de ha valaki lát, hát halálra neveti magát, amit összeszerencsétlenkedtem ott..


Már a két rúd közt voltam, de mivel nem vagyok csak 165 centi alacsony, és nem 2 méter magas, ezért azt az elvet követtem, hogy ha nem elég a karod, akkor told meg egy lépéssel...

Na, lépésnek nem nevezhetném amit ott elkövettem, hanem inkább egy ugrándozásban megrokkant hegyi kecske utolsó próbálkozásának.

De elértem a mamót, és egy lendülettel fel is cibáltam.. de olyan svunggal, hogy szegénynek majdnem bevertem a fejét az ágytámlába. Na, gondoltam, csak most az egyszer élje túl, legközelebb méteres vastag talpú cipőt veszek fel hozzá :) de túlélte :)

De gondolhatjátok, mire én szegénykét rendbe raktam, ezalatt az idő alatt Rüdiger három másik mamókát kivégzett :)

5 órakor már mindenki elő volt készítve. és olyasmit éltem át ekkor, amit még itt sohasem..majdnem elaludtam... nem volt mit csinálni.. csak ténferegtem jobbra balra, aztán leültem, és csak lestem, hogy mi történt?? A kajaosztásig síri csend és nyugalom volt..

Vacsiosztásnál hiányoltam az alkoholista barátom tálcáját... csak nem meghalt, vagy már valaki bevitte volna a szobájába a tálcát??
Vacsoráztatás, és utána egyedül segítettem be az ágyba a kedvenc tolókocsis mamókámat:)

És klappolt minden, ha nem tudtam mi jön, akkor mondta :) Megpuszilgattam, jó éjt kívántam neki, és mars haza :)


Másnap Natália, és Irina.. érdekes módon Natáliával meg nem álltunk egy percre sem, de mindenhol ketten voltunk, és szokásához híven tanított..meg sem fordult a fejemben az elalvás gondolata.. épp kész lettünk a vacsiosztásra mindennel.

Nekiindultam szétosztani a szobájukban maradóknak a teás-papit, mikor Herr Alkohol szobájához érve megkérdezte Natália, hallottad, hogy tegnap délelőtt meghalt?? Egyszerűen csendben elaludt.

Gyüüüüüüüüüüüüüüüüüüüülölöm az alkoholt!!

Úúúúúúútálom látni, hogy mennyire tönkre tudja tenni az embert!!

A mamimat,Lollit, mint már azt százszor leírtam, pénteken mindig fodrászhoz hordom. Björn üzlete az öregek otthonával szemben van. Gondoltam, amíg a mami a búra alatt ondolálódik, addig a kutylikkal beköszönünk a kisöregekhez.

Björn itt szülinapi meglepiként házhoz jött :) 

Volt nagy öröm a kisöregek között, Bizsu is kedvére nyalogathatta mindenki kezét, szegény nem tudta, mikor kihez menjen, mert mindenki simogatni akarta. Szóval sikerük volt a kutyliknak az otthonban :)

Szombaton mikor megérkeztem, egyből azzal fogadtak, hogy de legközelebb is beviszem őket??? Na nááá,hogy be ! :))

Bizsu nővér, és a kísérője, Toffyfi :) 

Szombaton olyan felállásban dolgoztunk, amit eddig még nem láttam. Délelőtt fél kilencig 2 nővér, és velem együtt 3 ápoló volt. És nem lettünk kész azzal a munkával, amit máskor 1 növér, és 2 ápoló zökkenőmentesen elvégez!! (nem rosszmájúságból, de nem tudtam volna megszámolni, hogy hányszor mentek ki bagózni :))


Megkaptam a magam kis cetlijét, nnna, akkor kezdjünk hozzá.. Egy olyan mamóka is volt a listámon, akinél még eddig nem voltam, csak párszor léptem be hozzá valami apróság miatt, és akinél csak néztem, mert nem tudtam, hogy egyedül mennyire képes, hogy tud állva maradni, hogyan tartja magát, mivel hogy ö is állandóan tolókocsiban ül. Nem mondhatnám, hogy különösebben kedves volt eddig hozzám, hanem inkább olyan várakozó állásponton volt. De inkább közelebb volt a morcihoz, mint a kedvességhez. Bizsunak hála, ö is elvarázsolódott :)) Mosolyogva fogadott, mindent csinált, amit kértem tőle, és minden nehézség nélkül lemosdattam az ágyban, kiültettem a szoba - WC-re, felöltöztettem, kiültettem a tolókocsiba, és mindenben készségesen segített, erején felül is :))

Megköszötem már Bizsunővérkének ?? :)) 

Kész voltam mindennel pont időre, mikor rohan az egyik nővérke, hogy az én listámon van e rajta a kedvenc életvidám tolókocsis mamim?? Nem?? Nem baj, rohanásban hozzá, mert még mindig az ágyban van, és a többiek már ülnek az asztalhoz... Szegény mamókám majd felrobbant az idegtől, nem tudom ki volt az a nagyokos, aki reggel fél 7-kor csak beköszönt hozzá, hogy ébresztő, lassan készülődni kell, és hogy ne unatkozzon,bekapcsolta neki a tv-t. Gyerekműsor volt a tv-ben, ami meg egyáltalán nem érdekelte, és még csak el sem tudta onnan kapcsolni a készüléket, mert pár napja eltűnt a kütyüje ( tavirányito = kütyü ) Fel sem tud ülni egyedül, amíg ki nem rakom a tolókocsiba, addig teljesen tehetetlen. Szóval, nem értem az embereket. Nem vagyok nagy ász, de amit megtanultam, azt próbálom nem félvállról venni, és jól csinálni..

Másnap is csak néztem, hogy végezte az esti szolgálatos a dolgát az egyik feledékeny mamikánál...reggel fel kellett keltenem, felügyelni mit csinál, amiben kell, segíteni.. Nem nagyon szereti az inkontinencia betéteket, mindig ki is spórolja, de nem is igazán van rá szüksége.. ez inkább csak megelőző intézkedés lehet a személyzet részéről.. reggel lehúztam a pizsamanadrágot róla, és csak lestem, hogy pelenkanadrág volt rajta..kikísértem a WC-re, húzom le róla, hát alatta egy bugyi volt.. a bugyi alatt meg még egy bugyi...alatta meg még egy... :))

a hagymáról nem húz le az ember annyi réteget, mint ahány bugyogót lecibáltam a mamiról :))


Ha kész vagyok a kiosztott tennivalóimmal, már nem kell mondani hogyan tovább, csinálom magamtól.. tudom kikre kell jobban felügyelni, hova kell többször bekukkantani. a szennyest összegyűjteni, lehordani a mosodába.. Van egy öreg mamóka, aki ágyhoz van kötve, hozzá mindig külön be kell köszönnöm, ha jövök, ha megyek.. azt mondta, hogy az isten tartsa meg ezt a jó szokásomat, hogy ilyen barátságos vagyok az emberekkel, és szánok rájuk pár percet...mert ez mindennél többet ér..

Egy mamikának kifejezetten én vagyok a lelki szemetesládája, nekem sír, panaszkodik, mikor egyedül érzi magát. Akár jövök, akár megyek, hozzá is beköszönök, megpuszilom, további szép napot kívánva neki még. Ma ott ült kint a közös helységben, a két demens pácienssel, meg a tolókocsis mamival, akit Bizsu megszelídített.. Elköszöntem töle, megpuszilgattam, ahogy szoktam, és olyan tekintettel nézett körbe a többiekre, mint aki azt mondja a szemeivel, hogy, na, mit mondtam?? engem szeret itt valaki :)) és ekkor a kevésbé morci demens mami is kitárta felém a karját, és várta a búcsúpuszit..:)) de akkor már odamentem a megszelídített mamókához is, és az igazi morci demens mamókához is, akit először Bizsu mellett láttam mosolyogni, és azóta sem :)) öt is megpuszilgattam és csoda történt, én is megkaptam a mosolyt .... :))

Fenyvesi Edit - Gyógyító mosoly.. festmény

Pénteken nem viszem sosem túlzásba a főzést, mert nincs rá idő.. vagy maradékot eszünk, vagy csak valami kész alaptésztára (Flammkuchen) felhajigálok egy kis hagymát maradék sonkával, vagy spárgát sonkával, sajttal megszórni, és mehet be a sütőbe... 20 perc alatt tokkal vonóval kész van... és imádjuk..

Flammkuchen... nyamm, nyamm..