Hogy kiről is beszélek, nanááááá hogy a Zembörről!
Akkorát nevettem, hogy ezt frissiben nektek is el kell mesélnem :) Tehát, helyzetjelentés Combos Josef háza tájékáról.
A legtöbben tudjátok, hogy hol dolgozik, azok kedvéért írom le, akik nem ismernék. Grillcsirkét süt és árul a drága.
Mivel ezekben a hideg téli napokban a nyitott kocsiban összeszedett egy jó kis tüdőgyuszit, úgy döntött, hogy munkahelyi leírás ide vagy oda, de nem akar a kocsiban fagyott kakas lenni, ezért a céges-szimbólumos fekete póló felé felvett egy meleg polár fekete felsőt. Mert a kocsiban csak addig akar lesülni a hátadról még a bőr is, amíg a röpke órácska alatt pirosra, ropogósra nem sülnek a combikák, pipik, utána pedig ugrálhatsz, hogy nehogy odafagyjon a lábad a padlóhoz.
Ma egy nemszeretem városkában kellett letömnie az emberek torkán a falatot. Nemszeretem városka, mert nem nagy a forgalom, alig esznek, tehát kevés a vendég, és túl sok az unalom. Márpedig Combos Josef a pörgést, a nevetést, a jókedvű és elégedett vendégeket szereti.
Nagyot nézett azonban a mai napon. Mi a fene lelte ezt a kisvárost, az emberek csak jönnek, vesznek, esznek, telik a kassza. Olyan virágos jókedve kerekedett, hogy nem is fért a bőrében.
Kora délután, mikor kicsit megcsappant a sokadalom, besétált a pékségbe kávét venni magának. Kifelé jövet örömmel konstatálta, hogy egy éhes vendég kívülről támasztja a pultot.
Hogy mi a fene is bújt belé, nem tudom, de ahelyett hogy egy elegáns lendülettel felugrott volna a porondra, és széles vigyorral megkérdi, hogy mit tetszik parancsolni, odaállt a kocsit kívülről ő is megtámogatni, a másik pasas mellé. Feltette a pultra a pohár kávéját, komótosan beleöntögette az egyik tejszínt a másik után, és várakozóan körbe körbe tekintgetett, mint aki szintén az eladót várja..
- Hát igen, én is várok- mondta a potenciális vevő. Két csirkecombot akarok magammal vinni.
- Nekem meg egy egész csirke kellene- felelte neki hirtelen ötlettől vezérelve a Zembör, - de ki tudja, mikor jön meg az eladó, hol is van egyáltalán?
-Tudja mit- folytatta ez a nem normális lökött ürge..- bemegyek én a kocsiba, és kiadom magának azt a két csirkecombot, nem fogok én sem tovább itt várni..
- De azt lehet, csak úgy egyszerűen?- kérdezte kikerekedett szemmel a vevő.
- Persze hogy lehet, majd itt hagyjuk a pénzt a pulton érte, - felelte szemrebbenés nélkül a Zembör neki.
Aztán egy elegáns mozdulattal, azzal, amivel már az első pillanatban fel kellett volna ugrania, felugrott a kocsiba, kezébe vette a húsos ollót, és elkezdte levágni a nyársról a két csirkecombot. Már a tálcán hevert a pipicombi, mikor Josefünk a pékség felé pillantva meglátott kijönni onnan egy idegent..
- Hűűűűűűűűha, jön az eladó, és eldobva a kezéből az ollót kiugrott a kocsiból.
Ti még így sprintelni embert nem láttatok, mint ahogy azt ez a szegény lóvá tett vevő tette..
Sansza sem volt Josefünknek hogy utólérje, ezért a nevetéstől már fuldokolva kiabált utána, hogy hééééééééééé, álljon meg, jöjjön vissza, csak tréfa volt az egész :)
De a világcsúcsot futott ürge is jól járt, mert Josefünk engesztelés fejében ingyen adta oda neki a két csirkecombot.
- Megjegyeztelek, ember, megjegyeztelek- mondta neki nevetne a kuncsaft, és magában továbbra is rötyögve elégedetten távozott .
