"Szójapörkölt, szójakolbász, szója fasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!"
( Hofi idézet :)
 |
| Sophienheim in Siegen |
A nyáron befejeztem a segédápolói képzést, de csak akkor kapom kézhez a papíromat, ha elvégzek egy 112 órás gyakorlatot is. Hogy hol akarok szerencsétlenkedni, azt rám bízták :)
Nos, nekem nem volt bátorságom a kórházban gyakornokoskodik, így hát egy közelben levő öregek-otthonába kopogtattam be a kérésemmel. Az ingyen munkaerő mindenhol jól jön, de hogy ezek mennyire örültek már látatlanban is az én két bal-kezemnek, azt el sem tudjátok gondolni.
Öregek-otthonával kapcsolatos emlékeim a gyerekkoromból vannak, és azok meglehetősen szép emlékek voltak. Anyukám dolgozott ott, és én gyakran feljártam a barátaimmal oda játszani.
 |
| a dédestapolcsányi kastély |
Anno kastély lehetett, óriási , büszke, dacolt a 40-es évek borzalmaival, számunkra vadregényesnek tűnő park tartozott hozzá. A kastély fent állt egy dombtetőn, a domb egyik fala meredek sziklafalba torkollott, alatta csendesen csobogó patakocskával.
De azért szemrebbenés nélkül kúsztunk másztunk a sziklafalon fel le, mígnem egyszer az egyikünk olyan szerencsétlenül esett le onnan, hogy eltörte a lábát. Na, ezzel kezdetét vette a száműzetésünk a kastélykertből, mert hát ilyen áldatlan, istenadta rossz kölköknek ott nem volt semmi keresnivalója.
Innentől kezdve még érdekesebb volt titokban belopózni a kastélyparkba, és csak azért sem engedelmeskedni :))
A következő élményem az öregek-otthonáról már kissé mellbevágóbb volt. A mamimat vittem el két éve egy öregek otthonába látogatóba, és azt hittem, hogy azzal a lendülettel, amivel bementem, ki is fordulok egyből...
Minden gyönyörű, csili-vili, ragyogó tiszta volt, de az az átható kórházszag, ami mindenhonnan áradt, teljesen letaglózott.
Ùúúúúúúútálom a kórházakat!!!!!!!!!!!
Kórházszag ide vagy oda, ha kell a papír, orrot befogni, és mars dolgozni!!!
Minden héten szerdán és csütörtökön délután 16-20 óráig, szombaton és vasárnap pedig reggel fél 7-től - fél 11-ig vagyok ott. Így legalább nagyjából látom, hogy mit csinál a délelőttös, és mit csinál a délutános műszak.
Szerdán nagy reményekkel betoppantam, és a lendületem itt meg is lett rendesen akasztva :)) Szegény osztályos nővér hirtelenjében nem tudta, mit is kezdjem velem, és csak leültetett maga mellé, hogy várjak kicsit, mindjárt kezdjük a délutáni munkát, de előbb dolga van a számítógéppel.
Én is használtam már jó pár programot a munkám során, nagyjából tudom, hogy hogy megy a dolog az Accessben, láttam a kérdéseket, a mezőket, és azt is láttam, hogy szegény szerencsétlen nem tudott mit kezdeni az egésszel :)) a könyvet bújta, a másik komputert leste, hogy más mi a fenét és hogy is csinált... :)) gondolom én is idegesíthettem, és akkor mondta, hogy menjek a segédápolóval, és nézzem hogy mit csinál... hát, már az első pillanattól EZT KELLETT VOLNA MONDANIA!!! :))
Elindultam hát a Rüdigerrel, követtem mint az árnyék ...betegről betegre, először a fekvő betegek, pelenkacsere, alápóckolás, írt valamit egy jegyzőkönyvbe, futás a másik beteghez..
Volt ott egy 102 éves mamika is, összegörnyedve, mint egy göcsörtös ezeréves vén fa, olyan merev volt mindene, ízületes mindenhol, hasonló tünetekkel, mint itthon Frida mama, akit a barátném ápol. A pelenkacserénél vártam, hogy Rüdiger lassan átfordítja a mamót, óvatosan, vigyázva, mert Fridánál is hallani ahogy recsegnek, ropognak, kattognak az ízületek minden mozgatásnál, és néha azt vártam, hogy mikor törik el az egész pöttöm asszony, mint valami gyenge üvegfigura...
Erre, megfogta a haránt-lepedő két sarkát, és mint ahogy én lerázom a terítőről a morzsát, olyan mozdulattal fordította a mamókát a másik oldalára... Én azt hittem, hogy az ágy másik oldalán levő rácsról fog visszapattanni, de nem, már gyakorlata volt a Rüdigernek abban, hogy mekkora erőbedobással tud egy ilyen törékeny mamókát csak úgy átzuttyantani a másik oldalára.
Hát, nekem az állam is leesett..Ok, megértem, 17 beteg egy betegápolóra, az nem semmi, és nincs idő semmire, de ez a személytelen bánásmód, ez kicsit letaglózott.. :(
Vacsoraosztás, segítettem megetetni egy másik kisöreget, utána felügyelni a lefekvést... és lassan este 8 lett, jöhettem haza.
Másnap megújult lendülettel léptem be megint ebbe a (számomra) bűzbarlangba :))
Nem hagytam magam elkeseríteni a látottaktól.. -na, majd én, majd én megmutatom, hogy kell megváltani a világot – hangulatban álltam neki az elkövetkező 4 órának :)
Erre jött a meglepetés, egy teljesen új csapat volt ott, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy ez a Korpás Erika nevű egyén épp világ-megváltani akar :))
De ha már ott voltam, akkor a nyakamba akasztottak egy kötényt :)
Gabriella volt a nővér, és Natália a segédápoló. Elindultam Natáliával, a szokásos 4 órási körútra. Fekvő betegek, pelenkacsere, meglepetésemre a mamókák Natáliánál nem repkedtek, mindenkit megitattunk, amit Rüdiger abszolúte nem csinált.
Volt, akiknek fecskendőből kellett vizet adni, mert másképp egy kortyot nem fogadtak el...de mindenkibe belediktáltuk a 1,5 deci vizet.. dokumentálni, mennyit ivott, és most már értettem mi a fenét irkálnak a füzetbe, mert Natália mindent MAGYARÁZOTT!!!
Nem kínai írásjelek voltak, ahogyan először gondoltam, hanem kódok, amiket a lap aljáról lehetett lelesni, hogy mi a fenét is jelentenek!!
Akármit csinált, magyarázott!! És így már sokkal másabb, és érthetőbb volt minden!!
Nagyon jól éreztem magam velük, jó lesz megint együtt dolgozni velük :)
Holnap reggel megint megyek, de most azt hiszem hogy Rüdigerrel leszek, de legalább már nem fogok hülye kiskutya módjára utána szaladgálni :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése