2008. szept. Hogyan kerültem ki egyáltalán Németbe??

2008 szeptemberében vettem a böröndömet, és megfogtam Bizsut, a Bischon hawanese kutyusomat, és busszal, vonattal kiutaztam Rottweilbe.

                                                                                  Bizsu

Elöre lebeszélt munka volt, egy félig német félig magyar családnál. Mint egy au pair, olyan feltételekkel kaptam meg a munkát. Németet akartam tanulni, megegyeztünk, hogy német oktatás és au pair fizetés fejében besegítek a háztartásba, és a gyerekek mellett. A feleség volt a magyar származású, aki mellesleg idegen ajkúaknak adott odahaza német nyelvleckéket. Kaptam egy ösrégi, magyar kiadású német nyelvtankönyvet, hogy tessék, tanulj németül. Pfüüüüüüüü..Magad uram, ha szolgád nincsen :)


Reggeltöl késö estig talpon voltam. Minden tennivaló, az esti fürdetés és lefektetés kivételével, ami a gyerekek körül adódott, rám hárult. Többször megesett, hogy karomban a kisdeddel porszívóztam odafönt, mert nem tudtam letenni.

Délre ebédnek kellett az asztalon gözölögnie, mire az ovis megjött az oviból.
Délután, amíg az ovis kislegény aludt, addig a kicsivel sétálni mentem. Ez volt az az idöszak, aminek a segitségével egyáltalán túléltem ezt az egészet.
Nem volt semmi privátszférám. Bár megegyeztünk abban, hogy a vasárnapom szabad, de hogy is gondoltam én azt, hogy csak úgy leüljek a terített asztalhoz ebédelni, mikor egy kavarintásnyit nem tettem hozzá az ebédhez...
Délutánonként is a gyerekekkel kellett a szobában foglalkoznom. Az anyuka határozott kívánsága az volt, hogy mindennap egy gyermekverset tanítsak meg a legénykének..heeeeeeeeeeeeeeee????


Este 6 körül átvette az apuka tölem a gyerekeket, mert hát neki is kellett családi életet élnie :) Vacsorát csináltam, megetettem a lurkókat, összepakoltam, és ha mázlim volt, akkor már 8 óra körül a szobámban lehettem.

Ezután mentem még ki Bizsuval sétálni, aki szegény egész nap a szobámban az ágy alatt gubbasztott.. kivéve a közös hajnali, délutáni, és esti sétákat..

3 hónapig bírtam erövel, idegekkel. Nem tetszett ahogy a gyerekkel bántak, nem tudták kezelni az ovis féltékenységét a kicsivel szemben, minek következtében mindíg a sírásától volt hangos a ház, mert megverték. 

Ha hozzám szaladt vigasztalásért, persze hogy nem küldtem el, hanem odahúztam magamhoz, de hangosan, jól érthetöen megkérdeztem töle, hogy már megint rosszat csináltál, ezért kapál ki?? 

Meg is kaptam a magamét, hogy ez nem szép dolog.... nem tetszett az apukának, hogy ilyen barátságos vagyok a kicsivel...

Én, aki egész életében a súlyommal küszködtem, ott a 3 hónap alatt 15 kilot fogytam. De a gyomromban soha el nem múló görcs volt mindíg.

                                                                      Kiutazásom elött

Másfél hónappal később

3 hónap múlva

Végül is a 3 hónapot napra pontosan kitöltöttem náluk, és eljöttem onnan. 
A gyerekeket sajnáltam csak, ennyi idö alatt a szivemhez nöttek. 

Pláne a 9 hónapos kislegény, hiszen a séták közben neki sírtam, szegénykém csak hallgatott, és nézett nagy szemekkel, mert nem értette mi van velem.. Azt hittem, hogy az apuka mérges rám, amiért mindíg megvigasztaltam a nagyobbik kisfiát mikor kikapott, ennek ellenére az állomáson átölelt, és könnyes szemmel köszönte meg, hogy olyan jó voltam a fiúkhoz. 

Egy fejezet lezárult... nem mondhatnám hogy tetszett a befejezés.. úgy terveztem, hogy egy évet maradok náluk, és közben valóban németet tanulok... de az ember tervez, és a másik ember végez... Ez van :(