2015. december 18., péntek

Karácsonyi köszöntő 2015-ben





A szeretet jegyében, minden egyes Folytassa Nővérkének, Nővérfinek!  


Eltelt megint egy 
újabb, munkával teli év…

Sírtunk, nevettünk, csalódtunk, jó dolgok történtek velünk, felmondtunk, új állást kaptunk, meghalt a gondozottunk, kaptunk egy új ápoltat, átvertek bennünket, megbántottak, és mi a legtöbbször hazaszaladtunk.

Haza, a csoportba.

Remélem nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel, amit ez a csoport jelent nekem.

Hátteret, barátokat, vigasztaló jó szavakat, együttérzést, féltő, óvó gondolatokat.


SZERETETET



Nagyon sokan vagyunk már. Több, mint 12500-an.

Nem mindenki mindennapos látogató, sokan csak olvasnak bennünket, erőt gyűjtenek, sokan valóban igazi családnak tekintik a csoportot, ahová bátran kiírhatják a gondjaikat, legyen az akár személyes probléma is, biztos hogy nem maradnak válasz nélkül.

Néha megsértődünk, mert voltak, vannak, lesznek olyanok, akik nem tudnak felhőtlenül együtt örülni másokkal, és ok nélkül sértegetnek, vigasztaló szavak helyett felelőtlenül megbántanak.

Pedig egyforma erőfeszítést igényel jónak lenni, szeretni, undokká válni, kötözködni.

Egyszer az undok is kerülhet olyan helyzetbe, hogy szüksége lesz bátorításra, jó szóra, szeretetre.

De a szeretetet nem lehet kikövetelni, zsarolással megszerezni, a szeretet úgy árad, mint a napfény, csöndesen, szünet nélkül, egyedül, a maga csodatévő hevétől. 



Miért nem válhat mindenkiből egy csöppnyi, szíveket melengető napsugár?

De szerencsére, van a csoportnak elég melegséget, bátorítást, biztonságot adó napsugara, akikre mindig számíthat az ember.

És minden újabb és újabb belépőben ott van a lehetőség, melegséget közvetítő napsugárrá válni.


A felhő sem tudja, hogy miért éppen arra száll, amerre tart, s miért épp olyan sebesen. Csak érzi a késztetést: most erre van az út. 




De az ég tudja az okot és a célt is minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláthass a láthatáron.

És mi itt leszünk mögötted, mint egy erőt adó nyári fuvallat, segítünk neked feljebb emelkedni, elérni az álmaidat. 





Nem, neeeeeem, mi nem vagyunk Harry Potterek, csak a Folytassa Nővérkék :)

„Legyek a kendő, mely könnyet töröl,

Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.

A kéz legyek, mely váltig simogat,

Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.“

Reményik Sándor


Áldott, Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek:)


Itt pedig a csoportnak készült  karácsonyi videót láthatjátok :)




ez a Youtubos feltöltés. 

Aki a GEMA miatt nem látja, annak van egy Videa-s feltöltés is, az talán működik :) itt találjátok..

http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/a-folytassa-noverek-karacsonyi-koszontoje-karacsony-CZhynNSduYk80kyo





2015. december 13., vasárnap

Életmorzsák. Amikor először érintett meg egy kimondott szó :) Munkahelyi Capriccio

Tartozom még nektek egy Bad Dürkheim -i beszámolóval, ami a műtétem miatt elfelejtődött leírni.

Az egyik kedvencem, a mérnök úr, aki már nem szállt ki az ágyból nagyon rég óta, akinek a beceneve Mimóza is lehetett volna, mert ha csak hozzáértél a kezeddel a testéhez, már jajgatott..

Becsöppentem az életébe, és 2 hét múlva fenekestől felforgattam..

Először csak óvatosan ismerkedtünk, beszélgettünk, aztán elvarázsoltam a hülye kis történeteimmel.
Mikor elmeséltem, mi több, lejátszottam neki, hogy én, mint egy kis vízilóbébi hogyan csusszantam le a Mira-mari élmenyfürdő családi csúszdáján, és hogy szántottam fel a fenekemmel a medence alját, majd kiesett az ágyból a nevetéstől..




Közben észre sem vette, hogy ide oda forgattam, cibáltam, elfelejtett jajongani, és a szokásos 45 perc helyett 25 perc alatt kész lettem vele.

Megmérgeztem a magyar konyhával is.. azóta eszi a paprikát, a paradicsomot, mikor elmeséltem neki a lecsót, az asszonyt leszalajtotta a boltba a hozzávalókért, és meg kellett csinálnia.

Az asszonypajtásnál nem találtam osztatlan sikerre, mert mikor mi már valamilyen kajáról beszéltünk, ő már húzta az orrát.

Kérdezgettem, hogy miért is fekszik mindig az ágyban? Miért nem lehet mobilizálni, mi miatt nem akar felkelni? Hiszen odakint olyan szépen süt a nap, a teraszról is lehet élvezni a napsugár gyógyító sugarait, miért kell mindig a szobában feküdnie? ( nem sokkal korábban veszítette el a leányát, lelki okok miatt adott fel mindent, nem a betegségéből kifolyólag) 

Elértem vele azt, hogy kiültethettem az ágy szélére, és úgy mosdathattam le, és napról napra többet bírt csinálni, de ezt sajnos már nem láthattam, én is kórházba kerültem, és utána már nem ide jöttem vissza. 

Mégis, ettől a bácsikától kaptam egy nagyon nagy ajándékot, amely a szívemig hatolt.

Becsengettem  a kapucsengőn, (társasházi lakás, magasföldszint) a néni az ajtóval együtt nyitotta a bejárati ajtót is, és hallottam, hogy a bácsika a belső szobából kiabál, hogy de a Schwester Erika jön, a Schwester Erika jön?

Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna.

2015. október 12., hétfő

Mondtam már hogy utálom a ........................, és a ............................... ??

Bakker, hogy ez nem az én hetem, az is biztos.. 

Sőt, nem az én hónapom...de jön még kutyára kamion, az egyszer hétszentség :) 

Bővebben? Nnnnna, tessék..... :


- Mondtam már hogy utálom a fekete macskákat? 


-Nem?? Nnnnnna, akkor most mondom.. 

Pláne akkor utálom őket a legjobban, mikor előttem rohangálnak keresztbe kasba az úton. Nem vagyok babonás, legalább is azt hiszem. Pénteken, ráadásul 13.-án születtem, tehát nincs mitől félnem. 

Nem csak egy macsek kísértett, egy 12 kilométeres szakaszon találkoztam vagy 6 koromfekete Mikkamakkával. F@sza, jól kezdődik a napom..


- Mondtam már, hogy utálom a bicikliseket? 


-Nem?? Nnnnnna, akkor most mondom.. 

Pláne akkor utálom őket a legjobban, mikor előttem szambáznak, nem tudnak egyenesen a nyeregben ülni, az út szélén nyugodtan tekerni, hanem az út szélétől egy jó méterre befelé lengedeznek, ingáznak ide oda, mint a győzelmi zászló, és a szembejövő forgalom miatt sanszom sincs kielőzni őket. 

Az időm pedig fogy..

Amikor még 5 páciensem van, és megadott időre oda kell érnem az egyikhez, mert transzportra vár, erre én mit csinálok? 

Egy lengedező balfék után cammogok, és leszedem az apró szenteket is az égből.


Mivel nem vagyok babonás, nem is gondoltam arra, hogy összefüggésbe hozzam a fekete macsekokkal. :))




Befutottam ez egyik ápoltamhoz, halmozottan sérült, testileg, és mentálisan is fogyatékos, oxigénhiányos babaként született. Nem tud beszélni, csak artikulál, de megért mindent. Ok nélkül csíp, harap, lepofoz, megtépi az ember haját. A jobb keze legtöbbször a szájában van, harapdálja, ha nem figyelsz oda, pillanat alatt a szemedben landol az ökle..

Velem el van, csendben beszélek hozzá, és mivel magyarul folyékonyabban megy mint németül, ezért a saját anyanyelvemen tartom szóval. 

Először nagyon meglepődött. Meséltem neki mindenről, ami az eszembe jutott..Nézett nagy boci szemekkel, és a maga módján válaszolgatott..

-  Eűűűűűű, brőőőő, auuuuu, ejjjjjjjj.... - és a kezével is mutogatott...

Sajátságos kis kommunikáció alakult ki közöttünk, de a lényeg, hogy elfelejtett ütni csípni, harapni..mikor hébe hóban kaptam tőle egy hátba verést, azt inkább barátinak mondhattam.

Ezen a reggelen kicsit agresszívabb volt, mint általában. De ennek oka volt. Kapott egy kúpot, mert egy héten egyszer neki is ki kell adnia magából azt a  sok felesleget, ami összegyűlt benne. Na már most, ezt nem szereti. 

Nem szereti az ingert, amikor a barna maci ki akar bújni a barlangjából. Úgy gondolja, hogy az hozzá tartozik, és a kúppal versenyezve vissza akarja tartani.. 

De a muszáj nagy úr, aminek ki kell jönni, annak ki kell jönni, mese nincs. 

Bent állt már a zuhanyzóban, mikor megtörtént az elkerülhetetlen, és egy pillanat múlva már bokáig sz@ros volt, mert benne tapicskált. 

Megpróbáltam kicsit arrébb terelni, de az nem volt olyan egyszerű. 

Mikoron megint egy jó adag elhagyta a béltekervényeit, besokallt a drága.. 

Mi az hogy ez az adag is kipottyan? Mikor az az övé, és hozzá tartozik? 

Ezért a jobb kezével, amit addig a szájában tartott, megpróbálta begyömöszölni a lyukat, visszatoloncolni a barna macit, vissza a barlangjába. 

Egy fél pillanat múlva a csuklóig szaros keze újfent a szájában landolt, és mivel viszketett a szeme, azt is megvakart egy lendülettel..

Két pillanat múlva ott álltam egy tetőtől talpig szaros emberrel, és nem tudtam hogy hogyan fogom ebből kivakarni..

Az egyetlen egy létező megoldást választottam, hangosan elordítottam magam, hogy jöjjön valaki, mert ezt nem tudom egyedül megoldani. 

Azonnal rohant a bátyja, és három pillanat múlva őt is beterítette a kulimász. 

Nem nagyon törtem magam, hogy én mossam le, mert nekem még tovább kellett mennem, és nem volt váltóruhám :) 

Summa summarum, kihámozta a bátyja a kenőcsből, felöltöztettem, de nem úsztam meg csípések, és ütlegelések nélkül. 

Mivel nem vagyok babonás, nem is gondoltam arra, hogy összefüggésbe hozzam a fekete macsekokkal. :))



Műszak vége, halleluja, mikor csörög a telefonom.. a kis főnök a nyakamba lőcsölt még egy óra hosszas melót.. de nem baj.. letudtam..

Megyek vissza az irodához, mennék be, hoppá.... nem találom az iroda kulcsot. 

Feltúrtam, mindent, de nincsen...

Hogy a csipkedíszes franckarika üssön bele... bent hagytam az irodában reggel, a kabátom zsebében. 

Több mint egy óra hosszát vártam az iroda előtt, hogy beengedjen valaki.. mázlim volt, hogy nem én voltam az utolsó, aki befutott a nappalos műszakból.

 Mivel nem vagyok babonás, nem is gondoltam arra, hogy összefüggésbe hozzam a fekete macsekokkal. :)) 

Mondtam már, hogy utálom a fekete macskákat?? 




2015. október 3., szombat

Ùjra a Ringben..Munkahelyi szösszenetek :)

Két hónapos kényszerpihenő után újra munkára jelentkeztem. A főnökasszony nagyon rendes volt velem, mikor közöltem vele, hogy csak egy szépséghibája van a dolgoknak, méghozzá az, hogy nem emelhetek, csak max. 15 kilogrammot, tehát a 70 kilós beteg mobilizása kizárva, erre adott nekem egy másik túrát..

De nem csak hogy új túrát kaptam, hanem egy új körzetbe is kerültem. Áttett a Neustadt-i irodába, aminek az a nagy előnye a számomra, hogy vaddisznó mentesen el tudom érni, nem kell hegyen völgyön átbucskáznom hajnalok hajnalán, csipás, félig begyógyult szemekkel, hanem végig laposan döngetek, ugyancsak csipás, félig begyógyult szemekkel. 

Bad Dürkheimmal ellentétben, itt már pitymallati 6 órakor kezdeni kell, tehát hajnali 4-kor ébresztő, kutyasétáltatás, és húzás melózni.

Amíg Bad Dürkheimban egy nappalos műszakban volt kb. 13-15 páciensem, és egész nap megtettem ide oda utazgatva 20-30 kilométert, addig Neustadban van 9-10 betegem, és megyek 60-70 kilométert. 

Neustadhoz közigazgatásilag nagyon sok kis falu tartozik. Navi nélkül meg lennék halva.. 

Őszintén??  

Navival is halott vagyok.. én meg a tájékozódás, az két külön fogalom. Lassan, a 3 hét elteltével kezdem csak pedzegetni a dolgokat, de magamtól még most sem mernék nekiindulni, mert Kamcsatkán landolnék. 



Elveszve :) 
1. kaland



Délutános műszak, a kezem már a kiskapu kilincsen volt, mentem volna be az egyik betegemhez, amikor lefékezett mellettem egy lakóautó, és az ablakon kihajolt egy 50 körüli, jó képű, szakállas pasas..eleresztett egy ragyogó mosolyt, kivillantotta a fogait, vett egy nagy levegőt...

- és mielőtt szólásra nyitotta volna a száját, tiltakozóan magam elé kaptam a kezeimet, minden rendelkezésre álló végtagommal hevesen nemet integettem, és azt mondtam neki, hogy: 

- Csak ne tőlem! Higgye el, hogy nekem sincs halvány fogalmam sem arról, hogy hol a csudában is vagyok :) 

Hatalmasat nevetett, és barátságosan integetve továbbállt :) 
  


Ráadásul azt hitte a főnököm, hogy mert 2 hónapot kényszer-pihentem, ezért most 2 hónapot lehúzat velem non stop. 

3 hét pihenőnap nélkül, ráadásul a 2. hetet dupla műszakban csináltam végig,
( reggel 4-től este 10-ig) és a hétvégeken is dupláztam, tehát nem csoda, hogy kidőltem, és egy kapitális marhaságot csináltam..



Kizáratva :) 
2. kaland :))

Vasárnap, a második hetem, és az utolsó gondozott a nappalos műszakban. Csak arra tudtam gondolni, hogy mindjárt vége, és mehetek haza, tudok pihenni 3 óra hosszát, mielőtt megint visszaenne a penész az esti műszak miatt.

A válltáskámat nem szoktam magammal hordani, kiveszek egy gumikesztyűt, veszem a címhez tartozó kulcsot, a szkenner meg a vállalati telefon mindig a zsebemben van, kiszálltam a kicsi-kocsiból, lenyomtam belülről a  biztonsági gombot, és becsaptam az ajtót. 

Mikor még be sem csapódott teljesen, már tudtam hogy hülyeséget csináltam, mert a kulcs benne maradt az önindítóban. De az ajtó gyorsabb volt mint én, Erika kint maradt, és minden egyebem bent az autóban. A telefonom, a Renault kulcsa, mindenem.. ha fel akartam volna hívni Josefet, hogy mentsen meg, azt sem tudtam volna, mert fejből még a saját számomat sem tudom. 

Basszuskulcs...kizártam magam az autóból...már gondolkodni sem tudtam rendesen a fáradtságtól..  egy pillanat alatt elöntött a harctéri ideg, egy jó nagyot belerúgtam abba a fostalicskába, de csak azt értem el, hogy megfájdult a lábam..


A hadiflottánk :) 

Jobb híján elkezdtem toporzékolni, és jajgatni az autó mellett.. felváltva káromkodtam németül és magyarul, de mivel németül csak a Scheise-t ismerem, inkább magyarul nyomtam.

Mit ad Isten, akkor ment el mellettem egy fiatal hölgy a kutyájával, és mivel olyan teátrálisan hétszentségeltem, odajött hozzám megkérdezni hogy mi fenét is csináltam? 

Mutatom neki a harci helyzetet, erre azt mondta, hogy menjek be gondozottamhoz, lássam el, ő hazaszalad a párjáért, lehet tudnak segíteni rajtam.

Az a félóra odabent, maga volt az örökkévalóság.. gondolkodni sem tudtam, a páciensem mondta, hogy mi után mit csináljak, mit adjak oda, mert én tényleg nem voltam magamnál.. de nagyon rendesek voltak, felajánlotta, hogy ha valóban kint maradnék, akkor a férje hazavisz, hogy legalább a saját kocsimhoz való tartalék kulcsot el tudjam hozni.. de még mindig ott volt a kérdés, hogy mi a fenét is kezdek a vállalati autóval! Teljesen leblokkoltam.. 

Kész lettem, és repültem kifelé, látni akartam hogy mennyire is jutottak. Messziről láttam, hogy egy dróttal sikerült ablakon belülre kerülnie, és én megelőlegeztem nekik a bizalmat, mert ott helyben táncban és öröm ujjongásban törtem ki, de annyira, hogy megbotlottam a saját lábamban, és seggre ültem.. marhára nem zavart, ültemben is huppantottam a fenekemmel egy párat a kövön, ha már lúd, akkor legyen kövér :) 



Megmenekültem :) Akkora puszit adtam a hölgynek, meg a párjának, hogy csak na :)) 

Azóta, csak kulccsal vagyok hajlandó bezárni az ajtót, soha többet gombbal :) 



Hogy hívják a fütyköst német szleng szóval? 
3. kaland :) 

Már meg van a saját túrám, de néha ki kell segíteni máshol is. Így fordult elő, hogy rám szólt a kis-főnök, várnak egy címen, meg kell tanulnom egy emelőszerkentyű kezelését, mert este ott lesz jelenésem. 

Kb. 10 percig voltam ott, nagyot néztem, mert ilyet még nem láttam. A plafonba egy sín volt beépítve. Nemcsak a hálóban, hanem a nappaliban is végig futott. A sínről egy kézi koffer nagyságú motor lógott alá, amit le lehetett onnan akasztani, és igény szerint a nappaliban, vagy a hálószobában használni. Egy kütyü ( távirányító Erikásítva) segítségével lehetett leengedni, vagy teljesen felhúzni a motort. A páciensnek csak a hóna alatt, és a térdei alatt kellett átvezetni egy-egy pántot, beakasztani a motor tartókampóiba, és már lehetett is mobilizálni a beteget.   

Annyit mondott még Barbara, hogy felhelyezett egy kondomkatétert a betegnek, este ne felejtsem el levenni..

Na, fasza... ki vagyok oktatva...   és mi a fene az a kondomkatéter? Soha nem láttam... 

A betegről annyit kell tudni, hogy teljesen le van bénulva, csak a bal keze, csuklóból lefelé mozog annyit, hogy tudja kezelni az elektromos tolószékjének a joystickjét. 

Este megjelentem a megadott időpontban, Roland már várt, megkérdezte, hogy nem félek?

- Miért kellene félnem? Csak nem akar megenni vacsorára? Kicsit nagy falat lennék hozzá- válaszoltam neki nevetve.. 

- Nem, nem, dehogy is, de nem vagyok könnyű eset- válaszolta ő is nevetve- de valóban nem kell félnie, mondok mindent szóról szóra, hogy mit kell csinálnia.. 

Nem is volt baj, addig a pontig, amikor mondta, hogy a pántok segítségével  akkor megint emeljem fel, és ültessem át a székre. Már ott függött a levegőben, mint egy jól megtermett karácsonyfadísz a fán, azon voltam, hogy leengedem, rá a székre, amikor azt mondta: 

- Nem, még nem leengedni, előbb a levetett papucsokat, zoknit, nadrágot, felsőt vigyem át a hálóba, letenni a szék támlájára, a szék elé.. 

Letettem őket úgy, ahogy mondta, már indultam vissza hozzá, mikor visszaküldött.. 

- Nem, nem jól vannak.. a papucsokat 15 centivel előrébb húzni, a zoknikat a jobb karfára, nem a balra, a nadrágot nem úgy kell összehajtani, hanem másképp...

Villámló tekintettel fordultam vissza, most mi van? Szívatnak engem, vagy mi a fene?? Mindeközben Roland kedélyesen lógott a szeren.. 

De nem tartott egy örökkévalóságig  elrendezni az óhaja szerint a gönceit, úgyhogy ízibe leengedtem a székre, és betoltam a fürdőbe, további szervizelés végett..

Egyszer csak azt mondta... na, akkor most húzzam elő a ............................

????????????????????????????????????????????????????????????

Csak lestem, mint vak a moziban.. mi van? Mit kell előhúznom? Most vajon mi a fenét mondott? Mert nekem lövésem sem volt, hogy miről beszélt. Vissza is kérdeztem...

- Bocs, de nem értettem.. mit kell előhúznom? Nem tudnád másik szóval mondani? 

-Húzd elő a ................ ! 

Na, bakker, másik szóval mondta, de azt sem értettem.. Csak álltam ott, mint az a bizonyos a lagziban, és nem is sejtettem, hogy milyen közel járok az igazsághoz. Megvakartam a fejem, vágtam egy félre nem érthető pofát, mire Roland hangosan: - mein Penis! 

Erre én: - Ember, mi a fenének nem beszélsz velem már az elejétől magyarul! 


Innentől, ha nem is úgy, mint a karikacsapás, de ment a dolog.. 

Fütyköst elő... az alsónadrág szárát kellett egy kicsit a combjánál megemelni, és onnan elővarázsolni..

Eltartott egy darabig, amíg megtaláltam, inkább csak fütyköskéről beszélhettünk, aztán megpróbáltam azt a nyavalyás kondomkatétert lehúzni.. 



Előbb alulról, a csőnél próbálkoztam, húztam én, de nem jött.. meg sem moccant.. rendesen rá volt cuppanva a fütykösre.. aztán mondta Roland, hogy felülről próbáljam meg lefelé görgetni.. hiába no, még soha nem hordtam kotont.. 

Summa summarum, ágyba került, mikor már nyugalomban volt, és megszabadult minden atrocitástól a részemről, bocsánatot kért, hogy néha felemelte a hangját... 

- Nem nem, erre nincs szükség..- válaszoltam... inkább én köszönöm, hogy életben maradt, hogy túlélte :)  

Másnap mondtam Barbarának, hogy hogy megszívatott a ruhák pakolásával.. csak nevetett..  Imád a szeren lógni.. de legközelebb ne engedjek neki, akárhogy is nagyf@szoskodik... leültetni, aztán pakolászni :)

Amúgy azt mondta, hogy nagyon ügyes volt az Erika .. Jöhet máskor is :) 








2015. szeptember 8., kedd

Hogyan kell elcseszni egy menyasszonyi tortát?

Na, ebben verhetetlen vagyok. .. mármint az elcseszésben..legyen szó bármiről.

Én mindent el tudok rontani..Habár a tortát nem kellett volna :( 

Mégis csak Eminek a menyasszonyi  tortájáról volt szó.  Gyakoroltam is rá, az remekül sikerült.  Az eredményen felbuzdulva döntöttem úgy,  hogy bevállalom. 



De igen meg kellett ám tervezni az előkészületeket, mert nem kaptam szabadságot a lagzi előtt.

Emi kifejezett kérésére magyaros menüt kellett összeállítanunk.  30 felnőttel és kb. 10 gyerekkel kellett számolnunk.

Tehát a tortához a torta lapokat már szerdán kisütöttem, csütörtökön akartam megtölteni krémmel,  pénteken bevonni, egymásra rakni és díszíteni.  

Csakhogy, pénteken berendeltek a kórházba, ezzel minden tervemet keresztül húzták.

Így csütörtökön kénytelen voltam cakli-pakli befejezni.

Minek következtében a frissen készült krémmel nem tudtam úgy dolgozni,  mint egy olyannal,  ami legalább 1 éjszakát a hűtőben pihent.

Külön külön bevontam a tortákat, eddig nem is volt semmi baj. A baj ott kezdődött, mikor egymásra tettem két emeletet. . 

A friss krém nem bírta a terhelést, és az alsó szint megroggyant a felső alatt. A torta addig egyenes fala úgy nézett ki hirtelen, mint mikor nagyapám felvette a bricsesznadrágját, lent bedugta a csizmaszárba, fentebb meg lazán bugyrokat vetett :) 

És a 3. emelet még nem volt sehol sem..

Hu bakker, ez így nem lesz jó. .ha ráteszem azt is, teljesen kilapul..

Mivel szabad kapacitás sem volt sehol a hűtőkben, csak a fagyasztóládába tudtam bedugni, ezért oda száműztem..így két darabban, félkészen, hogy ne is lássam, mert a harctéri ideg vert ki, ha csak rá gondoltam. .

Esetleg rosszul mértem volna fel a képességeimet? Túl nagy fába vágtam volna bele a fejszémet?

Pénteken délután tudtam csak tovább folytatni, akkorra már itt voltak a gyerekek is Angliából.




Szabolcs tartotta bennem a lelket, asssssszonta hogy: Ne is tessék foglalkozni vele hogy hogy néz ki, Erikanéni... láccccik hogy otthon készült! Különben is, a pizzai torony is ferde, mégis világhírű!




Nem is agyaltam tovább rajta, ha ferde, hát ferde, meg ronda is, ennyi...

Szombat:

A terem már várja a vendégeket :)




Lázasan sürgünk forgunk a konyhában anyukámmal, már reggel 7-től serénykedünk. Ha anyu nem lett lett volna itt velünk ezen a héten, hát egyedül befuccsoltam volna..


a délelőtti feladat:

- Húslevest főzni
- a levestésztát kifőzni
- töltött káposztát, töltött-paprikát odatenni főni
- a paradicsomszószt rittyenteni a paprikához..
- ebédhez tálalni

A leves fel sem főtt időre, ezért anyukám nem is jött velünk az anyakönyvvezetőhöz, ott maradt a konyhában :(














Kellőképpen kiéhezett a vendégsereg, jöhet a menü :)





De hogy miért ebben a szűk kis konyhában érzi magát jól mindenki, azt nem tudom... :) 



Ebéd után az óvoda udvarán jól el voltak a vendégek :) 

Abby nagyon élvezte :) 













Na, jön a nap csúcspontja, a menyasszonyi torta.. Egyem meg, Emi azt mondta, hogy ez a legszebb torta amit látott, mert az anyukája csinálta :) 



Nikol figyelte a vendégek reakcióit...

- ezt látnod kellett volna, mami - mondta később- az őszinte döbbenet sírt le mindenkinek az arcáról, mikor bevitték a tortát.. akkor simultak ki a vonások, mikor Emi megvágta, és látszott hogy belülről tiszta csoki... na, akkor mindenki elindult a kistányérjával Memi felé :)

Anyukám a cukorbetegsége miatt nagyon csínján bánik az édességgel. Csak egy falatkát akart megkóstolni a Nikol tortaszeletéből, de nem adta vissza neki :)

- szaladj csak jányom, és keríts magadnak egy szeletet, mert én azt mind megeszem :)  Na, ekkor nyugodtam meg, mert annyira rossza akkor nem lehetett :)

A torta után kis pihenő volt, de nem nekünk, mi készültünk a vacsorához.

- Töltött dagadó
- Fasirt, amit ki kellett frissen sütni..
- saláták, több féle




Az örömapa is beállt fasírtot sütni :) 

Vacsi után pedig a vendégek cigánynótára ropták a táncot :) 




És még egypár kép a fiatal házasokról:)