Két év után újra Lolloval :)
Igen, megint itt vagyok, nem esett ki a plajbász a kezemből, csak a bokros gyógyulni-valóim miatt nem voltam toppon, hiába, nem szokta a cigány a szántást :)
Alig hittem el, hogy eljön ez a pillanat is :) 2 év szünet után újra Lolloval, igaz csak látogatni voltunk a Tik-Tak Omat :) Egész pici volt Abby, amikor Lolli utoljára látta..
Na szóval, elindultunk Tik-Tak Omahoz látogatóba :)
Felpakoltam rendesen ám, csak olyanokat csináltam, amit Lollo nagyon szeretett. Sütöttem neki darálós kekszet, linzert, vaníliás diós kiflit, és direkt neki a kedvenc salátáját, tejszínes krumplisalátát, egy kisebb lavórral, két műanyag dobozba tudtam neki belepréselni, hozzá napraforgó kenyeret.
Visszagondolva a közösen nevetéssel, vidámsággal eltöltött időkre.. bennem az a huncut Lollo élt, aki a neki szánt teát a virágvázába öntötte, és mikor nógattam a reggeli tréningnél, hogy nem hallom hogy tekerné a cangát, erre a válasza az volt, hogy most épp a hegyről gurul le.. .:)
Azt sem tudtam hogy melyik oldalról pusziljam, hogy öleljem magamhoz. Szemében az örömtől könny csillogott mikor meglátott, és azt mondta, hogy most innen sehova, mert megy és bezárja az ajtót, a kulcsot meg eldugja.
De ez a Lollo más volt, mint akit mi ott hagytunk anno 2 éve. Hogy majd 30 kilóval könnyebb lett, az csak egy dolog. Ő egy Genussmensch, aki élvezi az ételt, az ízeket. De ha egyszer nincs mit élvezni, akkor inkább nem eszik. Nem is ez volt a legnagyobb megrázkódtatás a számomra. Hanem az, hogy eltűnt az a szívből jövő pajkos mosolya, huncut pillantása.
- Tudod mit szeretnék csinálni még egyszer, Erika? Igazán szívből kacagni, ahogy veletek tettem. Csak egyszer.. legalább még egyszer az életemben.
Azt hittem hogy sírva fakadok. Hogy oldjam a helyzetet, azonnal el kezdtem neki mutogatni, hogy mit hoztam, amiket persze azonnal abban a sorrendben ki is kellett próbálni.
Mikor a krumplisalátára került a sor, már a hangulata is más volt. Először gyorsan letört a napraforgó kenyérből egy szirmot, és csak úgy, csupaszon benyomta, nyelte mit kacsa a nokedlit.
Aztán jöhetett a saláta, de csak magában, minden egyes kis darabot megforgatott a szájban, élvezte az ízeket. Háromszor szedett.
Karl-August először csak kacsingatott arrafelé, aztán odament, elővett egy nagy tányért, jól megpakolta és jött a szokásos, rég nem hallott kérdése:
- mi a szart csináltál már megint? - komolyan mondom, már hiányzott ez a fajta dicséret tőle :)
Aztán nem lehetett hallani mást, csak a fogak őrlését, a nagy nyeléseket nyögések közepette, közbe közbe vetve, hogy ez annyira nem jó, hogy gyorsan meg kell enni.. ne rontsa ott a levegőt :)
Mindeközben Abby nagyon jól vette ezt a számára idegen környezetet.
Ott volt Anna-Lena, Karl-August lánya, akit Abby azonnal le Lenizett, vagy ha nem jutott az eszébe, akkor csak úgy kereste, hogy hol van az én barátnőm?
Együtt díszítették fel a karácsonyfát, jó volt látni ahogy kijöttek egymással.
Vacsi után Bizsu azonnal kisajátította Lollot, nem volt hajlandó egy lépéssel sem arrébb menni. Felugrott hozzá, és onnan sehova sem, mint egy istenre, úgy tekintett rá.
Az idő is későre járt már, majdnem este 10 óra volt, Lolli, mivel már jól lakott, egyszerűen kivette a szájából az alsó protézist, és letette a rolátorra. Nagyon régi szokás ez nála, hogy étkezés után kiköpi az alsó fogsorát, mert billeg..
Uramatyám, hogy hányszor kerestem én is, mert elfelejtette, hogy hova tette.. Volt olyan is mikor a protkó állt nyerésre velem szemben, de mondtam neki hogy nyugi, jön még kutyára kamion..
Szóval, Lolli kiköpte a fogát. Abby földbegyökerezett lábbal nézte, a szemei kikerekedtek, még a szája is tátva maradt, nem hitte el, hogy jól látta amit látott, vagy csak álom volt?
- húha.. de hogy a fenébe jött ez ki? Eni! ( ez én vagyok) Eni, nézd már!
Aztán egy pár lépést hátrább lépett, jobbra pillantott, balra pillantott, aztán a két kis kezecskéjét felemelte a szájához, és megpróbálta ő is kihúzni a fogát a szájából. De nem ment.. szegény csak húzta, húzta, aztán jött oda hozzám, és panaszkodott, hogy Eni, ez nem jön ki!
Én itt már majd megszakadtam a nevetéstől, közben Lollo gondolt egyet, és a felső fogát is kivette.
Na, ez már Abbynek is sok volt.
- Még eeeeeegy? és izgatott mutogatásba kezdett szegény gyerek..Közben Josef bolondította szegényt, hogy vigyázz, megharap!
De elmagyaráztam neki, hogy miért nincs Lollonak foga, hogy miért kell neki is vigyáznia a fogára, hogy ne legyen protézise. Lassan megbarátkozott a helyzettel, de annyira, hogy mikor Lollo mégiscsak negyedszerre is a krumplisaláta mellett döntött, már Abby vitte oda a fogát a kistányérkán.
De ideje volt jó estét mondani, lassan már 11 óra volt, Abby csak amiatt kezdett el sírni, hogy miért nem mentünk ki megnézni a lovakat? No, azokat majd holnap.. :)
Másnap reggel együtt ültünk le reggelizni Lolloval. Direkt készültem erre is. Ehhez fehér kenyeret sütöttem, hoztam magammal Schweinemetet, ezt a frissen darált húst, hagymával, borssal..két pofára ettünk, mint a kölyökgólya..
Reggeli után Abbynek is megjött a kedve, mehetett a lovakhoz :)
Ez pedig az Abby ajándéka volt Karácsonyra Lollonak, saját készítésű :)
Dél körül búcsúztunk el Lollotol, és remélem hogy nem kell sokat várni a következő alkalomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése