Instant esküvő..nem rázva, hanem keverve

2015. első Blogbejegyzése

Új év, új kezdet, új élet.... . de most már az  enyém. A magam életét élem ezek után, nem a másokét.

Az elmúlt 6 év mérlege:

♡ 1 hónap híján 6 évet töltöttem Lolloval..éjjel nappal..

• A sorsnak vagyok hálás azért , hogy ilyen lehetőséget adott.

• A család is a sorsnak köszönje, hogy én vetődtem ide a kiskutyámmal...

• Hogy élni tudtam ezzel a lehetőséggel , az csak is magamnak köszönhető ..

• Hogy mami mellett tanulni tudtam, abban nagy része van Josefnek is, aki a saját munkája mellett, a mamira is felügyelt, így soha nem maradt egyedül, annak ellenére hogy a szabadidőmben jártam iskolába, és nem voltam köteles kisegítőről gondoskodni.. 

• Ez alatt a 6 év alatt össze-vissza 30 nap szabadságom volt, amit nem Lolloval töltöttem.

• Összesen 3-szor szereztem a munkából kifolyólag otthoni balesetet..

Olyan 2000 euróba kerültek az orvosi számlák, a privát biztosításom ellenére.....
A félreértések elkerülése végett nekem, nem pedig a családnak ..

• Az utódom már megvette a repjegyet, mikor a mami fia felajánlott egy részidős bejelentett állást, ahol megkaptam volna az állami betegbiztosítást..

• Holott évek óta tudta, hogy ki kell keverednem ebből a lehetetlen privát biztosításból, mégsem lépett, csak akkor gondolkodott, amikor már késő volt, mert elhatároztam magam, hogy elég volt... Nem tovább. .

Na , ezek után, tudjátok mikor....

Erika azonnal felmondott, elköltözött, méghozzá az unokája közelébe. 

 és egy füst alatt hazaugrott Magyarhonba, házasodni :) 

Vegyes érzelmekkel vágtam neki az előttem álló 3 ezer kilométeres útnak..

Na neeeeeeeem az esküvő miatt, ha kellett volna, akkor a fülénél fogva cígelem Josefet az anyakönyvvezetőhöz, hanem az idegzsábám... alig tudok ülni, azt meg senki nem várhatja el tőlem, hogy a kocsi után futva tegyem meg ezt a távot.

Az ebeket lepasszoltuk Eminek, aztán hajrá. .. vár Magyarország.

Elég nyugis utunk volt, a szlovákokon keresztül, Bánrévénél lyukadtunk ki. Több kisebb településen keresztül hajtottunk, és le voltam döbbenve, mert kis porfészkek voltak, de megtűzdelve Billával, Kauflanddal, meg mit tudom én még, hogy hányféle német és osztrák érdekeltségű áruházakkal.

Az én kis városom nem sokat változott, a szotyorgós, szomorkás szürke idő azonban rányomta mindenre, mindenkire a bélyegét.

A 10 emeletes panel ugyanolyan monstrumként tornyosodott előttem, mint a gyermekkoromban. 

Felhussantam az 5. emeletre, ahol anyukám már nyitott ajtóval várt..de mintha a lakás kisebb lett volna, és anyu is összébb töpörödött...Elterveztem, hogy mit fogok rendelni tőle kedden ebédre, de megelőzött, mert ott várt a konyhaasztalon, minden előzetes kérés nélkül. .

Krumplilángos!! Vékonyra kinyújtva, olajjal lekenve, hogy jobban csússzon.. Bár egyáltalán nem voltam éhes, bevertem belőle egy pár darabot :) 

Kedden otthon voltam anyukámmal, egész nap beszélgettünk, volt mit bepótolni.. estefelé ugrottam át Tündi barátnémhoz, aki megmérgezett a frissen készült , krémmel és tejszínnel töltött incifinci maffinjaival.. anyám.... alig bírtam megmozdulni..

Aztán jó gyorsan jó sokat aludtunk, berámoltunk a kocsiba, és irány Pilis, ahol 21.én 13 órakor kezdődőtt a polgári esküvőnk.

De útközben beugrottunk még Pásztóra, egy testvéri puszira, egy kávéra, és ha már ott megálltunk, akkor érdemes volt ott beszerezni a menny- asszonyi csokrot, mert az igaz ugyan, hogy volt a csomagtartóban az anyutól magunkkal hozott kolbászból, de kissé hülyén néztem volna ki egy pár "kóbásszal" a kezemben..

Pechemre az eladó pont nem sokkal előbb ment el valahová , és takarítónő akart mindenáron egy kis csokor nem túl szép orchideát rám lőcsölni, de mán akkor inkább a kóbásszal a kezemben megyek a vesztőhelyre.

De mit ad isten, a túloldalon kicsit arrébb is láttam egy virágos cégért.. futás oda, csokor virág rendel, futásban vissza a kocsihoz, mert mindjárt 12, és hol van még Pilis. 

Aggódva lestünk az órára, minek következtében Josef kicsit jobban beletaposott a gázba..Még lakott területen belül.

Hogy honnan, honnan nem, nem tudom, de két fiatal rendőr termett az út szélén, és barátságosan integettek.. 

Lehúzódtunk, kérték a jogsit, meg a kocsi papírjait... Komótosan körbejárták Lizit, ezzel az erővel meg is tisztogathatták volna, mert hogy néz ki ilyen szutykos kocsival esküvőre menni..

- Kedves Jóóózsef, tudja milyen szabálysértést követett el??

- Igen, tudom biztos Úúúúr, gyorsabban mentem a megengedettnél.

- Akkor azt is tudja, hogy a hatályos jogszabályok értelmében 30 ezer forintos bírsággal súlytandó ez a kihágás? - kérdezte a yard. .

Anyám, szörnyűlködtem el magamban... mit hágogatnak ezek itt nekem, mikor az idő meg szalad.. bakker, lekéssük a saját esküvőnket. . De a yard nem zavartatta magát, és folytatta..

- De azt is tudja, kedves Jóóózsef, hogyha itt a helyszínen kifizeti a bírságot, akkor megússza 5 ezer forinttal?

Na, itt fogyott el a türelmem, és Josefet megelőzve közbekotyogtam az anyósülésről..

- Drága biztos úr, fizetünk mi, nem téma, de lehetne kicsit gyorsabban?? - és megütögettem a karórámat..- 13 órakor csatlakozásunk van Pilisen az anyakönyvvezetőhöz, nem kéne lekésni a saját esküvőnket, húzzunk már bele...

Ezek ketten a kocsi mellett se köpni se nyelni nem tudtak.. elnevették magukat, visszaadták az iratokat, aszonták menjünk isten hírével, ez a nászajándékuk nekünk :))

ÉLJEN A MAGYAR RENDŐRSÉG, ÉS MÁJUS ELSEJE! 

Hajtás tovább. . Jól belehúztunk, negyed órával du.1 előtt leparkoltunk a pilisi városháza parkolójában.

Mivel ezen a napon nem volt ügyfél- fogadás, és az ajtó is zárva volt, úgy egyeztünk meg az anyakönyvvezetővel, hogy ha odaértünk, hívjuk fel telefonon, és beenged minket.

Hu bakker... nincs térerő. . Josef, nincs térerőőőő!

Ott rohangáltunk a parkolóban, mint gólyafos a levegőben, kurtányi szignál után kutatva..

- Hopp, ne mozdulj.. itt van egy csíknyi.. tárcsázz, hívj.. Erika..

És Erika tárcsáz, hív, a vonal végén egy kedves női hang jelentkezik..

- Igen, én vagyok az anyakönyvvezető, mit óhajtanak?? 

- Házasodni jöttünk, ha ma van január 21.-e, akkor 13 órakor nekünk egybe kell kelni.

-Tessék, jól értettem? Önök házasodni akarnak? De nekem nincs is ma semmi beírva a naptárba....

Az én szemeim egyre jobban kikerekedtek, és azt vártam , hogy mikor neveti el magát, hogy jöjjenek nyugodtan, csak vicceltem. .

De esze ágában sem volt nevetgélni, láthatóan halálos komolyan gondolta amit mondott..

Kérdezte hogy hol vagyunk, mondtam neki hogy itt tipródunk a bejárat előtt... és hogy mi jöttünk Németországból, és hogy minden dokumentumot átküldtem neki emailben, és még válaszolt is, hogy minden megfelelő volt..

Na, de erre már leesett neki is, közben kiért az ajtóhoz, beengedett minket, és sűrűn bocsánatot kért , de elfelejtett minket..

Na bakker... fasza egy helyzet.. Ezért kellett nekem a két kisrendőrt vegzálni...mikor ezt tudván, nyugodtan játszhatunk volna fizetősdit...

Lepakoltunk a házasság közvetítő teremben, Judit felajánlott nekünk egy menekülő utat még, jó félóra hosszára elzavart bennünket csavarogni.. 

Jól festettünk, mindenki nagykabátban, mi meg csak zakóban, blézerben vágtunk neki az ismeretlennek, egy jó félóra erejéig. Betértünk egy kávézóba, megkaptam életem legrosszabb kappuchinóját, de... ettem lúdlábtortát, Josef meg krémest.. 

Lassan eltelt a félóra, mars vissza házasodósdit játszani, tanúként megjelentek az adóosztály dolgozói :) 

Röpke fél óra múlva már férj és feleség voltunk, ott hagytuk a csokrot is nekik, minek törjem őket ilyen hosszú úton össze. 

Útközben Pilisre , láttunk egy csárdát, ahol pacalt kínáltak pacallal.. nnnna, oda tartottunk.

Nem csalódtunk, nagyon finomat ettünk, és udvarias volt a személyzet is. 

De meglehetősen késő volt már mikor elindultunk, és Győrnél ki is dőltünk.. Ez az egész napi úton lét, meg ez a sok izgalom megártott az öreg csontjainknak, és egy motelben éjszakáztunk..

Hajnali 3- kor azonban már úton voltunk, délutánra befutottunk Siegenbe, elintéztünk egy pár hivatalos dolgot, és este 9- kor már otthon is voltunk, Lambrechtben :)

Azóta meg csak pakolunk, rámolunk, próbáljuk belakni az új otthonunkat.

Közben a kutylik is megszaporodtak, két napra rá, hogy hazaértünk, Bizsu lefialt, 4 csodaszép kis havanese babyvel gyarapodtunk :) 

 Kimondhatatlan érzés 6 év után úgy élni ahogy akarok, hogy nem máshoz kell igazodnom, hogy megint van szabadidőm, hogy az unokámmal járok bevásárolni :) 

és hogy ott segít nekem, ahol a tud :) igaz, a maga módján :))