"Szójapörkölt, szójakolbász, szója fasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!"
(Hofi)
A második kétszer 4 órám...
Kíváncsian vártam a hétvégét, mert szombaton és vasárnap reggel fél 7- töl fél 11-ig volt jelenésem az öregek-otthonában. Szombat reggel az ismerős nővérke-segédápolói páros fogadott; Irina és Rüdiger. Kedélyesen megkávézgattak, aztán a kezembe nyomtak egy kis cetlit, rajta 6 névvel, és a hozzájuk tartozó szobaszámmal. Csak néztem ki a fejemből, hogy tessék, mi van?? Irina gyorsan felsorolta hogy melyik beteggel mit tegyek, aztán agyöööööööö...pfüüüü :((
De hát nem olyan fából faragtak engem, hogy megijedjek egy kis nehézségtől, gondoltam, majd lesz valahogy, kezdjünk bele.. ott, ahol kis mértékben tudott mozogni a beteg, nem is volt problémám, mosdatni, tisztát cserélni, felöltöztetni, akit lehetett kiültetni az asztalhoz, akit nem lehetett, ágyban tartani, és várták a reggelit..
Meglehetősen hamar kész lettem, erre Rüdiger betessékelt a két nagyon öreg mamókához, hogy tessék mind a kettőt az ágyban lemosdatni, tisztába öltöztetni, megetetni..A "fiatalabbik" mamókával kezdtem, bár mozgatni nehézkes volt, mert nem tudott segíteni, de folyamatosan szóval tartottam, mondtam neki ami az eszembe jutott, és végig tartotta velem a szemkontaktust, és még néha beszélt is hozzám :))
Hogy mit arról gőzöm sem volt, de nagyon jól és lelkesen tudok ám bólogatni is :)) Belediktáltam mindent az utolsó falatig, és sooooook sok folyadékot is itattam vele..
A másik mamókával nehezebb volt a dolgom, ö a 102 éves nénike, aki magzatpozitúrában alszik, és olyan görcsös, merev, hogy nem tudja magát rendesen ellazítani... meg is gyűlt a bajom vele a mosdatásnál rendesen, de aztán neki is lyukat beszéltem a hasába, elértem hogy figyeljen rám, mondtam mindig, hogy mit akarok csinálni, ö persze sírva válaszolt, hogy fáj mindenhol, mindene ízületes volt, nem is csodálom :( de hagyta magát!!
És kicsit el is lazult, és könnyebb volt a mozgatása.. de bizony itt nem lettem olyan ripsz ropsz kész, már a konyhások jöttek utánam, hogy mi van már a tálcával, mikor viszem vissza... hogy itt mindenki milyen türelmetlen!!!
Nem bírják kivárni, hogy kész legyek!! Akkor is megetettem a mamókával mindent :) Csodálkoztam is, hogy semmi protézise nincs szegénynek, és vajas lekváros kenyeret kapott vacsira.. hogy könnyebben tudja nyelni, minden falat után a fecskendővel teát spriccoltam a szájába.. de megette, a legutolsó falatig. Ezután már nem sok mindent csináltam, mert Irináek kajaszünetet tartottak, és én is leültem hozzájuk.. aztán pár egyszerű dolgot elvégeztem még, és mehettem haza..
Vasárnap aztán kihoztak a béketűrésből, de rendesen, és én meg visszaszóltam nekik... ha valamit nem szeretek, akkor az az, hogy ha valaki folyamatosan hülyének néz... de azt ki kell hangsúlyoznom, hogy gyakornok létemre semmit nem szabadna egyedül csinálnom, mindenhova csak kísérettel mehetnék, és első-körben figyelnem, jegyzetelnem kellene....de egyedül, még akkor sem szabadna dolgoznom, ha cigánygyerekek potyognának az égből...
A következőképp esett meg a dolog: Gabriellát, a nővért meglátva, megörültem, hogy megint Natáliával leszek együtt.. de csalódnom kellett, mert helyette egy igazi morci, boszibanya ült az asztalnál, és mint később kiderült, egy másik gyakornok, egy fiatal lányka, aki hozzám képest már profi volt, mert 4. hónapja dolgozott már itt..
Semmi kávézgatás, gyorsan a kezembe nyomtak egy cetlit – hogy miért is nem csodálkoztam rajta ?? nem is tudom :) - és aló mars megint... Mikor kész lettem, akkor Gabriella küldött, hogy segítsek a másik gyakornoknak befejezni a dolgokat.. jól elvoltunk, mert ha kérdeztem, akkor válaszolt, elmagyarázott mindent... Egyszer annyira belemerültem abba amit mesélt, hogy mikor visszakérdeztem, észre sem vettem, hogy magyarul kérdezek tőle.. :)
De hirtelen nekem sem tűnt fel, csak mikor befejeztem a szóáradatot, akkor láttam, hogy csak néééz naaaaagy, kikerekedett szemekkel, és visszakérdezett, hogy honnan is jöttem?? Merthogy szép az anyanyelvem :))
Reggeliztetésnél megint megkaptam a két öreg mamikámat. De biz isten megismertek!! Nem is volt gond a kajáztatással :) a 102 éves nénikénél, mikor adni akartam az első falatot a szájába, a villáról lepottyant a kenyér... csak néztem, hogy mi a fene van vele.. hát, tocsogott a teában :)
Mikor még az első, mozgékonyabb nénikémet etettem, a gyakornok sorstársam benézett hozzánk egy pillanatra, és azt még láttam, hogy kivette a másik néni fiókjából a fecskendőt, de azt már nem figyeltem, hogy mit is csinált vele.. majd másfél deci teával meglocsolta a kenyeret, és ezt már tényleg csak nyelni kellett a mamikámnak :) Hát, a jó pap is holtig tanul :) de nem is tartott olyan sokáig a reggeliztetés, mint szombaton.
Gabriella aztán szólt nekünk, hogy menjünk a boszibanyának segíteni... de ö mérgesen csak annyit mondott mikor beléptünk a szobába, hogy elég neki egy segítség, én menjek a raktárba, töltsem fel a kocsit törölközőkkel, és minden szobában ellenőrizzem le a készletet, ahová kell, tegyek egy jó párat..de mindezt olyan hangnemben tette, hogy egy pillanat alatt felszaladt bennem a pumpa...
Mint akit elvágtak... még a levegő is megállt benne, a mamika az ágyban csak mosolygott az orra alatt, de becsületére legyen mondva, a dörmögő mormogó boszibanya letett mindent a kezéből, jött velem, megmutatott mindent, hogy mit akar, és bocsánatot kért...
A nap folyamán aztán egy rossz szót nem hallottam tőle... lecsendesedett :))
Mindenesetre elvették a kedvem de rendesen. De a jövő héten meg fogom nekik mondani a magamét... ne csak az ingyenes munkaerőt lássák bennem, mert ahogy most tanítanak, a jövő januárjától úgy fogom a dolgomat végezni... ha csak fél dolgokat tanulok, akkor ne várjanak tőlem csodát.. jövőre szeretnék oda visszamenni, és minijobként, heti nem is tudom hány órában dolgozni, hogy ne jöjjek ki a gyakorlatból..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése