2012 November 4. Helyzetjelentés egy német öregekotthonából :)

"Szójapörkölt, szójakolbász, szója fasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!"

Hofi

A második hetem ….

Kicsit megtépázott kedvvel vágtam neki a második heti gyakorlatomnak. A boszibanyával, Brigittel való szóváltásom kicsit elvette a kedvem az egésztől... de mint a széles szájú kis-béka, ooolyan nagy mosolyt megeresztve léptem be, nehogy már a rőzse vigye anyókát, az erdész meg megegye a nagymamát!! :))

És milyen jó hogy így tettem, mert a boszibanyának híre hamva sem volt, ellenben egy fiatal éveiben járó, nagyon aranyos, kedves nővérkébe botlottam, aki azzal várt, hogy Guten Morgen, du bist sicher Erika :)) Wie schön, dass du da bist :))

És nem nyomott cetlit a kezembe, hanem azt mondta, menjek Nataliaval, és csináljunk mindent együtt :)) Kész, ennyi elég is volt a boldogságomhoz!! Nataliaval nagyon jó együtt dolgozni, mert mindent magyaráz, de ezt már korábban leírtam..együtt mentünk mindenhova, nem zavartak el, mikor egy komplikáltabb gondozotthoz mentünk, nem arra használtak, hogy szaladj hozd ezt, hozd azt, hanem hagyták, had ügyködjek, nézelődjek én is. 

Inkább Nadin, a nővérke rohangált ki mindenhova, ha kellett valami.. habár utólag belegondolva, lehet tovább tartott volna nekem elmagyaráznia mi hol is van, mint saját magának elhoznia :))

Mikoron egyszer futva visszaérkezett, megkért, hogy menjek már el egy új beteghez, szegény ott áll a fürdőszobában, és segítenem kellene neki...aztán még szóáradat, hogy mit is kell csinálnom, de abból én egy kukkot sem értettem...

De mentem, és arra gondoltam, hogy majd kiderül, mert hát délután 4-kor, mikor már az ápoltakat éjszakára készítik elő, nem olyan sok választásom lehet, hogy mit is kell nekem a fürdőben segíteni.. de hát az élet mindig produkál meglepetéseket :))

Egy nagyon aranyos, kedves, halk szavú papóka várt a WC előtt, nézegette a katéterzsákot, a beutelt, és nem igazán tudott vele mit kezdeni.. pár pillanat múlva már ketten nézegettük a pisizsákot, és már ketten nem tudtunk vele mit kezdeni :))

Próbáltam kifaggatni, hogy este mi is a teendő vele, mit csináltak a többiek, de csak felhúzta félszegen a vállát, és azt mondta, fogggggalma sincs róla :) hááááát, nekem sem volt!! :))

És elkezdtünk mind a ketten nevetni!! De a papóka olyan aranyosan nevetett, tiszta szívből, minden porcikájával, még a fülével is, hogy én azután azt nevettem, hogy hogyan nevetett a papóka :)) 

Aztán szétnéztem... a toalett mellett, a radiátoron csüngött még egy Beutel, de az nagyobb, és ami a lényeg ÜRES volt :) Úgy kalkuláltam, hogy ez, ami most ott csüngött a papóka bokájára erősítve, az biztos a nappali pisizsák lehet, mert hát nappal gyakrabban ellenőrzik, és ürítik ki őket, és akkor nekem most az éjszakaira kell kicserélnem. De, ha akkor választhattam volna, hogy mit csinálok szívesebben, Beutelt cserélek, vagy műszaki rajz alapján lemérem az összes létező 325 paraméterére egy háztartási kismegszakító műanyag házát, akkor kapásból a mikroszkópot választom, méghozzá dalolva!!

Először is, ahol becsatlakozott a katétercső a Beutelba, ott folyt kifele a pisi.. lassan már a budi előtt tocsogott minden.. aztán lehámoztam a lábáról a felerősített Beutelt, már bocsánat a hasonlatért, elég durva, de az jutott az eszembe, hogy Jézust nem erősítettek ilyen erősen a kereszthez anno, ahogy a papó lábára fel volt téve ez a Beutel. Lecserélni a másikra nem volt nehéz, nem a szupermodern Beutelekhez tartozott, csak hát abból a fránya kicsiből nem tudtam leengedni a tartalmát... a fene essen bele, hát ott hagytam a mosdó mellett, szerencsétlenkedjen vele tovább aki akar... A papókát az ágyba dugtam, és elmentem a vacsoráztatni... 8-kor pedig haza, mint a rakéta!!!!!!!!!!

Másnap Rüdiger tartotta egyedül a frontot, és nem is tudom honnan, de kisegíteni jött egy nővérke valahonnan, jó fél éve volt utoljára ezen az emeleten, tehát magától értetődően Rüdiger dirigált nekünk... Most viszont megkaptam a kis cetlimet, de már a szobaszámot sem írták rá, keressem ki magamnak ..már kezdek belejönni, nem idegesítem magam miatta.. a szokásos körút, sok helyen már örömmel várnak, sok helyre már örömmel megyek...vacsikiosztásnál azt a folyosót kaptam, ahol a pisizsákos papókámnak van a szobája.. széles mosollyal beléptem, erre majd kiesett a kezemből a tárca. 

A papókám félhalott volt, annyi ereje sem volt, hogy beszéljen, nagyon megijesztett.. szóltam Rüdigernek, de aztán mennem kellett tovább a többi ápoltakhoz. A vacsi után együtt mentem mindenhova a nagy fehér főnökkel, néztem mit csinál, és nem hiszitek el, de néha magyarázott is :)) Hogy mik meg nem történnek :) biztos valami rosszat ehetett:)) 

Azt mondta egyszer, hogy bekukkantok már az öreghez, hogy él e még egyáltalán... ezzel a papókámra célzott, akivel tegnap este olyan jót nevettünk.. de ez engem úgy ledöbbentett!!!

Ez-nap este nehezebb szívvel mentem haza :((

Ugyan mire megyek szombat reggel?? Mi van a papókámmal?? De hál istennek újra a régi, mosolygós papóka volt :)) Megint egy új nővérkével találkoztam, aki szintén aranyos, de nem annyira mint Nadin, mert megkaptam a cetlimet :) 

De már nem bosszant:)) Elindultam a szokásos körutamra, örömmel konstatáltam, hogy a cetlin lévő nevekhez gyakran beugrik már a szobaszám, és az arc is :)) fog ez menni :)

Van egy ápolt, akihez nem szívesen megyek. Herrn Alkohol...Isten biz, ha lenne a zsebemben egy alkoholszonda, az minden belefújás nélkül olyan éktelen csörömpölésbe kezdene már akkor, mikor még csak a szobaajtót nyitom, hogy még Magyarországon is meghallanák...napi 2 liter bor, semmi kaja, és az a bűz, elviselhetetlen számomra... menekülök onnan mindig.. nem cicózok mint máshol, semmi vigyor, csak mint katonáéknál, felállni, leülni, megfordulni, viszlát!!! vasárnap reggel!

A vasárnap sem különbözött sokban a szombatnál, már megvannak azok az ápoltak, akik hozzám tartoznak, majd mindig ugyanazok. A két demens asszonykával is egyre jobban szót értek.. nem szabad náluk erővel semmit sem keresztülvinni, midig helyeselni kell nekik, egyetérteni velük, mikor kommunikálunk, akkor leguggolok hozzájuk, hogy ne érezzék a fölényemet.. halkan együtt érzően beszélek velük, persze, csináljuk amit akarnak, de akkor arra menjünk inkább, és ha már ott vagyunk úgyis a szobájuk mellett, akkor egy füst alatt nem tudnánk le a pisilést is?? És mire letudtuk a pisilést, már el is felejtették hogy hova indultak eredetileg :))

De 10-re kész lettem a nekem kiosztott munkával, és hogy ne csak üljek ott még fél órát, elkezdtem feltölteni a fürdőszobákban a törülközőtartó -polcokat. Így vitt az utam be az én pisi-zsákos nevetős papómhoz is. Úgy megörültem neki, újra a régi, mosolygós volt.. mondtam neki, hogy ilyet még-egyszer ne csináljon, nagyon megijesztett :) Akkor lépett be a lánya is, és mosolyogva megkérdezte, hogy nem én voltam-e az a kisegítő, akinek fogalma sem volt arról, hogy mit kell a Beutellal csinálni, és aki olyan jól megnevettette az édesapját?? Merthogy a papó akkor frissiben beszámolt mindenről a lányának telefonon keresztül :) hogy mi milyen jól elszórakoztunk ott akkor ketten :)

Jól elbeszélgettünk, azt mondta, örül neki, hogy látja, hogy az apukája tényleg olyan helyen van, ahol igazán aggódnak érte :)) és ahol van aki ha a maga módján is, de megnevetteti :))

Vigyorral az arcomon, jókedvűen „ repültem „ hazafelé :)) bis nächtse Woche!!