Kuktálkodtam, helyzet van már megint a boszorkánykonyhámban:))

Van már vagy 20 éve talán, hogy először és utoljára padlizsánkrémet ettem. 

Nem ismerem ezt a lila tojást, valahogy nem is éreztem szükségét, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljek vele.. Maga a krém nagyon finom volt, el is határoztam hogy kipróbálom, de leragadtam a gondolatnál....de rendesen :)

Na de most, kaptam egy nagyon jó receptet, képekkel illusztrálva, itt az ideje, hogy kipróbáljam. Csak mertem remélni, hogy nem úgy járok vele mint az életem első friss spárgájával, hogy a spárgalevesbe mindent tettem, még cipőfűzőt is, csak épp a spárga maradt ki belőle..

http://mamilollo.blogspot.de/2013/05/a-spargafozes-margojara.html?updated-min=2013-01-01T00:00:00-08:00&updated-max=2014-01-01T00:00:00-08:00&max-results=33


Ráadásul keddre időzítettem, mikorra Karl jön, mert ő a nagy zöldségfaló.. mami hitvallása szerint a kenyér mehet a sunyiba, csak a kolbász maradjon előtte..


Ímhol a recept:

Hozzávalók, személyektől függően:

* 2-3 db közepes méretű padlizsán

* 1 fej karfiol

* 3-4 szem paradicsom (nem koktélparadicsom), ami szépen szeletelhető

* 2-3 szem lilahagyma szintén szeletelhető.

* só, bors, pirospaprika

* 1 nagy dobozos tejföl (aki Németországban van 2 kicsi :) )

* kevés olaj (oliva ha lehet)

* reszelt sajt.

* A karfiolt sós vízben 3/4 részig megfőzzük (én leveskockával ízesítem, mivel utána még felhasználhatod a levét levesnek is !!)

* A padlizsánokat szép egyforma szeletekre felvágom és mindkét oldalukat grillezem, vagy sütőben vagy serpenyőben kevés olaj hozzáadásával. Ha készen van félretesszük.

* A paradicsomot és a lila hagymákat vékony szeletekre felvágjuk. Semmit sem sózunk előre !

* A tejfölt megsózzuk, borsozzuk, beletesszük a kk.-nyi pirospaprikát,

* Amikor minden elő van készítve, a karfiol kihűlt, akkor rózsáira szedjük és lerakjuk egy megfelelő méretű sütőtálba, szorosan egymás mellé.

* Erre szépen simítunk a tejfölből.

* Ennek a tetejére következnek a padlizsán szeletek, majd a lila hagyma szeletek, sózás, tejfölös simítás, a tetejére paradicsom kissé megsózva (nem sok, mert sok levet ereszt), tejföl, és a legtetejére a reszelt sajt.


Mindent úgy csináltam, ahogy le volt írva, nem csak jól nézett ki, de finom is lett. A karfiolleveshez csináltam még egy vagon grízgaluskát, mert azért versengeni szoktunk, kié legyen az utolsó darab. Most 4 tojásból... adjad neki.. ezen nem lesz vita :)

Megjött Karl, puszi maminak, első útja a konyhába vezetett, na mi a sz@rt főztem már megint..

Beletrafált..

Ugyanis nem eszi a padlizsánt.. de ez legyen az Ő baja, egyszerűen pechje van..

A gond ott volt, hogy ki is mondta hangosan, hogy " ááááááá, nem szeretem a padlizsánt, soha sem ettem meg"


Mert mami meghallotta...

- Tessék, mit nem szeretsz?? Padlizsánt?? Mi az, hogy néz ki, de mindegy, mert akkor én sem szeretem..


Ájsch..... ez nem igaz, olyan pofákat vágtam a konyhába, hogy kész csoda hogy a plafon nem esett le..

Karl is csak nézett rám, hogy mi van?? Aztán leesett neki, hogy hangosan mondta ki, amit nem kellett volna..


Aztán mami megvigasztalta a kisfiát, hogy Erika főzött még egy lavór karfiollevest is, legfeljebb esznek abból háromszor.. de mi is az a gombóc ott a leves mellett a tányéron??


- Saját magam készítette gombócocska.. próbáltam terelni a mami gondolatait a mellé-beszéddel, mert a grízgaluskát sem eszi, ha meghallja, hogy az a grízgaluska..


-Jó, jó, hogy gombócocska, meg hogy magad készítetted, hisz egész délelőtt a konyhában tobzódtál... de mégis miből van???


Ájsch....még csak a fejvakarásig jutottam el, kész szerencse, hogy mami és én közöttem ott volt a konyhafal, nem látta a grimaszaimat, ellenben a kisfiával, aki az ebédlőasztalnál olvasott, és már fuldokolt a röhögéstől, a kínlódásomat látva... úgy döntött beszáll ő is a körhintába....


- Tudod, azt Erika felvert tojásból, meg fűszerekből, meg... meg... ( mellőzni akarta a gríz szót ) meg lisztből csinálta!!

-Aha, értem már, -jött a válasz mamitól- de mik benne azok a zöld kis izék??

- Szárított petrezselyemzöld...

- Valóban, aaaaaaaz nem rossz, na akkor együnk..


Bevágott egy nagy tányér levest, 2 nagy grízgaluskával, és utána csak megkóstolta a rakott padlizsánt, igaz a padlizsánt ki kellett neki túrni belőle, de a többivel semmi baja nem volt.. belapátolta..


Másnap, mami megkérdezte mi lesz az ebéd..

Karfiolfelfújt, adtam meg a választ.. ( tök jó hogy a rövidtávú memóriája nem az igazi) :)

Tokkal vonóval, padlizsánnal egy szó nélkül beverte.. hú, de finom volt, csinálhatok máskor is..






2014 Február 13. A harmadik legszebb nap az életemben :) Végre nagymama lettem :)

Miután megszülettem, anyukámnak vissza kellett mennie dolgoznia, és sajna nem tudott hova tenni, nem volt még akkoriban óvoda, bölcsőde. Megpróbálták családon belül megoldani a fenékrázásom kérdését, de mivel az egy szem anyai nagymamám, aki hajlandó volt kivenni a részét ebből a nemes feladatból, majd 200 kilométerrel arrább lakott, hát ez nem igazán volt egyszerű feladat.

A baromfiudvarban náluk ott falun több száz tyúk, liba, a disznóól sem üresen tátongott, tehenek az ólban.. veteményes kert a ház mellett, a háztáji a falu szélén, ráadásul nagyapámnak el kellett járnia a TSZ-be is, volt mit csinálnia.

Ilyen körülmények mellett a nagymamám rendszeresen felült a fekete csühös vonatra ( gyerekkori nagy kedvencem ), és leruccant 200 kilométerrel arrébb egy vinnyogó kis kölökhöz..

Míg nem egyszer a nagyapámnál elszakadt a cérna, és ennek következtében a vinnyogó, Erika nevű baba be a kofferba, koffer fel a nagymamával együtt a csühös vonatra, és meg nem álltunk Tiszakarádig..

Ahol is életem legszebb és legemlékezetesebb első 6 évét töltöttem, mert biz a, amíg nem kellett iskolába mennem, én el nem mozdultam a nagyszüleim mellől.

Hogy mi is volt ott olyan csodálatos?? 

Egészen picike voltam, amikor nagyapám nekem is beszerzett egy gyerek méretű nyújtótáblát, nyújtófával, és attól a perctől kezdve nem lehetett kirobbantani a konyhából a nagymamám mellől, amikor sütött. Igaz, olyankor lisztfelhőben úszott a konyha, lekvárral volt kikenve minden szekrényajtó, még a macska is, de soha nem kaptam érte egy rossz szót sem.

Mindent úgy csináltam, ahogy a nagymamám. Lépésről lépésre, tésztát gyúrtunk, kinyújtottuk, megtöltöttük, megsütöttük...

Megjött nagyapám, megterítettük az asztalt, és mindig az én sütimet kóstolta meg legelőször. Sosem felejtem el az arcát, a mosolyát, elől csak egy foga volt.. rejtély hogy tudott enni vele, de mióta az eszemet tudom, csak arra az egy fogára emlékszem.

Az is meglehet, hogy az én süteményeimbe tört ki az összes foga, de akkor is, az enyémet ette meg először, nagyon megdicsért mindig, és azt mondta, hogy:

- na Julis, átadhatod a fakanalat az unokádnak, jobban süt mint te..

Én pedig mialatt önfeledten ugráltam, táncoltam a nyári-konyha közepén, örülve a sikeremnek, közben nagyapám, hogy ne lássam, kiköpte azt a kemény vacakot, amit süteményként produkáltam..

Reggelente első utam a félliteres bádog bögrémmel az istállóba vezetett, ahol nagyapám rögtön a bögrébe fejte a tejet, és úgy habosan, frissen kortyolgattam el az egészet.. asszem talán tejben is fürödtem :)

A magam köpülte vaj ízét most is érzem a számban, pedig akkor a csillagokat is leszedtem az aprószentekkel együtt az égről, amiért is nekem a köpülőt a lábam közé kellett kapni..

Akkoriban nem volt még televíziónk, csak egy öreg rádió szólt recsegve a nyári-konyhában, rögtön az ablak mellett volt fent egy polcon. Biztos ismerős mindenkinek az a falusi építkezési mód, hogy a főépület mellé rögtön felhúztak egy nyári-konyhát is, ami a nevét meghazudtolva nem csak nyáron funkcionált konyhaként.

Nálunk nagyapám ott is aludt, egész évben, mi meg mamával a főépületben. Az ablaka pont a nyári-konyha ajtajára nézett, amikor jó idő volt, csak a szúnyoghálót húzta be nagyapó, nálunk sem volt a szobában az ablak becsukva, és így hallgattam esténként, már az ágyban fekve a rádióból az esti mesét.

Aztán jött nagymama, és felolvasott nekem minden áldott este. Sokszor már úgy szóltam rá, hogy nem jó, hibázott, mert kihagyott egy " a" betűt valahonnan. Kívülről fújtam az összes könyvet. De annál csodálatosabb nem volt, mikor is a nagyim olvasott fel nekem belőle.

A mese végeztével pedig addig simogatta az érdes, munkába belefáradt kezével a hátamat, amíg el nem aludtam.. De sokszor is hiányzik ez a simogató érintése..


És 2014 február 13-án nekem is megadatott ez a csoda, megszületett az első unokám..Abbygale / Abigél :)

Ha majd nekem is lesz egy kicsi unokám

és mellém bújik esténként az ágyba,

megtanítom én is azokra az édes szép mesékre,

miket a nagymamám foglalt esti imádságba.

S mikor kíváncsi tekintetét reám emeli,

és sűrű szempilláján megrebben az álom,

magamhoz szorítom, és azt mondom neki,

szárnyalj földi tündér hetedhét-határon,

mert az élet nem ül szivárvány-varázson,

s miattad nem törnek darabokra kék-smaragd hegyek,

neked kell majd elérni minden valóságot,

azt is, amit nem alkot más, csak a képzelet.

De, tudd, amíg a két kezem simogatni tud

és erőm sem ítéltetik végelgyengülésre,

addig úgy vigyázom életed, akár az álmaid,

melyben szemem lesz szemed tiszta tükörfénye.

Együtt a család :) Emi, Abby, Thomas :) 

Előttem a nagy feladat, példaképem is van, szeretném olyan jól csinálni, mint ahogy a nagymamám csinálta velem. Vajon képes leszek rá? 

Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,

megkopott már, nem cserélhetem újra!

Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,

sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.

Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?

Istenem még milyen feladatokat oszthat?

Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,

megkopott már, ki tudja, meddig bírja?

A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,

két szép gyermek, kiknek életet adtam.

S, most végre már nagymama is lettem,

kis unokámat nézve, csak félve kérdezem:

Mondd Jó Uram, mennyi időt adsz még?

Láthatom-e hogy nő ez a kis csöppség?

Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,

amit csak kérsz én mindent megteszek!

Csak még egy kis időt adj énnekem,

nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!

Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,

megkopott már, de talán még elbírja!

Tisztességgel elvégzem a munkám,

ott vagyok, ahol éppen szükség van rám.

Öreg szívem, mint vén hegedűn a húr,

elpattansz te is, ha úgy dönt majd az Úr!

Róna Katalin

Sokan köszöntöttek ám téged, nagyon sokan örültek velem együtt az érkezésednek, kicsi Abby :) Kedves lányok, asszonyok, kedves Nővérkék a csoportban, köszönöm, hogy ennyien voltatok mellettem a nagymamának válás eme nemes, gyönyörű szép pillanatában !

Aztán mikor már nagy leszel, kicsi Abby, és olvasgatod ezt az elektronikus naplót, amit a lökött nagyid ilyen előszeretettel írogat, remélem neked is csak olyan jó emlékeid lesznek majd rólam, mint amilyenek nekem vannak az én durva kezű, de annál édesebben simogatni tudó nagymamámról.

Ez az én első mesém neked, kicsi Abby, remélem jön még nagyon nagyon sok hozzá :)

• •