2012. Maj. 15 Anatómia, Prezentáció, brrrrrrrrrr....mindez németül

2012 Május 15

Segédapólói képzés, 7. élménybeszámoló 

Ez egy összevont élménybeszámoló lesz, az utolsó 3 foglalkozást egybesűrítem.
Most nem olyan óraink voltak, amikor felhőtlen kacagásban tör ki az ember a másik bénázását látva...fene tudja, most egyiküknek sem volt kedve rajtam nevetni, mikoron a nyelvem tört bele a felolvasandó szövegbe... mert sajna már nem tudok mindig hárítani, az oktatók azt mondták, nem baj hogy hogyan, de tessék olvasni a szakmai szöveget...


A téma ugyanis a szív és a vese anatómiája, működése, betegségei voltak. Tegnap pediglen elő kellett adni a magunk készítette prezentációt a tüdő anatómiájáról, működéséről, betegségeiről.

Hát mit ne mondjak, egyik témánál sem volt hű de viharosan jó kedvünk... nekem azért, mert egyszerűen muszáj memorizálnom ezeket a témákat németül, mert érdekes lenne, ha a szív működését a kállai kettős táncfiguráival próbálnám prezentálni...

Kedvenc Schüttelfrostos oktatóm tartotta a veséről az órát... jó szokásához híven megint meglepett bennünket. Kezdésnek azt mondta, osztódjunk kettes csoportokká, és rajzoljuk le neki a vesét, írjuk le a funcióját, meg mindent amit tudunk róla.... mi becsületesen megfeleztük a feladatot... én rajzoltam, vese, húgyvezeték, húgyhólyag, húgycső... Suzanna meg írta hozzá a német megnevezéseket..de bekavarta, mert a lenti húgycsőhöz mást írt, de állítottam neki, hogy az tuti hogy valamilyen Röhre!! Na, csak összehoztuk valahogy, de megjegyeztem, hogy akkor tisztázzuk már, most ki oktat kit??? Meg, hogy legközelebb mikor is lesz együtt óránk?? és mi is lesz a téma?? Mert ennél a Frau Schüttelfrostnal úgy látszik előre kell tanulni, ha nem akarok hülyén ott állni, és csak nézni ki a fejemből...

Aztán az óra utolsó részében megint felolvasott nekünk a kedves oktatónk valamilyen adalékanyagot, a maga megszokott, színtelen, monoton, altató hangján... amire természetesen én bóbiskolással reagálok... egyszer csak arra riadtam fel, mikor már túl sok ideje szemléltem a szemhéjamat belülről, hogy valaki bokán rúg... Suzanna ült közelebb hozzám, és ily finom módon ébresztgetett állandóan :)) De nem is csodálom, mert az oktatónk hű marad a rendes nevéhez, ugyanis Frau Hammernek hívják.... és nem is tudom mikor és kinek, de alternatív megoldásként alvásproblémákra a kalapácsot 

ajánlottam... hat én már megtaláltam a magam kalapácsát!! Személyre szabottan!!


Tegnap pediglen prezentáltunk a magunk készítette anyagot. Én összedobtam gyorsan Power Pointtal, de én nemcsak egy témát emeltem ki, hanem elölről kezdtem, hülye gyerek módjára, felépítés, funkció, miért kell az oxigén, gázcsere, betegségek... szóval kompletten bemutattam a tüdőt... a többiek jobbára egy témát emelték ki, a többség a tüdőgyulladást mesélte el, minden kínjával, bajával.. olyan komplikalt szakszavakkal, hogy a negyedét sem értettem meg, deeeeeee lelkesen bólogottam.....

Mikor indultam suliba, volt eszembe, hogy be kellene hajítanom a táskába egy egérbe való elemet, mert már meglehetősen régen cseréltem, és nehogy már ott mondja be az unalmast, ugyanis a diát egérkattintásos továbbításra állítottam be, nem automatikusra...na náááááááááá, hogy otthon hagytam, és na náááááááá, hogy bemondta az unalmast az a fránya egér!! 

Az asztalaink U alakban vannak, és elöl van a tanári pulpitus... oda tettem a PC-t, alápóckoltam vastag könyvekkel, én meg török-basa módjára letelepedtem elé a földre, és onnan kellett simogatnom azt a lökött érintő-szenzort...de mivel felemeltem a gépet, hogy magasabban legyen, és lássanak a többiek a fejemtől, ezért én nem láttam azokat a szövegeket, amik alul voltak... ilyenkor mindig pipiskednem kellett felfele, mert hát lusta voltam, és nem tanultam meg az egész szöveget kívülről...de túléltem!!!! 

És megállapították a többiek, hogy az enyém lett a legjobb... egyszerű volt, de érthető, és minden benne volt, nem csak 1 téma... jajjjjjjjjjj, olyan büszke voltam magamra... kár, hogy ez kevés a vizsgán való átcsúszáshoz :((

Aztán csak feldobtuk az óra végét kicsi viháncolással... az inkontinenciáról volt szó, és mivel az egyik asszonyka, gyerektelen lévén, még soha nem cserélt pelust, ezért szegény Heigenek kellett befeküdni az ágyba. 

40 kiló vasággyal együtt az egész asszonyka, és rajta gyakorolt Charlotte, hát, szakadtunk a nevetéstől, mert a pelus jó 150 kilós emberre való volt... kis jóindulattal takarónak is használhatta volna Heige azt a pelenkát...no, ennyi volt... most állok neki megint tanulni, van bőven memorizálandó szövegem :)))
no da!!!!!