Karácsonyi köszöntő 2015-ben

A szeretet jegyében, minden egyes Folytassa Nővérkének, Nővérfinek!  


Eltelt megint egy újabb, munkával teli év…

Sírtunk, nevettünk, csalódtunk, jó dolgok történtek velünk, felmondtunk, új állást kaptunk, meghalt a gondozottunk, kaptunk egy új ápoltat, átvertek bennünket, megbántottak, és mi a legtöbbször hazaszaladtunk.

Haza, a csoportba.

Remélem nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel, amit ez a csoport jelent nekem.

Hátteret, barátokat, vigasztaló jó szavakat, együttérzést, féltő, óvó gondolatokat.

SZERETETET

Nagyon sokan vagyunk már. Több, mint 12500-an.

Nem mindenki mindennapos látogató, sokan csak olvasnak bennünket, erőt gyűjtenek, sokan valóban igazi családnak tekintik a csoportot, ahová bátran kiírhatják a gondjaikat, legyen az akár személyes probléma is, biztos hogy nem maradnak válasz nélkül.

Néha megsértődünk, mert voltak, vannak, lesznek olyanok, akik nem tudnak felhőtlenül együtt örülni másokkal, és ok nélkül sértegetnek, vigasztaló szavak helyett felelőtlenül megbántanak.

Pedig egyforma erőfeszítést igényel jónak lenni, szeretni, undokká válni, kötözködni.

Egyszer az undok is kerülhet olyan helyzetbe, hogy szüksége lesz bátorításra, jó szóra, szeretetre.

De a szeretetet nem lehet kikövetelni, zsarolással megszerezni, a szeretet úgy árad, mint a napfény, csöndesen, szünet nélkül, egyedül, a maga csodatévő hevétől. 

Miért nem válhat mindenkiből egy csöppnyi, szíveket melengető napsugár?

De szerencsére, van a csoportnak elég melegséget, bátorítást, biztonságot adó napsugara, akikre mindig számíthat az ember.

És minden újabb és újabb belépőben ott van a lehetőség, melegséget közvetítő napsugárrá válni.


A felhő sem tudja, hogy miért éppen arra száll, amerre tart, s miért épp olyan sebesen. Csak érzi a késztetést: most erre van az út. 

De az ég tudja az okot és a célt is minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláthass a láthatáron.

És mi itt leszünk mögötted, mint egy erőt adó nyári fuvallat, segítünk neked feljebb emelkedni, elérni az álmaidat. 

Nem, neeeeeem, mi nem vagyunk Harry Potterek, csak a Folytassa Nővérkék :)

„Legyek a kendő, mely könnyet töröl,

Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.

A kéz legyek, mely váltig simogat,

Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.“

Reményik Sándor

Áldott, Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek:)


Itt pedig a csoportnak készült  karácsonyi videót láthatjátok :)

ez a Youtubos feltöltés. 

Aki a GEMA miatt nem látja, annak van egy Videa-s feltöltés is, az talán működik :) itt találjátok..

http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/a-folytassa-noverek-karacsonyi-koszontoje-karacsony-CZhynNSduYk80kyo

Életmorzsák. Amikor először érintett meg egy kimondott szó :) Munkahelyi Capriccio

Tartozom még nektek egy Bad Dürkheim -i beszámolóval, ami a műtétem miatt elfelejtődött leírni.

Az egyik kedvencem, a mérnök úr, aki már nem szállt ki az ágyból nagyon rég óta, akinek a beceneve Mimóza is lehetett volna, mert ha csak hozzáértél a kezeddel a testéhez, már jajgatott..

Becsöppentem az életébe, és 2 hét múlva fenekestől felforgattam..

Először csak óvatosan ismerkedtünk, beszélgettünk, aztán elvarázsoltam a hülye kis történeteimmel.
Mikor elmeséltem, mi több, lejátszottam neki, hogy én, mint egy kis vízilóbébi hogyan csusszantam le a Mira-mari élmenyfürdő családi csúszdáján, és hogy szántottam fel a fenekemmel a medence alját, majd kiesett az ágyból a nevetéstől..

Közben észre sem vette, hogy ide oda forgattam, cibáltam, elfelejtett jajongani, és a szokásos 45 perc helyett 25 perc alatt kész lettem vele.

Megmérgeztem a magyar konyhával is.. azóta eszi a paprikát, a paradicsomot, mikor elmeséltem neki a lecsót, az asszonyt leszalajtotta a boltba a hozzávalókért, és meg kellett csinálnia.

Az asszonypajtásnál nem találtam osztatlan sikerre, mert mikor mi már valamilyen kajáról beszéltünk, ő már húzta az orrát.

Kérdezgettem, hogy miért is fekszik mindig az ágyban? Miért nem lehet mobilizálni, mi miatt nem akar felkelni? Hiszen odakint olyan szépen süt a nap, a teraszról is lehet élvezni a napsugár gyógyító sugarait, miért kell mindig a szobában feküdnie? ( nem sokkal korábban veszítette el a leányát, lelki okok miatt adott fel mindent, nem a betegségéből kifolyólag) 

Elértem vele azt, hogy kiültethettem az ágy szélére, és úgy mosdathattam le, és napról napra többet bírt csinálni, de ezt sajnos már nem láthattam, én is kórházba kerültem, és utána már nem ide jöttem vissza. 

Mégis, ettől a bácsikától kaptam egy nagyon nagy ajándékot, amely a szívemig hatolt.

Becsengettem  a kapucsengőn, (társasházi lakás, magasföldszint) a néni az ajtóval együtt nyitotta a bejárati ajtót is, és hallottam, hogy a bácsika a belső szobából kiabál, hogy de a Schwester Erika jön, a Schwester Erika jön?

Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna.