Merényletet követtem el az alma ellen :) de ehetö lett :)

Nnnna, ma aztán adtam az élvezeteknek :))

• Hétfö vagy kedd, attól függ hogy ér rá Karl, de amikor jön, akkor mindig nagykanállal eszünk :) Ilyenkor nem csak gyorsan odateszek valamit, olyan 20-30 perces kaját, amit gyakran csinálok kettönknek, hanem rendesen, mint odahaza.. terülj terülj asztalkám van... :) Ráadásul ha Karl jön, akkor jön Hermann, a legjobb baratja is..

• Úgy gondoltam, egyszerü zöldséglevest csinálok grízgaluskával, utána jöhet a rakott spárga, ami nem nagy kunszt. Szeretek ezekkel a kész vékony tésztákkal dolgozni, csak ki kell venni a csomagolopapirbol, kihajtogatni, sütöpapiron van, tehát egyenest rakom rá a sütölapra..most lekentem kicsi olvasztottvajjal, a spárga alá megágyaztam föttsonkával, rápakoltam 2 üveg spárgát, hollandiszósszal nyakonöntöttem, aztán megszórtam még kiskockára vágott sonkával, reszeltsajttal, és adjad neki, sütésre kész.. 

rakott spárga

• Mikor ezzel megvoltam, és már a leves is rotyogott, nekiálltam megmerényelni az almát :) almát hámozni még nem felejtettem el :)) Ja, azt tudni kell rólam, hogy minden süti, amiben alma van, és maga az alma is, mint gyümölcs, nálam nem jön be :(  nem szeretem :(( 

• De ez a mumifikált alma olyan jól mutatott, hogy nem hagyott nekem békét... meg kellett csinálnom :) 

• Szabadon Bolejn Anna után fejüket vettem, szamuráj módra rendesen kibeleztem öket, a levelestésztát mérnöki pontossággal csíkokra vágtam, spórolósan lekentem tojással...de elkövettem egy nagy hibát... a nutellát a darált dióval összekeverve elöre elkészitettem... és mire odakerült volna a sor, hogy beletöltsem a harakiriben kiszenvedett almákba, addigra nem volt mit beletöltenem... mammmamíja, hogy fogok én ezek után ebédelni???
• Újabb adag nutellát kreáltam, most már tényleg az almába töltöttem, nem a pocakomba :) és utána a citrommal bedörzsölt almát meghempergettem egy kis fahéjas cukorban. 
• Most jött a java, bebugyolálni az almát a tésztacsíkokba.. az elsönél kicsit lassú voltam, a tészta minduntalan az újjomra akart tapadni, nem az almára.. de aztán rájöttem mitöl döglik a légy... és utána ment mint a karikacsapás. 

• Biztos hogy az elözö életemben a Anúbisznak, a sakálfejü istenségnek a papnöje lehettem, mert az elsö kissé lassú menet után úúúúúgy mumifikáltam, de úúúúúgy mumifikáltam, hogy Nofretete is megirigyelhette volna :) Amúgy meg fazekasok elönyben, mert egyszerüen csak ráhajintják az almát a fazekaskorongra, és kézzel lábbal adhatják neki :)  Kár hogy a maminál nem volt a pincében egy használaton kivüli ócska lemezlejatszó, mert ebben az esetben az is megtette volna :))´

•  Ímhol a végeredmény :) Maradt is egy kis tésztám, azt csak simán megtöltöttem olyan nem is tudom minek kell nevezni, valamilyen almadzsem volt... vagy a fene tudja hogy mi volt az, de megkerdeztem a boltban, hogy sütésálló e, nem fog világgá szaladni a tésztából?? 

• Jó volt rájuk nézni, ahogy ott csücsültek a sütölemezen :) 

• 160°-on sütöttem, és azok az illatok, amik a lakásban terjengtek, hát, azok igazán nyálcsorgatóak voltak :)) A fahéj ahogy keveredett a sülö alma illatával... a mami nem tudta elképzelni hogy mit csinálok :) szerencsére egész délelött  nem volt útja a konyha felé, és nem látta mit alkotok :) igy teljes volt a meglepetés :))

• Mikor kész volt, félretettem, és elkezdtem sütni a két sütölapnyi rakott spárgát. Mikor kész lettek, a melegre visszadugtam még az almákat is. Tálalás, leves evés elöször, azzal soha semmi gond, nagyon leveses a banda... repeta is volt rendesen belöle..
• Következö fogás, rakott spárga... Hermann nagyon óvatosan, elöször csak egy kis kockát tett a tányérjára, aztan rohanvást kellett bevinnem a második sütölapnyi adagot, mert egy pillanat alatt elfogyott az elsö...

• Aztán én lepödtem meg, mert ezek annyira teleették magukat a levessel, meg a spárgával, hogy csak csipegettek az almából !! Ketten egy darabot... hát emberböl vannak ezek?? de Hermannak be kellett csomagolnom, vitte magaval, Karl is evett delután, és neki is kellett még csomagolni is, de nem csak almából, hanem minden maradékot elvitt magával :) Bezzeg az ebedlöasztalnál megjegyezte, hogy mar megint a békehadtestnek föztem?? Aztan még morzsa sem maradt estére:)) 

Kutyálkodunk :) de minden a családban marad :)

 Mindegyik kutyli imádja az embereket, Véda a hivatásos terapeuta, papirja is van, a többiek csak mükedvelök :)) 

Kezdjük a névsorolvasással :)

• Bizsu : Bischon Havanese, a legnagyobb fajta...most 5 éves :)) és az én kutyusom :))

• Véda: Border Collie, 1 èvvel fiatalabb Bizsunál, és képzett terápiás kutya :) Nikollal együtt dolgoztak otthol :))

• Toffyfi: szintén Bischon havanese, de a közepmeretü fajta, és igazi hétördög.. amugy hallás sérült, de van valahonnan egy 7. egy 8. és egy 9. érzéke is, és hallás nélkül is megérzi, mikor jövök haza :)

• Luna: A legnagyobb a legkisebbik :) Luna Golden Rettriwer, és a Memici kutyája, még nincs 1 éves :)) de már serleget nyert :))

És a csapat foto, kerem szépen :)) 

Memicivel :)

Nikollal :)

Anya és lányai... nem is tudom hol kérdezték tölem, hogy ki a  példaképem... én a lányaimnál nem tudok jobbat ...mind a kettö megtalálta a helyét a világban, és két lábbal állnak a földön.. minden nyavajgós sallangoktól mentesen..pedig nem volt könnyü életünk.. volt amikor sírtunk, volt amikor nevettünk.. de itt vagyunk, együtt, egymásnak :) Köszönöm nektek, kicsikéim :))

Ötödik hetem az öregekotthonaban :) :(

Schwester lett Bizsuból :) Ez a kutya hamarabb értette meg a németet mint én, és hamarabb avanzsált növérnek is :)) A végén még féltékeny leszek :)

"Szójapörkölt, szójakolbász, szója fasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!"

Hofi

Ez a hét nem egészen úgy indult, ahogyan szerettem volna. Szerdán, csütörtökön olyan beteg voltam, hogy fajdalomcsillapitó nélkül nem tudtam megmaradni... de a fajdalomcsillapító számomra méreg, nem szabad bevennem, mert nincs beszélöviszonyban a vérhígító tablettámmal. Ha mégis arra kényszerülök hogy bevegyem, akkor kómás leszek tőle, az egyik pupillám teljesen kitágul, a másik pontnyira beszűkül, a szó szoros értelmében úgy nézek ki, mint egy betépett ürge.

Ezt a személyzet is észrevette, de nem szóltak semmit, hagytak csendben, nyugodtan haldokolni... megkaptam a magam kis cetlijét, de alig hogy befejeztem kettő mamókát, és mentem volna a maradék kettőhöz, addigra Rüdiger mindent megcsinált helyettem. A múltheti, Rüdigernek kilátásba helyezett here tiki-taki ezennel visszavonva :) megbocsájtást nyert :)

A csütörtök is fájdalmas volt számomra, de valamivel már elviselhetöbb. Nadin is felajánlotta hogy menjek nyugodtan haza.. le a kalappal elöttük.. de én kitartottam :)

A feledékeny mamókám, akiről annyi bugyogót hámoztam le korábban, mit ahány réteg van a hagymán, most átesett a ló másik oldalára..az inkontinencia-betétet csak az imádság tartotta a nadrágjában.. csodálkoztam is, hogy menet közben hogy nem csusszant ki a nadrágja szárán keresztül.


Este a 103 éves mamókát etettem volna, de a konyha keresztbe tett nekünk, olyan forró volt minden, hogy lehetetlenség volt etetni a kisöregeket.. Meg is kapták a magukét a növértöl..Kaját az ablakpárkányra, rányitottam az ablakot, had hüljön, addig is megetettem vele az utóételt...visszafelé haladtam :) 

Illetve haladtam volna, ha abbahagyta volna a folymatos szirénázást..de állandóan szirénázott, nyitott szájjal, amit belelapátoltam, az oldalt kifolyt... megprobáltam túlharsogni, hogy rámfigyeljen. 

Szerintem még ö is meglepödött, hogy én is elkezdtem víííjúúúú - víííjúúúú - víííjúúúú -zni... de rámfigyelt!!! 

Meglepödöttségében abba is hagyta az üvöltést! Kihasználtam az alkalmat, hogy csendben van, es rám figyel, és hangosan, érthetöen azt mondtam neki, hogy holnap játszunk tüzoltósdit, most vacsora van! Száját kinyitni, falatot bekapni, és lenyelni!! Holnap szirénázunk!! Odakintröl hangos csörömpölés hallattszott, Ramóna leejtette, hál istennek, csak az üres tálcát, és alig bírt magával, úgy nevetett..azt mondta, kedveli az eredeti módszereimet :))

Pénteken Loli ismét ondolálódott, mi pedig átmentünk az otthonba a kutylikkal. Björn megdicsérte öket, hogy úgy néznek ki, mint két hotdog :) Ugyanis rájuk adtam a kabátot, mert reggel esett, ha Toffyt szabadlábon hagyom menni az otthonig, akkor mint a rongyból, úgy lehetett volna csavarni belöle a vizet. Ez a kabátka rengeteg nedvességet felfogott. Az egyik fekvö mamóka direkt az ágyba rendelte öket.. még takarót is vittem magammal, hogy ne az ágynemün ugráljanak.

lassan 5. éve már az ágyban... 

Ez a nagyon demens mamóka, aki mindenre nemmel válaszol :) 

Ez a mamika panaszkodik mindig nekem :) 

Kedvenc Beuteles papókám :) 

Kedvenc, mindig életvidám tolókocsis mamókám :) Most épp Rüdiger szeretgeti :) 

Ma igazán kitettek a kutylik magukért, egy óra hosszan keresztül boldogítottuk a kisöregeket :) Volt aki elzárkózott elölük, de hál istennek nem sokan voltak :)

A szombat és a vasárnap már az ünnepi készülödés jegyében telt. Most elegen voltunk a korai müszakban, hamar végeztünk, és utána az öszi dekorációkat gyüjtöttük be, és a télit kipakoltuk. Feje tetejére állítottuk az emeletet, mert a bútorokat is megmozgattuk az emeleten.. szerencse, hogy már kiismerem magam, mert az elején a bútorok után tájékozódtam :)

A tolókocsisoknál bevezettem a vécén ülve való öltözködést.. így is úgy is oda kell ültetnem őket, ha már ott csücsülnek, akkor nyugisan át tudom alulról öltöztetni, pizsamát, piszkos alsót letolni, tiszta alsót, pelust bele, nadrágot felhúzni.. és már ülhetnek is bele a tolókocsiba, és nagy lendülettel ki a folyosóra velük :) 

2012.11. 20. "Ali baba rózsakertje" - a tepsimben :) Ma ezt alkottam

Sütögetös kedvem kerekedett :) és megalkottam eme remeket, ettünk is belöle eleget :))

• Félre a tréfával, jobbnál jobb ötleteket kapok a Gyomros Katától, a gondom csak azzal van, hogy nem tudom eldönteni, melyiket csináljam meg elöször :)) Mindegyik süti olyan szépen mosolyog az emberre, hívnak, csalogatnak, hogy én, de én, de én legyek az elsö :))

• Eredetileg a rózsakelyhecskébe ízesített túrót akartam tölteni. Hozzá is fogtam aszerint, ahogy le volt irva. De legközelebb a túróból a habbá felvert tojás fehérjét ki kell hagyni, mert a citromlétöl és a tojássárgájától eléggé folyékony lett a túró állaga.. mi több, folyékonyabb lett mint kellett volna..

• Elöírás szerint kör alakra kinyújtottam a lapocskát, bevágtam néhány irányból majdnem középig, egy kupac túrót tettem a tészta közepére, ami rögtön önállósította is magát. Mindenhova folyt, csak épp a tészta közepén nem akart arra várni, hogy én szépen felhajtogassam a rózsaszirmokat. A tészta a folyékony túrótól tiszta maccs lett, úgyhogy elegáns mozdulattal a kukába halyintottam... nnnnnnnnnnnna, ez jól kezdödik :))    Hogy mégse menjen kárba sem a tészta, sem a túró, elkezdtem batyukat hajtogatni belöle, ez a forma jobban feküdt a túrónak... mederben tudtam legalább tartani :)

• De az a fránya rózsaforma csak nem hagyott nyugodtan, na ne hogy már a rőzse vigye anyókát... Újra neki álltam... de most már nem automaikusan a leirtak alapján.. elöször is, nem vágtam be a tésztát teljesen a közepéig, ahogy elö volt irva

• Utána ippeg hogy csak megijesztettem tojással, hogy a formázásnál ragadjon a tészta, ne csúszkáljanak el egymáson, majd megformáztam a rózsakelyhet. Az utolsó sziromnak jutott a szükítö szerepe, azzal tudtam egy kicsit jobban a kelyhet egyenesben tartani...

• Miután kész volt ez a kis kehely, jöhetett a töltelék... meggy dzsemet töltöttem bele, mint utóbb kiderült, nem lett volna szabad annyira megtölteni, telepakolni, mert a sütés közben vagy a tészta ment össze, vagy a dzsem térfogata lett nagyobb, de kifolyt belöle.. nem volt vészes, de egy árnyalatnyival kevesebbet kell legközelebb beletenni..

• Ímhol a végeredmény :)

• Nnnna, a nasival készen lettünk volna, akkor jöhet a föfogás... Már régen csináltam rakottkrumplit, most azon volt a sor. Egy kedves magyar házaspár gondoskodik nekünk mindíg isteni finom csípös szárazkolbászról.... azzal készítettem a rakottkrumplit.  Egyszer megpróbálkoztam már ezzel a német kolbásszal rakottkrumplit csinálni, és mami csak annyit kérdezett, mi ez a szar??? Pffffffúúúúú de íztelen volt... pföj pföj pföj...nyakon öntöttem egy liternyi bezsamellel, olyan isteni tocsogósra megsült, laza, könnyü volt :))  hmmmmm hmmmmmmmm :)) Guten Appetit :))
• 
  

Negyedik hetem az öregekotthonában...

        

"Szójapörkölt, szójakolbász, szója fasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!"

Hofi 

Harcra készen, újra töltve, mint a filmbeli.... hány lövetű is?? Öt, hat, hét??? Mindegy, de tényleg, felfrissülve újra csatasorba álltam. Erre mit kapok?? Rüdiger élcelődik velem, de olyan hangsúllyal, hogy azt nem lehetett félreérteni....

- Itt van, megjött már, de rég láttunk, ha nem jössz, nem is tudom mi lett volna velem...

Őszintén??? Legszívesebben tökön rúgtam volna :(

Felvettem a kis köténykémet, és kezdjük akkor a délutáni előkészítést. Megkaptam az ukázt is Rüdigertöl. Menjek ahhoz a mamókához, tisztába tenni, mivel lecsúszott, felhúzni, megigazítani alatta a haránt-lepedőket, alápóckolni jobbra, megitatni, slussz...

Bementem, automatikusan a szekrényből ki az éjszakai pelust, a reggelit is kikészíteni a friss hálóinggel együtt, oda a mamihoz, és csak bámultam naaaaaaaaaaaaagy kerek szemekkel:)


Most mondja meg valaki, hogy lehet egy teljesen lecsúszott beteget felhúzni, ha nem férek hozzá?? Ez az egészen modern betegágya volt a maminak, de a fejtámlás végénél nem csak egy vastag rúd volt, ami alapból jár, mert arról csüng lefelé a kapaszkodó, hanem nem messze tőle volt egy hasonlóan vastag rúd is, aminek a végén az éjjeli lámpa volt..


A két rúd közt kb. annyi hely volt, hogy talán az alkoholista barátom lapjával befért volna...de ééééén ??


Hát hogy bújjon át egy teve a tű fokán?? Szerintem Rüdiger nevetett magában, és arra várt, mikor rohanok hozzá.. na azt várhatod barátocskám, hogy én nálad segítségért kuncsoljak.. és igenis, átbújt a teve a tű fokán, megoldottam, de ha valaki lát, hát halálra neveti magát, amit összeszerencsétlenkedtem ott..


Már a két rúd közt voltam, de mivel nem vagyok csak 165 centi alacsony, és nem 2 méter magas, ezért azt az elvet követtem, hogy ha nem elég a karod, akkor told meg egy lépéssel...

Na, lépésnek nem nevezhetném amit ott elkövettem, hanem inkább egy ugrándozásban megrokkant hegyi kecske utolsó próbálkozásának.

De elértem a mamót, és egy lendülettel fel is cibáltam.. de olyan svunggal, hogy szegénynek majdnem bevertem a fejét az ágytámlába. Na, gondoltam, csak most az egyszer élje túl, legközelebb méteres vastag talpú cipőt veszek fel hozzá :) de túlélte :)

De gondolhatjátok, mire én szegénykét rendbe raktam, ezalatt az idő alatt Rüdiger három másik mamókát kivégzett :)

5 órakor már mindenki elő volt készítve. és olyasmit éltem át ekkor, amit még itt sohasem..majdnem elaludtam... nem volt mit csinálni.. csak ténferegtem jobbra balra, aztán leültem, és csak lestem, hogy mi történt?? A kajaosztásig síri csend és nyugalom volt..

Vacsiosztásnál hiányoltam az alkoholista barátom tálcáját... csak nem meghalt, vagy már valaki bevitte volna a szobájába a tálcát??
Vacsoráztatás, és utána egyedül segítettem be az ágyba a kedvenc tolókocsis mamókámat:)

És klappolt minden, ha nem tudtam mi jön, akkor mondta :) Megpuszilgattam, jó éjt kívántam neki, és mars haza :)


Másnap Natália, és Irina.. érdekes módon Natáliával meg nem álltunk egy percre sem, de mindenhol ketten voltunk, és szokásához híven tanított..meg sem fordult a fejemben az elalvás gondolata.. épp kész lettünk a vacsiosztásra mindennel.

Nekiindultam szétosztani a szobájukban maradóknak a teás-papit, mikor Herr Alkohol szobájához érve megkérdezte Natália, hallottad, hogy tegnap délelőtt meghalt?? Egyszerűen csendben elaludt.

Gyüüüüüüüüüüüüüüüüüüüülölöm az alkoholt!!

Úúúúúúútálom látni, hogy mennyire tönkre tudja tenni az embert!!

A mamimat,Lollit, mint már azt százszor leírtam, pénteken mindig fodrászhoz hordom. Björn üzlete az öregek otthonával szemben van. Gondoltam, amíg a mami a búra alatt ondolálódik, addig a kutylikkal beköszönünk a kisöregekhez.

Björn itt szülinapi meglepiként házhoz jött :) 

Volt nagy öröm a kisöregek között, Bizsu is kedvére nyalogathatta mindenki kezét, szegény nem tudta, mikor kihez menjen, mert mindenki simogatni akarta. Szóval sikerük volt a kutyliknak az otthonban :)

Szombaton mikor megérkeztem, egyből azzal fogadtak, hogy de legközelebb is beviszem őket??? Na nááá,hogy be ! :))

Bizsu nővér, és a kísérője, Toffyfi :) 

Szombaton olyan felállásban dolgoztunk, amit eddig még nem láttam. Délelőtt fél kilencig 2 nővér, és velem együtt 3 ápoló volt. És nem lettünk kész azzal a munkával, amit máskor 1 növér, és 2 ápoló zökkenőmentesen elvégez!! (nem rosszmájúságból, de nem tudtam volna megszámolni, hogy hányszor mentek ki bagózni :))


Megkaptam a magam kis cetlijét, nnna, akkor kezdjünk hozzá.. Egy olyan mamóka is volt a listámon, akinél még eddig nem voltam, csak párszor léptem be hozzá valami apróság miatt, és akinél csak néztem, mert nem tudtam, hogy egyedül mennyire képes, hogy tud állva maradni, hogyan tartja magát, mivel hogy ö is állandóan tolókocsiban ül. Nem mondhatnám, hogy különösebben kedves volt eddig hozzám, hanem inkább olyan várakozó állásponton volt. De inkább közelebb volt a morcihoz, mint a kedvességhez. Bizsunak hála, ö is elvarázsolódott :)) Mosolyogva fogadott, mindent csinált, amit kértem tőle, és minden nehézség nélkül lemosdattam az ágyban, kiültettem a szoba - WC-re, felöltöztettem, kiültettem a tolókocsiba, és mindenben készségesen segített, erején felül is :))

Megköszötem már Bizsunővérkének ?? :)) 

Kész voltam mindennel pont időre, mikor rohan az egyik nővérke, hogy az én listámon van e rajta a kedvenc életvidám tolókocsis mamim?? Nem?? Nem baj, rohanásban hozzá, mert még mindig az ágyban van, és a többiek már ülnek az asztalhoz... Szegény mamókám majd felrobbant az idegtől, nem tudom ki volt az a nagyokos, aki reggel fél 7-kor csak beköszönt hozzá, hogy ébresztő, lassan készülődni kell, és hogy ne unatkozzon,bekapcsolta neki a tv-t. Gyerekműsor volt a tv-ben, ami meg egyáltalán nem érdekelte, és még csak el sem tudta onnan kapcsolni a készüléket, mert pár napja eltűnt a kütyüje ( tavirányito = kütyü ) Fel sem tud ülni egyedül, amíg ki nem rakom a tolókocsiba, addig teljesen tehetetlen. Szóval, nem értem az embereket. Nem vagyok nagy ász, de amit megtanultam, azt próbálom nem félvállról venni, és jól csinálni..

Másnap is csak néztem, hogy végezte az esti szolgálatos a dolgát az egyik feledékeny mamikánál...reggel fel kellett keltenem, felügyelni mit csinál, amiben kell, segíteni.. Nem nagyon szereti az inkontinencia betéteket, mindig ki is spórolja, de nem is igazán van rá szüksége.. ez inkább csak megelőző intézkedés lehet a személyzet részéről.. reggel lehúztam a pizsamanadrágot róla, és csak lestem, hogy pelenkanadrág volt rajta..kikísértem a WC-re, húzom le róla, hát alatta egy bugyi volt.. a bugyi alatt meg még egy bugyi...alatta meg még egy... :))

a hagymáról nem húz le az ember annyi réteget, mint ahány bugyogót lecibáltam a mamiról :))


Ha kész vagyok a kiosztott tennivalóimmal, már nem kell mondani hogyan tovább, csinálom magamtól.. tudom kikre kell jobban felügyelni, hova kell többször bekukkantani. a szennyest összegyűjteni, lehordani a mosodába.. Van egy öreg mamóka, aki ágyhoz van kötve, hozzá mindig külön be kell köszönnöm, ha jövök, ha megyek.. azt mondta, hogy az isten tartsa meg ezt a jó szokásomat, hogy ilyen barátságos vagyok az emberekkel, és szánok rájuk pár percet...mert ez mindennél többet ér..

Egy mamikának kifejezetten én vagyok a lelki szemetesládája, nekem sír, panaszkodik, mikor egyedül érzi magát. Akár jövök, akár megyek, hozzá is beköszönök, megpuszilom, további szép napot kívánva neki még. Ma ott ült kint a közös helységben, a két demens pácienssel, meg a tolókocsis mamival, akit Bizsu megszelídített.. Elköszöntem töle, megpuszilgattam, ahogy szoktam, és olyan tekintettel nézett körbe a többiekre, mint aki azt mondja a szemeivel, hogy, na, mit mondtam?? engem szeret itt valaki :)) és ekkor a kevésbé morci demens mami is kitárta felém a karját, és várta a búcsúpuszit..:)) de akkor már odamentem a megszelídített mamókához is, és az igazi morci demens mamókához is, akit először Bizsu mellett láttam mosolyogni, és azóta sem :)) öt is megpuszilgattam és csoda történt, én is megkaptam a mosolyt .... :))

Fenyvesi Edit - Gyógyító mosoly.. festmény

Pénteken nem viszem sosem túlzásba a főzést, mert nincs rá idő.. vagy maradékot eszünk, vagy csak valami kész alaptésztára (Flammkuchen) felhajigálok egy kis hagymát maradék sonkával, vagy spárgát sonkával, sajttal megszórni, és mehet be a sütőbe... 20 perc alatt tokkal vonóval kész van... és imádjuk..

Flammkuchen... nyamm, nyamm.. 

És most ki mit sütött legutóbb, mert én ezeket alkottam :)

Na, elég legyen már a panaszkodásból, most adjunk az élvezeteknek is egy kicsit, dolgoztassuk meg az ízlelőbimbóinkat is :)


Mivel december 20-ig reményem sincs arra, hogy együtt reggelizzek a mamival, mert hát engem szólít a kényszerű kötelesség, ezért az egyik este megcsináltam a töltött bucit :)

Buci híján cibattát vettem, olyan friss volt, hogy alig tudtam felszeletelni a késsel.. No, de adtam is az ízlelőbimbóknak rendesen ;) 

A vaj és a sonkaszeletkéken túl megtömködtem házi készítésű szárított, olívaolajba beáztatott kutyafasza-paprikával... az eredmény lehengerlően lángoló volt :)) És nem csak egyszer csípett :(( áááááááááááááááááááá :))

Ma pediglen jött hozzánk Karlaugust is, (a mamim fia :) ilyenkor mindig nagy sütést főzést levágok, mert " a baj nem jár egyedül" elvét követve, ha ö itt van, akkor mindig jön hozzánk Hermann, Karl legjobb barátja is ebédelni...( de ezt nem kell komolyan venni, mindenkinek csak ilyen "bajt " kívánok, és akkor nem lennének nehézségek... aranyember mind a kettő a szó legszorosabb értelmében.. :) 

Brokkolikrémlevest rittyentettem, és tejfölös sampinyon gombát, zsemlegombócocskákkal :) Már unom a szokásos német sütiket, ezért megpróbálkoztam valami mással :)

Azt hittem, lapos-gutaütötte szindrómában szenved, mert sokáig csucsukált a tészta a forma alján... nem akart felkelni :) 

de aztán megemberelte magát, és ez lett belőle... legközelebb a rétegek közt is meg fogom hinteni dióval :)) isteni finom volt :) már nincs belőle, ne is kérjetek...:)) 

Karl pont akkor érkezett meg, amikor kivettem a sütőből... a megszokott huncutsággal a szemében kérdezte, na, mi a szart sütöttél már megint??

Mondtam neki, hogy magam sem tudom, mert most próbáltam ki először a receptet.. de mindjárt, most ugrik a majom vízbe, és megvágtam a tésztát...ott, akkor egy ültő helyükben, ketten a mamival megették több mint a negyedét :)) 

Ùúúúúúúristen, ki fog itt még ebédelni??? De nem kellett félnem, elfogyott minden. A maradékot beraktam kis edénykékbe, és Karl elvitte magával.. Van egy élettársa, Christiane, aki korábban, amíg nem vezettem be ezt a "maradékelvitelt" addig azzal várta haza, hogy de jó, hogy itt vagy újra, jól utaztál?? 

Mióta hordja haza a maradékot, az az első kérdése, hogy mit főzött ma Erika??

Harmadik hetem az öregekotthonában :)

"Szójapörkölt, szójakolbász, szója fasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!"

Hofi

Ahogyan kezdődött a hetem, úgy is folytatódott.. ich bin total bala bala :)

Azok után, hogy a maminak megborítottam a teás-poharát vodkával, és a stampedlisbe akartam a teát önteni... mit is várhattam magamtól?? Pediglen szerdán délután Nataljaval voltam, de nem tudom mi volt velem, úgy rácsodálkoztam mindenre amit csinált, mintha akkor láttam volna először.. kiskutya módjára battyogtam mögötte, és még azt is elfelejtettem, amit eddig tőle tanultam :) El voltam teljesen varázsolódva :) 

A kedvenc mosolygós Beuteles papókám összecsukta magát az ággyal :) Addig meddig nyomogatta a gombokat, hogy az ágy csapdájába esett.. 

Herrn Alkoholról meg kellett állapítanom, hogy vendégmarasztaló egy egyéniség. Nem a modorával, vagy a nem létező charme-jával teszi, hanem borral. Hogy locsolja e direkt a padlót, gőzöm sincs, de alig bírok lépni a szobában, ragadok mindenhova :)

Másnap a kedvenc boszibanyámmal voltam, és kijelentette, hogy neki elég segítségnek a másik tanonc, én menjek, és szedjem rendbe az egyik beteg szekrényét, mert abba csak kereszteletlen cigánygyerek nem volt :)) Először is, felkaptam a vizet, hogy a fene vigye a boszibanyáját, ez mindig kitol velem. 

A második gondolatom az volt, hogy nem is bánom, mert nem volt kedvem semmit sem csinálni... még mindig zombi voltam. Pláne hogy mondták, időm annyi van a rendrakásra mint a tenger, úgyhogy nem is bántam :) Miután belepillantottam a szekrénybe, első felindultságomban napalm-bombával akartam orvosolni a helyzetet. Aztán mindent kirámoltam, és két nagy kartont telepakoltam egy halom régen kinőtt holmival. De rendet raktam. A boszibanya is meg volt elégedve :) 

Vannak nagyon szimpatikus kisöregek is az otthonban, akiket nem lehet nem szeretni, mert a nehézségek ellenére is jokedvüek es derüsek maradnak. Itt is van egy ilyen tolókocsis néni, aki a gyermeki jókedvével, kimeríthetetlen optimizmusával engem is levett a lábamról. Ha nem tudom, hogy mit ,hogy kell csinalni, mondja ö, de folyamatosan nevetünk mindenen :) 

A hétvégei nappalos műszakban megint megkaptam a kis cetlijeimet, és indulj az útra :) Ahova be kellett köszönnöm először, ott még nem voltam korábban, csak fel kellett kelteni a bácsikát, aztán csinált mindent egyedül, és mikor kész volt, akkor visszamenni, és rendbe rakni az ágyát, és csak egy két apróságban kellett segítenem. 

Elbeszélgettünk, megkérdezte honnan jöttem, és mikor meghallotta hogy magyar vagyok, nagyon szép kiejtéssel köszöntött, hogy jó reggelt kívánok magácskának. Hogy van ?? :)) Gyerekkorában a szüleivel egy ideig Pesten élt, és nagyon sok ragadt rá a magyar nyelvből, de már sokat elfelejtett :) Másnap mikor meglátott a folyosón, messziről köszöntött, hangosan, és magyarul :) 

Herrn Alkohollal is megjártam, nem is tudom, hogy reggel miért nehezebb egy totál részeg emberbe életet verni, kiráncigálni az ágyból, mint este csak egyszerűen behajintani oda :( 

Nem is tudtam egyedül felállítani, csuklott össze mint a colostok. Hogy mi tartja még életben, gőzöm sincs róla, de ahogy leteszem elé a reggelit, vacsorát, az úgy megy vissza.. gondolom az ebéddel sem tesz kivételt..Nem akarok rossz májú lenni, isten ments, nem bántani, kigúnyolni akarom, de ha ránézek, nekem rögtön ez ugrik be róla.

Munch: Sikoly

Na, ez a hét nem az én hetem volt..

Ráadásul meggyűlt a mamim barátnőjével is a bajom. A szomszédban lakik Frida mama, akit öntudatlan a legtöbbször, de hihetetlen ereje van, nem adja fel a harcot egyáltalán. 97 éves, de szerintem ezzel ez erővel elél még egy pár évet... 

Kifejezett óhaja volt, hogy otthon szeretne meghalni, és nem akar semmi esetre sem otthonba kerülni. Nos, a mami barátnője, Frau Magdaléna nem hagy békét a maminak, hogy de igenis, nekünk azonnal be kell adni Fridát az öregek otthonába, mert ott milyen jó helyük van nekik. 

De mindezt olyan hangerővel mondta ( most finom és nőies voltam, mert igazából úgy üvöltött, mint egy kivert kutya ) hogy még én is meghallottam a konyhában. Eszembe jutott a repkedő mamika, akit Rüdiger egy szempillantás alatt a másik oldalára fordított a haránt-lepedő segítségével... a másik mamika, aki megmakacsolta magát, és mikor nem akarta lenyelni azonnal a falatot, erre elvitték az egészet előle... holnap is lesz reggeli alapon...

Fridának nincs is annyi pénze, hogy egy öregek otthonát finanszírozni tudna.. de ezt is jobban tudta Magdaléna, mert van Fridának pénze, és felsorolta az összes járandóságát... ma mondtam is KarlAugustnak, hogy kérdezze meg Magdalénát, hogy akkor hol is keressük azt a hihetetlen nagy nyugdíját... 

De Karl csak legyintett, hogy totál hülye a Magdaléna, ne is foglalkozzak vele..de nem hagy nyugodni... mert ha valaki okos, az előtt fejet hajtok... de ha valaki olyan hülye mint ide Hanoi, és úgy tesz mintha okos lenne, hát azt nem bírom elviselni...

Hàááááát, én sem leszek már hülyébb :)

                         

Ma valahogy semmi sem akart sikerülni :) 

De. 10 után a mami mindig megkapja a naaaaaaaagy bögre teáját, amit utálattal fogyaszt :) 

De árukapcsolással megoldottam a problémát, mert megmondtam neki, hogy vagy teát iszik mellé kis vodkával, vagy nem kap vodkát :) Mit mondhatott volna erre??

Ma pediglen teleborítottam a 3 decis csészét vodkával, és azután csak álltam ott, a vízforralóval a kezemben, és nem tudtam hirtelen, hogy mit is kezdjek a vízzel :) Az az iciripiciri vodkás poharacska igen kicsinek tűnt a teához :))

És ne csak igyunk együnk is :) 

Mai menü: Rindenrolladen, mindenfélével megtöltve, és nasinak menet közben defektet kapott kakaós süti :)

A nagy szelet husit leheletfinoman bemázoltam mustárral, kapott egy kis frissen őrölt só és borspuszit, megtöltöttem hagymával, gombával, sonkával, és felcsavartam. Aztán had főjön :)

A főzővizet is izésítettem, bőven hagyma bele, csínján fokhagyma, és a 

legvégén besűrítettem szósznak, és megkapta a maradék fel nem használt gombát :) 

Tűpróbával meg akartam nézni, hogy jó e már a kakaós süti, de a rács kicsúszott a sütőforma alól, még jó hogy a sütőajtó megálljt parancsolt a szökevényeknek :) 

Olyan hullámot dobott a tészta, hogy ha nem tudom miből van, azt hihettem volna hal fickándozik benne :) Mikor vettem ki a formából, nem is bírta tovább... de azért megettük :))

2012 November 4. Helyzetjelentés egy német öregekotthonából :)

"Szójapörkölt, szójakolbász, szója fasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!"

Hofi

A második hetem ….

Kicsit megtépázott kedvvel vágtam neki a második heti gyakorlatomnak. A boszibanyával, Brigittel való szóváltásom kicsit elvette a kedvem az egésztől... de mint a széles szájú kis-béka, ooolyan nagy mosolyt megeresztve léptem be, nehogy már a rőzse vigye anyókát, az erdész meg megegye a nagymamát!! :))

És milyen jó hogy így tettem, mert a boszibanyának híre hamva sem volt, ellenben egy fiatal éveiben járó, nagyon aranyos, kedves nővérkébe botlottam, aki azzal várt, hogy Guten Morgen, du bist sicher Erika :)) Wie schön, dass du da bist :))

És nem nyomott cetlit a kezembe, hanem azt mondta, menjek Nataliaval, és csináljunk mindent együtt :)) Kész, ennyi elég is volt a boldogságomhoz!! Nataliaval nagyon jó együtt dolgozni, mert mindent magyaráz, de ezt már korábban leírtam..együtt mentünk mindenhova, nem zavartak el, mikor egy komplikáltabb gondozotthoz mentünk, nem arra használtak, hogy szaladj hozd ezt, hozd azt, hanem hagyták, had ügyködjek, nézelődjek én is. 

Inkább Nadin, a nővérke rohangált ki mindenhova, ha kellett valami.. habár utólag belegondolva, lehet tovább tartott volna nekem elmagyaráznia mi hol is van, mint saját magának elhoznia :))

Mikoron egyszer futva visszaérkezett, megkért, hogy menjek már el egy új beteghez, szegény ott áll a fürdőszobában, és segítenem kellene neki...aztán még szóáradat, hogy mit is kell csinálnom, de abból én egy kukkot sem értettem...

De mentem, és arra gondoltam, hogy majd kiderül, mert hát délután 4-kor, mikor már az ápoltakat éjszakára készítik elő, nem olyan sok választásom lehet, hogy mit is kell nekem a fürdőben segíteni.. de hát az élet mindig produkál meglepetéseket :))

Egy nagyon aranyos, kedves, halk szavú papóka várt a WC előtt, nézegette a katéterzsákot, a beutelt, és nem igazán tudott vele mit kezdeni.. pár pillanat múlva már ketten nézegettük a pisizsákot, és már ketten nem tudtunk vele mit kezdeni :))

Próbáltam kifaggatni, hogy este mi is a teendő vele, mit csináltak a többiek, de csak felhúzta félszegen a vállát, és azt mondta, fogggggalma sincs róla :) hááááát, nekem sem volt!! :))

És elkezdtünk mind a ketten nevetni!! De a papóka olyan aranyosan nevetett, tiszta szívből, minden porcikájával, még a fülével is, hogy én azután azt nevettem, hogy hogyan nevetett a papóka :)) 

Aztán szétnéztem... a toalett mellett, a radiátoron csüngött még egy Beutel, de az nagyobb, és ami a lényeg ÜRES volt :) Úgy kalkuláltam, hogy ez, ami most ott csüngött a papóka bokájára erősítve, az biztos a nappali pisizsák lehet, mert hát nappal gyakrabban ellenőrzik, és ürítik ki őket, és akkor nekem most az éjszakaira kell kicserélnem. De, ha akkor választhattam volna, hogy mit csinálok szívesebben, Beutelt cserélek, vagy műszaki rajz alapján lemérem az összes létező 325 paraméterére egy háztartási kismegszakító műanyag házát, akkor kapásból a mikroszkópot választom, méghozzá dalolva!!

Először is, ahol becsatlakozott a katétercső a Beutelba, ott folyt kifele a pisi.. lassan már a budi előtt tocsogott minden.. aztán lehámoztam a lábáról a felerősített Beutelt, már bocsánat a hasonlatért, elég durva, de az jutott az eszembe, hogy Jézust nem erősítettek ilyen erősen a kereszthez anno, ahogy a papó lábára fel volt téve ez a Beutel. Lecserélni a másikra nem volt nehéz, nem a szupermodern Beutelekhez tartozott, csak hát abból a fránya kicsiből nem tudtam leengedni a tartalmát... a fene essen bele, hát ott hagytam a mosdó mellett, szerencsétlenkedjen vele tovább aki akar... A papókát az ágyba dugtam, és elmentem a vacsoráztatni... 8-kor pedig haza, mint a rakéta!!!!!!!!!!

Másnap Rüdiger tartotta egyedül a frontot, és nem is tudom honnan, de kisegíteni jött egy nővérke valahonnan, jó fél éve volt utoljára ezen az emeleten, tehát magától értetődően Rüdiger dirigált nekünk... Most viszont megkaptam a kis cetlimet, de már a szobaszámot sem írták rá, keressem ki magamnak ..már kezdek belejönni, nem idegesítem magam miatta.. a szokásos körút, sok helyen már örömmel várnak, sok helyre már örömmel megyek...vacsikiosztásnál azt a folyosót kaptam, ahol a pisizsákos papókámnak van a szobája.. széles mosollyal beléptem, erre majd kiesett a kezemből a tárca. 

A papókám félhalott volt, annyi ereje sem volt, hogy beszéljen, nagyon megijesztett.. szóltam Rüdigernek, de aztán mennem kellett tovább a többi ápoltakhoz. A vacsi után együtt mentem mindenhova a nagy fehér főnökkel, néztem mit csinál, és nem hiszitek el, de néha magyarázott is :)) Hogy mik meg nem történnek :) biztos valami rosszat ehetett:)) 

Azt mondta egyszer, hogy bekukkantok már az öreghez, hogy él e még egyáltalán... ezzel a papókámra célzott, akivel tegnap este olyan jót nevettünk.. de ez engem úgy ledöbbentett!!!

Ez-nap este nehezebb szívvel mentem haza :((

Ugyan mire megyek szombat reggel?? Mi van a papókámmal?? De hál istennek újra a régi, mosolygós papóka volt :)) Megint egy új nővérkével találkoztam, aki szintén aranyos, de nem annyira mint Nadin, mert megkaptam a cetlimet :) 

De már nem bosszant:)) Elindultam a szokásos körutamra, örömmel konstatáltam, hogy a cetlin lévő nevekhez gyakran beugrik már a szobaszám, és az arc is :)) fog ez menni :)

Van egy ápolt, akihez nem szívesen megyek. Herrn Alkohol...Isten biz, ha lenne a zsebemben egy alkoholszonda, az minden belefújás nélkül olyan éktelen csörömpölésbe kezdene már akkor, mikor még csak a szobaajtót nyitom, hogy még Magyarországon is meghallanák...napi 2 liter bor, semmi kaja, és az a bűz, elviselhetetlen számomra... menekülök onnan mindig.. nem cicózok mint máshol, semmi vigyor, csak mint katonáéknál, felállni, leülni, megfordulni, viszlát!!! vasárnap reggel!

A vasárnap sem különbözött sokban a szombatnál, már megvannak azok az ápoltak, akik hozzám tartoznak, majd mindig ugyanazok. A két demens asszonykával is egyre jobban szót értek.. nem szabad náluk erővel semmit sem keresztülvinni, midig helyeselni kell nekik, egyetérteni velük, mikor kommunikálunk, akkor leguggolok hozzájuk, hogy ne érezzék a fölényemet.. halkan együtt érzően beszélek velük, persze, csináljuk amit akarnak, de akkor arra menjünk inkább, és ha már ott vagyunk úgyis a szobájuk mellett, akkor egy füst alatt nem tudnánk le a pisilést is?? És mire letudtuk a pisilést, már el is felejtették hogy hova indultak eredetileg :))

De 10-re kész lettem a nekem kiosztott munkával, és hogy ne csak üljek ott még fél órát, elkezdtem feltölteni a fürdőszobákban a törülközőtartó -polcokat. Így vitt az utam be az én pisi-zsákos nevetős papómhoz is. Úgy megörültem neki, újra a régi, mosolygós volt.. mondtam neki, hogy ilyet még-egyszer ne csináljon, nagyon megijesztett :) Akkor lépett be a lánya is, és mosolyogva megkérdezte, hogy nem én voltam-e az a kisegítő, akinek fogalma sem volt arról, hogy mit kell a Beutellal csinálni, és aki olyan jól megnevettette az édesapját?? Merthogy a papó akkor frissiben beszámolt mindenről a lányának telefonon keresztül :) hogy mi milyen jól elszórakoztunk ott akkor ketten :)

Jól elbeszélgettünk, azt mondta, örül neki, hogy látja, hogy az apukája tényleg olyan helyen van, ahol igazán aggódnak érte :)) és ahol van aki ha a maga módján is, de megnevetteti :))

Vigyorral az arcomon, jókedvűen „ repültem „ hazafelé :)) bis nächtse Woche!!