Egy Behandlungspflegerin naplója :) : Öregekotthonában, nem Praktikerinként + Újévi tisztitókúra 9.-10. nap

2013. január 10., csütörtök

Öregekotthonában, nem Praktikerinként + Újévi tisztitókúra 9.-10. nap

Elözö napi tapasztalatok, és a 9-10. napi menü

Közérzet: Hááááát, igencsak billegösre, szédelgösre vettem a figurát!!Kicsit jobban elerötlenedtem, mint gondoltam :)

Úgy látszik, a vége lesz csak igazán nehéz.. az utolsó 4-5 nap. Eddig valahonnan mindig beújítottam egy kis plusz eröt, de mostanra már elfogyott :) Még jó hogy szerdán nem volt jelenésem, és egész nap itthol tevékenykedtem.. Délig konyhatündért játszottam, meg takarítottam, délután tudtam pihenni egy kicsit.. De ha utána számolok, akkor a kb 500 kilokalorias napi bevitelböl napi 300 kilokaloriat letekerek, meg lesétálok a kutylikkal, marad olyan jó 200, hát akkor már nem is csodálkozom :) de ha cigánygyerekek potyognak az égböl, akkor is ki kell birnom a hétvégéig :))

Csütörtökön viszont délutános voltam, nem virgoncan, de azért bementem...ahogy elkezdem a munkát, utána már semmi gond, a tennivalók elterelik a figyelmemet a gyengeségemröl.

Az elsö szinttel ellentétben itt a másodikon a gondozottak nagy többsége nem a közös étkezöben eszik, hanem a saját szobájában. Az ágyban fekvö magatehetelen ápoltakat hamarabb elkezdik vacsoráztatni, mint a többieket. Nekem megint az a mamóka jutott, akinek a multkor csak azzal a dumával tudtam evésre nyitni a száját, hogy mi lesz ha jön a lánya, és megkérdez engem, hogy mit evett az anyukám... Most kerek perec elutasította az italt, az ételt. Makacsul összeszorított száj, még a fogait is szerintem direkt összeszorította, hogy még véletlenségböl se csorduljon be a fogai közt semmise...

Nem tudom, mennyire van tudatában annak, hogy mit csinál. Tudatos, vagy nem nála ez a dolog. Direkt elutasítja az ételt, italt, vagy más okból nem eszik. Megkérdezni nem tudom, mert nem tud beszelni...Próbál szegényke, de csak nyögdécsel, ezzel ö is tisztában van, és mikor megsimítom az arcát, és rákérdezek még egyszer, hogy tessék, mit szeretett volna mondani, már naaaagy kövér könnycseppek buggyannak ki a szeméböl.

Mit lehet, mit kell ilyenkor az ápolónak tenni?? Szabad erönek erejével belediktálnom a folyadékot és az ételt?? Mi van akkor, ha tudatosan utasít vissza mindent, mert nagyon is tisztában van azzal, hogy milyen az állapota, és már nem akarja ezt a vegetatív életet elfogadni..Mi van akkor, ha meg akar halni?? Én meg megtömöm, mint otthol a libát szokás.. És még tiltakozni sem tud, mert nem tud beszélni. Az egyedüli lehetösége, hogy összeszorítja a száját... Erre jövök én a fecskendövel, és megtöröm vele az összes ellenállását.. Semmibe veszem az akaratát. Nos, mi a helyes, mit kellene tennem??

Ott van a szekrénykéjén egy marha nagy 50 mililiteres fecskendö, ha jól megnézem, hurkatöltönek is elmenne, akkora..

Adtam már neki vele vizet, de mindig attól féltem, hogy ha erösebben meg találom nyomni a fecskendöt, a víz a fülén fog kispriccelni :) De most meg hogy jártam vele :) Szégyen ide, szégyen oda, elmesélem... de nem ér nevetni :))

A fecskendö bosszút állt, önállósította magát :))

Meleg levest akartam vele felszívni, talán az volt a baj, hogy nagyon meleg volt a leves, mert minden erömet latba kellett vetnem, hogy felszívjam a fecskendöbe... Már majdnem tele volt, mikor elengedtem a dugattyút, és a dugattyú önálló életre kelt, és kétszer olyan gyorsan, ahogy én felszivtam a levest, a dugattyú magától visszanyomta... nem tudom milyen fizikai törvények késztették erre, de a lé olyan erövel lövödött vissza, hogy mire észbe kaptam hogy mi történt, már mindent beborítottam levessel :)) Nnnnna, a fenébe, takaríthattam :))

De nem tudom, hogy legközelebb hogy álljak a mamókához, ha nekem kell megint etetnem.. Ha én lennék a helyében, mit tennék?? Fogas kérdés... törhetem a fejem.. Elvégre szegény ápoltaknak is vannak jogaik, akaratuk... még ha nehezen is tudják érvényesíteni öket..

Tiszteletben, vagy életben kell tartani öket??? Ez a kérdés vár válaszra....

Tréning: napi 300 kilokalória letekerve :))