Hatodik hetem az öregekotthonaban:)

                "Szójapörkölt, szójakolbász, szója fasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!"

                                                                     Hofi

                               Mission Impossible, azaz valóban vannak lehetetlen dolgok?? 

• Szerda délután: fene tudja miért, de nem nagyon akaródzott útnak indulni :( Hát még mikor meghallottam, hogy milyen speciális missziót kell teljesítenem. A Maltézés kurzuson nem nagyon tanultunk a dementiaról, csak úgy érintölegesen vettük, egy két példajátékkal, hogy hogyan is kell leszerelni a demens pácienseket, minden eröfölény fitogtatása nélkül. Ennyi volt a tarsolyomban, semmi több. A második emeleten létszámhiánnyal küszködtek, csak egy növér, és egy ápoló volt, senki több. Frau LuiseLotte pedig úgy megkeserítette az életüket, hogy csak nnnnnnnnna. Erösen demens paciens, meglehetösen agressziv, és mint valami Bolygó Hollandi, járt szobáról szobára, mindenhova bekopogott, bement, nem hagyta nyugton a többi gondozottat, mindenkitöl erdeklödött, hogy nem tudják e megmondani, mikor jönnek érte, mikor viszi a fia haza...Tehát valakinek mindig kordában kellett tartania. De mivel csak ketten voltak, hogyan, kérdem én??? 
• Itt jöttem én a képbe :) Legyek szíves felmenni és szórakoztatni a hölgyet, leszerelni, megnyugtatni, kordában tartani, ágyba dugni, elaltatni, és aztán mehetek haza :)) Hogy mit is gondoltam akkor??? 

be akartam húzni a világnak egyet :))

• Beléptem az ajtón, és rögtön a nyakamba ugrott egy nénike, hogy de azonnal mutassam meg neki, hogy hol tud kicsit lepihenni, mert nagyon fáradt, várja a fiát, aki azonnal hazaviszi, csak hát nem tudja mikor jön, és itt kell várakoznia... Megkerestem a növért, hogy valóban ez a mamóka az én küldetésem alanya?? Iggggggen, valóban ö volt... elkísértem a szobájába, ami fura egy szoba volt, azt meg kellett hagyni. Különféle nagyságú szobák vannak az épületben, de mindegyikhez tartozik egy külön fürdöszoba, toalettel. Ez valamilyen közösségi szoba lehetett, elökészítö, vagy raktár, mert csak egy mosdokagyló volt benne. Az erkelyhez vezetö út el volt barrikádozva, semmi meghitt hangulat.. személyes használati tárgy... még ruhásszekrény sem volt a szobában, amit meglehetösen furcsállottam. LuiseLotte azonnal a tükörhöz sietett, és amugy illedelmesen, magázódva megkérte a tükörképét, hogy de ebben a minutumban hivja fel a fiát telefonon, mert itt várunk rá, és neki különben is minden dolga az autóban maradt, legyen szives igyekezni, mert szüksége lenne a táskából valamire...
• Nnnnna, ez nekem teljesen új dolgog volt... ilyennel még nem találkoztam. Mindenesetre megprobaltam nyugtatgatni, neki akart gyalog indulni, hogy de kiserjem el én, mielött sötét lesz. A Marburger Tor - nál lakik, hamar odaérünk ha most elindulunk. De hát én nem ismerem Siegent, sajnálom, én nem olyan rég lakom itt, nem tudom hol van az az utca ( amin naponta keresztülhajtok, ha vasarolni megyek ) 
• De a fiát ismerem?? - Neeeeem, sajna öt sem, de a fia tudja egészen pontosan, hogy Ön itt van ebben a szobában, és nekünk itt kell várni rá, mert ha elkolbászolunk innen, akkor nem fog minket megtalálni....- Igen, ez igaz, de biztos tudja hogy ebben a szobában vagyunk?? 
• És ez igy ment a vacsoráig, amugy mikor nem ezen a témán lovagolt, elmesélte, hogy könyvesboltjuk volt, és hogy miket szeretett olvasni, mik voltak a kedvencei, mit csinált szivesen régen... Mesélt a fiairól, hogy hogyan éltek korábban.. A vacsival együtt megkapta az esti tablettáit is, altaltó is volt benne. De azt nem tudtam elérni, hogy felálljon a székröl, és átüljön az ágyra, hogy kicsit kinyujtozzon...ááááá, nem köszönöm, jó itt nekem a fotelban, nem szabad elaludnom, mert ha jön a fiam, azonnal indulunk, bóbiskolni jobb a fotelban...
• Lekváros kenyérhaj, hogy fogom én elaltatni, ha nem hajlandó lefeküdni?? Vagy inkább lefekszem én az ágyba, mert már úgysem nagyon birtam magammal, olyan álmos lettem ebben a nagy semmittevésben :) A segédápoló mentett meg, bejött megnézni, hogy mennyit evett, hogy vagyunk, élek e még, és ö mondta LuiseLottenak, hogy már bocsánat, de milyen vendéglátás ez, hogy a vendég, - mármint én - ül az ágyszélén, a házigazda meg a fotelban?? Tessék csak cserélni, had üljek én is kénylemesen egy kicsit ... ezzel meg is oldotta a számomra lehetetlent, mert mikortól már az ágyon ült, innentöl kezdve könnyü volt lyukat beszélni a hasába, hogy nyujtozkodjon ki egy kicsit, engedje el magát... :)) 

• Lassu egyenletes légzés, semmi mozgás, úgy gondoltam, itt az idö, lassan, óvatosan megpróbáltam lábújjhegyen kisettenkedni...

• a szoba közepénél járhattam, mikor kipattantak a szemei.... - hova, hova, kérdezte?? Sehovaaaaaaaaaa, volt a válasz, csak megakartam nézni valamit... vissza a foteba, és újabb félórás várakozás...De másodszorra sikerült:))))) Kijutottam, túléltem, és mehettem haza :))
• Micsoda megkönnyebülés volt, hogy csütörtökön délután újra a saját megszokott utamat járhattam :) Semmi extra problámával, az ismerös gondozottakkal, akiket lassan már névszerint is ismerek, már tudom, ha menni akarok valakihez merre induljak, nem kell lesnem a  folyosón a szobaszámokat....jajjjjjjjj. de jó érzés... hát még mikor hazamegyek, és vár Loli, és mindent el kell neki mesélnem töviröl hegyire...ö pedig szörnyülködik, hogy te jó ég, kitörölni a beteg fenekét, pfúúúúújjjjjjjjjjj................de abba nem gondol bele, hogy utána is én takarítok :)) és ha kell, kitörlöm a fenekét :)) 

• Szombat hajnalra kifehéredett minden :) 

• Nadin volt a növérke, Boszibanya Brigitta az ápoló, és rajtam kívül még egy serteperte, Camilla, a lengyel kislány. Minden ment flottul, tettem a dolgom, egyszer jön Camilla, hogy cseréljünk már el két ápoltat. Mert aki neki ki lett írva, azzal még soha nem foglalkozott.. Jól van, cseréljünk, végül is én jártam jobban, azt a mamit kaptam meg, aki már régtöl ágyhoz kötött, akinek felugrott az ágyába Bizsu :) Semmi nehézség nem volt vele, mert mindent mondott lépésröl lépésre, hogy mit kell csinálnom..míg a másik mamóka kicsit lusta és kénylemes, és nem mindíg segít mindenben az ápolóknak :) Kész is lettem idöre, mondás nélkül összegyüjtöttem a szennyeszsákokat, letoltam a mosókonyhába, mire visszaértem,már reggeliztették a gondozottakat. Egy tálca volt még a kocsin az elfekvösoron, elvettem és megetettem a szirénázós 103 éves  mamikámat.. Brigitte hivott, hogy segítsek már neki egy beteget feljebbhúzni.. de mérges volt, mert mikor reggel Camilla foglalkozott ezzel a mamókával, csak félmunkát csinált, a harántlepedöt elfelejtette alatta megigazítani, és fel volt csúszva egész a nyakáig...Annyira bosszús lett Camillára, hogy elzavarta egy öreg papóhoz, akit le kellett mosdatni... én meg mehettem szekrényt rámolni egy bácsikához...

• Délután elmentem Lolival a City Galeribe, kicsit szétnézni, mászkálni..fagyit enni :))

• Vasárnap reggel megint egy újabb segédápolóval találkoztam, Lars-sal, akit ha jellemeznem kellene, csak úgy tudnám, hogy " tejbetök" :)) Magas, vékony, és még nálam is lassúbb :)) Menet közben meg lehetne müteni :) Már kész voltam mindenkivel, aki nekem volt kiosztva, elkezdtem volna megint a szennyes-zsakokat begyüjteni a konténerbe, mikor látom, hogy a mindig nemmel felelö demens mamóka még nem ül az asztalnál, pedig már mindjárt 8 óra... máskor már 7-kor kint ül mindig, a reggelire várva.. bekukkantottam hozzá, hogy egyáltalán a szobájában van e, vagy hazavitte a család, ezért nem látom?? Még húzta a lóbört, fel akartam kelteni, mikor valamilyen szag megcsapta az orromat...kihúztam a függönyt, rendesen világost csináltam, akkor láttam, hogy a saját hányadékában hempergett.. ki tudja mióta... felkeltettem, kiültettem az ágy szélére, és még akkor is ömlött orrán száján keresztül... mikor ugy gondoltam, több nem jön ki, bevittem a fürdöbe, letusoltam, tisztát adtam rá, riasztottam a növérkét, nézze meg mit produkált a mami... Mikor már útban volt kifelé a reggelizöasztalokhoz, akkor jött Lars, hogy jajj, ez a mamó az ö listáján volt, és köszönte hogy megcsináltam... mondtam neki hogy ne örülj annyira, menj, nézz be a szobába, hogy mi van ott, és majd aztán repkedj... le is esett az álla a disznó-ól láttán, de hagytam kibontakozni :)) Had takaritson :)   Reggeliztetés után megint a ruhákkal kellett foglalatoskodnom, amik feljöttek a mosodából, azokat kellett szétosztanom, bepakolni a szekrényekbe...
• A gondozottaknak pedig közösségi foglalkozást tartottak, hiszen elsö Advent vasárnapja volt :)) 

• Ebéd után mi is utnak eredtünk Lolival, Feuersbachban Advent Markt volt, kötelezö meginni a forraltbort, sütit, vagy kolbászt enni :)

• Semmilyen étel után nincs honvágyam, mert mindent el tudok készíteni magamnak, amire csak vágyom:) Még abárolt szalonnát is :) Bár a hozzávalóhoz kicsit nehézkes hozzájutni, mert ezek a német háziállatok izomra gyúrnak, nem húsra és zsírra, de türelem és csak idö kérdése, és az ember elöbb utóbb úgy is ráakad a megfelelö hentesre, akitöl mindent be tud szerezni..Nnnnnnno, mégsem mondtam igazat, mert a tepertöhöz való szalonnát itt miliméterekben mérik, tehát olyan finom tepertöt mint otthol, itt nem tudok csinálni :) de azért bepróbálkoztam vele :) 
• Hátezmegmilenne?? Mibazmeg szalonnanemlátod? acipötalpamvastagabb.. itatóspapírlegfeljebb nemszalonna...drágavót??? dehogybazzmegezértvékony..
• akkorvágjukfel... hejbazzmeg maratablatvagod, nemkellgyujtos abbolvanelég...beleakonderba.. hovamán? kondérhelyettfazikvan..belevele...gyújtsmanalá..dekavargasdneragaggyonle..
• olvadmanazsirja....jönkifelerendesen..vigyazznehogyleegjen...nemjohaégettszagavan..
• egykistejetbele..nemegycsészévelcseppetcsakhogyszinelegyen...
• holaszüröszürjükle..bazzmegmennyizsirjalett....
• deholatepertö?????? csakennyilett??? nnnnnnnabazmeg !! :))

•  Töltött karalábé, kapros mártásban :)) imááádom :)) Még a mami is megeszi :) bár nem szereti a rizsát, de a szósszal meg az aprókaralábéval jól el van :) Habár ma én voltam a hunyó, nem gondolkodtam, és kitettem a sütihez való villát, meg kést, és rögtön kapcsolt, hogy nasi is lesz, ezért nem izlett neki a karalábé most :)