Hetedik hetem az öregekotthonaban:) Lassan a vegehez közeledik a praktikumom :))

  
             "Szójapörkölt, szójakolbász, szója fasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!"

                                                                     Hofi

                      

                                  Meglepetések délutánja

• Szerda délután nagy sunggal betoppantam az elötérbe, az üdvözlésre lendülö karom lekonyult, a szó bennem ragadt, tök üres volt a nagy közösségi terem, ahol másnapokon ilyenkor mindíg nyüzsgés volt, a folyosón jöttek mentek az emberek, eszveszejtö sebességgel suhantak el mellettem a tolókocsik.... és most síri csend.... Mi a fene történt?? A növérszobában egy teljesen ismeretlen növérke, akinek a nevét sem értettem mikor bemutatkozott.. annyit igen, hogy a 3.emeletröl jött le kisegíteni, mert a mai nap az elsö emeleti csapat közösségi életet él :)) Rögtön beugrott, hogy igggen, láttam a kiírást a falon, hogy aki részt akar venni a vacsorán, az irja fel magát a névsorba... Kérdeztem, az én két balkezemen kívül kinek a két balkezével van még megáldva?? Lehet telibe találtam, mert elnevette magát, és mondta, hogy Camilla, a lengyel kislány van még itt rajtam kivül...Minden ránk van bízva, mivel nem ismeri a betegeket, tegyünk meg mindent a legjobb tudásunk szerint, ö csinálja azt, amit a növérkének kell, szuri, cukormérés, gyógyszerelökészítés... 

• Camillával elkezdtük az elfekvösort rendbe tenni.. egyik oldal az enyém, a másik az övé... szinkronban haladtunk ... az egyik mamóka szekrényéböl kivettem a neccalsónadrágot, és nagyot néztem, mert a demens mamóka, Izolda neve volt benne.. vajon ki keverte össze  a tisztitoból feljövö ruhás-zsákokat... Aztán jött mint derült égböl a villámcsapás a Camilla válasza :(

• A rögtön nemmel felelö demens mamókám vasárnap délután váratlanul elhunyt :(

• Vasárnap reggel még én voltam az, aki kiszedte az ágyból, aki letusolta, bár akkor még nem sejtettem hogy utóljára... Katrin növér rögtön megnézte mikor szóltam neki, hogy kihányt mindent, megmérte a vérnyomását, apró hasfájáson kivül semmire nem panaszkodott. Kora délután pedig elhunyt... 

• Frau Izolda, köszönöm a mosolyodat, amivel olyan szükmarkúan bántál, amit még ha Bizsun keresztül is, de begyüjthettem :) Vigyázz magadra odafent, és ha a Jósten kérdez, kérlek ne válaszolj rögtön neki is nemmel :)) Jó utat, Frau Izolda!!

• És aztán minden ment a maga medrében tovább, a bugyikat rétegesen magára öltö mamókámat megint nem gyöztem kihámozni a bugyogókból :)) 

• Az 5 éve ágyban fekvö mamókám megkönnyebbült sóhajjal vette tudomásul, hogy én készitem elö a lefekvéshez, és amúgy istenesen felráncigáltam a matracát ameddig bírtam, aztán öt magát is felcibáltam, pedig nem volt egy könnyü feladat :) 

• Megígértette velem, hogy a hétvégen viszem magammal Bizsut is dolgozni :) Adott egy vagonnyi kávétejszínt... hiába mondja a lányának, hogy ne hozza, mert ad egy, ki sem tudja bontani, olyan izületesek és vastagok az újjai, ad kettö, fel sem tud állni, hogy elhozza öket, és nem akar mindig a növéreknek csengetgetni ilyesmi miatt... de nehogy a dolgozók konyhájába pakoljam be a hütöbe, igenis vigyem haza, és én igyam meg otthol :)) Elfogadtam :)) 

• A Monarchiat bebarangoló papókám is, akivel magyarul ertekezünk, ö is megajándékozott egy tábla csokival :) Mondtam neki, hogy nem szükséges, de igazán, erre kijelentette, hogy igenis Ö ezt nekem akarja adni... El kellett fogadnom :)) 

• És még egy meglepi ért aznap :) Egy öregúr, akit valóban csodálok, bár eddig nem esett szó róla, mikor megkérdezte tölem, hogy honnan is jöttem, a válaszomra, hogy magyar vagyok, Jó estét kívánok-kal válaszolt :)) Hogy miért is csodálom?? Tolókocsiban ül, mondhatnánk, ez nem nagy dolog, sokan ülnek tookocsiban rajta kívül... de a lábai combtól lefele amputálva vannak, és semmiben nem szorul segítségre... sem öltöztetésnél, sem a mosdatásnál, sem az ágyba fekvésnél... Alle Achtung!! 

• A legutólsó meglepi, ami aznap ért, már nem tetszett annyira.. este váratlanul elkezdett esni a hó.. ahogy esett, úgy fagyott le az útra... a ringócsípejü menyecske nem dobálta úgy a farát, ahogy a Toyota tette azt hazafele menet... hogy kapja be... a frászt hozta rám... 

• Csütörtökön vegyes napom volt, de nem panaszkodom :) Boszibanya Brigittaval rendbetettük gyorsan az elfekvösort, aztan mehettem megint bebyszittert jatszani a második emeletre LuiseLottehoz :) De nem idötlen idökig, mert vacsiosztasra vissza kellett jönnöm, segiteni etetni a mamókákat. De elég volt az idö, odafent a konyhasok direkt hamarabb elkeszitették LuiseLottenak a vacsorat, meg tudtam etetni, belevarázsoltam a pizsamájába, és ágyba dugtam :) 
• Elég hamar végeztünk mindennel, és örömmel állapítottam meg, hogy olvad a Boszibanya szive körül a jég, már beszélgetett velem :) Kijavított ha nem jól mondtam valamit, és a hangtónusokat próbálta a fejembe verni, kevés sikerrel :)) 

• Péntek délelött, Lolinak fodrászidö, nekünk latogatás a kisöregeknél :) Bizsunövér megint kitett magáért :)) 

Itt épp Rüdigert varázsolja el :))

Jo haverok lettek a Beuteles papókámmal :))

Nadin sem tud neki ellenállni :))

Most a papóka tanitja öket :)) mind a kettö figyeli hogy mit csinál :))

Jutifalatért mindent :) Még Toffyfi is közelebb megy :)

A két Dáma :))

• A hétvégi koránkelléssel már tele van a hócipöm :)) Pedig igy sem vagyok elkényeztetve az alvás szempontjából, még egyszer sem alhattam peldául reggel 8-ig, ha úgy hozta volna a kedvem ...de csak az vigasztal, hogy már mindjárt befejezem :)) Ez lesz az utolsó hétvégem, a jövö hétböl a szerda, és a csütörtök delután, és VÉGE!! :) Szombaton Barbarával voltam és Sandyval, és olyan rendesek voltak, hogy megírták helyettem a jelentkezö levelet a személyzeti igazgatónak..hogy lesz e sikerem vagy nem, fogggalmam sincs... Most hirtelen nagyon sok embert veszitett az otthon, sokan meghaltak, és helyettük egeszsegesebbek jöttek, akikkel nincs annyi probléma.. nem vagyok benne biztos, de ha jol ertettem, akkor egyfajta kvóta után állapitják meg, hogy mekkora személyzet dukál a gondozottakhoz.. majd elválik... mindenesetre leadom, aztan majd kiderül... Mindenesetre megemlitettek, hogy a Christopher Haus is keres gondozókat, ha gondololm, ott is kopogtathatok.. Nincs is olyan messze az sem hozzánk, legalabb 4* akkora, mint ahol most vagyok, és sokkal szebb, nem kelti az emberben kórház benyomását, barátságosabb, meghittebb... most voltam ott, a mami baratnöjének vittem egy kis ajándákot Karácsonyra, és leesett az állam attól amit ott láttam :))

• Szombaton estére névnapi buliba voltunk hivatalosak, Miklós napot ünnepeltünk egy étteremben. Mami is hivatalos volt, és meg kellett állapítanom, hogy míg otthol a vajpuhára párolt hússal is szarakodik állandóan, hogy nem tudja megenni, mert állandóan kimozdul a protézise, addig az étteremben a rinocéroszbört is elrágta, minden protkó-kimozdulás nélkül...és parasztosan szólva, amíg én a ló f@szán rágódtam, addig ö megevett egy egész lovat :)) hogy mi lehetett a trükk?? Otthol csak egy korty pezsgöt kap délben a kaja mellé, az étteremben pedig fél liter vörösborral indított.. talán ezért... jobban csúszott lefelé a kaja, mert bövebben öntözte :)) Vacsi után mikor már a negyedik feles vodkát is lehajintotta, akkor dobtam be a törölközöt :)) Mars haza!! De kitotyogott!! Mikor mentünk befelé az étterembe, akkor nehezebben ment be, mint mikor kifelé masírozott négy fél vodkával a hasában!!  Engem meg jobban fejbekólintott a bor, mint öt!! Pedig én nem is vodkáztam !! Szó nélkül ment az ágyba, még altató sem kellett :))

• A vasárnap is elhussant, mint a pinty :)) Mentem a cetlim után a mamókákhoz, mindenkitöl udvariasan megkérdeztem, hogy hogy aludt?? Bezzeg engem senki nem kérdezett, hogy mitöl fáj a fejed?? :)) Hát, igen, ha egyszer nem szokta a cigány lova a szántást :)) 

egy görbe este után :)