Boldog Ùj Évet :)) 2013!!! :))

Kedves Barátaim, Ismeröseim! 

Ezúton kivánok mindenkinek sikeres, boldog, élményekben gazdag 

Tőletek most távol vagyok,
Lelkemben mégis oly közel,
Másképp ragyognak itt a csillagok,
Szeretetem mindenkit átölel.

Adjon az Isten, ki két kezéből
Jókat és rosszat is osztogat,
Jusson mindenkinek a bőségből,
Szülőszobát látogasson, és ne sírokat!

Költözzön minden szívbe boldogság,
Áramoljon, áradjon szét a lelkekben!
A pince tele legyen és teli a pénzes zsák,
Elégedett legyen az ember, és ne elégedetlen!

Koccíntsunk végre, az újévre,
Csendüljön a pezsgővel teli pohár!
Kacsintsunk vigan fel az égre,
Ne lógassuk fejünket, mint a szamár!

A festő az ecsetjével fesse meg
mit a költő verseiből kifelejt ,
zene hullámain szálljanak rímeink
ismerősül hangzanak: a mieink !

Boldog Új Évet Mindenkinek!
Friss harmatként szálljon le reánk,
Zengjük hangosan, tiszta szívvel
A boldog és békés új év dalát!

Jövöre sem szabadultok meg ám tölem, mert Januartól folytatom a munkát a kisöregeknél az otthonban, csak a második szinten, és áprilistól kezdem a második továbbképzös kurzusomat a Maltésénél :) Tehát, lesz mit mesélnem :)) 

Na, most kellöképpen elrettentettelek benneteket ?? 

Befejezödött a Praktikum a kisöregeknél :))

Búcsú az öregekotthonától... remélhetöleg nem végleg :))



            "Szójapörkölt, szójakolbász, szója fasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!"

                                                                     Hofi

Lassan a végére értem .... 6 alkalom még, és vége. Már nagyon vártam, mert meglehetösen 

belefáradtam. Az utolsó napok egyformán teltek. Semmi különösebb újdonság nem volt, ha 

Nataliaval voltam, mindent együtt csináltunk, míg a többiekkel nem, csak megkaptam az ukászt.     

De mikor végeztem a magam pacienseivel, mentem szó nélkül azokhoz, ahol még segíteni 

tudtam..Tanúlságos két hónap volt.. nevetséges, de megtanultam a protézist leszedni,  persze 

távsegítséggel :)) Ettöl féltem a legjobban :) Valahogy nem szívesen nyúlkálok más ember 

szájába, és a protézistöl meglehetösen idegenkedem ... brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.... elöbb mosom le

a derékig sz@ros pacienst, mint a szájából kicibálni a fogát :)) Hülye vagyok, igaz?????

Már nem felejtem el a harántlepedöt automatikusan megigazítani, feljebbhúzni.. nem

forgatgatom már feleslegesen a mamókákat :))  

Az utolsó elötti alkalommal mint a Mikulás, úgy mentem, mert kicsomagoltam a sütiket kis 

zsákocskákba 26 embernek, plusz egy pár papóka és mamóka, akik nagyon függtek Bizsutól, 

ajándékba  Bizsuval közös képet kaptak :) 

Hogy mi történt a Boszibanya Brigittával, nem tudom, mert hagytak jótékonykodni, rohangáltam 

a kis zsákocskákkal, fényképekkel, és meg kell hogy mondjam, öszintén, a személyzet velem

és  a gondozottakkal együtt örült :)) Meglepödtek a kisöregek, mindenki mondta, hogy

visszavárnak, szorítanak nekem :) A sütit szinte azonnal, mindenki megette :)) A bojteles 

papókám sírva fakadt, mikor kibontotta a fényképet, amin Ö van Bizsuval.. egész délután

hurcolta magával...attól függöen, hova ült, oda állította:))   Hát, én is rendesen elérzékenyültem 

:)) 

Most már tudom hogy ha vissza is megyek, nem kerülök arra a szintre, de minden pénteken míg Loli ondolálódik, meg fogom látogatni öket...

Másnap azt hallgattam Rüdigertöl, hogy milyen aranyos volt tölem, hogy gondoltam a kisöregekre, mindenfele amerre jart, mindenki mutogatta neki a közös fotót Bizzsel :))

Itt épp keménykedik :))

De ö is békén hagyott, semmi ukász, csinálj amit jónak látsz felszólítással,  elzavart :))

És megdícsért!! Azt mondta, tényleg jó segítség voltam !! Van még mit tanulnom, de amit megtanultam, azt mindíg következetesen, hiba nélkül megcsináltam.. igaz nekem tovább tart még, mint a profiknak :))

Sorba jártam mindenkit, és elköszöntem mindenkitöl rendesen :))
Persze, ahol tudtam, segítettem :))

Viszontlátásra kisöregek, látjuk még egymást :))

Áldott, Békés Boldog Karácsonyt kivánok mindenkinek !!

Minden kedves Ismerösünknek Boldog Karácsonyt kívánunk !! 

Karácsony elött nagy sütés fözésben voltam :)) életem elsö bejglijét készültem megsütni...mert hát a mááááákos bejgli, az számomra felülmúlhatatlan... Lolinak diósat, nekem mákosat :)) Érdekes hogy a németeknek az otthoni darálós keksz kimondottan karácsonyi sütemény, valamint a vanílás kifli volt tervbe véve. Az ünnepek elött meglátott mami az egyik reklamújságban egy ajánlatot, miszerint a Dornseiferben vásárolt vaniliáskiflinek nincs párja... no, usgyi, izibe, el kellett mennem megvenni, mert hát amit az újság ír, az maga a szentírás...Lolinak... Életemben még olyan vacak, ízetlen förmedvényt vaniliás kifli néven nem ettem... köptem is akkorát... csak a lisztet lehetett benne érezni, vaníliának nyomelemei sem voltak benne, még Loli is azt mondta, soha többet... Mit tehettem ezután?? Meg kellett sütnöm, hogy érezze a különbséget... az egy kiló liszthez fél kiló darált mandulát tettem, és nem spóroltam a vaníliával sem... a különbség lehengerlö volt :))

A darálós kekszböl is dupla adagot mértem ki, mert hát 26 kis csomagot akartam az öregekotthonába késziteni a kisöregeknek :) Plusz a személyzet :))

Szalagárés sajtos rúdból is dupla adag... mert hát azt mi szeretjük nagyon, és Memicinek is postáztam belöle :))

 Elöször az apróságokat készitettem el, aztan jött a bejgli :) 

Memiciék már megették a bejglit, már másnap odaért, ahogy feladtam a postára :)

De a  Nikolék sütije még utazik :))

lehet hogy az aprósüteményt kiskanállal kell enniük ?? :))

Hetedik hetem az öregekotthonaban:) Lassan a vegehez közeledik a praktikumom :))

  
             "Szójapörkölt, szójakolbász, szója fasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!"

                                                                     Hofi

                      

                                  Meglepetések délutánja

• Szerda délután nagy sunggal betoppantam az elötérbe, az üdvözlésre lendülö karom lekonyult, a szó bennem ragadt, tök üres volt a nagy közösségi terem, ahol másnapokon ilyenkor mindíg nyüzsgés volt, a folyosón jöttek mentek az emberek, eszveszejtö sebességgel suhantak el mellettem a tolókocsik.... és most síri csend.... Mi a fene történt?? A növérszobában egy teljesen ismeretlen növérke, akinek a nevét sem értettem mikor bemutatkozott.. annyit igen, hogy a 3.emeletröl jött le kisegíteni, mert a mai nap az elsö emeleti csapat közösségi életet él :)) Rögtön beugrott, hogy igggen, láttam a kiírást a falon, hogy aki részt akar venni a vacsorán, az irja fel magát a névsorba... Kérdeztem, az én két balkezemen kívül kinek a két balkezével van még megáldva?? Lehet telibe találtam, mert elnevette magát, és mondta, hogy Camilla, a lengyel kislány van még itt rajtam kivül...Minden ránk van bízva, mivel nem ismeri a betegeket, tegyünk meg mindent a legjobb tudásunk szerint, ö csinálja azt, amit a növérkének kell, szuri, cukormérés, gyógyszerelökészítés... 

• Camillával elkezdtük az elfekvösort rendbe tenni.. egyik oldal az enyém, a másik az övé... szinkronban haladtunk ... az egyik mamóka szekrényéböl kivettem a neccalsónadrágot, és nagyot néztem, mert a demens mamóka, Izolda neve volt benne.. vajon ki keverte össze  a tisztitoból feljövö ruhás-zsákokat... Aztán jött mint derült égböl a villámcsapás a Camilla válasza :(

• A rögtön nemmel felelö demens mamókám vasárnap délután váratlanul elhunyt :(

• Vasárnap reggel még én voltam az, aki kiszedte az ágyból, aki letusolta, bár akkor még nem sejtettem hogy utóljára... Katrin növér rögtön megnézte mikor szóltam neki, hogy kihányt mindent, megmérte a vérnyomását, apró hasfájáson kivül semmire nem panaszkodott. Kora délután pedig elhunyt... 

• Frau Izolda, köszönöm a mosolyodat, amivel olyan szükmarkúan bántál, amit még ha Bizsun keresztül is, de begyüjthettem :) Vigyázz magadra odafent, és ha a Jósten kérdez, kérlek ne válaszolj rögtön neki is nemmel :)) Jó utat, Frau Izolda!!

• És aztán minden ment a maga medrében tovább, a bugyikat rétegesen magára öltö mamókámat megint nem gyöztem kihámozni a bugyogókból :)) 

• Az 5 éve ágyban fekvö mamókám megkönnyebbült sóhajjal vette tudomásul, hogy én készitem elö a lefekvéshez, és amúgy istenesen felráncigáltam a matracát ameddig bírtam, aztán öt magát is felcibáltam, pedig nem volt egy könnyü feladat :) 

• Megígértette velem, hogy a hétvégen viszem magammal Bizsut is dolgozni :) Adott egy vagonnyi kávétejszínt... hiába mondja a lányának, hogy ne hozza, mert ad egy, ki sem tudja bontani, olyan izületesek és vastagok az újjai, ad kettö, fel sem tud állni, hogy elhozza öket, és nem akar mindig a növéreknek csengetgetni ilyesmi miatt... de nehogy a dolgozók konyhájába pakoljam be a hütöbe, igenis vigyem haza, és én igyam meg otthol :)) Elfogadtam :)) 

• A Monarchiat bebarangoló papókám is, akivel magyarul ertekezünk, ö is megajándékozott egy tábla csokival :) Mondtam neki, hogy nem szükséges, de igazán, erre kijelentette, hogy igenis Ö ezt nekem akarja adni... El kellett fogadnom :)) 

• És még egy meglepi ért aznap :) Egy öregúr, akit valóban csodálok, bár eddig nem esett szó róla, mikor megkérdezte tölem, hogy honnan is jöttem, a válaszomra, hogy magyar vagyok, Jó estét kívánok-kal válaszolt :)) Hogy miért is csodálom?? Tolókocsiban ül, mondhatnánk, ez nem nagy dolog, sokan ülnek tookocsiban rajta kívül... de a lábai combtól lefele amputálva vannak, és semmiben nem szorul segítségre... sem öltöztetésnél, sem a mosdatásnál, sem az ágyba fekvésnél... Alle Achtung!! 

• A legutólsó meglepi, ami aznap ért, már nem tetszett annyira.. este váratlanul elkezdett esni a hó.. ahogy esett, úgy fagyott le az útra... a ringócsípejü menyecske nem dobálta úgy a farát, ahogy a Toyota tette azt hazafele menet... hogy kapja be... a frászt hozta rám... 

• Csütörtökön vegyes napom volt, de nem panaszkodom :) Boszibanya Brigittaval rendbetettük gyorsan az elfekvösort, aztan mehettem megint bebyszittert jatszani a második emeletre LuiseLottehoz :) De nem idötlen idökig, mert vacsiosztasra vissza kellett jönnöm, segiteni etetni a mamókákat. De elég volt az idö, odafent a konyhasok direkt hamarabb elkeszitették LuiseLottenak a vacsorat, meg tudtam etetni, belevarázsoltam a pizsamájába, és ágyba dugtam :) 
• Elég hamar végeztünk mindennel, és örömmel állapítottam meg, hogy olvad a Boszibanya szive körül a jég, már beszélgetett velem :) Kijavított ha nem jól mondtam valamit, és a hangtónusokat próbálta a fejembe verni, kevés sikerrel :)) 

• Péntek délelött, Lolinak fodrászidö, nekünk latogatás a kisöregeknél :) Bizsunövér megint kitett magáért :)) 

Itt épp Rüdigert varázsolja el :))

Jo haverok lettek a Beuteles papókámmal :))

Nadin sem tud neki ellenállni :))

Most a papóka tanitja öket :)) mind a kettö figyeli hogy mit csinál :))

Jutifalatért mindent :) Még Toffyfi is közelebb megy :)

A két Dáma :))

• A hétvégi koránkelléssel már tele van a hócipöm :)) Pedig igy sem vagyok elkényeztetve az alvás szempontjából, még egyszer sem alhattam peldául reggel 8-ig, ha úgy hozta volna a kedvem ...de csak az vigasztal, hogy már mindjárt befejezem :)) Ez lesz az utolsó hétvégem, a jövö hétböl a szerda, és a csütörtök delután, és VÉGE!! :) Szombaton Barbarával voltam és Sandyval, és olyan rendesek voltak, hogy megírták helyettem a jelentkezö levelet a személyzeti igazgatónak..hogy lesz e sikerem vagy nem, fogggalmam sincs... Most hirtelen nagyon sok embert veszitett az otthon, sokan meghaltak, és helyettük egeszsegesebbek jöttek, akikkel nincs annyi probléma.. nem vagyok benne biztos, de ha jol ertettem, akkor egyfajta kvóta után állapitják meg, hogy mekkora személyzet dukál a gondozottakhoz.. majd elválik... mindenesetre leadom, aztan majd kiderül... Mindenesetre megemlitettek, hogy a Christopher Haus is keres gondozókat, ha gondololm, ott is kopogtathatok.. Nincs is olyan messze az sem hozzánk, legalabb 4* akkora, mint ahol most vagyok, és sokkal szebb, nem kelti az emberben kórház benyomását, barátságosabb, meghittebb... most voltam ott, a mami baratnöjének vittem egy kis ajándákot Karácsonyra, és leesett az állam attól amit ott láttam :))

Hatodik hetem az öregekotthonaban:)

                "Szójapörkölt, szójakolbász, szója fasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!"

                                                                     Hofi

                               Mission Impossible, azaz valóban vannak lehetetlen dolgok?? 

• Szerda délután: fene tudja miért, de nem nagyon akaródzott útnak indulni :( Hát még mikor meghallottam, hogy milyen speciális missziót kell teljesítenem. A Maltézés kurzuson nem nagyon tanultunk a dementiaról, csak úgy érintölegesen vettük, egy két példajátékkal, hogy hogyan is kell leszerelni a demens pácienseket, minden eröfölény fitogtatása nélkül. Ennyi volt a tarsolyomban, semmi több. A második emeleten létszámhiánnyal küszködtek, csak egy növér, és egy ápoló volt, senki több. Frau LuiseLotte pedig úgy megkeserítette az életüket, hogy csak nnnnnnnnna. Erösen demens paciens, meglehetösen agressziv, és mint valami Bolygó Hollandi, járt szobáról szobára, mindenhova bekopogott, bement, nem hagyta nyugton a többi gondozottat, mindenkitöl erdeklödött, hogy nem tudják e megmondani, mikor jönnek érte, mikor viszi a fia haza...Tehát valakinek mindig kordában kellett tartania. De mivel csak ketten voltak, hogyan, kérdem én??? 
• Itt jöttem én a képbe :) Legyek szíves felmenni és szórakoztatni a hölgyet, leszerelni, megnyugtatni, kordában tartani, ágyba dugni, elaltatni, és aztán mehetek haza :)) Hogy mit is gondoltam akkor??? 

be akartam húzni a világnak egyet :))

• Beléptem az ajtón, és rögtön a nyakamba ugrott egy nénike, hogy de azonnal mutassam meg neki, hogy hol tud kicsit lepihenni, mert nagyon fáradt, várja a fiát, aki azonnal hazaviszi, csak hát nem tudja mikor jön, és itt kell várakoznia... Megkerestem a növért, hogy valóban ez a mamóka az én küldetésem alanya?? Iggggggen, valóban ö volt... elkísértem a szobájába, ami fura egy szoba volt, azt meg kellett hagyni. Különféle nagyságú szobák vannak az épületben, de mindegyikhez tartozik egy külön fürdöszoba, toalettel. Ez valamilyen közösségi szoba lehetett, elökészítö, vagy raktár, mert csak egy mosdokagyló volt benne. Az erkelyhez vezetö út el volt barrikádozva, semmi meghitt hangulat.. személyes használati tárgy... még ruhásszekrény sem volt a szobában, amit meglehetösen furcsállottam. LuiseLotte azonnal a tükörhöz sietett, és amugy illedelmesen, magázódva megkérte a tükörképét, hogy de ebben a minutumban hivja fel a fiát telefonon, mert itt várunk rá, és neki különben is minden dolga az autóban maradt, legyen szives igyekezni, mert szüksége lenne a táskából valamire...
• Nnnnna, ez nekem teljesen új dolgog volt... ilyennel még nem találkoztam. Mindenesetre megprobaltam nyugtatgatni, neki akart gyalog indulni, hogy de kiserjem el én, mielött sötét lesz. A Marburger Tor - nál lakik, hamar odaérünk ha most elindulunk. De hát én nem ismerem Siegent, sajnálom, én nem olyan rég lakom itt, nem tudom hol van az az utca ( amin naponta keresztülhajtok, ha vasarolni megyek ) 
• De a fiát ismerem?? - Neeeeem, sajna öt sem, de a fia tudja egészen pontosan, hogy Ön itt van ebben a szobában, és nekünk itt kell várni rá, mert ha elkolbászolunk innen, akkor nem fog minket megtalálni....- Igen, ez igaz, de biztos tudja hogy ebben a szobában vagyunk?? 
• És ez igy ment a vacsoráig, amugy mikor nem ezen a témán lovagolt, elmesélte, hogy könyvesboltjuk volt, és hogy miket szeretett olvasni, mik voltak a kedvencei, mit csinált szivesen régen... Mesélt a fiairól, hogy hogyan éltek korábban.. A vacsival együtt megkapta az esti tablettáit is, altaltó is volt benne. De azt nem tudtam elérni, hogy felálljon a székröl, és átüljön az ágyra, hogy kicsit kinyujtozzon...ááááá, nem köszönöm, jó itt nekem a fotelban, nem szabad elaludnom, mert ha jön a fiam, azonnal indulunk, bóbiskolni jobb a fotelban...
• Lekváros kenyérhaj, hogy fogom én elaltatni, ha nem hajlandó lefeküdni?? Vagy inkább lefekszem én az ágyba, mert már úgysem nagyon birtam magammal, olyan álmos lettem ebben a nagy semmittevésben :) A segédápoló mentett meg, bejött megnézni, hogy mennyit evett, hogy vagyunk, élek e még, és ö mondta LuiseLottenak, hogy már bocsánat, de milyen vendéglátás ez, hogy a vendég, - mármint én - ül az ágyszélén, a házigazda meg a fotelban?? Tessék csak cserélni, had üljek én is kénylemesen egy kicsit ... ezzel meg is oldotta a számomra lehetetlent, mert mikortól már az ágyon ült, innentöl kezdve könnyü volt lyukat beszélni a hasába, hogy nyujtozkodjon ki egy kicsit, engedje el magát... :)) 

• Lassu egyenletes légzés, semmi mozgás, úgy gondoltam, itt az idö, lassan, óvatosan megpróbáltam lábújjhegyen kisettenkedni...

• a szoba közepénél járhattam, mikor kipattantak a szemei.... - hova, hova, kérdezte?? Sehovaaaaaaaaaa, volt a válasz, csak megakartam nézni valamit... vissza a foteba, és újabb félórás várakozás...De másodszorra sikerült:))))) Kijutottam, túléltem, és mehettem haza :))
• Micsoda megkönnyebülés volt, hogy csütörtökön délután újra a saját megszokott utamat járhattam :) Semmi extra problámával, az ismerös gondozottakkal, akiket lassan már névszerint is ismerek, már tudom, ha menni akarok valakihez merre induljak, nem kell lesnem a  folyosón a szobaszámokat....jajjjjjjjj. de jó érzés... hát még mikor hazamegyek, és vár Loli, és mindent el kell neki mesélnem töviröl hegyire...ö pedig szörnyülködik, hogy te jó ég, kitörölni a beteg fenekét, pfúúúúújjjjjjjjjjj................de abba nem gondol bele, hogy utána is én takarítok :)) és ha kell, kitörlöm a fenekét :)) 

• Szombat hajnalra kifehéredett minden :) 

• Nadin volt a növérke, Boszibanya Brigitta az ápoló, és rajtam kívül még egy serteperte, Camilla, a lengyel kislány. Minden ment flottul, tettem a dolgom, egyszer jön Camilla, hogy cseréljünk már el két ápoltat. Mert aki neki ki lett írva, azzal még soha nem foglalkozott.. Jól van, cseréljünk, végül is én jártam jobban, azt a mamit kaptam meg, aki már régtöl ágyhoz kötött, akinek felugrott az ágyába Bizsu :) Semmi nehézség nem volt vele, mert mindent mondott lépésröl lépésre, hogy mit kell csinálnom..míg a másik mamóka kicsit lusta és kénylemes, és nem mindíg segít mindenben az ápolóknak :) Kész is lettem idöre, mondás nélkül összegyüjtöttem a szennyeszsákokat, letoltam a mosókonyhába, mire visszaértem,már reggeliztették a gondozottakat. Egy tálca volt még a kocsin az elfekvösoron, elvettem és megetettem a szirénázós 103 éves  mamikámat.. Brigitte hivott, hogy segítsek már neki egy beteget feljebbhúzni.. de mérges volt, mert mikor reggel Camilla foglalkozott ezzel a mamókával, csak félmunkát csinált, a harántlepedöt elfelejtette alatta megigazítani, és fel volt csúszva egész a nyakáig...Annyira bosszús lett Camillára, hogy elzavarta egy öreg papóhoz, akit le kellett mosdatni... én meg mehettem szekrényt rámolni egy bácsikához...

• Délután elmentem Lolival a City Galeribe, kicsit szétnézni, mászkálni..fagyit enni :))

• Vasárnap reggel megint egy újabb segédápolóval találkoztam, Lars-sal, akit ha jellemeznem kellene, csak úgy tudnám, hogy " tejbetök" :)) Magas, vékony, és még nálam is lassúbb :)) Menet közben meg lehetne müteni :) Már kész voltam mindenkivel, aki nekem volt kiosztva, elkezdtem volna megint a szennyes-zsakokat begyüjteni a konténerbe, mikor látom, hogy a mindig nemmel felelö demens mamóka még nem ül az asztalnál, pedig már mindjárt 8 óra... máskor már 7-kor kint ül mindig, a reggelire várva.. bekukkantottam hozzá, hogy egyáltalán a szobájában van e, vagy hazavitte a család, ezért nem látom?? Még húzta a lóbört, fel akartam kelteni, mikor valamilyen szag megcsapta az orromat...kihúztam a függönyt, rendesen világost csináltam, akkor láttam, hogy a saját hányadékában hempergett.. ki tudja mióta... felkeltettem, kiültettem az ágy szélére, és még akkor is ömlött orrán száján keresztül... mikor ugy gondoltam, több nem jön ki, bevittem a fürdöbe, letusoltam, tisztát adtam rá, riasztottam a növérkét, nézze meg mit produkált a mami... Mikor már útban volt kifelé a reggelizöasztalokhoz, akkor jött Lars, hogy jajj, ez a mamó az ö listáján volt, és köszönte hogy megcsináltam... mondtam neki hogy ne örülj annyira, menj, nézz be a szobába, hogy mi van ott, és majd aztán repkedj... le is esett az álla a disznó-ól láttán, de hagytam kibontakozni :)) Had takaritson :)   Reggeliztetés után megint a ruhákkal kellett foglalatoskodnom, amik feljöttek a mosodából, azokat kellett szétosztanom, bepakolni a szekrényekbe...
• A gondozottaknak pedig közösségi foglalkozást tartottak, hiszen elsö Advent vasárnapja volt :)) 

• Ebéd után mi is utnak eredtünk Lolival, Feuersbachban Advent Markt volt, kötelezö meginni a forraltbort, sütit, vagy kolbászt enni :)

• Semmilyen étel után nincs honvágyam, mert mindent el tudok készíteni magamnak, amire csak vágyom:) Még abárolt szalonnát is :) Bár a hozzávalóhoz kicsit nehézkes hozzájutni, mert ezek a német háziállatok izomra gyúrnak, nem húsra és zsírra, de türelem és csak idö kérdése, és az ember elöbb utóbb úgy is ráakad a megfelelö hentesre, akitöl mindent be tud szerezni..Nnnnnnno, mégsem mondtam igazat, mert a tepertöhöz való szalonnát itt miliméterekben mérik, tehát olyan finom tepertöt mint otthol, itt nem tudok csinálni :) de azért bepróbálkoztam vele :) 
• Hátezmegmilenne?? Mibazmeg szalonnanemlátod? acipötalpamvastagabb.. itatóspapírlegfeljebb nemszalonna...drágavót??? dehogybazzmegezértvékony..
• akkorvágjukfel... hejbazzmeg maratablatvagod, nemkellgyujtos abbolvanelég...beleakonderba.. hovamán? kondérhelyettfazikvan..belevele...gyújtsmanalá..dekavargasdneragaggyonle..
• olvadmanazsirja....jönkifelerendesen..vigyazznehogyleegjen...nemjohaégettszagavan..
• egykistejetbele..nemegycsészévelcseppetcsakhogyszinelegyen...
• holaszüröszürjükle..bazzmegmennyizsirjalett....
• deholatepertö?????? csakennyilett??? nnnnnnnabazmeg !! :))

•  Töltött karalábé, kapros mártásban :)) imááádom :)) Még a mami is megeszi :) bár nem szereti a rizsát, de a szósszal meg az aprókaralábéval jól el van :) Habár ma én voltam a hunyó, nem gondolkodtam, és kitettem a sütihez való villát, meg kést, és rögtön kapcsolt, hogy nasi is lesz, ezért nem izlett neki a karalábé most :) 

Merényletet követtem el az alma ellen :) de ehetö lett :)

Nnnna, ma aztán adtam az élvezeteknek :))

• Hétfö vagy kedd, attól függ hogy ér rá Karl, de amikor jön, akkor mindig nagykanállal eszünk :) Ilyenkor nem csak gyorsan odateszek valamit, olyan 20-30 perces kaját, amit gyakran csinálok kettönknek, hanem rendesen, mint odahaza.. terülj terülj asztalkám van... :) Ráadásul ha Karl jön, akkor jön Hermann, a legjobb baratja is..

• Úgy gondoltam, egyszerü zöldséglevest csinálok grízgaluskával, utána jöhet a rakott spárga, ami nem nagy kunszt. Szeretek ezekkel a kész vékony tésztákkal dolgozni, csak ki kell venni a csomagolopapirbol, kihajtogatni, sütöpapiron van, tehát egyenest rakom rá a sütölapra..most lekentem kicsi olvasztottvajjal, a spárga alá megágyaztam föttsonkával, rápakoltam 2 üveg spárgát, hollandiszósszal nyakonöntöttem, aztán megszórtam még kiskockára vágott sonkával, reszeltsajttal, és adjad neki, sütésre kész.. 

rakott spárga

• Mikor ezzel megvoltam, és már a leves is rotyogott, nekiálltam megmerényelni az almát :) almát hámozni még nem felejtettem el :)) Ja, azt tudni kell rólam, hogy minden süti, amiben alma van, és maga az alma is, mint gyümölcs, nálam nem jön be :(  nem szeretem :(( 

• De ez a mumifikált alma olyan jól mutatott, hogy nem hagyott nekem békét... meg kellett csinálnom :) 

• Szabadon Bolejn Anna után fejüket vettem, szamuráj módra rendesen kibeleztem öket, a levelestésztát mérnöki pontossággal csíkokra vágtam, spórolósan lekentem tojással...de elkövettem egy nagy hibát... a nutellát a darált dióval összekeverve elöre elkészitettem... és mire odakerült volna a sor, hogy beletöltsem a harakiriben kiszenvedett almákba, addigra nem volt mit beletöltenem... mammmamíja, hogy fogok én ezek után ebédelni???
• Újabb adag nutellát kreáltam, most már tényleg az almába töltöttem, nem a pocakomba :) és utána a citrommal bedörzsölt almát meghempergettem egy kis fahéjas cukorban. 
• Most jött a java, bebugyolálni az almát a tésztacsíkokba.. az elsönél kicsit lassú voltam, a tészta minduntalan az újjomra akart tapadni, nem az almára.. de aztán rájöttem mitöl döglik a légy... és utána ment mint a karikacsapás. 

• Biztos hogy az elözö életemben a Anúbisznak, a sakálfejü istenségnek a papnöje lehettem, mert az elsö kissé lassú menet után úúúúúgy mumifikáltam, de úúúúúgy mumifikáltam, hogy Nofretete is megirigyelhette volna :) Amúgy meg fazekasok elönyben, mert egyszerüen csak ráhajintják az almát a fazekaskorongra, és kézzel lábbal adhatják neki :)  Kár hogy a maminál nem volt a pincében egy használaton kivüli ócska lemezlejatszó, mert ebben az esetben az is megtette volna :))´

•  Ímhol a végeredmény :) Maradt is egy kis tésztám, azt csak simán megtöltöttem olyan nem is tudom minek kell nevezni, valamilyen almadzsem volt... vagy a fene tudja hogy mi volt az, de megkerdeztem a boltban, hogy sütésálló e, nem fog világgá szaladni a tésztából?? 

• Jó volt rájuk nézni, ahogy ott csücsültek a sütölemezen :) 

• 160°-on sütöttem, és azok az illatok, amik a lakásban terjengtek, hát, azok igazán nyálcsorgatóak voltak :)) A fahéj ahogy keveredett a sülö alma illatával... a mami nem tudta elképzelni hogy mit csinálok :) szerencsére egész délelött  nem volt útja a konyha felé, és nem látta mit alkotok :) igy teljes volt a meglepetés :))

• Mikor kész volt, félretettem, és elkezdtem sütni a két sütölapnyi rakott spárgát. Mikor kész lettek, a melegre visszadugtam még az almákat is. Tálalás, leves evés elöször, azzal soha semmi gond, nagyon leveses a banda... repeta is volt rendesen belöle..
• Következö fogás, rakott spárga... Hermann nagyon óvatosan, elöször csak egy kis kockát tett a tányérjára, aztan rohanvást kellett bevinnem a második sütölapnyi adagot, mert egy pillanat alatt elfogyott az elsö...

• Aztán én lepödtem meg, mert ezek annyira teleették magukat a levessel, meg a spárgával, hogy csak csipegettek az almából !! Ketten egy darabot... hát emberböl vannak ezek?? de Hermannak be kellett csomagolnom, vitte magaval, Karl is evett delután, és neki is kellett még csomagolni is, de nem csak almából, hanem minden maradékot elvitt magával :) Bezzeg az ebedlöasztalnál megjegyezte, hogy mar megint a békehadtestnek föztem?? Aztan még morzsa sem maradt estére:))