Karácsonyi bakiparádé a konyhában :)

Ezzel a karácsonyi bakiparádés összeállítással kívánok minden kedves ismerősömnek 

Senki sem tökéletes, a legkevésbé én :)

Karácsonykor általában minden tökéletes, hiszen egy szerető családanya fából vaskarikát is képes rittyenteni, mert hát mi az neki... 

Tökéletes minden..

- tökéletes a  bejgli

- tökéletes a menü

- a tökéletes családnak :)

Mivel mi rendhagyóan tökkel-ütött család vagyunk, nálunk csak a bejgli stimmelt, a többivel adódtak kisebb nagyobb problémák. 

Szenteste:

Eminek egy igazi magyar hízott libára sikerült szert tennie, hurrá, libasültet eszünk. 

Én néztem Memire, Memi rám, de ettől a liba még mindig az asztalon maradt, nem mászott be magától a sütőbe.. 

Okostelefon?? Nanáááááááááá.... Receptkeresés indul.

- Végy egy sütő zacskót, egy libát, és két birsalmát...Jobb híján a rendes alma is megteszi.

Sütő-zacskóból csak olyan kurtányi akadt, amiből kilógott a libuci püspökfalatja. 

Még hogy kilógott, az hagyján, az nem is lett volna olyan nagy baj, de a libuci zaftos leve is kifolyt, s ebből kifolyólag a püspökfalatja és más egyéb fertálya is  fogat- és protkót próbáló lett.

Tök jó, hogy Abbynek még nem bújtak ki a fogai, így nem volt minek kiperegnie. Mivel hogy ő is marokra kapott egy cupákos libacombcsontot, amivel egészen jól elszórakozott. 

És a knédli gombócokat sem rontottuk el, hiszen azokat csak formázni kellett, vízbe hajintani, és kifőzni :)) Mintha hólabdáztunk volna :) 

Bravó Emi, ezt összehoztuk :)

Mese a töltött-dagadóról, amin több volt a lyuk, mint egy ementáli sajtban.

Eddig a tölteni való dagadót készen felszúrva vettem, vagy kaptam. Most viszont megjártam, mert ez a dagadó, amit otthonról rendeltem, nem hogy nem volt felszúrva, hanem még nagyon vékony is volt ráadásul. 

Na bakker... akkor ügyeskedjünk.. idegen konyha.. Mesi Abbyvel odafent, na, akkor kereskedjünk magunknak.. 

Csak egy rövidke békanyúzó recés kiskésre akadtam, ezzel kezdtem el farigcsálni a husit.. mindig csak egy centinyit előre, az egyik oldalán egészen 8 milliméter " vastag" volt..na, ezt vágd ketté, Erika..

Mit ne mondjak, az ementáli sajt kutyafasza volt hozzá képest, mire kiszenvedtem. Lyuk hátán lyuk.. de még mennyi. 

Akkor kezdjünk hozzá bestoppolni..na hát, ez egész jól megy, annyira jól ment, hogy a töltelék nem is az általam kreált lyukakon bújt ki, hanem a dagadó oldala adta meg magát.. amihez nekem semmi közöm nem volt..

A töltelékbe dinsztelt hagymát, gombát, és egy vagon csirkemájat tettem, de félő volt hogy Thomas nem eszik belőle, mert nem szereti a májat.. de szerintem észre sem vette benne, mert nem is egyszer repetázott. 

Hiába, no,  Lolli effektus.. amiről nem tud, az nem fáj neki :) 

A félbe vágott, sütőben sült krumplit elrontani sem lehetett, tehát nem volt ok az aggodalomra, akinek nem ízlik a dagadó, az egyen krumplit. 

Amikor a dolgok nem vesznek el, csak átalakulnak....

Így lett az előre eltervezett halászléből csak sült-hal, krumplipürével.

A keszegek besózva, borspuszival cuppantottan a tepsiben landoltak, hogy ropogósra megsülvén várjanak a végzetükre ..

A pontyszeletek piros-lisztben megforgatottan várták a forró olajfürdőt..

A krumpli kedélyesen fővögetett a fazékban...

A lányok elzavartak unokázni, hogy a továbbiakban majd elsütögetnek ők a konyhában... 

A terv majdnem bevált, csak hogy.... 

- én anyatej helyett csak egy fél barack-pálesszal tudtam volna Abbyt megkínálni, amit ő azonban nem vett kimondottan jó néven...

Tehát helycsere.. pedig lehet mindenki jobban járt volna, ha én maradok Abby mellett, kedélyesen elpoharazgatva vele, a lányok meg alkotnak tovább a konyhában. .

A keszeg ugyan ropogósra megsült, de csak az egyik oldala... 

Azon gondolkodtam, hogy mikor kentem le a másik oldalukat pillanatragasztóval, mert végérvényesen a tepsihez ragadtak...

De nem tudták szegények, kivel húztak ujjat, illetve uszonyt, mert kíméletlenül felvakartam őket onnan..

Nikol decens vigyorral megjegyezte, hogy majd az ép felükkel felfelé kell tányérra rakni őket, mert a másik oldalukról nézve úgy néznek ki mint egy 2 hónapos vízi hulla..

De a pontyszeletek szépen süldögéltek, minden katasztrófa nélkül. Na, legalább ebből tudunk majd enni..

Hoppá. ..

A krumplipüré.. idegen konyhában az ember lánya csak improvizál, de azért mértékkel, ha kérhetném.. 

Nem találtam a krumpli nyomót, úgy gondoltam majd a kézi mixerrel megoldom a gondot..

- Tejet zuttyintottam a krumplira.

- Beleborítottam egy fél liter tejfölt. ..

- Adjad neki a mixerrel..had szóljon..

Már a kezdet sem ígérkezett túl jónak. A gép gyenge volt, a krumpli inkább csak elszédült a kavarástól, nem akart pürésedni..

Ha hű akarok lenni a látványhoz, akkor azt kell hogy mondjam, hogy úgy nézett ki, mint egy rosszul bekavart, becsomósodott tapétaragasztó...

Kár, hogy Memi épp az ünnepek előtt fejezte be a tapétázást a szobában, mert isten-uccse azon nyomban ki is próbálhatta volna.. szerintem jobban húzott volna a rendes tapéta ragasztónál :) 

Nikol, aki nagy krumplipüré-evő, fetrengett a nevetéstől, Memi feljánlotta, hogy gyorsan dobjunk össze egy másikat porból..

Na neeeeeeem, akármilyen ronda is, csak az enyém.. én csináltam.. és hol van az megírva, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie? 

Mars az asztalra vele, csakhogy, kanállal kellett enni, mert a villáról lefolyt:) 

De azért elfogyott! Attól hogy szarúl nézett ki, attól az íze még jó volt :) 

Spórolósan kávét főzni.. 

Pitymallati hajnali fél nyolckor levonultunk testületileg a konyhába, Nikol, Josef és én. 

Asztalt teríteni, virslit főzni, kávét főzni.. 

Memiéknek ez a Senseo masinájuk van, aminek miután már nem kacsingat a középső piros lámpácskája, akkor kell megnyomni a rövid, vagy a hosszú kávét adó gombját.  

Minden csésze kávénál magától értetődően ki kell cserélni a kávéfiltert egy újabbra. 

Nikolnak jutott ez az embert próbáló feladat, ki lett neki adva az ukász, hogy a tartályt töltse fel mindig vízzel, és nyomogja a gombokat rendületlenül, attól függően, hogy ki milyen kávét rendelt. 

Közben megjelent Emi anyósa is, aki udvariasan hárította a kávéra való meghívást, nem, inkább ő magának csinálja.. szerintem megsejtett valamit.. tutira hogy boszorkány.. :) 

Lecsüccsentünk végre, Nikol belekortyolt a kávécskájába, hmmmmm, de finom, pont így képzelte el..

- belekortyoltam én is a magaméba, hmmmmm, de furcsa, de nem rossz... ittam már ilyet.. hol is?? Ja, megvan, mikor fekete tejes teát iszom, cukorral.. 

De a hangulatomnak pont megfelelt, ezért szó nélkül ittam tovább..

- Josef csak belenézett a saját bögréjébe, és megkérdezte Nikolt, miért is akar kibasszintani vele, miért akarja őt egész napi budin ülésre kárhoztatni? 

Szegény gyerek valóban csak azt csinálta amit mondtunk neki, nem az ő hibája volt, hiszen azt senki nem mondta neki, hogy minden csésze után cserélni kell a kávéfiltert :) 

Amikor versenyt futok a lángossal..

Hmmmm.... tejfölös sajtos lángos, mindenki imádja, Nikol nem sokat eszik Londonban, akkor rittyentsünk egy adagot. 

Kicsi főtt, tört krumplit bele, de csak óvatosan, mert lágyítja a tésztát. Nem tettem bele többet, mint máskor, meg különben is, dupla annyi liszttel dolgoztam, elvégre most 6 embernek készül. Baj nem lehet..

Kidagasztottam alaposan, betakargattam konyharuhával a kelesztőtálat, és eltettem csucsukálni a tésztát. Jó egy óra múlva lementem a konyhába megnézni, hogy mekkorára jött fel a tészta, amikor is az első meglepetés ért. 

Nem hogy megkelt volna, hanem szerintem inkább össze is ment... bakker.. a konyha nem olyan meleg mint a miénk otthon, erre nem gondoltam..

A hónom alá csaptam, futottam egy kört, mire találtam egy olyan ablakpárkányt, ami elég széles, és elég meleg is volt erre a célra. 

Talán túl meleg is, mert mikor megint egy jó óra múlva megnéztem, már épp ki akart szaladni a tálból. 

Nnnna, akkor hajrá, a táblára ki vele, és formázzuk. 

Már akkor éreztem hogy gond van, amikor kiöntöttem a tálból a tésztát. 

Aztán nagyon észnél kellett ám lennem, mert a tészta lábat növesztett, olyan alakzatot vett fel, mint egy amőba, és elkezdett a tábla minden irányában araszolni a padló felé.. anyááááááám, borogass.. na, Erika, kapkodd a kezed, ha nem akarsz pórul járni..  

Közben de ja vu érzésem támadt, mintha találkoztam volna már ezzel az állaggal a napokban.. stimmmt.. megvan..

- még a krumpligöböcskék is meg vannak benne.. a krumplipüré... hogy kapja be.. 

Második lehetséges variáció tapétaragasztó hiány esetén.

Végső elkeseredésemben felkiabáltam az emeletre, hogy hol is van a legközelebbi kínai kajálda, de még jó hogy nem hallották meg, mert azalatt az idő alatt, amíg a hang felért volna az emeletre, már meg is gondoltam magam, és úgy döntöttem, hogy nem adom fel.. 

Na nehogy már egy szaros lángostészta kifogjon rajtam.. 

Uszkve jó fél kiló liszttel kordában tartottam a versenyt futó tésztaságot, gyorsan beledagasztottam, és akkor kaptam azt a kb elfogadható állagot, aminek már az első körben sikerülnie kellett volna. 

Gyorsan kiszaggattam, amíg meg nem gondolja magát, és egy újabb ámokfutásba nem kezd, letakartam egy konyharuhával, hogy ne is lássam, had pihenje ki a maratoni futás fáradalmait. 

Közben Nikolka egyedi módon próbálta késheggyel  szétnyomni a fokhagymát, mivel idegen konyhában mi soha nem találtunk meg semmit.. fokhagymanyomó? Nem is álmodtunk róla, hogy meg lesz, maradt a késhegy..

Aztán jobbnak láttam elvenni tőle, mert Nikol apró Rubik-kockákat pattintott le kőkorszaki móddal a fokhagymából... nnnnna, add ide te gyerek, mert így ropogni fog a fogunk alatt.. 

De ezzel is meglettünk, még sem lett este, gyorsan megterítettünk, és mielőtt lábuk kelt volna a lángosoknak, betermeltük őket.. Még a szomszédnak is jutott. 

Csak halkan jegyzem meg, azért a tésztája nem lett olyan könnyű, mint kellett volna lennie.. de mindegy, a fő hogy meg lehetett enni :) 

Asztali csevej, Lolloschinnal..

Reggel nyolckor:

Én lótok futok még a konyha meg az ebédlőasztal között, terítésben vagyok, de Lolli már megragadta a vizespoharát, minden szó nélkül leküldte a gyógyszereket 3 deci vízzel, hogy minél hamarabb túl legyen rajta... (ezt is elértük :)

Ezt nem lehet szó nélkül hagyni, bátorítani kell, bíztatni, hogy máskor is nyafogás nélkül igya ki a „ keserű poharat”


- Lolli, te beteg vagy ....néztem rá kimeredt szemekkel, mikor is az asztalhoz csapta az üres poharát.

- Igaz?? Tudtam én!! - és elkezdett énekelni - Wasser ist zum wasen darf, schalleri und schallera…

- Nem vagyok normális, hogy ezt a szarságot iszom vodka helyett, nekem tényleg elment az eszem..Lassan már azt sem tudom ettől a víztől, hogy hogy hívnak.. de tényleg, hogy is hívnak?

- Lore, stimmt, Lore vagyok, de ……….. (sokat sejtető csend) nem tudom hol születtem! Erika! Hol születtem?- nézett rám tettetett kétségbeeséssel..

- Nem tudom, Lore, bocs, nem voltam ott.. ( de már fuldokoltam a nevetéstől)

- Most akkor mi lesz velem? Tényleg elfelejtettem… azt hiszem, hogy Weidenauban, de nem vagyok benne biztos..

- Erika! Kitől kérdezzem meg? De már a pap sem él, meg a szülésznő sem.. Hol születtem? Na tessék, tényleg hülye lettem egy pohár víztől..

- Wasser ist zum wasen darf, schalleri und schallera… - és énekelte tovább vidáman a nótácskáját :)) 

Délben, az ebéd mellett..

Élni tudni kell…

- Erika, holnap melyik étterembe megyünk?

- Na, ez az, amit nem tudok megmondani.. két esélyes a dolog.. vagy a kínai, vagy a szerb étterem.. tudod, holnap, ha minden igaz, akkor vendégünk lesz, és őt is meghívtuk ebédelni.. tehát attól függ, hogy melyik konyhát szereti.. ez így jó lesz neked?

- Naná hogy jó, nekem mindegy hogy hova, csak sok legyen a kajából..

- Amúgy, ki is ez az ismerősötök?

- Már sokszor meséltem neked róla, ápolónő volt a felesége, de meghalt, és ő az óta nagyon szenved, nagyon magányos. A Josef ismerőse.. tudooooooooood..

- Ah, igen, emlékszem már, ő az, aki mindig a temetőben ül, a sír mellett…

- Az, az – kapcsolódott be a beszélgetésbe Josef is.. - de tudod-e, Lolka-Bolka, hogy a Lajos asszonyt keres?? Összehozzunk-e vele??

- Na, ugyan, menj már!! Pont egy ilyen 86 éves öregasszony kell neki, mint én vagyok!

- A kor az nem számít – próbálta meggyőzni Josef Lolkát - csak tudjál finomat főzni!

- Bolond vagy?? – húzta el mami sokat sejtetően a tenyerét kétszer az arca előtt – még hogy főzni?? 

MAXIMUN JÓL ÉLNI!! NA, AZT TUDOK! 

És nevetett tiszta szívből, gondtalanul, olyan gondtalanul, ahogyan eddig is, az egész életében élt. :)) 

Tegnapelőtt- előtt,  reggel, fél nyolckor:

- Guten Morgen, Lolloschin, hogy aludtál?

- Ó, köszönöm a kérdésed, nagyon jól! 

Este fél 11-után mentem aludni, rögtön el is aludtam, egy-huzamban reggel 5-ig. Akkor bevettem a másik adag altatómat, és reggel 7-ig, mint a bunda!!

Reggel 9-kor, mikor felhívja a barátait, és érdeklődik felőlük...

- Guten Morgen, Magdalena! Hogy vagy, hogy aludtál??

-Jajj,ne is kérdezd, Lore, nagyon rosszul.. ez a telihold mindig kikészít engem, egyszerűen nem tudok aludni tőle!! És te, Lore,hogy aludtál??

- Telihold volt??  (.........................)  Természetesen én is rosszul..olyankor én is csak forgolódom az ágyamban, nyugtalanul....

A beszélgetés befejeztével:

- Erika, hol voltam én, hogy nem láttam a teliholdat??

- Itthon, Lolloschin, a lehúzott redőnyöd mögött !! A telihold már délután 5- től ki lett zárva!! Miért, van valami problémád vele??

- Elfelejtettem, hogy most van telihold, és hogy nekem rosszul kellett volna aludnom!!

Tessék?? Hogy is van ez akkor ??

Mint mär kifejtettem egy párszor, Lolloschinnál fejben dől el minden.
Amiről nem tud, az nem fáj neki, és olyankor például még azt is megeszi, amit úgymond utál

Ma esti történet:

Lolli nagyon szereti az erős paprikát. Minden reggel, vagy este, a szokásos paradicsom, vagy hagyma mellett, az asztal elengedhetetlen tartozéka az erőspaprika, és nem csak dekorációként.

A kedvenc Pizzázónkban mialatt várunk a főételre, addig kihoznak Grátis egy pár frissen sült pizza- zsömlécskét, olívaojaban úszkáló darált méregerős paprikával, vajat hozzá, és lehet addig kedélyesen rágicsálni, tüzet okádni, amíg megérkezik a rendelés.

Csak halkan jegyzem meg, Lolli utálja az olajat is.. mindegy hogy milyen, napraforgó, olíva, repce, vagy tökmagolaj.. még az olaj szó hallatán is rosszul van..

A Pizzázóban az sem baj, ha az állán csorog le az oliva olaj..van asztalkendő :))

Este 6 óra: vacsorázunk..

Lollo sütött Blutwurstot rendelt, zsömlével, Josef pedig szokásához híven, kérdezés nélkül a tányérjára tett 3-4 vékony karika erős zöldpaprikát..

-Viszed innen el azt a vacakot, nekem az a szar zöld izé nem kell...-jelentette ki Lollo, de mindezt olyan hangnemben, hogy én is felkaptam a fejemet rá.

Vajon mi a csuda ütött bele, csak nem elvarázsolódik nekem itt megint, vagy csak egyszerűen rám mérges, mert megtagadtam, hogy a kuka tetejére kitegyek 30 eurót borítékban?

Csak nem ezért vett fel ilyen durva és minősíthetetlen hangnemet?

Josef is felkapta a fejét erre a szokatlan stílusra, és csak annyit mondott neki, hogy - Rozi, vigyázz, jön még kutyára kamion:)

-Nekem az a szar zöldség akkor sem kell, nem is szeretem, soha nem is szerettem, inkább a vodkámat add ide, de gyorsan! Azt szoktam inni, azt szeretem, nem ezt a szart vizet.. - lökte arrébb a szerencsére már üres vizespoharát az asztalról..

nnnnnnnnna, vajon mi a fene bújt bele, mitől kattant be hirtelen??

Josef odament a szekrényhez, kivett 2 stampedlis pohárkát, kivette a saját Barack pálinkáját, mutatta maminak, hogy ez jó lesz??

huhúúú, felderült Lolloschin kerek arca, ha nem lett volna útban a füle, a szája körbeszaladt volna a fején:)

- gyorsan, ide, ide, - kitátotta a száját, és mutatta, hogy oda, le vele

- Rögtön jövök, - mondta Josef- csak elöblítem a poharakat...

Odaadta maminak az egyik stampedlist,
- töltött magának is,
- leült,
- próstot mondtak Mamival,

- majd megjegyezte nekem csendben, hogy Erika, fedezékbe..ha kiköpi, ne rád menjen...

Atya gatya, mi a fenét tett a poharába ez a lökött magyar, mit fog Lolka a szemembe fújni??

Vizet!!! Nem barackot, hanem egy stampedli vizet kapott!!

De úgy lehúzta egy huzamra, mintha valóban pálesz lett volna benne, lecsapta a poharat az asztalra, és azt mondta, hogy: EZ, IGEN!

Mi csak ültünk ott ledermedve, néztünk mint a moziban, csak annyit mondtam, hogy: meg ne merj szólalni, hogy mi volt a poharában...

- dehogy, dehogy, hát bolond vagyok én - mondta Josef...

pár perccel később....

- Na, Lolka Bolka, én iszom még egy pohárkával... kérsz te is?

- Mi az hogy... ilyet kérdezni... és egy szó nélkül lehajintotta a rendes páleszt is.....

Pillanatképek így az ünnepek előtt...

Jajjjjjjjjjjjjjj. gyerekek...

Tudjátok, én is mindig olyan kétbalkezes , decsakazertiskiprobálok mindent a konyhában,  típus vagyok..

- elvégre ki tud rajtam kívül spárga nélkül spárgakrémlevest főzni,
- vagy kinyúlt, defektes kottongumi formáju pizzát formázni, dobálással??
- a franciakrémes krémjéből rajtam kivül senki sem tud tojáslikőrt állagu krémet   kreálni..


de most semmihez sincs kedvem.. 

Jön a Karácsony? Na és??

Hallgatom a mami hülyébbnél hülyébb ötleteit, hogy mit, hogyan képzelt el karácsonyra.. milyen menüsort állitott össze.. és valahogy marhára nem érdekel.. kész.. kiégtem.. 5. éve kontrollálom, öntöm ehető formába az eszement ötleteit, de most nem fogom.

Amúgy is, szentestétől 29. kora reggelig, mamimentes leszek, a lányaimmal és az unokámmal fogom tölteni az ünnepeket.

Eldöntöttem, hogy hagyom Mamit és a fiát kibontakozni, nem fogok semmit nekik előre főzni, sőt, mivel most az idezsábán kívül a kisördög is belémbújt, sütni sem fogok nekik, oldják meg ahogyan akarják.

Mami délelött ujságot olvasott ...
- Erika, most látom, hogy Weidnauban az egyik hentes Erbsensupet reklámoz.. azt akarok enni.. de csak tőle..

Még szerencse, hogy délelőtt Weidenaunak vettem az irányt, mert a Toyotához el kellett hoznom a fékbetétet. De hol a nyavajában van az a hentes.. köröztem egy pär kört, aztán megálltam a weidenaui nagy Kaufland mellett, bementem,vettem egy Ersco dobozos levest, friss zsömlét, aztán mars haza.

-Na látod, ilyen finom levest nem lehet akárhonnan venni, ezt csak is Weidenauban kaphatod.. - és mind megette.. kipukkanásig..

egészségedre, Lolloschin:)

Hát, valahogy most Lolloschinnak nincs szerencséje :) 

Lolli naaaaagy süteményevő. Mindegy hogy milyen, kicsi, nagy, kerek vagy szögletes, csak ne legyen benne

- mazsola

- fahéj

- kókusz

Ezeken az összetevőkön kívül akármi lehet, nem számít.


Fodrásztól hazafelé jövet beugrottam a pékégbe zsömlét venni a leveshez. Azok az illatok! Odaszögeztek az ajtóhoz! Komolyan mondom, nem tudtam tovább menni, amíg egypárszor rossz bagóshoz híven, bele nem szippantottam, le, egészen a gyomromig, ebből a csodás illatból.


Itt minden keveredett már mindennel. A domináns a fahéj volt, mamival ellentétben engem nem zavar:) Habár, hülye vagyok, hiszen a forraltborban ő is megissza.. akkor most miről is beszélünk?

A zsömle mellé kiválasztottam kétfélét, a szimpatikusabbjából. Maminak valami, olyan csavart prütty formájút, magamnak meg müzzliset. 

Nem is bírtam kivárni hogy hazaérjünk, a kocsiban bontottam fel mind a kettőt. 

Előbb a Lolliét...

Mondhatom, bezárták ám rendesen, alig birtam keresztül jutni rajta :) Kinyitottam a zsákot, és a meglepetéstől szóhoz sem jutottam. 

A kocsit abban a pillanatban betöltötte a jellegzetes kókuszsüti illat, ennek ellenére Lolka Bolka nagy hümmögések közepette bevágott kettőt..... én csak lestem.


Semmi pénzért meg nem szólaltam volna, csak azt kérdeztem, hogy ízlik e?

Válaszolni is alig bírt, mert kétpofára ette a sütit.. na, akkor, maradjunk annyiban, hogy amiről nem tud, akkor az nem is fáj neki :)

Reménytelen eset vagyok. Aktion a boszorkánykonyhámban. Már megint :)

Imádom a frissen sült kenyér mindent betöltő illatát. Mikor a lakásban nincs egy zug sem, ahova be nem türemkedne, akár hívatlanul is. Annál nagyobb volt a szívfájdalmam, mikor a feuersbachi Backesfesten minden volt, csak kenyérillat nem. 

A feladat adott, süssünk kenyeret! 

Kaptam egy minden részletre kiterjedő kenyérreceptet. Na, ha ebből sem sütöm meg gond nélkül, akkor semmiből sem. 

Nézzük a receptet, de közben hozzáfűzöm a saját mondandómat is :) Lehet követni :) 

Zürichi kenyér sütése

Mire van szükséged:

-2 bő óra szabadidőre

-egy kézi mixerre aminek van dagasztó spirálja,vagy olyan robotgépre ami dagasztó programmal van ellátva, ha egyik sem akad akkor az erős kis karodra

-Bl 80 kenyér liszt Németországban 550-es számmal található meg. Kauflandban,Globusban mindig van, a Kauflandban Küchenmeister márkanéven, Backmehl címmel találod, oldalán van a szám és 99 cent

-Burgonyapehely: a kenyér szerkezetét javítja de el is hagyható, Kaufland és Globus szintén beszerzőhely ott ahol a burgonyapüré porokat árulják. Pfanni márkanéven Staumpf Kartoffeln címen találod. Van kis és nagy kiszerelésben de egy cégé. Nem tudom milyen mert én még magyart használok de van ismerős aki ezt és tökéletes. A kicsi 89 cent a nagy 1,69 € úgy emlékszem de háromszoros adag. Nyugodtan elhagyhatod.

-Aszkorbinsav( por alakú C-vitamin): morzsálódás gátló hatása van de el is hagyható.Elvileg itt a patikában recept nélkül kapsz. Ezt is nyugodtan elhagyhatod én már egy éve nem használom.

- a sütődben nem árt ha tudod,hogy mennyi a hőfok

-fedeles magas jénai (vagy kettő összeborítva) vagy kacsasütő,vagy XXL-es sütőzacskó

-egyéb hasznos dolgok: digitális mérleg,vízspriccelő, penge, sütőhőmérő, ha nem pontos a sütőd, konyhai óra

Beszereztem a beszerezni valókat, a liszt csak 89 cent volt, nagy nehezen, de megtaláltam a burgonyapelyhet is. Már fel akartam hagyni a keresésével, hiszen az áll a receptben, hogy el is hagyhatod, mikor belebotlottam. 

Amúgy marhára jól néztem ki, a kétoldalas recepttel a kezemben rohangásztam a Kauflandban, mert lusta voltam papírra kiírni a hozzávalókat. Egy valamit hiányoltam a leírásból, nem volt ott, hogy ne felejtsd el te marha magaddal vinni az olvasó szemüvegedet! 

A kenyérsütést megelőző este lesz egy kis dolgod:
-200 gr 550-es liszt
-5 gr friss élesztő
-130 gr víz

Ezeket egy kelesztőtálba méred és összedolgozod annyira, hogy az edény falától elváljon. Nem kell agyondolgozni,ebből lesz az öreg tészta. Ez egy túlkelesztett tészta amit kovász helyett használunk. Lezárt edény és hidegre rakod, esetleg hűtőbe. Ha reggel készíted el mert délután akarsz sütni, vagy mert mert elfelejtetted este, vagy csak egyszerűen lusticsek voltál, akkor hagyd szobahőmérsékleten, 3-4 óra múlva használható. Egyébként lezárt edényben, hűtőben napokig eláll, sőt van aki fagyasztóba teszi.

Este fél kilencre visszaértem a Kauflandból, kezdjünk akkor hozzá öreg tésztát csinálni. Liszt kimérve, jön az 5 gramm élesztő.....

Hoppá.... már itt megakadtam.. 5 gramm, nem ez nem lehet, tutira el lett írva, 50 lesz az az 5 gramm, nem is cicózok vele, öntsük nyakon a 130 gramm vízzel... na, tessék, ez nem az én napom, mi az hogy 130 gramm víz.. 

Telefonos segítséget kértem, péntek este fél kilenckor, de Gabi nem volt elérhető. ( Tőle volt a recept.) 

Mindegy, csinálom akkor tovább, maradok a milliliternél, a grammot hagyjuk a szilárdabb halmazállapotú dolgoknak. 

És megszületett, mars ki vele a hidegre, ebből a napból meg elég volt nekem ennyi. 

Az idegzsábám még mindig boldogít, a bevásárlás sem volt egy fáklyásmenet, de egye fene, ennyi szenvedést megér az a frissen sült kenyér. 

Szombat reggel 9-re mami cakkba vágva, én a konyhába penderültem, mert nem csak a kenyérke volt a mai feladat. Lollinak Rindenrolládent ígértem, saját részre toroskáposzta volt betervezve, a saját készítésű savanyú kápimból!! 

Először kezdtem a kenyérrel, amíg csucsukál, addig odateszem főni a marhahústekercset, meg a toroskápít. Hajrá!! 

Na nézzük, hogy szól tovább a recept: 

Most kezdődik a történet:

- másik kelesztőtálba összerakod a következőket:
- 300 gramm 550-es liszt
- 2 evőkanál burgonyapehely
- 10 gramm só
- 8 gramm friss élesztő
- most ezeket egy kanállal összekevered
- 20 gramm meglangyosított vaj (nem Ráma)
-170 gramm víz
- az összes öreg tészta 

- dagasztod,kidolgozod jó alaposan 

Beleöntöttem a tálba a 350 gramm lisztet.. anyám, borogass, hát én nem zsömlét akarok csinálni, hanem rendes kenyeret..ennyi lisztet használok akkor, amikor vékony tésztájú pizzát akarok sütni. 

Na, borítsunk még hozzá 350 grammot, de azt már a Roggenmehlből, szeretem a félbarna kenyeret is. A burgonyapehely ok, ha dupla a liszt, dupla a pehely is.. 20 gramm só... bele vele..

Na tessék, már megint jön ez a hihetetlen nagy mennyiségű élesztő.. 8 gramm.. 

És ekkor szöget ütött a fejemben, hogy talán nem is elírás volt az öreg tésztánál az az 5 grammnyi élesztő. Lehet, hogy tényleg csak ilyen kevéssel kell csinálni? 

A mérlegemen az első mértékegység, ami leolvasható, az a 20 gramm. A fenébe, még egy hiányosság a receptben! Oda kellett volna a hozzávalókhoz a patikamérleget is írni! Milli, mikro, nano garmm!  

De az én mérlegemen a 0-tól a 20 grammig alig lehet látni azt a csíkocskát, olyan hangyafaszányi... hát tippeljük meg akkor a 16 gramm élesztőt. Több sikeredett, egye fene, az élesztőtől nem lesz baja, legfeljebb világgá szalad a tészta. 

Összekutyultam mindent, beletettem a vajat, na tessék, megint jön a 170 gramm víz. Duplán hozzáadtam, sőt, még többet is, mert a teljes kiőrlésű liszt miatt több vizet kért, úgyhogy a továbbiakban mindig hozzácsurgattam még olyan 5-5 centit :)  A stílus kedvéért :)) 
Dagasszuk ki akkor.. de hova is tettem a dagasztóspirált.. nem, ilyen nincs.. nem találom.. bakker, most állhatok neki a kezemmel macsingolni..

Be kell szereznem egy kenyérsütőgépet, a dagasztóprogramja miatt.. mert már a belem lóg.. húúúúúú, de fáradt vagyok.. mindjárt összeszedek a karomba is egy idegzsábát.. Közben a lábam is megfájdult, de jó lenne megnyomkodni, de könyökig tésztás vagyok.. még jó hogy nem folyik az orrom.. 

Már elválik az edény falától, túléltem, mehet csucsukálni

-kelesztőtálban kb 30 pihizik 

Most akkor van 30 percem.. Hajrá.. a marhahusit megtölteni, feltekerni, feltenni főni... gyerünk, cakk-cakk..

Odatenni a toroskáposztának való husit is, a savanyúkápit is előfőzni..

Kissé vastagra vágódott a káposzta, mert nem volt káposztagyalum, és a kenyérszeletelőt égettem le, mire 15 kiló káposztát legyalultam vele :) de a méret most nem számít, a lényeg, hogy isteni finom lett.

A leve pedig kész C vitaminbomba, egy slukkra, le vele :) 

Na, nézzük tovább a receptet: 

-30 perc után kiveszed és kézzel alaposan átgyúrod

-megy vissza a kelesztőtálba

-újra 30 percig pihizik 

A tésztám meg akar szökni! Emelgeti a kelesztőedény tetejét! Bakker, lehet tényleg sok lett az az élesztő? Fel is ragadt a fedélre rendesen.. 

Átgyúrtam alaposan, aztán mars vissza megint csucsulni.. 

Nem vártam meg, míg megint világgá szalad, kicsit hamarabb kivettem a formázás miatt.

-formázod (ehhez rakok a végére videót) 

-a sütőpapírral (ne fehér legyen mert abba általában beleragad) bélelt sütőedénybe rakod,letakarod a tetejével (itt nem is láttam olyat, csak a normál barnát, az meg tökéletesen jó)

-duplájára keleszted

-bevágod a tetejét

-bespricceled a sütőedény tetejét

-a 220-230 fokos előmelegített sütőbe rakod 

-45 percig süldögél  

Én nagylelkű voltam az idővel is, mivel dupla akkor adag, így adtam még neki 15 perc időt.. 

-ha nagyon pirul a teteje akkor rá kell dobni egy darab alufóliát a jénaira

-letelt az idő,kiveszed

-ha az utolsó 10-15 percre leveszed a tetejét akkor vastagabb lesz a héja

-Achtung! Ku…..a forró a gőz ami kicsap belőle !!

-rácsos edényalátétre rakod

-magasról két kis spricc víz

-és reménykedsz, hogy „beszélgetni” fog és egy kb. 30 perc múlva cserepes lesz

-ha nem, akkor sem szabad elkeseredni a fene se tudja, hogy mi az ami miatt sok embernek nem tesz így

Nem mondott nekem ez a kenyér annyit sem, hogy bakfitty, hiába spricceltem le a tetejét..szerintem akkor sem nyekkent volna meg, ha zuhannyal adok neki egy két spriccet.  

De viszont finom lett :)) nem is bírtam kivárni hogy kihűljön, úgy melegen ettem belőle a toroskápihoz :)) 

Közben készen lettem a Lolli husijával is, és elkészült a toroskáposzta is..

Ja igen, visszatérve a káposzta levére, a C vitamin bombára: 

senkinek sem ajánlom, hogy kenyérdagasztás közben igya meg, mert nem tud olyan gyorsan kimosakodni a tésztából, és szaladni, mint ahogy azt a helyzet megkövetelné :)) Tehát csak óvatosan vele :)) 

Attila után szabadon, Erika, a Marienkarankenhaus legújabb istencsapása :)

A vak vezeti a világtalant folytatása.

Péntek reggel,  tehát a feladat újra adva, mars Mamihoz, mert állítólag a reggeli után hazahozhatom.

Egy óra hosszas kocsikázás után találtam egy parkoló helyet, igaz  nem a kórház mellett, de legalább nem a dombtetőn.  Azt hittem, hogy Lolli már útra készen lesz, de 11-ig nem hogy orvost, de még takarítónőt sem látott.

 

Már meg is ebėdelt, és még  semmi mozgás. 

Hogy lesz  ebből  ma hazamenetel?  

Ott tébláboltam a folyosón,  abban reménykedve,  hogy csak összefutok egy olyan hivatalos személlyel,  aki fel tud homályosítani. 

Téblábolás  közben megütötte a fülemet a nővérszobából a következő csevej. 

- Frau Sprengel wird am Montag oder am Dinstag...
- azaz : Lola hétfőn vagy kedden  fog. ..A többi kiesett,  a fantáziámra lett bízva. 

 

De nem nagyon foglalkoztam ezzel, mert közben megjelent egy nővérke egy dizájnos tolószékkel, és meginvitálta Lollit egy kis kórházi kiruccanásra, egy kis terheléses EKG -val összekötve.

Lolli mondta, hogy szeretné ha vele tartanék, mivel hogy én vagyok itthon a gondozónője. Erre a nővérke kapott az alkalmon, és úgy, ahogyan volt,  tolókocsistól, feladatostól lepasszolta nekem, megmondta, hogy hova toljam,  és viszlát...

Nem tévedtünk el, volt GPS a tolókocsiban  :)

Először megmérték mind a 2 kezén meg a lábán egyszerre a vérnyomását. A lábainál picit alacsonyabb volt, mint a karján, de azt mondták,  hogy ez, ebben a korban  teljesen normális. 

Következő vizsgálószoba.... 

Egy cool cangára kellett felpattannia, teleaggatták tappancsokkal,  ha még világított is volna,  beállíthattam volna a sarokba karácsonyfának. Kiadták  neki az ukászt,  hogy el kell érnie az 50-es sebességet,  aztán addig tekerni, amíg bírja erővel, az sem baj, ha teljesen kifárad, épp hogy nem bukik le a cangáról, de tekerjen..

Na, ezt jónak mondták..pont neki, akinek sem türelme nincsen, sem kitartása, kivéve persze ha a végcél egy 5 csillagos étteremben az ebédhez megterített asztal..

Elkezdett tekerni..eleinte vigyorgott mint a töklámpás, hogy, de ugyan már,  ez is feladat, hisz megy ez, gond egy szál sem...aztán kezdett a szeme kikerekedni, mert egyre nehezebben tudott tekerni...

Húha, láttam, hogy itt be kell segíteni, mert mindjárt feladja, ezért elkezdtem lelkesíteni ....

- na, gyerünk, tudod, nem feladni... látod,  megy ez, jövőre benevezünk a Tour de Francosra,  nyomjad még,  nem feladni...

Csak nevet nekem, és mondja, hogy könnyen beszél  az, aki nem néma,  aki csak  ül a fenekén nyugodtan a széken.. és tekert még tovább, de egyre lanyhulóbb elánnal.  

Huha, itt még egyéb praktikákra is szükség van,  és épp ezért kilátásba helyeztem neki egy óriási tortaszeletet, ha teker még egy kicsit..

A nővérke jót szórakozott rajtunk, és csak nézett,  hogy egy beígért  szelet tortának mekkora ösztönző hatása van. Pláne mikor hozzátettem,  hogy ráadásul dió tortát láttam a büfében.

 
- de extra tejszínhabot is kapok hozzá ??
- mi az hogy...ki sem fog látszani a
tejszínből..

 

A nővérke  elkönyvelte, hogy ilyen bolond csapatot sem látott még, és maximálisan meg volt elégedve a mami teljesítményével.

 

A kezünkbe nyomták a papírokat,  és mondták hogy menjünk vissza a 6. emeletre. Kicsit értetlenkedtem, hogy ez eddig rendben van, de mi az UH. miatt vagyunk itt.. Az nem lesz?? Széttárt karok volt erre a válasz, fülig  felhúzott vállakkal.

Akkor vánszorogjunk vissza. Függőlegesen a mozgásunkat megoldotta a lift, a problémát a vízszintesen való  kutyagolás jelentette, mert hogy meglehetősen hosszúra sikeredett folyosólabirintusok nehezítették meg a dolgunkat. De ha sántikálva is, de betoltam a célba. Kiültettem az asztalhoz,  kitoltam a szobából a tolószéket, szenvedem egy kicsit a lábam miatt, mikor is nyílt  az ajtó...

De jóóóó, jön a papir, mehetünk haza.. de nem a papír jött,  hanem megint  tolókocsistól a nővérke.  

Bocsánat,  bocsánat, de megint vissza kell menni az 1. emeletre, mert most jön az UH  vizsgálat...

Nem írom le inkább,  hogy mit gondoltam,  mert belepirul a papir. 

Letudtuk. A konklúzió az volt a főorvos részéről, hogy engem kell a tolókocsiba ültetni,  és maminak kell engem toligálnia, mert neki semmi baja az égegyadta világon. Semmi nem indokolja, hogy itt maradjon, mert makk egészséges. Mehetünk haza  még  ma.

Szárnyakat kapva toltam visszafelé mamit, és nagy izgalommal eltelve várakoztunk a szobában, hogy mikor jön már valaki, aki kirúg innen minket. 

Várunk, csak várunk...

Még mindig  várunk..

Egy unatkozó és várakozó Lollinál azonban nincs rosszabb a világon.

Hoppá, ekkor villant be a fejembe a nővérszobai beszélgetés, miszerint a Lolli hétfőn  vagy kedden  fog....csak nem hazamenni?? 

- gondolkozzunk csak logikusan..

Privát paciens, extra kérésekkel, bolondok lesznek hamar elengedni, mikor jól  megfejhetik a biztosítót..

Erika azonnal a cselekvés hímes  mezejére  lépett.. 5 perc sem volt, és minden a kofferben landolt, Lollit kivéve. Még a zippzárt is behuztam rajta...

Meg kellett gyorsítanom a dolgokat. 

Kimentem a nővérszobához,  ahol még egy " idővel majd naaaagy orvos leszek, de most még csak lapuló nyuszi vagyok", szóval egy tanoncdoki is növelte a létszámot. 

Intettem a nővérkének, hogy jöjjön kicsit közelebb, mert nem akartam a szentélybe  betörni..

Aztán szemrebbenés nélkül közöltem vele, hogy mivel mi csak az UH miatt vagyunk itt, és azzal semmi gond, kérdezze nyugodtan a főorvost, aki csinálta, tehát, a mi kofferünk már össze is van pakolva,  indulásra készek vagyunk.. Mikor indulhatunk??

A döbbenettől szóhoz sem jutott.. A szemei kikerekedve kocsányon lógtak, és nem akarta elhinni, hogy ilyen megeshet..

- Tessék, hogy egy ilyen incifinci kis Betreuerin kijelenti, hogy hazaviszi  a pacienst? Csak úgy kijelenti?- ezt olvastam le az arcáról.  

Rögtön elkezdett kioktatni. 

- Mit képzelek én egyáltalán, hogy dönthetek el én ilyesmit? ...

És még mielőtt  túlságosan belelovalta volna magát a mondandójába, a szavába vágva újra kijelentettem, hogy akármit is csinál, nem alszik itt mégegyszer Lolli.

Ekkor lépett közbe a halk szavú, alig észrevehető nyuszidoktor, a telefont megfogva nyugtatott meg, hogy előbb utánajár,  és meglátja hogy mit tehet. 

- Nem meglátni, hanem csinálni..haza akarunk menni, még ma...Hajrá. ..és ott hagytam...

Nem mertem hátranézni, pedig kíváncsi lettem volna az arcára..

De már fáradt voltam, nyűgös voltam, éhes voltam, fájt a lábam.

Erre mami:
- mikor hozzák már a kávémat?
- mit fogsz főzni otthon, vagy menjünk étterembe?
- hogy nézel ki? Milyen póló van rajtad, látszik az úszógumid...

És ezen a 3 témán lovagolt, nekem nem hagyva békét...hát, besz@rás..én harcolok az egész osztály ellen, hogy hazakeveredjünk, ő meg azzal szórakozik, hogy előnytelen T short van rajtam...ááááájsch......

Hogy befogjam a száját,  elmentem inkább megvenni a tejszínhabban  fürdő tortaszeletet. Kapott egy liter kávét is, mert az osztályon látszata sem volt a kávé és süti osztásnak.

Eszegettünk,  és vártunk. 

És még mindig vártunk.

 

Berobogott a kisdoktor,  és közölte, hogy a professzor személyesen jön nemsokára hozzánk. Röviddel este 6 előtt be is futott, csak a hétvégére engedett bennünket haza, azzal, hogy hétfőn reggel 9-ig menjünk vissza.

Este 9-re be is vásároltam, szombaton pihenéssel kombináltan takarítgattam, ma, vasárnap meg csak fekszem, és az apró szenteket is leszedtem az égről,  annyira fáj a lábam.. 

  

Fektemben pedig lepötyögtem nektek, hogy a Marinkrankenhaus Kardiológiai osztályán hogyan lettem Attila után, én, Erika, az Isten második ostora  :))