Karácsonyi bakiparádé a konyhában :)

Ezzel a karácsonyi bakiparádés összeállítással kívánok minden kedves ismerősömnek 

Senki sem tökéletes, a legkevésbé én :)

Karácsonykor általában minden tökéletes, hiszen egy szerető családanya fából vaskarikát is képes rittyenteni, mert hát mi az neki... 

Tökéletes minden..

- tökéletes a  bejgli

- tökéletes a menü

- a tökéletes családnak :)

Mivel mi rendhagyóan tökkel-ütött család vagyunk, nálunk csak a bejgli stimmelt, a többivel adódtak kisebb nagyobb problémák. 

Szenteste:

Eminek egy igazi magyar hízott libára sikerült szert tennie, hurrá, libasültet eszünk. 

Én néztem Memire, Memi rám, de ettől a liba még mindig az asztalon maradt, nem mászott be magától a sütőbe.. 

Okostelefon?? Nanáááááááááá.... Receptkeresés indul.

- Végy egy sütő zacskót, egy libát, és két birsalmát...Jobb híján a rendes alma is megteszi.

Sütő-zacskóból csak olyan kurtányi akadt, amiből kilógott a libuci püspökfalatja. 

Még hogy kilógott, az hagyján, az nem is lett volna olyan nagy baj, de a libuci zaftos leve is kifolyt, s ebből kifolyólag a püspökfalatja és más egyéb fertálya is  fogat- és protkót próbáló lett.

Tök jó, hogy Abbynek még nem bújtak ki a fogai, így nem volt minek kiperegnie. Mivel hogy ő is marokra kapott egy cupákos libacombcsontot, amivel egészen jól elszórakozott. 

És a knédli gombócokat sem rontottuk el, hiszen azokat csak formázni kellett, vízbe hajintani, és kifőzni :)) Mintha hólabdáztunk volna :) 

Bravó Emi, ezt összehoztuk :)

Mese a töltött-dagadóról, amin több volt a lyuk, mint egy ementáli sajtban.

Eddig a tölteni való dagadót készen felszúrva vettem, vagy kaptam. Most viszont megjártam, mert ez a dagadó, amit otthonról rendeltem, nem hogy nem volt felszúrva, hanem még nagyon vékony is volt ráadásul. 

Na bakker... akkor ügyeskedjünk.. idegen konyha.. Mesi Abbyvel odafent, na, akkor kereskedjünk magunknak.. 

Csak egy rövidke békanyúzó recés kiskésre akadtam, ezzel kezdtem el farigcsálni a husit.. mindig csak egy centinyit előre, az egyik oldalán egészen 8 milliméter " vastag" volt..na, ezt vágd ketté, Erika..

Mit ne mondjak, az ementáli sajt kutyafasza volt hozzá képest, mire kiszenvedtem. Lyuk hátán lyuk.. de még mennyi. 

Akkor kezdjünk hozzá bestoppolni..na hát, ez egész jól megy, annyira jól ment, hogy a töltelék nem is az általam kreált lyukakon bújt ki, hanem a dagadó oldala adta meg magát.. amihez nekem semmi közöm nem volt..

A töltelékbe dinsztelt hagymát, gombát, és egy vagon csirkemájat tettem, de félő volt hogy Thomas nem eszik belőle, mert nem szereti a májat.. de szerintem észre sem vette benne, mert nem is egyszer repetázott. 

Hiába, no,  Lolli effektus.. amiről nem tud, az nem fáj neki :) 

A félbe vágott, sütőben sült krumplit elrontani sem lehetett, tehát nem volt ok az aggodalomra, akinek nem ízlik a dagadó, az egyen krumplit. 

Amikor a dolgok nem vesznek el, csak átalakulnak....

Így lett az előre eltervezett halászléből csak sült-hal, krumplipürével.

A keszegek besózva, borspuszival cuppantottan a tepsiben landoltak, hogy ropogósra megsülvén várjanak a végzetükre ..

A pontyszeletek piros-lisztben megforgatottan várták a forró olajfürdőt..

A krumpli kedélyesen fővögetett a fazékban...

A lányok elzavartak unokázni, hogy a továbbiakban majd elsütögetnek ők a konyhában... 

A terv majdnem bevált, csak hogy.... 

- én anyatej helyett csak egy fél barack-pálesszal tudtam volna Abbyt megkínálni, amit ő azonban nem vett kimondottan jó néven...

Tehát helycsere.. pedig lehet mindenki jobban járt volna, ha én maradok Abby mellett, kedélyesen elpoharazgatva vele, a lányok meg alkotnak tovább a konyhában. .

A keszeg ugyan ropogósra megsült, de csak az egyik oldala... 

Azon gondolkodtam, hogy mikor kentem le a másik oldalukat pillanatragasztóval, mert végérvényesen a tepsihez ragadtak...

De nem tudták szegények, kivel húztak ujjat, illetve uszonyt, mert kíméletlenül felvakartam őket onnan..

Nikol decens vigyorral megjegyezte, hogy majd az ép felükkel felfelé kell tányérra rakni őket, mert a másik oldalukról nézve úgy néznek ki mint egy 2 hónapos vízi hulla..

De a pontyszeletek szépen süldögéltek, minden katasztrófa nélkül. Na, legalább ebből tudunk majd enni..

Hoppá. ..

A krumplipüré.. idegen konyhában az ember lánya csak improvizál, de azért mértékkel, ha kérhetném.. 

Nem találtam a krumpli nyomót, úgy gondoltam majd a kézi mixerrel megoldom a gondot..

- Tejet zuttyintottam a krumplira.

- Beleborítottam egy fél liter tejfölt. ..

- Adjad neki a mixerrel..had szóljon..

Már a kezdet sem ígérkezett túl jónak. A gép gyenge volt, a krumpli inkább csak elszédült a kavarástól, nem akart pürésedni..

Ha hű akarok lenni a látványhoz, akkor azt kell hogy mondjam, hogy úgy nézett ki, mint egy rosszul bekavart, becsomósodott tapétaragasztó...

Kár, hogy Memi épp az ünnepek előtt fejezte be a tapétázást a szobában, mert isten-uccse azon nyomban ki is próbálhatta volna.. szerintem jobban húzott volna a rendes tapéta ragasztónál :) 

Nikol, aki nagy krumplipüré-evő, fetrengett a nevetéstől, Memi feljánlotta, hogy gyorsan dobjunk össze egy másikat porból..

Na neeeeeeem, akármilyen ronda is, csak az enyém.. én csináltam.. és hol van az megírva, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie? 

Mars az asztalra vele, csakhogy, kanállal kellett enni, mert a villáról lefolyt:) 

De azért elfogyott! Attól hogy szarúl nézett ki, attól az íze még jó volt :) 

Spórolósan kávét főzni.. 

Pitymallati hajnali fél nyolckor levonultunk testületileg a konyhába, Nikol, Josef és én. 

Asztalt teríteni, virslit főzni, kávét főzni.. 

Memiéknek ez a Senseo masinájuk van, aminek miután már nem kacsingat a középső piros lámpácskája, akkor kell megnyomni a rövid, vagy a hosszú kávét adó gombját.  

Minden csésze kávénál magától értetődően ki kell cserélni a kávéfiltert egy újabbra. 

Nikolnak jutott ez az embert próbáló feladat, ki lett neki adva az ukász, hogy a tartályt töltse fel mindig vízzel, és nyomogja a gombokat rendületlenül, attól függően, hogy ki milyen kávét rendelt. 

Közben megjelent Emi anyósa is, aki udvariasan hárította a kávéra való meghívást, nem, inkább ő magának csinálja.. szerintem megsejtett valamit.. tutira hogy boszorkány.. :) 

Lecsüccsentünk végre, Nikol belekortyolt a kávécskájába, hmmmmm, de finom, pont így képzelte el..

- belekortyoltam én is a magaméba, hmmmmm, de furcsa, de nem rossz... ittam már ilyet.. hol is?? Ja, megvan, mikor fekete tejes teát iszom, cukorral.. 

De a hangulatomnak pont megfelelt, ezért szó nélkül ittam tovább..

- Josef csak belenézett a saját bögréjébe, és megkérdezte Nikolt, miért is akar kibasszintani vele, miért akarja őt egész napi budin ülésre kárhoztatni? 

Szegény gyerek valóban csak azt csinálta amit mondtunk neki, nem az ő hibája volt, hiszen azt senki nem mondta neki, hogy minden csésze után cserélni kell a kávéfiltert :) 

Amikor versenyt futok a lángossal..

Hmmmm.... tejfölös sajtos lángos, mindenki imádja, Nikol nem sokat eszik Londonban, akkor rittyentsünk egy adagot. 

Kicsi főtt, tört krumplit bele, de csak óvatosan, mert lágyítja a tésztát. Nem tettem bele többet, mint máskor, meg különben is, dupla annyi liszttel dolgoztam, elvégre most 6 embernek készül. Baj nem lehet..

Kidagasztottam alaposan, betakargattam konyharuhával a kelesztőtálat, és eltettem csucsukálni a tésztát. Jó egy óra múlva lementem a konyhába megnézni, hogy mekkorára jött fel a tészta, amikor is az első meglepetés ért. 

Nem hogy megkelt volna, hanem szerintem inkább össze is ment... bakker.. a konyha nem olyan meleg mint a miénk otthon, erre nem gondoltam..

A hónom alá csaptam, futottam egy kört, mire találtam egy olyan ablakpárkányt, ami elég széles, és elég meleg is volt erre a célra. 

Talán túl meleg is, mert mikor megint egy jó óra múlva megnéztem, már épp ki akart szaladni a tálból. 

Nnnna, akkor hajrá, a táblára ki vele, és formázzuk. 

Már akkor éreztem hogy gond van, amikor kiöntöttem a tálból a tésztát. 

Aztán nagyon észnél kellett ám lennem, mert a tészta lábat növesztett, olyan alakzatot vett fel, mint egy amőba, és elkezdett a tábla minden irányában araszolni a padló felé.. anyááááááám, borogass.. na, Erika, kapkodd a kezed, ha nem akarsz pórul járni..  

Közben de ja vu érzésem támadt, mintha találkoztam volna már ezzel az állaggal a napokban.. stimmmt.. megvan..

- még a krumpligöböcskék is meg vannak benne.. a krumplipüré... hogy kapja be.. 

Második lehetséges variáció tapétaragasztó hiány esetén.

Végső elkeseredésemben felkiabáltam az emeletre, hogy hol is van a legközelebbi kínai kajálda, de még jó hogy nem hallották meg, mert azalatt az idő alatt, amíg a hang felért volna az emeletre, már meg is gondoltam magam, és úgy döntöttem, hogy nem adom fel.. 

Na nehogy már egy szaros lángostészta kifogjon rajtam.. 

Uszkve jó fél kiló liszttel kordában tartottam a versenyt futó tésztaságot, gyorsan beledagasztottam, és akkor kaptam azt a kb elfogadható állagot, aminek már az első körben sikerülnie kellett volna. 

Gyorsan kiszaggattam, amíg meg nem gondolja magát, és egy újabb ámokfutásba nem kezd, letakartam egy konyharuhával, hogy ne is lássam, had pihenje ki a maratoni futás fáradalmait. 

Közben Nikolka egyedi módon próbálta késheggyel  szétnyomni a fokhagymát, mivel idegen konyhában mi soha nem találtunk meg semmit.. fokhagymanyomó? Nem is álmodtunk róla, hogy meg lesz, maradt a késhegy..

Aztán jobbnak láttam elvenni tőle, mert Nikol apró Rubik-kockákat pattintott le kőkorszaki móddal a fokhagymából... nnnnna, add ide te gyerek, mert így ropogni fog a fogunk alatt.. 

De ezzel is meglettünk, még sem lett este, gyorsan megterítettünk, és mielőtt lábuk kelt volna a lángosoknak, betermeltük őket.. Még a szomszédnak is jutott. 

Csak halkan jegyzem meg, azért a tésztája nem lett olyan könnyű, mint kellett volna lennie.. de mindegy, a fő hogy meg lehetett enni :)