Még két ilyen marhát, amekkorák mi vagyunk a mamimmal, a hátán nem hordott a föld :))

December 20.-án szülinapra voltunk hivatalosak.. nem is akárhova, ahhoz a Brunhildéhez, akinél tavaly is voltunk, és csak az étteremben derült ki számomra, mikor bemutatták a meghívottakat, hogy Brunhild a Habsburgokkal van rokonságban..Jelen voltak többen is közülük, a madridi ágból is :)

Mami már izgatottan várta, nekem nem volt időm rajta csodálkozni, mert én versenyt futok most az idővel, meg a porszívóval, szűkös a határidő, kedd reggelre készen kell legyek mindennel.. el is terveztem, hogy ma reggeli után rohanok bevásárolni, kb fél -11 re otthon leszek, mamit puccba vágom, aztán meg az autóba, rohanás hozzájuk, ebédelünk, mamit otthagyom, én meg meglógok, és majd a sütemény végeztével elhozom.


Erika tervez, Lolli meg közbeszól.. mert az előre megbeszélt és kikészített dolgait nem kérte, mást akart felvenni, de azt előbb vasalnom kellett, kész szerencse, hogy ki volt mosva.. mondanom sem kell, a bevásárlás elmaradt.. na, ha már itthon maradtam, lemostam a nappaliban a radiátort, sikeresen eltörtem a csillárban egy égőt, de azért ténykedtem még egyéb hasznosat is, nem csak kárt okoztam..

11 kor elindultunk, beugrottam még a körzeti orvoshoz, kicibáltam az egyik nővért az autóhoz, hogy lesse meg a Lolli INR-jét, több mint fél óráig vártam arra, hogy a doki szóba álljon velem, a markumar továbbszedését illetően, és jó félóra késéssel befutottunk Brunhildéhez.. én már voltam nála többször is Bizsuval, mindig be kellett menni hozzá a kutylival, hogy megszeretgesse..

Lolli csak lesett, mindenhonnan sugárzott a hova tartozás.. a bútorok, a teríték, az ékszerei, Brunhild egy közel 200 éves fehéraranyba foglalt ametiszt kövekkel kirakott karkötőt, meg hozzá egy malomkerék nagyságú ametiszt gyűrűt viselt, nyakában igazgyöngyökkel, az is matuzsálemi korban lehetett..

Meg is volt ám Lolli rendesen illetődve..az ő családja csak simán újgazdagok voltak..nemesi titulus nélkül.. még jó hogy késtünk, mert így is mi voltunk az elsők, mindenki utánunk futott be.. a társaságot most csak két, a Habsburg Györggyel unokatestvér páros tisztelte meg, nem az egyenes ág..

Szó ami szó, el kellett lassan indulnunk az étterembe, és tőlem csak annyit kérdeztek, hogy tudom hova kell menni??


Igen, tudom, Lolli mondta.. - akkor Deutzban találkozunk..

Irány Deutz, a pizzéria.. mert hogy Lolli szentül állította, hogy oda kell mennünk.

De én el is voltam kicsit képedve, hogy Brunhilda miért épp egy pizzériában akarja rázni a több mint 200 éves ékszereit, de nem igazán törtem rajta tovább a fejem, legyen ez az ő dolguk.. olyan még nem történt, hogy ha Lollinak meghívása volt valahová, azt elfelejtse.. mert az szent dolog, Isten után a második.. a Biblia szleng szóval nálunk annyit tesz, hogy ÉTLAP...

Akkor induljunk.. mindenki hamarabb vágott neki az útnak, mert nekem Lollit nem olyan egyszerű behajintani ám a kocsiba..

Deutz itt van hozzánk 10 kilométerre, sokat járunk át, van ott egy isteni pizzéria..

imádom a salátatáljaikat, mami meg a tésztára, meg a pizzára van náluk rákattanva..

de nem csak ez az egy étterem van ott, van vagy három ezen kívül, a Kleint kivéve mindet próbáltuk már, de a Firenze volt nekünk a nyerő..

A Kleinról tudtam, hogy marha drága, mami járt oda korábban a férjével, meg a fiával.. tradícionális német konyhájuk van, istenien főznek, csak nem az én pénztárcámnak való..

De mindegy, Lolli azt mondta, irány a pizzéria..

Még csak tolattam be a parkolóba, a főpincér már rohant segíteni, mert július óta nem látott bennünket.. volt ám nagy örömködés, ki hogy van, mi történt, és besegített minket.. tessékelt a megszokott régi asztalunkhoz, bekukkantottam, és mondtam, hogy valami nem stimmel, álljon meg a nászmenet, töke van a menyasszonynak.. mi ide most hivatalosak vagyunk szülinapra, 10 főre foglaltak asztalt.. oda mennénk..

- Hoppá, de ilyen nagy társaság most itt nincs.. valami nem stimmel- állapította meg nagy bölcsen a főpincér..Megleste az asztalfoglalásokat, még hasonló nevűt sem látott..most mi legyen??

-Lolli, hova kellett nekünk menni?? Mit mondtak??

-Na, mi a csudát... ugyan már.. Deutz, pizzéria.. de ha már itt vagyunk, akkor leülünk, és bizony én nem megyek innen tovább, mert ha itt nincsenek, akkor nem tudom, hogy hol lehetnek..jelentette ki ellentmondást nem tűrően.

Úgy hogy leültünk, rendeltünk, ittunk ettünk, közben azon vigyorogtunk, hogy mit csinálhat a főúri pereputty...

A pizzériától kb 100 méterrel arrébb, a Kleinban pedig a főúri pereputty halálra aggódta magát, hogy hova a csipkedíszes franckarikába tűntünk mi el?? Az egyik urat szilaj vágtában hazaszalajsztották, látta hogy a garázsunk üres, az útszélén nem látott balesetre utaló nyomokat, így hát visszament a Kleinba..

mi meg szépen eltűntünk....

- Talán Erika nem tudja hogy hol van Deutz?? törte a fejét Brunhild..

- Dehogynem, jött a válasz Hagentől... - Erika sokat hozza Lollit ide Deutzba, a pizzériába..Ekkor esett le Brunhildnek... Pincér, gyorsan, telefonáljon azonnal a pizzériába, hogy ott vannak e az elveszettek??

A két elveszett ezalatt az idő alatt, jól megtömte a pocakját, közben halálra nevették magukat, a mókából a főpincér is kivette igencsak a részét.. szóval, marha jól el voltak ám együtt :)

Csöng a telefon, a főpincér csak nevet, hozza a telefont, mondja, hogy a Klein köröztet bennünket :)

Brunhild mondta, hogy de azonnal menjünk át, mindenki ránk vár, nem is rendeltek miattunk.. á ááá.. már késő, mi már megebédeltünk itt, mondta mami, cseppet sem bánatosan... mindegy, de mindenképp menjünk át a Kleinba, várnak ránk.. na, átmentünk..

A Klein Gastette már több mint 300 éve a Klein család tulajdona, műemlékvédelem alatt áll..

Brunhild egy különtermet foglalt le, beléptünk az ajtón, és egy pillanatra azt hittem otthon vagyok Magyarországon..

mindenkinek fapofája volt a személyzetből, egy mosolyintást sem engedtek meg maguknak..olyan kimértek és karót nyeltek voltak, hogy mami meg is jegyezte, menjünk vissza a pizzériába, ott jobb a légkör..

Ha akartunk volna rendelni valamit, akkor sem lehetett volna, mert fél 2-kor a konyha már nem szolgát ki.. de egy kis nasit elfogadtunk volna, pl fagyit, vagy ilyesmit.. szóltak is a pincérnek, hogy valamit hozzanak nekünk, de le sem basszintottak bennünket, a mami megrendelt borán, meg az én almalevemen kívül nem hoztak semmit..

A mami nem is fogta vissza magát, ahányszor belépett egy pincér, mindig fennhangon dicsérte a pizzázót, hogy milyen barátságosan is fogadtak bennünket.. de kaptak ám az Úri famíliától is, hogy bár az ebéd kifogástalan volt, de a modorukon lenne mit csiszolni.. És kivonultunk..

Brunhild nyomatékosan mondta nekem a lakcímét, hogy hova kell mennem :)

Tudom, tudom,- válaszoltam, legközelebb ha akar valamit, akkor nekem mondja, ne Lollinak :)

Végül is kiderült a dolog.. Lollinak azt mondták, hogy Deutzban, a Gastettében találkoznak.. márpedig a pizzéria nem Gastette, ha nekem ezt így mondja Lolli, akkor egyenest a Kleinba megyek, nem a Firenzébe.. de hát a maminak ha Deutz, akkor Pizzéria.. ez ugrik be.. eszébe sem jutott a Klein..talán jobb is volt így..

Mindenestre, útban Brunhildhoz majd megszakadtunk a nevetéstől, hogy mi lesz, ha ezt a klubban elmeséljük??

Brunhildnál mami megint lehidalt.. mert az ezüst teríték neki nem újdonság, neki is van, bár én nem pucolgatom, ha azzal akar enni, pucolja meg magának.. meg különben is, olyan nagy az evőkanál, hogy be sem fér a számba, még a hegye sem, a villával meg tehén alól lehetne kiganajozni, akkora.. kellene a fenének..

Bezzeg Brunhildnál......

arany teríték volt fent, de akkorák, hogy fel kellett tennem az olvasószemüvegemet, ha rendesen akartam látni őket.... a késecske pengéje lehetett olyan max 1 centi széles, több nem, a villácska ( mert villának nem csúfolhatom) meg olyan vékonyka volt, hogy háromszor kotortam rá a sütit, és negyedjére is lepotyogott róla..

ennyi szivatást egy napra :)) de a sütik, isteni finomak voltak, a tejszines mogyorótorta receptjét el akarom kérni Brunhildtől.. mennyei volt :)

Ha megkapom,majd közkinccsé teszem :)

Szóval, belesz@rtak a napomba ma, de rendesen, de mindegy, mert marha jól szórakoztam :)