A jó pap is holtig tanul, én is megtanultam a vénségemre, hogyan kell a töltöttkáposztát enni :)

Még midig Karácsony, Karácsony másnapja van :) 

Gyönyörű szép estét kívánok mindenkinek :) 

Ha Karácsony, akkor jön a mami fia, és együtt tölti az ünnepeket Lollival. Szentestén érkezik, általában késő délután, és Karácsony másnapján, délelőtt szokott mindig visszamenni. Most szakított ezzel a hagyománnyal, és betoppant már szentestén, 12 órakor.. nem készültem semmi extra kajával, úgy gondoltam, hogy Lollinak összedobok egy tasakos levest, aztán húzza ki vele estig..amúgy is reggeltől talpon voltam, megsütöttem az egyben sült kolbásszal töltött karajt, megtöltöttem a töltött káposztát, hogy már csak oda kelljen tenni főni a második napon. Meg felnyaltam a követ meg a parkettát mindenhol, mert előtte való nap is zuhogott az eső. és a kutylik sok koszt behordtak a tappancsaikkal.. Szóval éppen hogy befejeztem mindent..


Szentestére a töltött karajhoz rakletteztünk, és megcsináltam a muffin sütőben a tojáskosárkákat..

előételnek lazackrémmel töltött paradicsomot tettem az asztalra..

Jól el voltunk vele, olcsó játék hülye gyerekeknek, de elment az este.. a vacsora után begyújtottunk a kandallóba, egypárszor be is riasztott a füstjelző, rohangáltunk rendesen, mire kikergettük a füstöt :)

Az első napon kínai kaja: én imádom...

És akkor lássuk, mit is fogunk enni Karácsony másnapján.. Töltöttkápit :) 

Direkt nem a megszokott henteshez mentem száraz húst venni, hanem az orosz boltba, ott kicsit zsírosabbak a dolgok, nem az izomra gyúró cocákból csinálják a darált húst..mellé még egy szép darab császárszalonnát is kanyarintattam, azt sem a soványabbik fajtából..ha már lúd, akkor legyen kövér :)

Amúgy is csak egyedül fogjuk enni, mert a mami antizsírmániás fia úgyis elhúzza a csíkot már délelőtt haza.. megágyaztam a töltött kápik alá savanyú káposztával, de rendesen savanyú káposztával, mert hogy se a levéből nem nyomtam ki, se át nem mostam a kápit...

Olyan savanyú volt, hogy attól még a kecske is elmekegte volna magát.. lassan főztem, isteni illatok terjengtek a lakásban.. vesztemre.. mert az ilyen isteni illatokat nem lehet csak úgy egyszerűen kihagyni, meg kell kóstolni, hogy mi a fenét is csinálok..

A mami már sokszor evett, szereti, de a fiának még nem csináltam.. na bakker, akkor most vagyok bajban, mert rendesen zsíros volt ám, hirtelen nem is tudtam, mit csináljak..

Hoppááááááááá.... elő egy kis edényt, leszedtem a tetejéről a zsírt, a gyönyörű piros színe eltűnt, olyan kis sápatag lett, meg ráborítottam két nagy adag tejfelt, a szalonnát is eltüntettem a szekrénybe..nnnnnna, asszem sikeresen zsírtalanítottam..

Kiszedtem egy porcelánba egy jó adagot, de azt is úgy, hogy minden egyes tölteléket szinte lemostam a sápadt tejfeles zafttal, hogy még egy csepp zsír se maradjon rajta.. szedtem a zaftból is hozzá, de arról is lefújtam az utolsó csepp zsírcsöppet is..

Maminak nagyon ízlett, kért hozzá egy tósztot is..meg bepakolt a császárszalonnából is rendesen... nnnna de, most ugrik a majom a vízbe, kicsit megkésve, de csatlakozott a kalóriaszámolós fia is.. beleharapott, semmi fintorgás... húúúúúúúúúú, megúsztam....

egy szót sem szólt azon kívül, hogy na mi a szart főztél már megint.. akkor úgy látszik sikeres volt a zsírtalanítás..

Már egy tölteléket benyomott, mikor felállt, és kiment a fekete kenyérért... legyen...ha neki azzal esik jól... megint evett egy kicsit, de rendesen élvezte ám az ízét, isteni savanykás volt, mikor megint felállt, és behozta a vajat...

heeeeeeeeeeee?? az minek???

még a szemem is kikerekedett, hogy mi a fene... annyira jól sikerült a zsírtalanítás, hogy meg kell kenegetni a tölteléket, hogy jobban csússzon??

De végül nem a töltött kápira tette, hanem a kenyeret kente meg...

Vajas kenyér töltött kápival.. nnna, ezek is tudnak ám valamit.. de bevágott belőle vagy 7-8 darabot.. vajas kenyérrel.. anyám, borogass... ja, meg csomagolnom is kellett neki hazára.. nehogy ránk romoljon :)

Alig vártam hogy elmenjen, és visszaöntöttem rá a drága jó piros zsírt... lett is színe egyből :))

Még két ilyen marhát, amekkorák mi vagyunk a mamimmal, a hátán nem hordott a föld :))

December 20.-án szülinapra voltunk hivatalosak.. nem is akárhova, ahhoz a Brunhildéhez, akinél tavaly is voltunk, és csak az étteremben derült ki számomra, mikor bemutatták a meghívottakat, hogy Brunhild a Habsburgokkal van rokonságban..Jelen voltak többen is közülük, a madridi ágból is :)

Mami már izgatottan várta, nekem nem volt időm rajta csodálkozni, mert én versenyt futok most az idővel, meg a porszívóval, szűkös a határidő, kedd reggelre készen kell legyek mindennel.. el is terveztem, hogy ma reggeli után rohanok bevásárolni, kb fél -11 re otthon leszek, mamit puccba vágom, aztán meg az autóba, rohanás hozzájuk, ebédelünk, mamit otthagyom, én meg meglógok, és majd a sütemény végeztével elhozom.


Erika tervez, Lolli meg közbeszól.. mert az előre megbeszélt és kikészített dolgait nem kérte, mást akart felvenni, de azt előbb vasalnom kellett, kész szerencse, hogy ki volt mosva.. mondanom sem kell, a bevásárlás elmaradt.. na, ha már itthon maradtam, lemostam a nappaliban a radiátort, sikeresen eltörtem a csillárban egy égőt, de azért ténykedtem még egyéb hasznosat is, nem csak kárt okoztam..

11 kor elindultunk, beugrottam még a körzeti orvoshoz, kicibáltam az egyik nővért az autóhoz, hogy lesse meg a Lolli INR-jét, több mint fél óráig vártam arra, hogy a doki szóba álljon velem, a markumar továbbszedését illetően, és jó félóra késéssel befutottunk Brunhildéhez.. én már voltam nála többször is Bizsuval, mindig be kellett menni hozzá a kutylival, hogy megszeretgesse..

Lolli csak lesett, mindenhonnan sugárzott a hova tartozás.. a bútorok, a teríték, az ékszerei, Brunhild egy közel 200 éves fehéraranyba foglalt ametiszt kövekkel kirakott karkötőt, meg hozzá egy malomkerék nagyságú ametiszt gyűrűt viselt, nyakában igazgyöngyökkel, az is matuzsálemi korban lehetett..

Meg is volt ám Lolli rendesen illetődve..az ő családja csak simán újgazdagok voltak..nemesi titulus nélkül.. még jó hogy késtünk, mert így is mi voltunk az elsők, mindenki utánunk futott be.. a társaságot most csak két, a Habsburg Györggyel unokatestvér páros tisztelte meg, nem az egyenes ág..

Szó ami szó, el kellett lassan indulnunk az étterembe, és tőlem csak annyit kérdeztek, hogy tudom hova kell menni??


Igen, tudom, Lolli mondta.. - akkor Deutzban találkozunk..

Irány Deutz, a pizzéria.. mert hogy Lolli szentül állította, hogy oda kell mennünk.

De én el is voltam kicsit képedve, hogy Brunhilda miért épp egy pizzériában akarja rázni a több mint 200 éves ékszereit, de nem igazán törtem rajta tovább a fejem, legyen ez az ő dolguk.. olyan még nem történt, hogy ha Lollinak meghívása volt valahová, azt elfelejtse.. mert az szent dolog, Isten után a második.. a Biblia szleng szóval nálunk annyit tesz, hogy ÉTLAP...

Akkor induljunk.. mindenki hamarabb vágott neki az útnak, mert nekem Lollit nem olyan egyszerű behajintani ám a kocsiba..

Deutz itt van hozzánk 10 kilométerre, sokat járunk át, van ott egy isteni pizzéria..

imádom a salátatáljaikat, mami meg a tésztára, meg a pizzára van náluk rákattanva..

de nem csak ez az egy étterem van ott, van vagy három ezen kívül, a Kleint kivéve mindet próbáltuk már, de a Firenze volt nekünk a nyerő..

A Kleinról tudtam, hogy marha drága, mami járt oda korábban a férjével, meg a fiával.. tradícionális német konyhájuk van, istenien főznek, csak nem az én pénztárcámnak való..

De mindegy, Lolli azt mondta, irány a pizzéria..

Még csak tolattam be a parkolóba, a főpincér már rohant segíteni, mert július óta nem látott bennünket.. volt ám nagy örömködés, ki hogy van, mi történt, és besegített minket.. tessékelt a megszokott régi asztalunkhoz, bekukkantottam, és mondtam, hogy valami nem stimmel, álljon meg a nászmenet, töke van a menyasszonynak.. mi ide most hivatalosak vagyunk szülinapra, 10 főre foglaltak asztalt.. oda mennénk..

- Hoppá, de ilyen nagy társaság most itt nincs.. valami nem stimmel- állapította meg nagy bölcsen a főpincér..Megleste az asztalfoglalásokat, még hasonló nevűt sem látott..most mi legyen??

-Lolli, hova kellett nekünk menni?? Mit mondtak??

-Na, mi a csudát... ugyan már.. Deutz, pizzéria.. de ha már itt vagyunk, akkor leülünk, és bizony én nem megyek innen tovább, mert ha itt nincsenek, akkor nem tudom, hogy hol lehetnek..jelentette ki ellentmondást nem tűrően.

Úgy hogy leültünk, rendeltünk, ittunk ettünk, közben azon vigyorogtunk, hogy mit csinálhat a főúri pereputty...

A pizzériától kb 100 méterrel arrébb, a Kleinban pedig a főúri pereputty halálra aggódta magát, hogy hova a csipkedíszes franckarikába tűntünk mi el?? Az egyik urat szilaj vágtában hazaszalajsztották, látta hogy a garázsunk üres, az útszélén nem látott balesetre utaló nyomokat, így hát visszament a Kleinba..

mi meg szépen eltűntünk....

- Talán Erika nem tudja hogy hol van Deutz?? törte a fejét Brunhild..

- Dehogynem, jött a válasz Hagentől... - Erika sokat hozza Lollit ide Deutzba, a pizzériába..Ekkor esett le Brunhildnek... Pincér, gyorsan, telefonáljon azonnal a pizzériába, hogy ott vannak e az elveszettek??

A két elveszett ezalatt az idő alatt, jól megtömte a pocakját, közben halálra nevették magukat, a mókából a főpincér is kivette igencsak a részét.. szóval, marha jól el voltak ám együtt :)

Csöng a telefon, a főpincér csak nevet, hozza a telefont, mondja, hogy a Klein köröztet bennünket :)

Brunhild mondta, hogy de azonnal menjünk át, mindenki ránk vár, nem is rendeltek miattunk.. á ááá.. már késő, mi már megebédeltünk itt, mondta mami, cseppet sem bánatosan... mindegy, de mindenképp menjünk át a Kleinba, várnak ránk.. na, átmentünk..

A Klein Gastette már több mint 300 éve a Klein család tulajdona, műemlékvédelem alatt áll..

Brunhild egy különtermet foglalt le, beléptünk az ajtón, és egy pillanatra azt hittem otthon vagyok Magyarországon..

mindenkinek fapofája volt a személyzetből, egy mosolyintást sem engedtek meg maguknak..olyan kimértek és karót nyeltek voltak, hogy mami meg is jegyezte, menjünk vissza a pizzériába, ott jobb a légkör..

Ha akartunk volna rendelni valamit, akkor sem lehetett volna, mert fél 2-kor a konyha már nem szolgát ki.. de egy kis nasit elfogadtunk volna, pl fagyit, vagy ilyesmit.. szóltak is a pincérnek, hogy valamit hozzanak nekünk, de le sem basszintottak bennünket, a mami megrendelt borán, meg az én almalevemen kívül nem hoztak semmit..

A mami nem is fogta vissza magát, ahányszor belépett egy pincér, mindig fennhangon dicsérte a pizzázót, hogy milyen barátságosan is fogadtak bennünket.. de kaptak ám az Úri famíliától is, hogy bár az ebéd kifogástalan volt, de a modorukon lenne mit csiszolni.. És kivonultunk..

Brunhild nyomatékosan mondta nekem a lakcímét, hogy hova kell mennem :)

Tudom, tudom,- válaszoltam, legközelebb ha akar valamit, akkor nekem mondja, ne Lollinak :)

Végül is kiderült a dolog.. Lollinak azt mondták, hogy Deutzban, a Gastettében találkoznak.. márpedig a pizzéria nem Gastette, ha nekem ezt így mondja Lolli, akkor egyenest a Kleinba megyek, nem a Firenzébe.. de hát a maminak ha Deutz, akkor Pizzéria.. ez ugrik be.. eszébe sem jutott a Klein..talán jobb is volt így..

Mindenestre, útban Brunhildhoz majd megszakadtunk a nevetéstől, hogy mi lesz, ha ezt a klubban elmeséljük??

Brunhildnál mami megint lehidalt.. mert az ezüst teríték neki nem újdonság, neki is van, bár én nem pucolgatom, ha azzal akar enni, pucolja meg magának.. meg különben is, olyan nagy az evőkanál, hogy be sem fér a számba, még a hegye sem, a villával meg tehén alól lehetne kiganajozni, akkora.. kellene a fenének..

Bezzeg Brunhildnál......

arany teríték volt fent, de akkorák, hogy fel kellett tennem az olvasószemüvegemet, ha rendesen akartam látni őket.... a késecske pengéje lehetett olyan max 1 centi széles, több nem, a villácska ( mert villának nem csúfolhatom) meg olyan vékonyka volt, hogy háromszor kotortam rá a sütit, és negyedjére is lepotyogott róla..

ennyi szivatást egy napra :)) de a sütik, isteni finomak voltak, a tejszines mogyorótorta receptjét el akarom kérni Brunhildtől.. mennyei volt :)

Ha megkapom,majd közkinccsé teszem :)

Szóval, belesz@rtak a napomba ma, de rendesen, de mindegy, mert marha jól szórakoztam :)

Áldott,Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok mindenkinek !

“Karácsonyi ajándék tippek:

Az ellenségednek, megbocsájtás.

Az ellenfelednek, tolerancia.

A barátodnak, a szíved.

Egy vásárlónak, szolgálat.

Mindenkinek, emberszeretet.

Minden gyereknek, jó példa.

Önmagadnak, tisztelet.”

(Oren Arnold)

Kedves Ismerőseim, azok akik szeretnek, azok akik kedvelnek, azok akik épp hogy elviselnek, és azok akik ki nem állhatnak, szóval: mindenki :)

Álljunk meg egy röpke szóra, így Karácsony előtt, talán van még egy kis időnk egymásra, mielőtt belevetnénk magunkat a karácsonyi forgatagba, készülődésbe..

Lassítsunk egy kicsit, és tekintsünk vissza egy röpke percre.. mindenkinek vannak kétségei, félelmei, hiszen ezekben az időkben talpon maradni embert próbáló feladat.. mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ha másképp nem is, még a lehetetlent is bevállalva, de kihúzzuk magunkat az otthoni adósságcsapdából..

Ebből kifolyólag lett nekem is több száz ismerősöm, akikkel a "Folytassa Nővér, Külföldiában" oldalon hozott minket össze a sors.. Családanyák, családapák, egyedülálló fiatalok, akik arra kényszerülnek, hogy mindent hátrahagyva, gyakran 14-20 órákat nyomorogva egy kis buszban, mindig úton legyenek.. most hozzátok írom e pár sort...

A nap még elmegy valahogy.. reggeltől estig.. mert munka van.. a mindennapok megszokott monoton ritmusa lök előre.. mert nincs megállás, csinálni kell.. 

Ezért vagyunk itt.. de este.. mikor már visszavonulhatunk a keserű magányunkba, és csak nézzük a 4 falat.. a gondolataink már máshol járnak.. otthon, a családnál.. talán most ülnek ők is az asztalhoz..

ahhoz az asztalhoz, amit nem te terítettél meg.. és valaki hiányzik.. valakinek üres a széke.. csak gondolatban lehet velük ott.. maga elé képzeli a gyermekei arcát, akiknek lehet meg tudta venni azt a drága ajándékot, amiről otthon csak álmodozott, de istenem, milyen áron..

És akkor elmorzsol pár könnyet a szeme sarkából, megpróbál erősnek maradni, de van úgy, hogy ez nem megy..  Nem, ne fogd vissza magad, sírj csak nyugodtan, add ki magadból minden fájdalmadat, ontsd csak nyugodtan a könnyeidet.. tudjuk mit érzel..

Ennyi neked is kijár ezen a szent estén.. 

KARÁCSONY SZENT ESTÉJÉN..

Túl kell élned ezt a pár napot, menni fog, fel a fejjel.. talán jövőre úgy alakul a beosztásod, hogy nem kell az egereket magadban itatnod..talán…

De nem vagy egyedül, ugye tudod?! Mi veled érzünk, veled sírunk, és ha sokkal jobb nem is lesz, remélem megkönnyebbülsz kicsit tőle.. 

Boldog Karácsonyt neked kedves, magányos Folytassa Nővérke.. 

Boldog Karácsonyt nektek is Folytassa Nővérkék, nektek, akik olyan szerencsések lehettek, hogy a szeretet ünnepét együtt tölthetitek  a szíveteknek igazán fontos emberekkel.. Tudom, nektek sincs megállás, hiszen szentestén az ember a szívét kitenné az asztalra, csak hogy klappoljon minden..

Süttök, főztök, megállás nélkül, lehetőleg úgy, hogy mindenkinek a kedvére tegyetek.. 

Este pedig, egy csodát varázsoltok az asztalra. Addigra már  a gyerekek is felöltöztetik a karácsonyfát, lehet egyszer kétszer le is borul a földre, és a karácsonyfadísz ropog a talpuk alatt.. neked pedig ha 6 kezed lenne, az sem lenne elég. A párod meg lehet, hogy csak elvonult egy sarokba, és kényelmesen újságot olvas, rád hagyva a szentestei készülődés minden nyűgét baját..És akkor bepörögtök, talán mérgesek is lesztek.. de jusson eszetekbe, mennyire szívesebben takarítana  akár 100 leborult karácsonyfa után az a Folytassa Nővérke, akinek most, a szentestén, Karácsony szent ünnepén dolgoznia kell, remélhetőleg nem egy házisárkány mellett..

Aztán a terített asztalnál ülve elfelejtitek minden addigi bajotokat, mert együtt a család, csacsognak a gyerekek, amiről pedig azt hitted, hogy mindenkinek tetszeni fog, és ezért egy lavorral főztél belőle, a kutyának sem kell. De ekkor már ez sem érdekes.. mindegy..teljesen mindegy.. egyenek csak amit akarnak..

 ha akarják akkor egyék CSAK a süteményt… 

mert a lényeg az, hogy EGYÜTT VAGYTOK!

Mert már te is átélted a család nélküli ünnepeket, volt már részed neked is benne, itattad már te is az egereket.. és ekkor gondolj ránk…

Nézz körbe magad körül.. nézz bele a csillogó gyermekszemekbe, szorítsd meg a párod kezét, hiszen ott van melletted. Te megteheted.. Adj egy csókot az édesanyád öreg, munkában megráncosodott, téged óvó kezeire, és igen, ekkor gondolj ránk.  A többiekre, akik most is állják a sarat.. egyedül.. valahol Európában..mert lehet, hogy jövőre te sem ünnepelhetsz a családoddal.. de tudni fogod, hogy a családodon kívül más is gondol rád, és elmormolnak egy imát a magányosan ünneplő többiekért.. 

Áldott, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok a Folytassa Nővérkéknek, és minden kedves ismerősömnek! 

De elég volt ennyi a szomorúságból, most had jöjjön az "ereszd el a hajam" :) 

Mert tudunk mi eléggé lököttek is lenni ám, ugye nem kell ezt külön ecsetelnem ??

Egy rövidke kis videóval készültem a csoportnak, az adminok nevében :) Remélem velünk együtt örültök, nevettek, és Te is nevetsz, vagy csak mosolyogsz egy kicsit, kedves egyedül ünneplő Nővérke :)  

De a lényeg, hogy egy kicsit elfeledkezel a magányodról :) 

Mi is megnyitottuk az Adventi vásárt :) készülődünk, de rendesen :)

Angyal, vidd meg a hírt az égből,

Mindig új élet lesz a vérből.

Találkoztak ők már néhányszor

- A gyermek, a szamár, s a pásztor -

Az alomban, a jászol mellett,

Ha az Élet elevent ellett,

A Csodát most is ők vigyázzák,

Leheletükkel állnak strázsát,

Mert Csillag ég, hasad a hajnal,

Mondd meg nekik, - mennyből az angyal

Márai Sándor

Mindenkinek csodaszép adventi készülődést, karácsonyvárást kívánok !! 

Belecsaptunk mi is a lecsóba, már nem lepődöm meg rajta, mint legelőször, de Advent első vasárnapján már bent van a karácsonyfa felöltöztetve a szobában. 

- Minden lehetséges helyre kibiggyesztettem valamilyen díszt..

- Minden lehetséges helyről egy "angyalbögyörő" csüng, -persze hogy angyalkástól - :)) 

- Az összes gyertyatartó rogyásig tömve gyertyával, (van biztosításunk) 

- Tényleg csak a bugyijaimat nem aggattam ki karácsonyi dísz gyanánt :) 

-

De el kell fogadnom, maminak így tetszik, pláne este, mikor a sok sok kis lámpa fénye beborítja a lakást, mit ne mondjak, valóban szép... automatára vannak  állítva, pl az irodában bekapcsol neki hajnali pitymallatkor, és reggel 9-ig csillog villog :) 

Sokszor megesik, hogy nem tud aludni, felkel reggel 5 után, beül olvasni, meg legújabban diszkózik, megtanítottam neki kezelni a Cd lejátszót, és muzsikál a lelkem reggelente :) szóval beül a sarokjába, és magától felkapcsol neki a girland, ő meg ettől úgy elvarázsolódik, hogy sírva fakad a gyönyörtől :)) 

Az ablakok is fényfüggönnyel beborítva, valóban meseszép esténként :) 

Advent első vasárnapján kimentünk a városba, mint a többiek, zsömlében akartunk kolbászt enni, szalmakrumplit majszolni papírtányérról, tócsnyit tömni magunka, mert az a finom, amit ott csinálnak, nem az itthoni :) 

Mielőtt nekivágtunk volna, egy óra hosszás készülődés előzte meg.. elővenni a túlélő táskámat, megtömni pelenkával maminak, a másik fakkba több garnitúra kés villa olló került, a harmadikba kisműanyag edény, nagyműanyag edény, kistányér, minimum kettő, szalvéták, meg egy vagon papírtörlő.. asszem nem felejtettem el semmit.. Tolókocsi behajintva a csomagtérbe a túlélőtatyóval, Loli megfelelően kibélelve, hogy ne fázzon, takarót a lábára, és a kocsi előállt, indulásra készen.. 

a City Galeriben parkoltunk, az áruház ajtajában kezdődik az adventi vásár, igaz, még most nem voltak olyan sokan.. A City meseszép fényruhába öltözött..

Lehet még korán volt, és sem a Galeriben, sem  kint nem volt olyan sok ember, de nekünk így felelt meg, mert akadály nélkül tudtam tolni a tolókocsiban..

Kizárt, hogy Mami így egye :) A protkója benne maradna a kolbászban :) Nem engedné el, mert hát mégiscsak húúúúús, mindegy hogy mami a fogán kívül van :)) 

Ezért hát:  tatyót elővenni, a csattokat alul kikapcsolni, felcsapni a fedelét hátra, zippzárt széthúzni, előhalászni a küblit,- mert nem zsömlével kérte, hanem Pomessal..- zippzárt visszahúzni, fedelét lehajtani, csattot bekapcsolni, tatyót visszatenni...

Meg is szólított az egyik eladó rögtön, hogy mit akarok azzal a nagyvájlinggal..:) 

- Kolbász darabokra vágva rendel, egy adag sültkrumpival :) Jól meglocsolták neki ketchuppal is, had fájjon a fejem, hogy hogy a csipkedíszes francokba rakom vissza a trutymós műanyagot a tatyóba.. volt ugyan papírtörlőm, de nem annyi :) mert hol van még a piac vége.. nnna, a mami nekiáll kolbászolni, szerencsére csak egy villát óhajtott, a krumplit gyakran kézzel tömte magába.. én meg tócsnyit vettem magamnak, szinte úsztak az olajfürdőben.. abban az olajban, aminek ha otthon megérzi a szagát mami, világgá szaladna.. de ahogy meglátta hogy eszem, neki is azonnal, de máris kell.. rámutattam a kolbászra, azt edd meg, a krumpli maradhat.. mire végzett a kolbásszal, meghoztam neki a 3 darab olajtól csöpögő tócsnyit, papírtányéron..tehát akkor most mi jön??

Stimmt, tatyót elővenni, a csattokat alul kikapcsolni, felcsapni a fedelét hátra, zippzárt széthúzni, kistányért kibányászni, zippzárt visszahúzni, fedelét lehajtani, csattot bekapcsolni,  rátenni a tócsnyit a tányérra, a villa maradhat...

még az állán is folyt lefele az olaj, de nem zavarta.. beverte.. 

lassan én is elrágogattam a kübliből a maradék szalmakrumplit..szó ami szó, a küblit tisztára nyaltam, kistányért megtisztogattam, mehetnek vissza a tatyóba..Hogy hogyan?? 

Sztem már tudjátok :) tatyót elővenni, a csattokat alul kikapcsolni, felcsapni a fedelét hátra, zippzárt széthúzni, benyomni mindent a helyére, zippzárt visszahúzni, fedelét lehajtani, csattot bekapcsolni

- mars, egy házzal arrébb.. 

Schmalzkuchen... mi a fene lehet az?? 

Ránézésre csörögének gondoltam, mikor beleharaptam nagyot csalódtam.. vastag tésztája volt, és íze csak a rászórt porcucitól volt..brrrrrrr... soha többet.. Mami is bevert belőle egy darabot.. pedig mindent, aminek a nevében zsír van, ki nem állhat..

Gyerünk inni.. ezt a förmedvényt le kellett öblíteni :) 

Eeeeez viszont jó volt :) igaz csak néztek rám, mikor cukrot kértem még extra hozzá.. meg még extra, meg még extra hozzá.. aztán mondták, hogy inkább a cukortartóba kellett volna kérnem azt a kevéske bort :) 

Megint egy házzal arrébb.. de jó hogy volt nálam egy kiskübli is, tetővel, mert aranyos kis gombafejeket látott Mami szószban, és hogy milyen jó lenne az vacsorára.. 
- nnna, akkor, tudjátok: tatyó elő, a csattokat alul kikapcsolni, felcsapni a fedelét hátra, zippzárt széthúzni, kisküblit előszedni, zippzárt visszahúzni, fedelét lehajtani, csattot bekapcsolni..

- kivárni a soromat, kisküblit megpakolni gombával, vissza a tatyóba,tudjátok hogyan... :)) és imádkoztam, hogy ne boruljon ki.. 

Mentünk egy jó nagy kört, és visszamenetben úgy döntöttem én is eszek egy kolbászos zsömlét.. mint a rendes emberek, beleharapva.. kézből.. had tocsogjon a mustárban.. 

Erre mami.. ő is akar még egyet..nnna, kolbit letenni, tatyót elővenni, tudjátok hogy :) tányért neki, jöhet a kolbásza zsömlével.. szóval mire mindennel végeztem, a meredt kutyafasza különb volt az én kolbászos zsömlémnél :)  egal... legyen neki karácsony.. egyszer visszamegyek nélküle, és eszek rögtön hármat :) 

Indultunk vissza az autóhoz, mert bizony már a harmadik órája voltunk kint a hidegben, ő meg csak ült a tolókocsiban, nem is mozgott..még odafagy a feneke nekem :) aztán huhúkolhatom, hogy felolvadjon:) 

                                                                              Loli kukucskál az ablakon befelé :)

de a Cityben azért bevert még 4  gombóc mogyoró fagyit.. 

Minden nehézség nélkül hazaértünk, de este 6-kor már kiabált hogy vacsoraidő, és a gomba sem borult ki a pelenka közé.. boldogság van!!!!! 

Én meg megittam 2 nagy pohár Glühweint estére.. igaz, a szemem kicsit keresztbeállt tőle, de hát, első advent vasárnap nekem is lehet :)) 

Nem-szeretem almás sütit sütöttem, de alig bírtam abbahagyni :) na nem a sütést, hanem az evést :)

Helyzetjelentés a boszorkánykonyhából :) 

Nem akartam sütni, mert volt készen vett sütim.. de az olyan hűtőben elállós fajta... az alma, amit viszont vettem, az nem az elállós fajtába tartozott..ráadásul belemarkoltam ám rendesen, mert vettem egy nagy zsákkal belőle.. de mivel nem is szeretem, alig eszem.. nem eszem...pontosabban 4-5 évente 1-2 darabot, de csak a Starking fajtát.. mást nem nagyon.. 

Most meg valahogy Maminak sem volt igazán kedve hozzá, és nem csoda, hogy ránk akart rohadni...Az ebéddel vacakoltam, mikor észerevettem, ha nem kezdek vele valamit, akkor nagy ívben hajinthatom a kukába..

Bakker...nem szeretem almából, nem szeretem almássütit :(

akkor süssünk.. és lássuk mi alakul ki belőle :) 

- A lereszelt alma állaga igazán így lucskosan tetszett, de ha még cukrot is adok hozzá, meg nem nyomom ki a levéből, akkor ronggyá ázik a tésztája.. 

- kötelességtudóan kinyomtam az almalevet belőle, amit abban a minutumban le is eresztettem a torkomon... 

- de miután belekotortam kanállal az almába, már meg is bántam... nem kotrást, hanem hogy lehúztam az almalevelet.. mivel  visszaköpni nem tudtam... 

- valamit kezdeni kéne vele, mert így nekem túl száraz volt...

- Hoppá.... a hűtőben csücsült egy kis üveg Apfelmus.. ez olyan almapürének felel meg.. fura egy ízlésük van a németeknek, ők pl a tócsnyit eszik ezzel az édes maszlaggal...

Na, nekem most pont kapóra jött, mindjárt adok én annak a száraz almareszeléknek..

                   


                   

...meg hogy én is ehessek majd belőle, hogy ne legyen csak alma íze, alulra a tésztára Rote Grütze-t  kentem, jó vastagon,

- aztán megszórtam ám rendesen darált dióval, 2 nagy almát negyedeltem, vékony cikkekre vágva, beterítettem vele a diót, és mehetett rá a lereszelt almás kutyvasz...

- nem spóroltam a fahéjjal sem, meg raktam ám bele cucit is rendesen :)  

De olyan fincsi puha krémes lett a reszelt alma, hűűűűűűűűűűha... a formát meg tényleg úgy akartam kibélelni tésztával, mint a Käsekuchennél, vékony alap, az oldalát is csak véknyan, hogy legyen hely a tölteléknek, ne csak tésztát együnk..a tetejére meg a ráreszelni a maradékot, ami a forma kibélelése után megmaradt..