Sőt, nem az én hónapom...de jön még kutyára kamion, az egyszer hétszentség :)
Bővebben? Nnnnna, tessék..... :
- Mondtam már hogy utálom a fekete macskákat?
-Nem?? Nnnnnna, akkor most mondom..
Pláne akkor utálom őket a legjobban, mikor előttem rohangálnak keresztbe kasba az úton. Nem vagyok babonás, legalább is azt hiszem. Pénteken, ráadásul 13.-án születtem, tehát nincs mitől félnem.
Nem csak egy macsek kísértett, egy 12 kilométeres szakaszon találkoztam vagy 6 koromfekete Mikkamakkával. F@sza, jól kezdődik a napom..
- Mondtam már, hogy utálom a bicikliseket?
-Nem?? Nnnnnna, akkor most mondom..
Pláne akkor utálom őket a legjobban, mikor előttem szambáznak, nem tudnak egyenesen a nyeregben ülni, az út szélén nyugodtan tekerni, hanem az út szélétől egy jó méterre befelé lengedeznek, ingáznak ide oda, mint a győzelmi zászló, és a szembejövő forgalom miatt sanszom sincs kielőzni őket.
Az időm pedig fogy..
Amikor még 5 páciensem van, és megadott időre oda kell érnem az egyikhez, mert transzportra vár, erre én mit csinálok?
Egy lengedező balfék után cammogok, és leszedem az apró szenteket is az égből.
Mivel nem vagyok babonás, nem is gondoltam arra, hogy összefüggésbe hozzam a fekete macsekokkal. :))
Befutottam ez egyik ápoltamhoz, halmozottan sérült, testileg, és mentálisan is fogyatékos, oxigénhiányos babaként született. Nem tud beszélni, csak artikulál, de megért mindent. Ok nélkül csíp, harap, lepofoz, megtépi az ember haját. A jobb keze legtöbbször a szájában van, harapdálja, ha nem figyelsz oda, pillanat alatt a szemedben landol az ökle..
Velem el van, csendben beszélek hozzá, és mivel magyarul folyékonyabban megy mint németül, ezért a saját anyanyelvemen tartom szóval.
Először nagyon meglepődött. Meséltem neki mindenről, ami az eszembe jutott..Nézett nagy boci szemekkel, és a maga módján válaszolgatott..
- Eűűűűűű, brőőőő, auuuuu, ejjjjjjjj.... - és a kezével is mutogatott...
Sajátságos kis kommunikáció alakult ki közöttünk, de a lényeg, hogy elfelejtett ütni csípni, harapni..mikor hébe hóban kaptam tőle egy hátba verést, azt inkább barátinak mondhattam.
Ezen a reggelen kicsit agresszívabb volt, mint általában. De ennek oka volt. Kapott egy kúpot, mert egy héten egyszer neki is ki kell adnia magából azt a sok felesleget, ami összegyűlt benne. Na már most, ezt nem szereti.
Nem szereti az ingert, amikor a barna maci ki akar bújni a barlangjából. Úgy gondolja, hogy az hozzá tartozik, és a kúppal versenyezve vissza akarja tartani..
De a muszáj nagy úr, aminek ki kell jönni, annak ki kell jönni, mese nincs.
Bent állt már a zuhanyzóban, mikor megtörtént az elkerülhetetlen, és egy pillanat múlva már bokáig sz@ros volt, mert benne tapicskált.
Megpróbáltam kicsit arrébb terelni, de az nem volt olyan egyszerű.
Mikoron megint egy jó adag elhagyta a béltekervényeit, besokallt a drága..
Mi az hogy ez az adag is kipottyan? Mikor az az övé, és hozzá tartozik?
Ezért a jobb kezével, amit addig a szájában tartott, megpróbálta begyömöszölni a lyukat, visszatoloncolni a barna macit, vissza a barlangjába.
Egy fél pillanat múlva a csuklóig szaros keze újfent a szájában landolt, és mivel viszketett a szeme, azt is megvakart egy lendülettel..
Két pillanat múlva ott álltam egy tetőtől talpig szaros emberrel, és nem tudtam hogy hogyan fogom ebből kivakarni..
Az egyetlen egy létező megoldást választottam, hangosan elordítottam magam, hogy jöjjön valaki, mert ezt nem tudom egyedül megoldani.
Azonnal rohant a bátyja, és három pillanat múlva őt is beterítette a kulimász.
Nem nagyon törtem magam, hogy én mossam le, mert nekem még tovább kellett mennem, és nem volt váltóruhám :)
Summa summarum, kihámozta a bátyja a kenőcsből, felöltöztettem, de nem úsztam meg csípések, és ütlegelések nélkül.
Mivel nem vagyok babonás, nem is gondoltam arra, hogy összefüggésbe hozzam a fekete macsekokkal. :))
Műszak vége, halleluja, mikor csörög a telefonom.. a kis főnök a nyakamba lőcsölt még egy óra hosszas melót.. de nem baj.. letudtam..
Megyek vissza az irodához, mennék be, hoppá.... nem találom az iroda kulcsot.
Feltúrtam, mindent, de nincsen...
Hogy a csipkedíszes franckarika üssön bele... bent hagytam az irodában reggel, a kabátom zsebében.
Több mint egy óra hosszát vártam az iroda előtt, hogy beengedjen valaki.. mázlim volt, hogy nem én voltam az utolsó, aki befutott a nappalos műszakból.
Mivel nem vagyok babonás, nem is gondoltam arra, hogy összefüggésbe hozzam a fekete macsekokkal. :))
Mondtam már, hogy utálom a fekete macskákat??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése