Két hónapos kényszerpihenő után újra munkára jelentkeztem. A főnökasszony nagyon rendes volt velem, mikor közöltem vele, hogy csak egy szépséghibája van a dolgoknak, méghozzá az, hogy nem emelhetek, csak max. 15 kilogrammot, tehát a 70 kilós beteg mobilizása kizárva, erre adott nekem egy másik túrát..
De nem csak hogy új túrát kaptam, hanem egy új körzetbe is kerültem. Áttett a Neustadt-i irodába, aminek az a nagy előnye a számomra, hogy vaddisznó mentesen el tudom érni, nem kell hegyen völgyön átbucskáznom hajnalok hajnalán, csipás, félig begyógyult szemekkel, hanem végig laposan döngetek, ugyancsak csipás, félig begyógyult szemekkel.
Bad Dürkheimmal ellentétben, itt már pitymallati 6 órakor kezdeni kell, tehát hajnali 4-kor ébresztő, kutyasétáltatás, és húzás melózni.
Amíg Bad Dürkheimban egy nappalos műszakban volt kb. 13-15 páciensem, és egész nap megtettem ide oda utazgatva 20-30 kilométert, addig Neustadban van 9-10 betegem, és megyek 60-70 kilométert.
Neustadhoz közigazgatásilag nagyon sok kis falu tartozik. Navi nélkül meg lennék halva..
Őszintén??
Navival is halott vagyok.. én meg a tájékozódás, az két külön fogalom. Lassan, a 3 hét elteltével kezdem csak pedzegetni a dolgokat, de magamtól még most sem mernék nekiindulni, mert Kamcsatkán landolnék.
Elveszve :)
1. kaland
Délutános műszak, a kezem már a kiskapu kilincsen volt, mentem volna be az egyik betegemhez, amikor lefékezett mellettem egy lakóautó, és az ablakon kihajolt egy 50 körüli, jó képű, szakállas pasas..eleresztett egy ragyogó mosolyt, kivillantotta a fogait, vett egy nagy levegőt...
- és mielőtt szólásra nyitotta volna a száját, tiltakozóan magam elé kaptam a kezeimet, minden rendelkezésre álló végtagommal hevesen nemet integettem, és azt mondtam neki, hogy:
- Csak ne tőlem! Higgye el, hogy nekem sincs halvány fogalmam sem arról, hogy hol a csudában is vagyok :)
Hatalmasat nevetett, és barátságosan integetve továbbállt :)
Ráadásul azt hitte a főnököm, hogy mert 2 hónapot kényszer-pihentem, ezért most 2 hónapot lehúzat velem non stop.
3 hét pihenőnap nélkül, ráadásul a 2. hetet dupla műszakban csináltam végig,
( reggel 4-től este 10-ig) és a hétvégeken is dupláztam, tehát nem csoda, hogy kidőltem, és egy kapitális marhaságot csináltam..
Kizáratva :)
2. kaland :))
Vasárnap, a második hetem, és az utolsó gondozott a nappalos műszakban. Csak arra tudtam gondolni, hogy mindjárt vége, és mehetek haza, tudok pihenni 3 óra hosszát, mielőtt megint visszaenne a penész az esti műszak miatt.
A válltáskámat nem szoktam magammal hordani, kiveszek egy gumikesztyűt, veszem a címhez tartozó kulcsot, a szkenner meg a vállalati telefon mindig a zsebemben van, kiszálltam a kicsi-kocsiból, lenyomtam belülről a biztonsági gombot, és becsaptam az ajtót.
Mikor még be sem csapódott teljesen, már tudtam hogy hülyeséget csináltam, mert a kulcs benne maradt az önindítóban. De az ajtó gyorsabb volt mint én, Erika kint maradt, és minden egyebem bent az autóban. A telefonom, a Renault kulcsa, mindenem.. ha fel akartam volna hívni Josefet, hogy mentsen meg, azt sem tudtam volna, mert fejből még a saját számomat sem tudom.
Basszuskulcs...kizártam magam az autóból...már gondolkodni sem tudtam rendesen a fáradtságtól.. egy pillanat alatt elöntött a harctéri ideg, egy jó nagyot belerúgtam abba a fostalicskába, de csak azt értem el, hogy megfájdult a lábam..
 |
| A hadiflottánk :) |
Jobb híján elkezdtem toporzékolni, és jajgatni az autó mellett.. felváltva káromkodtam németül és magyarul, de mivel németül csak a Scheise-t ismerem, inkább magyarul nyomtam.
Mit ad Isten, akkor ment el mellettem egy fiatal hölgy a kutyájával, és mivel olyan teátrálisan hétszentségeltem, odajött hozzám megkérdezni hogy mi fenét is csináltam?
Mutatom neki a harci helyzetet, erre azt mondta, hogy menjek be gondozottamhoz, lássam el, ő hazaszalad a párjáért, lehet tudnak segíteni rajtam.
Az a félóra odabent, maga volt az örökkévalóság.. gondolkodni sem tudtam, a páciensem mondta, hogy mi után mit csináljak, mit adjak oda, mert én tényleg nem voltam magamnál.. de nagyon rendesek voltak, felajánlotta, hogy ha valóban kint maradnék, akkor a férje hazavisz, hogy legalább a saját kocsimhoz való tartalék kulcsot el tudjam hozni.. de még mindig ott volt a kérdés, hogy mi a fenét is kezdek a vállalati autóval! Teljesen leblokkoltam..
Kész lettem, és repültem kifelé, látni akartam hogy mennyire is jutottak. Messziről láttam, hogy egy dróttal sikerült ablakon belülre kerülnie, és én megelőlegeztem nekik a bizalmat, mert ott helyben táncban és öröm ujjongásban törtem ki, de annyira, hogy megbotlottam a saját lábamban, és seggre ültem.. marhára nem zavart, ültemben is huppantottam a fenekemmel egy párat a kövön, ha már lúd, akkor legyen kövér :)
Megmenekültem :) Akkora puszit adtam a hölgynek, meg a párjának, hogy csak na :))
Azóta, csak kulccsal vagyok hajlandó bezárni az ajtót, soha többet gombbal :)
Hogy hívják a fütyköst német szleng szóval?
3. kaland :)
Már meg van a saját túrám, de néha ki kell segíteni máshol is. Így fordult elő, hogy rám szólt a kis-főnök, várnak egy címen, meg kell tanulnom egy emelőszerkentyű kezelését, mert este ott lesz jelenésem.
Kb. 10 percig voltam ott, nagyot néztem, mert ilyet még nem láttam. A plafonba egy sín volt beépítve. Nemcsak a hálóban, hanem a nappaliban is végig futott. A sínről egy kézi koffer nagyságú motor lógott alá, amit le lehetett onnan akasztani, és igény szerint a nappaliban, vagy a hálószobában használni. Egy kütyü ( távirányító Erikásítva) segítségével lehetett leengedni, vagy teljesen felhúzni a motort. A páciensnek csak a hóna alatt, és a térdei alatt kellett átvezetni egy-egy pántot, beakasztani a motor tartókampóiba, és már lehetett is mobilizálni a beteget.
Annyit mondott még Barbara, hogy felhelyezett egy kondomkatétert a betegnek, este ne felejtsem el levenni..
Na, fasza... ki vagyok oktatva... és mi a fene az a kondomkatéter? Soha nem láttam...
A betegről annyit kell tudni, hogy teljesen le van bénulva, csak a bal keze, csuklóból lefelé mozog annyit, hogy tudja kezelni az elektromos tolószékjének a joystickjét.
Este megjelentem a megadott időpontban, Roland már várt, megkérdezte, hogy nem félek?
- Miért kellene félnem? Csak nem akar megenni vacsorára? Kicsit nagy falat lennék hozzá- válaszoltam neki nevetve..
- Nem, nem, dehogy is, de nem vagyok könnyű eset- válaszolta ő is nevetve- de valóban nem kell félnie, mondok mindent szóról szóra, hogy mit kell csinálnia..
Nem is volt baj, addig a pontig, amikor mondta, hogy a pántok segítségével akkor megint emeljem fel, és ültessem át a székre. Már ott függött a levegőben, mint egy jól megtermett karácsonyfadísz a fán, azon voltam, hogy leengedem, rá a székre, amikor azt mondta:
- Nem, még nem leengedni, előbb a levetett papucsokat, zoknit, nadrágot, felsőt vigyem át a hálóba, letenni a szék támlájára, a szék elé..
Letettem őket úgy, ahogy mondta, már indultam vissza hozzá, mikor visszaküldött..
- Nem, nem jól vannak.. a papucsokat 15 centivel előrébb húzni, a zoknikat a jobb karfára, nem a balra, a nadrágot nem úgy kell összehajtani, hanem másképp...
Villámló tekintettel fordultam vissza, most mi van? Szívatnak engem, vagy mi a fene?? Mindeközben Roland kedélyesen lógott a szeren..
De nem tartott egy örökkévalóságig elrendezni az óhaja szerint a gönceit, úgyhogy ízibe leengedtem a székre, és betoltam a fürdőbe, további szervizelés végett..
Egyszer csak azt mondta... na, akkor most húzzam elő a ............................
????????????????????????????????????????????????????????????
Csak lestem, mint vak a moziban.. mi van? Mit kell előhúznom? Most vajon mi a fenét mondott? Mert nekem lövésem sem volt, hogy miről beszélt. Vissza is kérdeztem...
- Bocs, de nem értettem.. mit kell előhúznom? Nem tudnád másik szóval mondani?
-Húzd elő a ................ !
Na, bakker, másik szóval mondta, de azt sem értettem.. Csak álltam ott, mint az a bizonyos a lagziban, és nem is sejtettem, hogy milyen közel járok az igazsághoz. Megvakartam a fejem, vágtam egy félre nem érthető pofát, mire Roland hangosan: - mein Penis!
Erre én: - Ember, mi a fenének nem beszélsz velem már az elejétől magyarul!
Innentől, ha nem is úgy, mint a karikacsapás, de ment a dolog..
Fütyköst elő... az alsónadrág szárát kellett egy kicsit a combjánál megemelni, és onnan elővarázsolni..
Eltartott egy darabig, amíg megtaláltam, inkább csak fütyköskéről beszélhettünk, aztán megpróbáltam azt a nyavalyás kondomkatétert lehúzni..
Előbb alulról, a csőnél próbálkoztam, húztam én, de nem jött.. meg sem moccant.. rendesen rá volt cuppanva a fütykösre.. aztán mondta Roland, hogy felülről próbáljam meg lefelé görgetni.. hiába no, még soha nem hordtam kotont..
Summa summarum, ágyba került, mikor már nyugalomban volt, és megszabadult minden atrocitástól a részemről, bocsánatot kért, hogy néha felemelte a hangját...
- Nem nem, erre nincs szükség..- válaszoltam... inkább én köszönöm, hogy életben maradt, hogy túlélte :)
Másnap mondtam Barbarának, hogy hogy megszívatott a ruhák pakolásával.. csak nevetett.. Imád a szeren lógni.. de legközelebb ne engedjek neki, akárhogy is nagyf@szoskodik... leültetni, aztán pakolászni :)
Amúgy azt mondta, hogy nagyon ügyes volt az Erika .. Jöhet máskor is :)
