Egy Behandlungspflegerin naplója :) : A pizzakészítés margójára..már megint " remekeltem " :))

Imádom a Pizzát. Nem csak enni, csinálni is. Eddig úgy tudtam, hogy nem is csinálom rosszul, mindegy hogy sima, vagy töltött Pizza, vagy Pizza zsömlécske, a gyerekek, az ismerősem, akiknek készítettem, mindig repetáztak belőle.

De vajon miért van az, hogy minden szakács elégedetlen a saját remekével, mindegy, hogy ki mennyire dicséri azt?

Èn is szivesebben eszem azt a Pizzát, amit nem én csinálok, isteni finom vékony, ropogós tésztával. Igaz, nem mindegy hogy melyik Pizzázóban eszem, mert azok között is nagy különbség van. De ha ráakadok valahol arra az ízre és állagra, ami passzol nekem, akkor leragadok annál a Pizzázónál.

Most legutóbb, felfokozott örömmel vártam a gyerekek látogatását Londonból....

Szabolcs beígérte, hogy Pizzát fog nekem csinálni :))

Na, neeeeem, ekkorát azért mégsem, de hasonlóan finomat...

Lecövekeltem Szabi mellé, feltett szándékom volt, hogy minden mozdulatát ellessem, megtanuljam.. Nnnna, tőle se várjon az ember olyan receptre, hogy végy 200 gr lisztet, adj hozzá ennyi meg ennyi akármit, dekára kimérve.. Mint nálam, mikor megkérdezik, mennyi olajat adok a tésztához, és akkor azt mondom, hogy 2 centimétert csurgass bele :))

Szóval, elő a csészécskével, egyszer megzuhintva liszttel, na még egy kis ráadás neki, kész.. 1 dl víz, fűszerek, olívaolaj, belebokszolni párszor, mehet az alvókába..

Amíg szendergett a tészta, gyorsan összecsaptuk a rávalókat, ketten ment gyorsan, pedig 5 különféle feltéttel csináltuk ezt a mennyei mannát.

Most jött a lényeg: Szabi köszönő viszonyban sincs a nyújtófával, nem lisztezett felületen, hanem grízezett felületen kicsit megnyomkodta, szétterítette a tésztát, aztán felemelte, és a tenyeréből dobálta felfelé.

Ennek következtében a tészta oszolyt kiáltott, és elérte azt a kellő nagyságot, amilyen nagy volt a forma. És végül, de nem utolsósorban, a tenyerével, mikor dobálta felfele a tésztát, alulról leseperte a feleslegesen feltapadt grízmorzsácskákat.

Betermeltünk egy ültő helyünkben mind az 5 nagy Pizzát, szóhoz sem jutottam, isteni finom volt..

A gyerekek visszamentek a ködös Albionba, alig vártam, hogy egyedül kipróbálhassam a legújabb tanultakat..

Nnna, akkor hajrá!!

Elő egy csészécskével, remélhetőleg van akkora, mint a Szabié volt.

Ja, azt el is felejtettem mondani, hogy Szabi saját, Angliából hozott anyagokkal dolgozott, még a csésze is Britt volt :)

Liszt - meg van, bele a sok apró vackot, vizet, olajat hozzá, de mintha az 1 deci nedü kevéske lenne, talán nagyobb a csészécském?? Nem baj, meglöttyintjük még egy kis vízzel, van még a csapban... aztán belebokszoltam párszor, és mars csucsukálni.

Halas pizzához készültem, ripsz-ropsz mindent összecsapni hozzá, kész is vagyok, most jöhet a tésztaformázás.

Megszórtam a táblát grízzel, kinyomkodtam kellő nagyságra a tésztát, nagy bátran fel a tenyerembe, hipp - hopp, fel a magasba, aztán hirtelen egy XXXXXL méretű, lyukas kondom-gumira hasonlító izé maradt a kezemben, csak a pereme, amit simán ráhúzhattam volna akár a fejemre is..

Basszuskulcs....

Ilyen nehéz ezt az izét pörgetni?? De nem adom fel.. Ùjra..

Ahhoz, hogy megint tapicskolható tésztát kapjak, össze kellett az egészet gyúrnom, tehát, a gríz, amit elvileg nekem le kellett volna alulról csuruszkolnom, azt most mind beledolgoztam a tésztába. De semmi probléma, imádom a grízt.

Egy röpke félóra elteltével, mikor még mindig csak a kondomgumi pereméig jutottam, feladtam, elő a nyujtófával, kinyújtani a kellő méretre, rádobálni minden vackot, és be a sütőbe.

Húúúú, az illata isteni volt. Elő a fiókból a frissen vásárolt pizzavágómat, mert eddig csak késsel darabolódott nálunk a pizza, nem ezzel a francos találmánnyal.

Mikor kész lett, ki a Pizzával a sütőből, kicsit megrázogattam, hogy megmozduljon.... illetve hiába ráztam, mert esze ágában sem volt moccanni..

Bakker, ez rendesen leragadt..

Èn hülye, ekkor jutott eszembe, hogy a nagy kondomgumizás közben elfelejtettem lekenni a forma alját vékonyan olajjal.

- Na, semmi vész, megmoccintjuk késsel..

- Nem, nem adom fel, olyan isten nincs..ennek még ma ki kell jönnie a formából... elő egy hosszabb pengéjű kést, azzal jobban alá tudok nyúlni..

- Mi?? Nem akarja az igazamat??? Vésőt, kalapácsot neki...

Szó ami szó, nem volt szükségem a frissen vásárolt pizzaszeletelőre, mert mire kibányásztam a formából a tésztát, addigra egy:

- tökre összekaristoltam a forma alját, kettő:

- nem volt olyan ép darabja a Pizzának, amit lehetett volna vágni :)

De megettem!! Na, nehogy mán a nyúl vigye a puskát, az erdész meg megegye a nagymamát!

Nem szegte ám kedvem ez a kudarc, elvégre mindent meg lehet tanulni, csak nem kell feladni.. Jöjjön a következő próbálkozás.

A tészta már csucsukál..

Ez most bele minden vackot alapon fog mükszeni. Bár Szabi mondta, hogy Pizzára kukoricát?

Aaaaazt nem szabad.... de most nekem mindegy, meg úgy is imádom :) Különben is mire odakerült a sor, hogy rátegyem a tésztára, több mint a fele elfogyott..

Már grízben úszik az asztallap, de hogy még csak az asztallap, még a járólap is.. bakker, olyan érzésem van, mintha homokon közlekednék, ropog a talpam alatt..utálom a homokot??

Mondtam már??

De ez a francos tészta csak nem akar a tenyeremben oszolni, inkább kisebb lesz, mint nagyobb. Na, dobálom még, igaz a kondom-gumiból tanulva, csak ippeg hogy, csak egy két centi magasra..

Az istennek sem lesz nagyobb.. erre a másik kezemmel, csak úgy lapos röpében el kezdem minden oldalról cibálni a tésztát, hátha nagyobb lesz..

Megvan!! Sikerült! Erika remekelt! Itten van la! Az echte olasz is megirigyelhetné ezt a remekbe szabott kör formát!!

A kicsinyke hiányosságokat tapicskálással pótoltam, azt már nagyon tudok ám,

tapicskálni :)

De akárhonnan nézem is, a felesleges gríz megint a tésztába tapicskálódott bele, nem igazán lett alulról leseperve.. egye fene, gríz a tésztában, jobban elviselem, mint a talpam alatt :))