Na, már megint! Június 13. A születésnapom.
52!
Egy ideje már nem várom..Nem is tartom meg különösebben. Már nincs olyan nagy jelentösége, mint régen volt. Elvégre ez is egy nap. Olyan mint a többi. Ráadásul ez most péntek 13-ra esett. De mivel nem vagyok sem babona, sem horosz-pókusz függö, nekem aztán mindegy volt. Nem is készültem semmivel, amúgy is szombat estére volt betervezve az ikerszülinaposommal, Miklósékkal egy közös vacsora. Ö is Június 13-ai, és együtt szoktunk ünnepelni. Szóval átlagos napnak indult.Kezdtünk, ahogy szoktuk. Kora reggel a kutyákkal futás sétálni, aztán mars mamihoz, már letusolt, félig elkészült, kirohantam a garázskapuhoz az újságért, a kapuban kint, egy gyönyörü vörösrózsacsokor várt rám :))
Mami kis rózsácskákkal dekorálta ki az asztalnál a helyemet :))
Reggeli közben nem gyöztem megköszönni azt a sok jókívánságot, amit már kora reggel kaptam . De mivel idö volt, bevágtam Mamit a kocsiba, irány a fodrász. Ahol megint egy kedves kis meglepi várt rám. Elöször is magyarul akart nekem Boldog szülinapot kívánni Björn.. az elsö fele még ment, de a születésnapba beletört a nyelve.. reggel megnézte a lapomat, és egy cetlire viszont felírta, hogy Boldog születésnapot :)
Mami begöndörödve, ondolálva, na, akkor mars haza.. Úgy terveztem, hogy rögtön utána elhúzok bevásárolni, délre megjövök, ebéd, séta, és utána enyém a délután.. Már nyitom a garázsnál a bejárati ajtót, mikor Bizsu bújik kifele a pici ajtónyíláson..
Mi a csipkedíszes franckarika van itt?? Betörtek?? Hát Bizsut ilyenkor Toffyval együtt bezárom a házba.. mit keres kint a kutya??
Aztán mikor nagyra kitártam az ajtót, akkor látom, hogy a kert fel van díszítve lufikkal, egy Herzliche Glückwuntsch feliratot lengedeztet a szellö..
Erika az egyik ámulatból a másikba esett..Loli úgyszintén..
Ki volt itt? Ki járt a kertecskénkben?
A bejárati ajtón is lufik :))
Az elöszobában is :))
Hahózok rendületlenül, halló, ki van itt?? Síri csend..
Egyszer csak a túú-domm-domm-domm lépcsö felöl felhangzik a boldog szülinapot ének, gyerek gögicséléssel kísérve... Emici, és Abygél :))
Emici jól tudta, hogy minden pénteken, még ha cigány gyerekek potyognak is az égböl, akkor is, 10 óráig a fodrásznál ülünk.. Fél tízre ért ide, sovány vaddisznó vágtában felfújni a lufikat, kiaggatni mindent, szegényt a víz is kiverte a nagy fújkálásban, némelyik lufi rokkant is maradt, de kit érdekelt :)) A lényeg, hogy mire megérkeztünk, mindennel kész lett :) csak Bizsu záródott ki véletlenül ajtón kívülre :))
Ekkora meglepit, nem is álmodtam :))
Mami is kikerekedett szemekkel nézett, nagyon megörült a dédunokának :))
Ès hogy mit kaptam?? Egy személyre szabott faliórát, aminek a számlapján Aby fotói voltak, mindenkivel a családból :)) Valamint egy versike áll még 9 óra magasságában :)
Nikolkától pedi ezt a 3D-s filmet kaptam :) Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki még nem látta volna, istenien szép film :))
Mamitól pediglen a fülbevalót :))
De a mindezek feletti örömöm össze sem volt hasonlitható azzal az örömmel, mikor az ölembe vehettem Abyt, és mindegy, hogy nevet rám, vagy pityog, vagy egyenesen bömböl, de nyomorgathatom, magamhoz szorithatom, beszivhatom azt a csodás babaillatát :))
Kora reggel egy szatyor cseresznyét is szedtek nekem a fáról, a saját kertjükböl, nem a szomszédéból :))
Ezek pedig az utólsó képek a Bizsu kölykéröl, mert délután Hannover mellöl lejöttek hozzánk megnézni a kölyköt, és miután meglátták, megölelgették, nem is hagyták itt, elvitték magukkal :)) A kis fehéret már egy héttel korábban adoptálták ..
Pedig Abby is jól érezte magát a kisherceggel :)) Memi célzatosan elküldte Thomasnak a közös képet, nem sokára jött is rá a válasz: ...á ááááá... nekünk van már egy kutyánk :))
( nem jött be a sompolygás )
Szóval, ekkora meglepiröl álmodni sem mertem.. és határozottan állíthatom, hogy az unoka a legjobb ellenszer a ráncokra :))
Szombat:
Mivel pénteken nem volt mindenre idö, meg pénteken nem is készültem nagyon semmire sem, hát szombaton pótolunk be mindent. Sütöttem lángost ebédre, mert Memici imádja.. összedobtunk egy csokitortát, az eredmény még várat magára.. most a hütöben hüsöl :))
Megetettük Abbyt tökpürével, mikor megkóstoltam, csodálkoztam, hogy nem köpött
szembe vele :)
De a borospohár jobban érdekelte.. hiába, tud ez a gyerek valamit :))
Estére kicsiptük magunkat, Abyböl is kislänyt varázsoltunk, elmentünk vacsorázni a társ-szülinaposommal, Miklóssal, és a nejével, Erikával
Vasárnap:
Délelött Emi ledölt kicsit pihenni, mi pedig Abyvel együtt föztünk, meg befejeztük a szülinapi tortámat :)
Tevékenyen közremüködött ám, be nem állt a szája, kaptam az ukászt, hogy a hagymát hogy kell felvágni, meg hogy a husit nem jobbról balra, hanem balról jobbra kell keverni-kavarni :))
Mikor megunta a kisasszony a fözöcskézést, betettem a dühöngöbe, ott játszott tovább repülösdit :))
Az ebédnél nem érte be simán egy kis tejcsivel, hanem rendesen ráharapott az uborkára is :)) Elöször a fintort látni kellett volna, de aztán nem tette le, rendesen elcuppogott rajta :))
Ebéd után irány Netphen, az Obernautalsberre, ahol 8,5 kilométeres túrát tettünk..
Nem alukált ám mindíg ilyen békésen, kellett ám cipelni a fenekét is rendesen :))
Hétfö:
Na, nem tagadhatja le, hogy a nagyinál járt :))
Egy utolsó szendergés a nagyi ölében, aztán sajna mennek haza :(
Búcsúzunk, indulnak.. Az életem eddigi legszebb szülinapjával ajándékoztak meg..
Köszönöm Istenem, hogy ilyen lányim vannak, és hogy ilyen tündéri kisunokát kaptam :))
Szeretlek benneteket :))
Erika! Gratulálok, mind ez a szép és jó amit kaptál ez vagy Te. Megérdemled. Bárhova is sodor az élet Te csak maradj. ilyen . Gyönyörű érzés NAGYMAMÁNAK lenni. Nekünk ez megadatott.
VálaszTörlésMi is szeretünk mami ♡♥♡
VálaszTörlés