Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok mindenkinek a magam módján, a Grömitzi szösszenetekkel :))

Kedves ismerőseim, barátaim, és a Folytassa Nővérkék, Nővérbácsik!!

Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok, remélem jobban telik, mint nekem. 

Mivel most értünk haza, Húsvét vasárnap én ünneprontó voltam, egész nap ment a mosógép, nem átallottam kintre az udvarra, kötélre teregetni, zúgott a porszívó, táncoltam a felmosófával..előkészültem a holnapi reggelihez.. hogy hogy sikerül, majd elválik..

A magunk kis grömitzi kalandjaival kívánok nektek nyugodt ünnepet, remélem fogok tudni egy kis mosolyt varázsolni az arcotokra :))

Grömitz-i szösszenetek, 1.

Április 12-19-ig, miénk a tér… Hurrá, nyaralunk :))

Már 2 hónappal korábban lebeszéltük a házmesterrel, hogy ekkor megyünk Grömitzbe. A télen elkezdték felújítani a fürdőszobát, ami azt jelenti, hogy a jövőben, remélhetőleg mami is tudja rendeltetésszerűen használni a tusolókabint, nem pedig felfújható babapancsolóban kell fürödnie, amiből a fele vizet rendszeresen a kabin mellé öntöttem.

(http://mamilollo.blogspot.de/2013/07/gromitzi-szosszenetek-2013.html)

Megegyeztünk mamival, hogy nem kelünk fel nagyon korán, olyan 6 óra körül fogunk elindulni otthonról, ami azt jelenti, hogy fél 5 körül elég felkelni. A kocsiba már előző este mindent berámoltam, csak a kézitáskák maradtak ki, meg mami, meg Toffyfi. Bár ha jobban meggondolom, mamit is ki kellett volna tennem előző este, mert akkor legalább tudtam volna aludni az éjszaka. Olyan izgatott volt, hogy egész éjjel mászkált, mint a fába szorult féreg, és merő kedvességből, csak hogy nekem segítsen, már hajnali fél 4 kor elment fürödni, reggelizett, kávét főzött, csittegett-csattogott, csörömpölt, mint egy hadsereg.

Ennek következtében kissé kómásan indultunk reggel 6 kor útnak. 550 kilométer volt előttünk Grömitzig, de eddig soha nem tudtuk le hamarabb 7-8 óránál, mert sok helyen vannak 60-80-as korlátozások a felújítások miatt. Annál nagyobbat néztünk fél 9 körül, mert már több mint 300 kilométert megtettünk, és már 2 szer is megálltunk pisiszünetet tartani, és reggeliztünk is.

Direkt szóltam reggeli után Lollinak, hogy ki ne merje a kaja után köpni az alsó protézisét, tartsa a szájában, ott nem hagyja el, ott van biztonságban. Meg van az a rossz szokása, hogy akárhol vagyunk, a kaja után a fogát kiköpi, ide-oda dugdossa, aztán a fél napom azzal telik, hogy keresem, hogy hova is tette. Már beígértem neki, hogy valahogy madzagra fogom felfűzni, a nyakába akasztani, aztán úgy köpködheti ki, ahogy akarja. Erre megint hova dugta? A kocsi ajtajában levő kis fakkba.. még jó hogy megláttam, bezsákoltam, és behajintottam a kajás kosárba.

Amúgy örvendeztünk is rendesen, hogy de jó, jól haladunk, ezzel a tempóval 11 előtt Grömitzben leszünk.

Korán tettük, vagy le kellett volna kopogni a fán, de a mami fafején kívül nem volt más faalkalmatosság a kocsiban.

Másfél óra hossza a dugóban, egész Hamburgig, hol lépésben, hol kicsit gurulva, hol meg állva, engem meg a guta meg az álmosság ütögetett felváltva.

Grömitz előtt 60 kilométerrel purcantam ki, de ezt, már ha tűkön ülve is, de ki kellett bírnom. Mami egész idáig azt ecsetelte, hogy melyik étterembe megyünk majd, meg hogy mit akar enni. A hal kivételével mindent felsorolt. 

Kevéssel Grömitz előtt szólt, hogy már neki is nagyon kellene megint a WC-re mennie, de ezzel nem volt egyedül. De ez a 20 kilométer, ami még hátra volt, ez már kutyafasza.. kibírjuk.. megegyeztünk, hogy enyém a WC először, neki amúgy is pelenkanadrág van dupla betéttel, jobban be van biztosítva, mint én. 

Azt tudtuk, hogy a fürdő nem lett 100%-osan kész, egy napi meló van még vele, a tusolókabin nincs teljesen kész, de WC, mosdókagyló van, hétfőig kibírjuk zuhany nélkül. Legfeljebb nem megyünk szenet lapátolni, nem leszünk mocskosak, ha meg fürdővíz kell, itt van 100 méterre a tenger.

Rohantunk felfelé, már ha rohanásnak lehet nevezni azt a vánszorgást, amit mi levágtunk.. mind a két kezem tele pelenkás csomagokkal, a kutyázós táskával, Laptoptáska a nyakamban, a mami nyakában az én kézitáskám, a rolátoron a kosarak, Toffy kötélen, de a kocsiban már csak a nagy bőrönd maradt a tolószékkel.. boldogság van, csak egyszer kell már lejönnöm..

 - szóval rohanunk fel, a liftből kilóg még a fél fenekem, no, még egy kicsit, jobban felkenem mamit a lift falára… elesni nem tud, mert megtartja a fal.

 - bent vagyok…..áááájsch…micsoda megkönnyebbülés, és Toffynak sem zártam oda az ajtóval a farkát.. egyiket sem.. sem a csóválóst, sem az állót. (Grömitzbe sok a kutya, sokan most tüzelnek, a kis-piszkos rögtön kiolvasta a fűből)

Már csak 2 méter a lakásajtóig, de nekem már erősen dolgoztatnom kellett a záróizmaimat, nehogy becsurogjon a pisi.. dugom a kulcsot a zárba, fordítanám el a kulcsot, erre beesek a lakásba, egyenest a házmester nyakába. Meg is lepődtünk mind a ketten rendesen.

 - a drága ott tevékenykedett a fürdőben, és még nem várt minket, a jöttünkre még a víz is láthatóan kiverte.

 - bekukkantottam a fürdőbe, micsodaaaaa? Még hogy csak a tusolókabin-ajtó hiányzik? 

- minden egyéb kész van?

- a mosdókagyló valóban a falon volt már, a budi a folyosón, a zuhanyfülke ajtaja az erkélyen, én meg magamon kívül.

Szabadkozó házmester, bocsánat, de beteg lett a múlt héten, ezért a félkész fürdőszoba..de akkor mi a fenének mondta Karlnak, hogy a zuhanyon kívül minden használható??

Mérgesen bevágtam a szobaajtót magunk mögött, maminál könnyű volt tisztát cserélni, de magammal mi a csipkedíszes franckarikát kezdjek? Már fájt a hólyagom…
Csörög a házmester telefonja. A Zasszony telefonon hazarendelte a Zurát.

Malacom van.. alternatív pisilés-megoldáskeresés indul, különben csúfos vége lesz a dolognak, mert Erika bepisil..

- bekopogjak a szomszédba? De az még nincs itt.. a folyosón senkit nem láttam mozogni.. még egy lépés és becsurog..ááájsch,

- szekrényeket feltépni.. bingó, találtam egy felmosó vödröt.. mikor is pisiltem utoljára felmosó vödörbe? Falun, gyerekkoromban, mikor olyan sár volt odakint, hogy nem lehetett elvergődni a budiig.. nem baj, szükség törvényt bont..áhhhhhhhhhhhhhhhhhhh….

Dolgom végeztével megint malacom volt, mert legalább a lefolyóba be volt már kötve a mosdókagyló…

Anyám, micsoda megkönnyebbülés, hogy miken kell átesnem egy lusta házmester miatt a 21. században.

Felcígeltem még a kocsiból a lent maradt dolgokat, közben megjött a házmester is, folytatni a melót. Otthagytuk, mentünk a promenádéra enni.

A Falkenthalban kötöttünk ki, elhelyezkedtünk, megkaptuk az étlapot, erre mami kijelenti, hogy:

- Otthon hagytuk a fogamat …Ááááááááájsch, a fenébe is… csak néztünk egymásra, mint két hülye, én meg emlékeztettem, hogy direkt megkértem rá, hogy ne köpje ki azt a nyavalyás protkót.

- Most akkor mit csináljak?

- Menjek vissza érte? De már így is elmúlt 1 óra, akkor mikor fogunk enni?

- Mese nincs, halat kell ennie, amit meg tud enni a foga nélkül is. De én már majd megszakadtam a nevetéstől magamban, mert tudom, hogy ki nem állhatja a halat.. habár, ha nem tudja, hogy mit eszik, akkor azzal sincs gond. Lásd a tavalyi nyelvhalat...

Szóval, halat ettünk, de nagyon éhes lehetett, mert bevágta mindet.

Falkenthal haltál :) az enyém :))

Protkó nélkül halat kell ám ennie maminak :) 

Toffy a helyzet magaslatán :)

Utána elmentünk kávézni, sütizni, 

A világ legfinomabb csokis süteménye :) 

Miután valóban tele voltunk, mint a kicsit késésben levő déli-busz, azt mondta mami, ha már itt vagyunk, meg ilyen szép az idő, ugyan toljam már le a mólóig, húzzuk már az időt, hogy az az áldott, szerencsétlen halálos beteg (kicsit náthás volt) házmester, had tudjon nyugodtan, nélkülünk dolgozni. 

Csak el tudom képzelni milyen képet vághattam, mert mami rám nézett, és csak annyit mondott, ha én nem akarom, akkor nem muszáj.

Finoman megkérdeztem tőle, hogy akkor a házmester ki is pakol mindent a kofferekből, meg bevásárolni is elmegy? Mert 6-kor vacsora, a hűtőben meg világításon kívül semmi nincs.

- Igen?- kérdezte ártatlanul mami, - ezt el is felejtettem. De akkor, ha megyek bevásárolni, vegyek már annak a szegény beteg embernek valamit azért, mert ilyen szorgalmasan dolgozik. 

 - Rendben van, kap egy tasak forró citromot, meg Aszpirint mellé, és Schluss, zártam le a vitát.

Mami meg sem mert szólalni. Mire hazaértünk, az volt olyan 4 óra fele, a budi a falon ült már peckesen, a csapból folyt a víz, lehetett használni. Gyorsan kirámoltam mindent a szekrényekbe, felmértem, mit kell a konyhába venni, és sovány vaddisznóvágtában elhúztam.

A fene essen bele a budijába, meg a lusta házmesterbe is..

Fél 7-re már minden a hűtőben volt, adtam maminak vacsorát, kicsit haldokoltam mellette ültemben, aztán elmentem Toffyval sétálni, este 10-kor mamit bevágtam az ágyba, és elájultam. Kb. úgy éreztem magam, mint akit húsdarálón ledaráltak, aztán kihajintották a szemétre.

Szóval, megérkeztünk Grömitzbe.

Grömitz-i szösszenetek, 2.

Egy nyugodt vasárnap.

Elhatároztam, hogy azon kívül, amit nagyon muszáj, semmit nem fogok csinálni.

- 7 kor ki az ágyból, mars zsömlét venni, cirka 6 kilométer, oda vissza..

- gyorsan összepakoltam kaja után, aztán vízszintesbe helyeztem magam.

- míg mami az istentiszteletet, én egy filmet néztem.

- 11-kor mamit cakkba, aztán meg az autóba vágtam, irány Hof Hagen, egy parasztgazdaság, ott ebédelünk. Isteni a Philadelphia Käsetortájuk.

-  -   Onnan egyenest a Promenádéra akartunk menni sétálni. De előbb a WC, kontrollálni a dolgokat. Még jó hogy megtettem, de mert nem volt nálam tartalék betét maminak, haza kellett érte menni előbb. 

 - Mamit kiszállítani a kocsiból, rolátorral a lépcsőház elé menni, ott meg kellett engem várnia, mert leszaladtam a pincébe, felhozni a tolókocsiját.

 - mire odaértem mami mellé a tolókocsival, elkezdett esni az eső.

 - Mamit előbb feltuszkoltam a 6 lépcsőfokon, a fedett terasz alá

 - a tolókocsival visszarohanni a pincébe

 - rolátorral fel mamihoz, tovább a 2 emeletre

 - otthon azonnal a wc-re vele, tisztába tenni.

 - mire beértünk a szobába, elállt az eső

- akkor menjünk mégis a Promenádéra

- rolátorral le a földszintig, mami be a sarokba..

- le a pincébe a tolókocsiért

 - Mamit lecígelni bottal a lépcsőn, beültetni a tolókocsiba

 - bottal visszarohanni a lépcsőházba, otthagyni egy sarokban

 - áttolni mamit a gáton fel a sétányra, kiszállítani, Toffyt be a tolószékbe, maminak kell a gyaloglás

 - miután letudta a kiszabott távját, helycsere, és mars vele a mólóig.

- közben fagyiztunk. Én még a magam adagjával küzdöttem, mikorra mami bevágott már 4 gombóccal.

- s hogy ne csak ott üljön és bámuljon, hogy én hogy eszem, ezért rendelt még egy adagot.

-     - fagyi után irány az édes otthon.

 - felrohanni a lépcsőházba, lehozni a botját (csak azzal tud lépcsőzni)

 - Mamit kiszállítani a tolókocsiból, feltuszkolni a 6 lépcsőfokon, a fedett terasz alá

 - a tolókocsival visszarohanni a pincébe

 - Rolátorral le mamihoz, tovább a 2 emeletre

 - Otthon azonnal a wc-re vele, tisztába tenni

 - Leöltöztetni, és mire leültem én is, már 4 óra volt.

 - Este 8-ig meg se moccantunk, ki voltunk purcanva, mami meg úgy jól lakott a fagyival, hogy alig vacsorázott valamit

 - aztán elmentem Toffyval még sétálni, este 10-kor mamit bevágtam az ágyba, és megint elájultam.

Nem is tudom, hogy miért éreztem magam megint úgy, mint akit húsdarálón ledaráltak, aztán kihajintottak a szemétre.

De volt egy nyugodt vasárnapom. :)

Grömitz-i szösszenetek, 3.

Hétfő. A meglepetések napja..

Harcolunk a széllel, kurta séta, aztán nyomás vissza a meleg lakásba.

Kisvideó, kattintsatok rá..

Este 6 óra, csöngetnek. Mami rám szólt, előbb kérdezzek, ki az, aztán engedhetem be a lakásba…

 - Ki az?
 - A fekete ember…. jött a válasz a pincéből. Assztata!!

Megjött ez a drága, beteg ember, emberfeletti erőfeszítéseket tesz nekünk este 6-kor, hogy befejezze

- a mosdókagylót (alulról hiányzott a konzol)

- a zuhanyzóba feltegye a csapot,

- mivel fúrógépet meg tiplit is láttam nála, talán felfúrja a törölközőtartót, hogy ne a kulcson csüngjenek a törölközők,

- talán lesz kabinajtónk is… majd kiderül…

De mi a fészkes fenét csinált egész nap?

Még el sem kezdett a drága ügyködni, mami már integet, hogy kínáljam meg valamivel.

Na persze, bolond vagyok én? Nem bolond, hanem marhára pipa! Nincs sör!

Erre mami a kezébe veszi az irányítást, a kanapéról kikiabál a még csak tipródó ürgének, hogy kér –e sört?

Miért is nem lepődöm meg azon, mikor igent mond?

De ráfaragott, mert Radlert vettem, és tudom, hogy ő meg csak Pils sört iszik.

Aztán rajtam volt a sor, hogy meglepődjem. Mert, hogy megitta :)

De nem úsztam meg, segítenem kellett neki becígelni a teraszról a kabinajtót, meg a radiátort, marha nehéz volt ám. Most kint vannak a folyosón, ott várnak a további munkálatokra.

De asszem, ma nem lesz kabinajtónk, mert még a sínt is fel kell fúrni, de bizakodom, talán holnap már fürdünk, nem csak a mosdóban pancsolunk.

Mikor a sör elfogyott, a Zasszony hazarendelte telefonon a Zurát. Ismerős szitu, tegnap már eljátszottuk egyszer. Kényelmesen megvacsoráztunk Mamival, elmentem Toffyval lesz@rni a mai napot, mire 8-ra visszajöttünk, a Zembör már megint fúrt faragott.

Amúgy a Zasszonyra is pipa vagyok. Az asztalon egy laminált lap várja a vendégeket, hogy távozáskor legyenek szíves 40 Eurót az asztalon felejteni, ennek fejében kitakarítanak utánuk, nem kell ilyesmivel bajlódniuk.

Történt egyszer, vagy 2 éve, hogy nem bírtam nézni, ami itt volt, ablakot pucoltam, függönyt mostam, szekrénytetejét lemostam, leszedtem minden kütyüt a szekrény tetejéről, áttörölve raktam vissza, könyveket kiszedtem, szóval nagytakarítást csináltam. Az utolsó nap nem hagytam 40 rongyot az asztalon, hanem befejeztem, amit elkezdtem, hűtőt is kimostam, felporszívóztam.

Azt mondta a házmesterné a mami fiának, hogy legközelebb csak hagyjam ott a pénzt, mert a következő vendég panaszkodott a rendre, nem volt megelégedve vele. Más minőséghez szoktak. (Mármint nem az volt a hiba, hogy Csili-vili volt minden, hanem szerinte szar munkát végeztem)

No comment.

- Azóta 40 rongy ott marad az asztalon, de az utolsó 2-3 napban, ha kutyák nem hordanak be elég homokot, akkor magam viszek fel vagy két-három marékkal, és szétszórom mindenhol.

- A hűtőt se mosom ki többet, se a tűzhelyet nem takarítom le, nehogy már csak unatkozzon azért a 40 euróért.

Nem nagy dolog kitakarítani amúgy, mindenhol járólap van, fél óra alatt cakkba lehet vágni mindent. Szóval ez óta az incidens óta kicsit húzom az orromat. Nem is tudom, hogy a cipekedéshez miért nem a Zasszonyt rendelte ide.

Na, de fél 9, elment a Drága, holnap folytatás következik :)

Ui.: a törölközők még mindig a kilincsen lógnak.

Grömitz-i szösszenetek, 4.

Kedd. Ezt a csatát a protkó nyerte...

Ragyogó napsütés, bár a szél metsző, és hideg..

Még nincs kész tervem mára, jelenleg élni sincs kedvem, mert becsípődött a derekamba az ideg, alig bírok megmoccanni. Mami mindenáron orvoshoz akar küldeni, mondtam neki kapjon már a fejéhez, hátha szálka megy a kezébe… még Siegenben sem járok orvoshoz, miért pont itt mennék?

De nem hagy békén, hogy akkor legalább ezzel Pferdebalsammal kenjem be a derekam, higgyem el jó lesz. Ha azt akarom, hogy békén hagyjon, engednem kell valamiben.
Orvos kicsukva, marad a lórúgásos kenőcs. Bekentem a derekam, jelzem, szerintem feleslegesen.
Mondtam neki, ha nyeríteni kezdek, az az ő hibája lesz.

Elmentünk ebédelni, csülökre fájt a kiskedves foga. Nagyon barátságosan fogadtak bennünket, hogy felmelegedjünk, kaptunk pro Kopf egy-egy Uzot ízibe. Mamit ezzel teljesen levették a lábáról, azonnal biztosította a tulajt, hogy a héten tutira jövünk még egyszer. Megrendeltük a kaját, én salátatálat, mami csülköt, aztán szomorúan nézegette az üres uzos poharát, hogy milyen hamar kiapadt. Odaadtam neki az enyémet is, mert én nem nagyon vagyok érte odáig.

Az utolsó cseppig kiszürcsölte a pohárból, csettintett egyet a nyelvével, és azt mondta:

 - Otthon hagytuk a fogamat….
 - ájjjjjjjjjjjjjjjjjjjjsch, ez nem lehet igaz!
Szóltam a pincérnek, hogy otthagyom megőrzésre mamit meg a kutyát, lassan azzal a csülökkel, mindjárt visszajövök. Futás vissza a protkóért..

De felírom, nem hagyom annyiban, jön még kutyára kamion.

Protkó: Erika / 2:0

Megérte viszont visszamenni érte, mert olyan finomságot kapott, hogy sírva fakadt volna, ha fog nélkül kellett volna nyámmognia rajta.

Mami meg a fél kisdisznója, szerencsére nem az agresszívabb fajtából :))

A salátatálam ..

Mivel le kellett mozogni az ebédet, ezért eltolicskáltam egy darabig, meg vissza. 

A fagyi evő képességével viszont le tud nyűgözni teljesen, nyeli, mint kacsa a nokedlit. Kettőt pillantok, és volt nincs. Nyáron megértem, de ebben a kutyaütő hidegben is?

Most dögvész van, mami is, Toffy is hortyog, kivette belőlük az erőt a szeles idő. Akárhogy is számolom, de 3 és fél óra hosszát voltunk a levegőn.

Este 6 óra…csöngettek… :)

 

Fél kilencig a fúrógép andalító zúgását kellett hallgatnia maminak. Kivételesen most ő is pipa volt, mert nem tudta nézni a Traumschft-jét a tv-ben. Én csak decensen vigyorogtam, és otthagytam őket, elmentem Toffyval barangolni.

Ui.: a törölközők még mindig a kilincsen lógnak, de már van működő kabinajtónk. Kifele is, befele is lehet nyitogatni, csukogatni. Zuhanyrózsa igaz még nincs, de a slagból már folyik a víz. Ki is próbáltam ízibe :)

Grömitz-i szösszenetek, 5. 

Szerda. Homokozás indul..

Mai terv: irány a Yachthafen.

Amúgy most lustizom, írom a szösszeneteket.

Reggelinél kérdi mami, ma melyik étterembe megyünk?

 - irány a Gastette Erika - mondtam én. Sőt, nem csak ma, hanem holnap is!

Csak nézett, nem esett le neki hirtelen. Később sem, csak azt fújta, nem emlékszik rá, hol is van az? Lazán a hátam mögé mutattam a konyhába, meg a hűtőre, na de hogy mit kaptam én!

 - Hogy gondolod? Nem eszek itthon, csak étteremben. Az ki van zárva..

Emlékeztettem rá, hogy mennyi volt a keretünk erre a 7 napra, 

• hogy még tankolnom kell hazáig, 
• a takarító Zasszonynak 40 pízt kell az asztalon hagynom, 
• még a szomszédságnak ajándék sonkákat kell vennem, mert mindenkinek megígérte, 
• hogy nagypénteken az Uzos étterembe akar menni, és hogy eddig egy nap kivételével mindig étteremben ettünk. 

- de ha gondolod, nem tankolok, majd hazatolom az autót.

- Hüpp hüpp…és mi lesz abban a scheise Gastettében a mai menü?

Megmutogattam neki mik vannak a hűtőben még, és erre megbékélt :)

Kora este lementem Toffyval a partra. Valósággal fürdött a homokban, nagyon élvezte. Vízbe nem volt kedve menni, mert meglehetősen hideg volt, de a homok az mindennél többet ért neki. 

Hagytam had hemperegjen benne, hiszen gondoskodnunk kell a megfelelő homokmennyiségről a lakásban. Ha eleget felhord, akkor nekem nem kell a kezem bepiszkítanom a homokkal. Mondtam már, hogy utálom a homokot?

Fél kilenc, és a fekete ember a pincéből megint csöngetett. Lassan megérjük, hogy éjfélkor fog jönni. Egy óra hosszás szerencsétlenkedés után lett zuhanyrózsánk, a konzol is a falon van, de a törölközők még mindig a kilincsen lógnak :) 

Grömitz-i szösszenetek, 6.

Csütörtök. Ráfaragtam a sompolygásra..

Szerencsénk lesz, de még mekkora. Az összes Grömitzben fészkelő sirály a Toyotát pécézte ki magának, és leszarták.. nem egy madár, hanem legalább 10..a parkolóban a Toyotán kívül minden autó csili-vili volt.

Irány az autómosó…

Gondoskodtam még az ajándék sonkákról, vettem egy oldal füstölt szalonnát is, egy jó hét múlva Siegenben gyerekeim lesznek Londonból is, és majd nyársalunk :)

A visszaúton összefutottam a házmesternével, aki kijelentette, hogy mivel mi nem csütörtökön utazunk haza, hanem szombat reggel, ezért neki nincs kapacitása a következő vendég érkeztéig kitakarítani, legyek szíves magam megcsinálni, persze nem kell hagynom akkor az asztalon 40 pízt.

- Micsodaaaaaaaaaaaaaaaaaa?

Ettől a perctől kezdve Toffy csak zokniba mehet le sétálni, a homokot meg nagy ívbe el fogjuk kerülni!

Ezt a szívást! Még jó, hogy én nem vittem fel eddig vagy két marékkal!

De hogy ne maradjon sok, már elkezdtem ma a pucoldát. Ajtókat, beépített szekrényeket lemostam, mutattam maminak milyen koszos a rongy a kezemben, és nem mulasztottam el neki mindig mondani, tudod, 40 euró, de amit én csinálok, aaaaaaaaaaaz a szar munka.

Ja, igen. Nem vagyok hajlandó a Toyotát még egyszer lemosni, megint tele van madár-szarral. A parkplaccunk felett lenne az égi pottyantó, vagy mi a fene? 

 

Grömitz-i szösszenetek, 7. 

Nagypéntek. Készülődés haza..

Esik az eső. Ha mázlim van, lemossa a kocsiról a madárszar nagyját. Ha nincs, akkor szarosan visz minket haza.
Folytattam a takarítást, a hálóban az ágy alól 2 év pormennyiségét kotortam elő. Mami is el volt szörnyülködve. Utoljára a szekrénypolcon levő díszköcsögöket is én portalanítottam utoljára 2 évvel ezelőtt. Na de mindegy, hagyjuk.

Annyira sajna nem esett, hogy ne tudtunk volna a Capt Horn-ba menni.
De jelentem, vittem a protkót!
Protézis : Erika / 2 : 1

Uzót ittunk, illetve mami az enyémet is, halat ettünk, mami is, boldogság volt. Mami még az ebéd után világgá akart menni kicsit, de lelomboztam, hogy nekem koffert kell pakolni, stb, aztán meg Toffyval akartam még egy túrát tenni a Yacht Hafen felett.

Úgyhogy vettem neki finom sütit, hazavittük, és később odaadtam neki. Addigra mindent összepakoltam, és nekivágtunk Toffyval a kikötőnek. Elhatároztam, hogy a fenti úton fogok csak vele csak menni, nem a parton, a víz mellett, nehogy már homokot, akár egy szemecskényit is hazavigyünk.

De ez a kis szaros nem hagyott békén, vonszolt magával a víz felé, a leghülyébb helyen ereszkedtünk le a partra, ahol volt egy kis vízmosás is, de fentről nem láttam, azt hittem nem fogom megúszni seggreülés nélkül.

  

Egye fene, had tombolja ki magát utoljára, otthon inkább bevágom a tusolókabinba.

Hiszen holnap utazás, irány Siegen..

Grömitzi sörfa... Húsvéti specialitás :))

Grömitz-i szösszenetek, 8. 

Szombat. Úton haza...

Még jó, hogy péntek este korán lefeküdtem, mert maminak megint előjött a sajtkukac szindrómája, pitymallati fél 2-től nem hagyott aludni, jött ment, csiszegett-csoszogott. Mire mindent lerendeztem, lehordtam az autóba, addigra 9 óra lett.

Nekivágtunk az útnak, és hazafelé 5 óra hossza alatt levezettem azt a távot, amihez, ha Grömitzbe megyünk, akkor 7, néha 8 óra kell. Du. 2-re bent voltunk a lakásban. Kipakoltam a bőröndből, táskákból, mars bevásárolni, mert kongott a hűtő itt is.

Holnap nem csinálok semmit.. de tényleg :) Talán csak mosok..meg takarítok kicsit..

A hét közepén jönnek a gyerekek, Nikolék is Londonból.. pakolásznom kell.. készülődnöm..

…de csak annyi, ami belefér.. nem többet :))