Munka után kajtatva, mint Pfelgehelferin- a célegyenesben :)

Lehetőségek Helferineknek kórházakban és otthonokban Rhein Land Pfalz -ban, Grünstadt és Kirchheimbolanden környékén.

Tehát miután a maszek otthonban nem úgy mentek a dolgok, ahogyan elképzeltem, és úgymond munka nélkül álltam a hónap közepén, azon gondolkodtam, hogy hagyjam e magam a guta által megütni, vagy sem.
Már mindent néztem, nem csak ápolási munkákat. Eminek is panaszkodtam, hogy legszívesebben már konyhára is elmennék konyhamalacnak, csak legyen már munkám. Erre mit ad isten, 5 perc múlva küldd nekem egy emailcímet, hogy ide add be a jelentkezésedet.

Ismerős volt a cím, már hívtam őket korábban, de akkor az volt a válasz hogy 17.-e után jelentkezzem megint, mert aki dönt, az épp szabadságon van.
Nyavalyogtam is Eminek azonnal, de csak bizonygatta, hogy ne ezen rágódjak, hanem azonnal küldjem el az Emailt, mert az ápolási igazgató már várja.

Csak lestem nagy bambán, erre közli, hogy nem mondta volna még?
A PDL jó ismerőse, kolleginák voltak pár éve, meg különben is van egy kutyusa  Emitől.

Na basszus. Email azonnal elküldve, jött is a válasz, hogy mikor menjek bemutatkozni, és szinte azonnal kész szerződéssel vártak.

Mikor Betti, a PDL meglátott, majdnem könnybe lábadt a szeme, és csak azt hajtogatta, hogy libabőr... tisztára olyan vagyok, mint a lányom :)
Szóval, másnap már az otthonban dolgoztam, teljes műszakban, a kolleginák és kollégák nagyon rendesek, az otthon egy új építésű, nagyon jól felszerelt otthon, a lakók, a nagy többsége pedig nagyon aranyos.

Még nem üzemelünk teljes kapacitással, most van 48 lakónk, és az emeleten csak 7-8 -an vannak. Sokan közülük csak meghatározott ideig tartózkodnak az otthonban, kevés a Pflege állomány is, minek következtében, van mikor egy délutános műszakban egyedül vagyok a Nővérrel. Most vasárnap az igazgató volt a Nővérfi, de nagy frász módon mindig leosont az irodájába, és csak a gyógyszerezésre jött vissza.

A bentlakók nagyon aranyosak, igaz mindenki a maga módján, szóval mindent összevetve, másfél hónap munka után, szeretek itt dolgozni.

Most pedig jöjjön egy két gyöngyszem, a kedvenc történéseimből :)

A bácsika 150 kilót taksált, a tolószékben sem tudott megülni, mert kifordult belőle. Kicsit megnyugodva vettük tudomásul, hogy nem végleg költözik be, csak egy jó hónapra. Sokszor csengetett, de olyankor már automatikusan valamilyen gyümölccsel, vagy keksszel mentünk be hozzá, mert hat ember helyett evett.

Csengetett Mylord? Igen, csengetett.. jobban szólva csengetett volna, ha nem csúszik le az ágyról a kütyüje.

Erre fel mit csinált?

Evidens.. hogy ez másnak miért nem jutott eddig még eszébe??

- Felhívta a tűzoltókat, hogy ugyan már jöjjenek ki, és kapcsolják be neki a televíziót.

Azon melegiben el lett kobozva a telefon :)

Csengetett Mylord? Igen, csengetett.. de nem almára vágyott, vagy körtére.

Merengett....gondolkozott..

- Nővér, olyan szép zöld ott kint annak a fának a lombja. Lehet szedni belőle? Otthon van kecském, de jó is lenne nekik...

A bácsikától a mai nap érzékeny búcsút vettünk, jajj, de jól is tette, hogy hazament:)



A kedvenc mamim: nekem csak Frau Hammer, mert engem totálisan letaglóz..

Lollo hozzá képest maga volt a megtestesült szorgalom, már ami a mozgást illette.
Súlyban kb. egy csoportba tartoznak, a mami is nyomja a mázsát, mint anno Lollo. Csakhogy.. lusta dög, nehéz a feneke, és inkább mindenre azt mondja, hogy én ezt nem tudom..
Bezzeg mikor a barátja jön látogatóba, nem kér segítséget, elintéz mindent egyedül.

Mint sokaknak az otthonban, neki is vannak problémái a széklettel. Ha a gyengébb por nem segít, jöhet a kúp. Bevittem neki, és kérdeztem, hogy kér e segítséget, vagy fel tudja magának tenni?

-Nem, nem kell a segítség.. megoldom magam. De Schwester Erika, tudna nekem gyümölcslevet hozni egy kancsóval?

Erika elügetett gyümölcsléért, mire visszaért, addigra a mami már lerendezte a dolgokat. Mivel nem ment análisan, gondolt egyet, és bevette a kúpot orálisan. 

Ennyi, kérem szépen. Ilyen egyszerű. De jó lett volna tudni, hogy hatott e ???