Munka után kajtatva, mint Pfelgehelferin- a célegyenesben :)

Lehetőségek Helferineknek kórházakban és otthonokban Rhein Land Pfalz -ban, Grünstadt és Kirchheimbolanden környékén.

Tehát miután a maszek otthonban nem úgy mentek a dolgok, ahogyan elképzeltem, és úgymond munka nélkül álltam a hónap közepén, azon gondolkodtam, hogy hagyjam e magam a guta által megütni, vagy sem.
Már mindent néztem, nem csak ápolási munkákat. Eminek is panaszkodtam, hogy legszívesebben már konyhára is elmennék konyhamalacnak, csak legyen már munkám. Erre mit ad isten, 5 perc múlva küldd nekem egy emailcímet, hogy ide add be a jelentkezésedet.

Ismerős volt a cím, már hívtam őket korábban, de akkor az volt a válasz hogy 17.-e után jelentkezzem megint, mert aki dönt, az épp szabadságon van.
Nyavalyogtam is Eminek azonnal, de csak bizonygatta, hogy ne ezen rágódjak, hanem azonnal küldjem el az Emailt, mert az ápolási igazgató már várja.

Csak lestem nagy bambán, erre közli, hogy nem mondta volna még?
A PDL jó ismerőse, kolleginák voltak pár éve, meg különben is van egy kutyusa  Emitől.

Na basszus. Email azonnal elküldve, jött is a válasz, hogy mikor menjek bemutatkozni, és szinte azonnal kész szerződéssel vártak.

Mikor Betti, a PDL meglátott, majdnem könnybe lábadt a szeme, és csak azt hajtogatta, hogy libabőr... tisztára olyan vagyok, mint a lányom :)
Szóval, másnap már az otthonban dolgoztam, teljes műszakban, a kolleginák és kollégák nagyon rendesek, az otthon egy új építésű, nagyon jól felszerelt otthon, a lakók, a nagy többsége pedig nagyon aranyos.

Még nem üzemelünk teljes kapacitással, most van 48 lakónk, és az emeleten csak 7-8 -an vannak. Sokan közülük csak meghatározott ideig tartózkodnak az otthonban, kevés a Pflege állomány is, minek következtében, van mikor egy délutános műszakban egyedül vagyok a Nővérrel. Most vasárnap az igazgató volt a Nővérfi, de nagy frász módon mindig leosont az irodájába, és csak a gyógyszerezésre jött vissza.

A bentlakók nagyon aranyosak, igaz mindenki a maga módján, szóval mindent összevetve, másfél hónap munka után, szeretek itt dolgozni.

Most pedig jöjjön egy két gyöngyszem, a kedvenc történéseimből :)

A bácsika 150 kilót taksált, a tolószékben sem tudott megülni, mert kifordult belőle. Kicsit megnyugodva vettük tudomásul, hogy nem végleg költözik be, csak egy jó hónapra. Sokszor csengetett, de olyankor már automatikusan valamilyen gyümölccsel, vagy keksszel mentünk be hozzá, mert hat ember helyett evett.

Csengetett Mylord? Igen, csengetett.. jobban szólva csengetett volna, ha nem csúszik le az ágyról a kütyüje.

Erre fel mit csinált?

Evidens.. hogy ez másnak miért nem jutott eddig még eszébe??

- Felhívta a tűzoltókat, hogy ugyan már jöjjenek ki, és kapcsolják be neki a televíziót.

Azon melegiben el lett kobozva a telefon :)

Csengetett Mylord? Igen, csengetett.. de nem almára vágyott, vagy körtére.

Merengett....gondolkozott..

- Nővér, olyan szép zöld ott kint annak a fának a lombja. Lehet szedni belőle? Otthon van kecském, de jó is lenne nekik...

A bácsikától a mai nap érzékeny búcsút vettünk, jajj, de jól is tette, hogy hazament:)



A kedvenc mamim: nekem csak Frau Hammer, mert engem totálisan letaglóz..

Lollo hozzá képest maga volt a megtestesült szorgalom, már ami a mozgást illette.
Súlyban kb. egy csoportba tartoznak, a mami is nyomja a mázsát, mint anno Lollo. Csakhogy.. lusta dög, nehéz a feneke, és inkább mindenre azt mondja, hogy én ezt nem tudom..
Bezzeg mikor a barátja jön látogatóba, nem kér segítséget, elintéz mindent egyedül.

Mint sokaknak az otthonban, neki is vannak problémái a széklettel. Ha a gyengébb por nem segít, jöhet a kúp. Bevittem neki, és kérdeztem, hogy kér e segítséget, vagy fel tudja magának tenni?

-Nem, nem kell a segítség.. megoldom magam. De Schwester Erika, tudna nekem gyümölcslevet hozni egy kancsóval?

Erika elügetett gyümölcsléért, mire visszaért, addigra a mami már lerendezte a dolgokat. Mivel nem ment análisan, gondolt egyet, és bevette a kúpot orálisan. 

Ennyi, kérem szépen. Ilyen egyszerű. De jó lett volna tudni, hogy hatott e ??? 

  

Munka után kajtatva.. mint Pflegehelferin

Lehetőségek Helferineknek kórházakban és otthonokban Rhein Land Pfalzban, Grünstadt és Kirchheimbolanden környékén.

Ma már meg tudom becsülni azt a szerencsét, amivel anno bekerültem egy hónap leforgása alatt a Neustadti kórház urológiai osztályára. Az örömben az üröm csak annyi volt, hogy nem tudtak csak 50% ban foglalkoztatni, ezért kisegítésként ambuláns pácienseket vállaltam hetente 3-szor a kórház Ambuláns szolgálatától.

Minek következtében állandóan futásban voltam, de mindemellett csodálatos emberekkel hozott össze a sors.

Májusban kiderült hogy költözünk, ezért már akkor elküldtem a leendő lakhelyünkhöz közeli kórházakba az önéletrajzomat.Nem idegeskedtem egy hónapig, gondoltam hogy minden úgy fog lefutni mint ennél a kórháznál. Megszerettem ezt a munkát, itt volt lehetőség a mosdatáson kívül mást is csinálni, nem akartam otthonba menni, tanulva a Siegenben látottakból. 

Csakhogy.. valaki belesz@rt a ventilátorba :)
Egyik kórház sem keresett ebben az időpontban Helferineket.
Gyorsan rákattantam az internetre, és más lehetőség nem lévén, rákerestem az otthonokra.

Első körben szembe jött velem egy olyan hirdetés, hogy magán Pflegeheim keres Helferint. Adsza neki.. felhívtam, hallásra is szimpatikus főnökasszony adott időpontot próbamunkára. Az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy 35 km távolságra volt tőlem. De megnézem, azzal nem veszítek semmit.

Közben azért szorgalmasan hívogattam a környékbeli otthonokat, személyesen is elvittem több helyre a papírjaimat, de pechem volt. Az Azurit pl. egyik otthonában sem keresett Helferineket, csak diplomásokat. Több helyen azt mondták, menjek vissza a hónap végén, mert szabadságolási időszak van, nincs ott a PDL, vagy a diri.

Basszuskulcs.. akkor marad a maszek otthon. Zoltán Jenei írt erről a gondozási formáról a falon, ezért reménykedve vártam, hogy olyan körülmények lesznek itt is, ahogy Zoli mesélt a berlini otthonról.

Délutánosban kezdtem először, le is döbbentem rendesen. 12 gondozott, ennek a 80%-a demens, hat embert mobilizálni kell, volt aki vasággyal együtt volt 40 kiló, de merev mint a piszkafa, es volt 90 kilós mamika is. Most nem írok regényt, csak pontokban a tennivalókat.

Ja igen, és 3 szintes családi házban kellett mérgezett egér módjára rohangálni.

•  megteríteni kávéhoz sütihez az asztalt, a sütit az éjszakás műszak sütötte, lefőzni a kávét
•  lehozni mindenkit az ebédlőbe, közben ahol szükséges volt, pelenka csere
•  szervírozni a hami-nyamit, és etetni a három arra rászorulót.
•  közben a Helferin már majdnem ökölharcot vívott az egyik makrancos mamival, aki a kihalás mellett döntött és nem volt hajlandó napok óta semmit sem enni és inni.. de a nővér volt az erősebb.
•  amíg a többiek el voltak a morzsákkal, addig mi bejártuk a 3 emeletet, és összeszedtük mindenhonnan a szemetet és a mosnivalót, mindenkinek különféle színű zsákja volt. Egyidejűleg kikészíteni másnapra a tiszta fehérneműket,ruhákat, pelusokat. 
•  lehordani mindent a pincébe.
•  vissza az ebédlőbe, volt olyan, akit vissza kellett tenni az ágyba, mert nem bírt vacsoráig az asztal mellett ülni. 
•  vacsorát készíteni: abban a szerencsében volt részem, hogy láttam hogyan készül a Hawaii toast, öregotthon módra. Hát, ahhoz képest amit a kórházban kaptak az emberek, ez annyira volt elég, hogy ne halljanak éhen a kisöregek.

No de nem állom meg hogy ne részletezzem a konyhaművészet eme magaslatait. 

- tehát, Hawaii toast öregotthon módra:
sütőlemezre raksz fejenként egy egy darab kb. 10*10 centiméteres toast kenyeret. mivel az utolsó sütőlapon volt még hely, ezért extrába helyet kapott ott még pár darab.
azt hittem megijeszti a szeleteket egy kis vajjal, de nem.. úgy szárazon rárakott a kenyerekre egy fél szelet sonkát, de negyedekre vágva.. hááááát, én találtam volna még egy kis szabad helyet, ahová mehetett volna még egy negyed szelet sonka. Mindezt spórolósan megszórta ananász kockácskácskácskácskákkal,jobban nem bírom érzékeltetni az ananászkockák piciny méretét :)
mindemez pedig jótékonyan lefedte egy kis szelet szendvicsbe való sajtszelettel.

a konyhaművészet eme remekét betolta a sütőbe, és 200 fokon 30 percig sütötte.

 Mikor megláttam mi lett a végeredmény, a hajam is az égnek állt. A legtöbbje a kenyeret is úgy tudta enni, ha beáztatta tejbe, erre kaptak cipőtalpat Hawaii módra.

•   etetni a makrancos mamit is, no meg a másik hármat. Kíváncsi lennék, hogy amikor nincs próbamunkás, hogy etet egyszerre 4 embert, mivelhogy nem is egymás mellett ültek. 
• - Mindent berámolni a mosogatógépbe, rendbe rakni a konyhát, és visszavinni az embereket a szobájukba. 
• - Mindenkinél Intimpflege, tiszta pelus, átöltöztetni, és ágyba rakni. 
• - Feltölteni a konyhát zaftokkal és ásványvízzel.

Mire mindezzel készen voltunk, már este 9 volt.
Kíváncsi ember létemre szerettem volna látni, hogyan folyik egy nappalos műszak, ezért másnap reggel hatra megjelentem.

Kellemes meglepetés, volt egy szakképzett nővérke is, aki fáslizta az emberek lábát, vagy felhúzta a gumiharisnyájukat. A szigorúan ágyban fekvőeket ő mosdatta le, öltöztette fel, nekünk csak az úgymond mobilokkal volt dolgunk.
Zuhany, vagy csak azzal a kis ronggyal letörölni őket, ki hogy kívánta, tiszta pelus, tiszta ruha.
Lehordani őket egyesével a lépcsőlifttel, asztalhoz ültetni, már várta őket a tányéron a szokásos német reggeli, vajas kenyér lekvárral.

Mindez körülbelül lezajlott olyan 10 óráig. Ahogy érkeztek az asztalhoz, úgy kezdtek reggelizni.
Reggeli után megint ágyba tenni azokat, akik nem bírnak délig az asztalnál ülni, majd nekikezdeni az ebédnek.

Közben az egyik mobil mamika segítségért csengetett, mert az előző nap elméretezték nála a Laxoberál cseppeket, és nem bírt versenyt futni a lábán végig csorgó barna folyammal, csíkot húzva maga után ment a Wc-re, ott pedig aztán mindent telibe kapott a barna lé. Ketten a nővérrel együtt is 15 percbe került kivakarni a mamit a kakiból, felmosni az árulkodó nyomokat, és használhatóvá tenni újra a fürdőszobát.

Aztán futás újra a konyhába, remekelni kellett:

Zöldségport felhígítani vízzel, boltban vásárolt vékony csíkra vágott palacsinta tésztát bele zuttyintani és kész is volt a remekmű. A második fogás rám várt. Nekem kellett kisütni, ezt a készen vödörben kapható Kartoffelnpuffert,
káromkodtam is rendesen, mert a szép kék felsőm ki sem látszott az olajfoltoktól. Hogy milyen büdös lettem tőle, arról ne is beszéljünk.

Közben megteríteni, az ágyban fekvőket is asztalhoz ültetni, ebédeltetés, etetni a három mamit.. A makrancos mami elfelejtett raplizni, ezért most nem volt vele baj, evett ivott magától.

Ebéd után mindenkit fel a szobájába, ha kell tiszta pelus, és ágyba velük. Összerámolni a konyhát, rendet rakni, és ennyi volt a nappalos műszak.

Hogy mi rémített meg ebben a munkában? Hogy nem volt emelőgépük, azt nem is említeném. Különben sem lenne idő használni. De egyedül vinni egy délutános műszakot, segédápolóként, úgy hogy nem volt melletted szakápoló.

Mi van akkor, ha valaki rosszul lesz, ok, az rendben, azonnal hívok segítséget, de ha addig nem tudom úgy kezelni a helyzetet, ahogy kell?
Hogy tudnak ilyen felelősséget emberek vállára tenni, mikor nem is ez a szakmánk?
Nagyon nagyot csalódtam ebben a formában, ez rosszabb mint a rendes öregek otthona.

Biztos hogy a két nap alatt lerítt az arcomról a nemtetszés, és hogy félelmeim vannak, mert olyan esett meg velem, ami eddig még soha: a főnökasszony nem engem választott :)
szerencsémre :)

- az álláskeresés második része következik hamarosan :)

Jön-e velem nagysád shimmyt járni?

A györei nővértalin a Ritmus táncegyüttes bogarat ültetett a fülembe. 

Pontosabban a shimmyt. 

Azóta is ezt dúdolgatom, az unokák előtt táncra is perdültem, és Lennard is vette a ritmust, csak Abby állt decens vigyorral, gondolva hogy ezek megzakkantak. 

Zakkanás ide vagy oda, a shimmy azóta is itt zajong a fülemben. Ma nappalos voltam, beküldtek egy fekvő nénihez, akihez hasonlót még soha nem láttam. 

Azt mondták, hogy ha törik vagy szakad, de akkor is mobilizáljam, hagyjam had mosakodjon le egyedül, meg  tudja csinálni, csak nagyon lusta, és ültessem ki a mérlegelő székre. Hú basszus, most jutott eszembe, hogy elfelejtettem beírni az aktájába hogy mennyit nyomott. 

Na szóval, a lustaság legyen a legnagyobb gondja, de amit én láttam, attól a szám is tátva maradt. 

Otthon nagyanyám egyszerűen azt mondta erre a tünetre, hogy kipállott az ember hónalja. Itt úgy hívjuk, hogy Intertrigo.

Vagyis Intertrigo a köbön, ebben az esetben. Amúgy is jó húsban volt a mami, a hasa alatt, körben, mint valami díszöv, széles csíkban, folytatódott a combtöveknél, a lába között, a szeméremdombon, mindenhol 2 tenyérnyi nagyságú helyen, összefolyva. 

Nem tudtam eldönteni hogy hol kezdődik, és hol van a vége. A felső hámréteg sérült volt, nem volt egy olyan négyzet centiméternyi terület sem, ahol ne vérzett volna. 

Nem is csodálom, hogy nem akar felállni, hanem szétterpesztett lábakkal csak fekszik az ágyban. 

Nagy nehezen lemosdattam alulról, és kiültettem az ágy szélére, elbohóckodtam neki, mire szó nélkül lemosta magát felülről.

Mielőtt bekentem volna valamilyen kencével, amit az orvos adott neki, meg múmiát csináltam volna belőle a gézlappal, úgy gondoltam le kellene mérni. Szépen mondtam neki, hogy most akkor fel kellene állni, és csak pár lépés, és leülni a székbe. 

Na, azt már nem. Megmakacsolta magát, hogy pedig ő nem tesz egy lépést sem. 

Hogy mi ütött belém, mi nem, pedig bolondgombát sem ettem, elkezdtem neki magyarul énekelni, hogy: 

JÖN-E VELEM NAGYSÁD SHIMMÍT JÁRNI, 
BIZSEREG A TALPAM NEM TUD VÁRNI, 
HA A ZENEKARBAN HOTTENTOTTA TAM TAM SZÓL.... 

és persze térdeket beroggyasztottam, popót hátra kinyomtam, és a karjaimmal a térdem előtt lengedeztem..

Azt hittem hogy a mami hátravágódik, akkorát kacagott, de ezzel egy időben betoppant a gyógytornász is, aki azt hittem beesik a ruhásszekrénybe, mert hasát fogva dőlt neki, de nem szólt közbe, kíváncsi volt, hogy mi a fene akar kisülni ebből az egészből..

A mami pedig egyedül felállt, és a fenekét rázva beleült a székbe :)