2016. április 28., csütörtök

Kórházi szösszenetek 1.


Április 27.

Hiába szuggeráltam magam, hogy igenis, neked rendbe kell jönni, annak a nyomoronc idegenek ki kell csusszannia a csigolyáid közül, és újra a régi leszel.. 

Pfffff...megint az idegsebészeten kötöttem ki.. egy hétig üvöltöttem odahaza a fájdalomtól, mire nagy nehezen időpontot kaptam a szakrendelésre..

Oszt.vez főorvos:
- mondja kedves beteg, nincs magának annál jobb dolga, hogy ide járogat vissza?? Most mi a fészkes fenét csináljak magával??

Beteg:
- motorfűrész????

Főorvos :
- és mi az hogy otthon nem tudja elviselni a fájdalmat? ? Hiszen a fájdalomcsillapítókat itt is ott is le kell nyelni. .
Ja, vagy úgy?? Már nincs több vakolat a falon amit lekaparhat??
Akkor feküdjön be a kórházba egy pár napra.. ott átcsempézheti az emeletet..

A felvételi osztályon, egy két órával később. ..mert nagy volt a helikopter forgalom..Fiatal román szakorvos..

- hát hogy gondolta maga, hogy csak fájdalomcsillapítót szed, és mi van a begyulladt ideggel, és mi van az izomlazítással??  Azt hitte hogy azok csak úgy maguktól elmúlnak?

Beteg kicsire össze zsugorodva:
- Bocsánat én nem vagyok orvos...

Röpke órácskával később a beteg élvezte még a folyosón fekvés gyönyöreit, és jó órácskával később már a szobájában folydogált az infúzió lefelé,  de ez még  mindig csak fájdalomcsillapító volt..

Április 28.

Tegnap délután mikoron a rövidke huzatos  folyosói ágynyugalmamat egy meghittnek gondolt szobai tartózkodásra cseréltem fel, nem is gondoltam, hogy visszasírom még a folyosón való parkolásom.

Még szinte be sem állították rendesen az ágyam, a cuccaim félig még a kofferben voltak, a szobatársam, egy éltesebb dáma, aszonta a Zembörnek, akinek épp hogy csak a feneke lógott ki a szekrényből, hogy :

- Fiatalember,  hozzon nekem kintről egy nagyobb csészét. .

A Zemböröm úgy meglepődött, hogy szó nélkül elindult a csészét felkutatni.. megtalálta,  behozta, mutatja a maminak hogy jó lesz??

Erre a mami: - de ez üres..hol van a kamillatea? Hozzon forróvizet is bele..

A Zemböröm megint nekiindult..de még el sem ért az ajtóig, mikoron a mami megint megállította..

- inkább vigye magával ezt a teás kannát, ezt töltse tele forrrrrrr...

És sajnos ilyen bután fogunk meghalni, hogy nem tudhatjuk hogy mi lett volna az óhaja sóhalya, mert az osztályos nővér üvöltése beléfolytotta a tovàbbiakat..

Nem szelíden, halkan, hanem üvöltve tette helyre a mamikát.

- De most már aztán elég legyen! Itt a vége! Velem mégegyszer nem fogja ezt a cirkuszt csinálni! 
Magának azzal az Úrral semmi dolga nincsen! Tiszta szerencse hogy holnap már megy haza!!

A mami visszafogta kicsit magát, a növér meg csapkodva elment a kannával..

Az én dolgaim is végre a szekrénybe kerültek, a hitves a kezem alá pakolta a szükséges dolgokat,  érzékeny búcsúvétel, majd elment haza.

Alig tette ki a lábát a szobából, a mami előbújt a takarásából,  mert a nővérke miatt a paplant a feje búbjáig húzta, odafordult hozzám és azt mondta:

- maga még fiatalka,  biztosan jól tud mozogni, menjen csak és hozzon nekem...

Na de amit ezért kapott azt sztem az életben nem felejti el, ugyanis a növér pont ekkor lépett be..

A mamit ettől kezdve alig láttam, no nem a takaró alatt bujdosott, hanem bevonult a budiba nagy dérrel dúrral. .Olyannyira megtettszett ott neki, hogy a nap folyamán sőt az éjszaka is ki kellett vonszolnom magam a folyosón lévő wc-re. Mit ne mondjak, kicsit zokon vettem, láb nélkül nehézkes a közlekedés. ..

Reggel 7 kor megint elfoglalta a trónt,  8 kor nyitotta az ajtót ki, kidugta a fejét, szétnézett és aszonta nekem:

- Menjen azonnal az ablakhoz, és húzza le a rolót mert nagyon süt be a nap.. addig ki sem jövök innen amíg le nem húzza. .

Na bakker... akkor ott maradsz..mert hogy én fel nem állok emiatt az is biztos..

A 10 órási vizit húzta ki a budiból, addig ott kuruttyolt ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése