50........-........51........-........52........-.........53
Csak így, katonásan.. megy az idő... az idő haladtával egyre nehezebb lesz felszaladni az emeletre 10 liter ásványvízzel, az ember mintha veszítene a lendületéből.. pedig pár évvel ezelőtt nem így volt.
Még a sarkaiból is ki tudtam volna forgatni a világot. De ma? Őszintén? Örültem, hogy lyuk van a fenekemen, és szelel.
Minek szépítsem a dolgot, azzal, hogy csak minden 2 héten van 2 nap szabadom, tehát 14 napot kell lehúznom folyamatosan, kissé kikészítem magam. Belefáradok. A második hét végére aztán nem sok kedvem marad semmit sem csinálni, a fekvésen kívül.
Ma pedig nagy nap van, nekem inkább a felejtős kategóriába sorolódik, 53 lettem.. bizony ám..
Reggeli után csengettek, kaptam egy nagy csokor virágot, Joseftől :)
meglepi :)
Ehhez a nagy naphoz képest én csak nyugisan pakolásztam, takarítgattam, kissé meg is könnyebbültem, mikor arra a kérdésemre, hogy menjünk e valahová ebédelni, ha már szülinapom van, az volt a válasz, hogy inkább nem, inkább játszunk jégkorszakosdit, azaz kihalósdit, magyarul..... dögöljünk...
Hurrá.... elmentünk gyorsan bevásárolni, aztán mars haza, tettem vettem, csellengtem, mikor beront Josef, hogy baj van.. neki azonnal sürgősen szüksége van még a Baumarktból a kocsim antennájához valamilyen kütyüre, de ő már behajított 2 pohár fröccsöt, nem tud vezetni.. ha kell a kocsim, akkor irány Surány.. de ha lehet akkor lóhalálában..
Ok, semmi akadálya, de csak néztem, mikor nyújtja felém a karikagyűrűmet, hogy legalább már ma nézzünk úgy ki, mint egy házaspár, és istenuccse, ő is felhúzta már a sajátját..
Legyen neki karácsony, felhúztam én is..
Aztán egy laza mozdulattal kikapta a kezemből a szürke kézitáskámat, és helyette a világoskéket nyomta a kezembe.. de nagyot igazán akkor néztem, mikor a fejembe nyomta a Francia honban vásárolt kalapomat is.
Na, ne bassza már meg a vadegér, mi a fenének nekem ezt a kalapot a fejemre húzni, hiszen nincs is kánikula, meg különben is, úgy áll a fejemen, mint tökön a gyűszű... nem, na, ezt már nem veszem fel..
- De, de, olyan jól áll, - hazudott a kis kedves- naaaaaa, nekem tetszik, vedd már fel :)
Jajj, istenem, hogy milyen áldozatokat kell nekem itt hozni a másik kedvéért... egye fene, na, most az egyszer..
Megvettük azt a nélkülözhetetlen szentszart a kocsihoz, aztán mars haza.. ott szorongattam egész úton a kezemben, mind a két darab izét, blokkal egyetemben.
Egyszer csak kiveszi Josef a kezemből, és hátradobja az ülésre.. ő tudja.. pedig nem sokat vizet zavartak ott nálam....
Már Neustadt végén jártunk, mikor kérdezi tőlem, hogy emlékszel még erre a görög étteremre, ami most fog jönni mindjárt? Nézzük már meg, milyen áraik vannak, érdemes e egyáltalán ide eljönni..
Nézzük, egye fene... annyira nem voltam elájulva tőle, vagy 4 évvel ezelőtt vetődtünk oda egyszer enni, nekem nem volt akkor valami nagy szám.. de hátha más szelek fújdogáltak erre is, és változott a konyhájuk..
Megyek be, irányítanak jobbra, mikor egy kis törpicsek szalad elém nevetve, kacagva, mert ő sem látott még tökön gyűszűt, én meg pont úgy néztem ki kalappal a fejemen :)
MEGLEPETÉS-PARTY!!!!
Abby olyan hangosan kacagott, de olyan hangosan, mert mikor megérkeztünk, ő már látott bennünket az ablakon keresztül, és nem tudta elképzelni, hogy miféle madárfészket is hordok a fejemen :) Volt oka a kacagásra :)
Emi, Thomas, Oma Ingrid, Abby, és Josef, készéném nektek ezt a szép napot :)
Szóval, 53 lettem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése