De megengedhettem magamnak egy kis lustálkodást kora reggel, Toffy nem zavart ki hajnalok hajnalán az ágyból, sürgős pisilhetnékre hivatkozva.
Egy nagy pohár kávé után azonban csak elindultunk. Félretettem a félelmeimet, ugyanis mindenkitől azt hallottam az utóbbi napokban, hogy csak akkor merészkedjek be az erdőbe, ha nagyon gyorsan tudok futni, ugyanis a vaddsiznók ellepték a környéket, malacostól együtt.
Jesszusom, lehet hogy ezek engem keresnek? Vendettát hirdettek meg ellenem?
Jó 3 hete miattam tört ketté egy boldog vaddisznócsalád élete, ugyanis a malac meg az anyja egy azon pillanatban rontott ki a sűrűből, egyenesen az autómnak.
Ünnep van. Ilyenkor még a fű sem nő. A harmattól elnehezedett fűszálak lustán nyújtogatták a nyakukat az ég felé. Hogy Toffy meglocsolta őket azonnal, azzal csak nehezített a dolgukon.
A bátorságom azonban azonnal kifizetődött. Maga a csoda fogadott, mézédes illattal.
Az erdei utat a sövény fölé tornyosuló akácfákról lehullott virágszirom borította. Fehér sziromlepel fedett be mindent, ameddig a szem ellátott.
Óvatosan mozogtam, na nem attól tartva, hogy megtörik a varázs.
Egyszerű oka volt. Tegnap délután az MS páciensemet mobilizálnom kellett, fotelból tolószékbe, onnan meg az ágyba. Megérezte az alig hogy rendbe jött derekam.
Legutóbb kissé késve érkeztem, addigra már az anyukája kiültette a tolószékbe.
Pöttöm kis asszonyka, ha van 60 kiló, és 150 centi magas, akkor sokat mondok.
20 éve ápolja a tolószékbe kényszerült lányát, mozgatja, mobilizálja, nem is tudom, honnan veszi ezt a hihetetlenül sok erőt.
Jutta olyan 35-40 éves, magas, jól megtermett, kb 70 kilogramm.
Respect, hogy honnan veszi ő is ezt a kitartást, hogy hogyan tudta elfogadni a megváltoztathatatlant, a tolószékbe, betegágyhoz kötött életet.
Csodálkoztam is, hogy miért nem használnak emelőliftet a székből, ágyból való kiemeléséhez.
Tegnap rájöttem. Nincs élet a karjaiban, alig tudja emelni, használni őket, a lábai is tehetetlenül hullanak alá.
Amikor ki akartam emelni, szóltam neki hogy semmi pánik, tartom, erősen, de most magam felé fogom húzni a felső testét, ne ijedjen meg.
Nem is ijedt meg, ellenben én nagyot néztem, és azonnal megértettem miért nincs nekik emelő szerkentyű. A felsőteste, mint egy darab fa, élettelenül hullott a vállamra.
Jutta mindig jókedvű és kíváncsi, mesélnem kellett neki a családomról, ki hol él. Mikor meséltem neki Abbyről, utána a nevét mondogatta egymás után többször is, ízlelgette, nagyon tetszett neki. Pláne mikor mondtam, hogy Abby egy igazi forgószél a köbön, olyan eleven, ekkor nagy, szívből jövő kacajban tört ki.
Neki még szerencséje van, mert ilyen családi háttér van mögötte. Egy tigrisként küzdő anya, aki az erejét meghaladó feladatokat is elvégzi vele, egy jól felszerelt háztartás, ahol minden adva van ahhoz, hogy ne csak a szobába zárva élje le az életét, mert lépcsőlift, az emeletről a földszintre, egy másik lift a tolókocsinak, ami a ház előtti, felfelé kúszó lépcsőkön segíti át.
De sajnos ez nem mindenkinek adatik meg, láttam már az ellenpéldát is, és ahhoz is erő kell, hogy leírjam, hogy ott mit tapasztaltam, nem hogy azt megélni minden nap.
Folytatása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése