Kipurcant a Lollicsősz :))

Mondtam már, hogy ha a hülyeség fájni tudna, akkor mi már Lollival ordítanánk?

Én most az erőm végére értem. Kipurcant a Lollicsősz. :))

A csütörtök és a péntek az egy nagyon kemény nap nálam, olyankor reggeltől estig talpon vagyok. Nem baj, kibírom, jön a hétvége, szombat, vasárnap, akkor majd lazábbra fogom a dolgokat, és kipihenem magam. De mint már jeleztem, szombaton a Mosel völgyébe, Cochenbe utaztam Mamival, meg a két kutyával. Normális esetben nem is lenne semmi baj, mert az aktív kikapcsolódásnál nincs is jobb a világon.

Csak hogy, ez nem normális eset. Nem andaloghatsz kényed kedvedre úgy, és amerre te akarsz, a Lolli igényeit kell szem előtt tartani. Macskaköves utcán tolni a 100 kilóját, embert próbáló feladat. Grömitzben semmi bajom nincs a tolókocsival, mert lazán, szinte kisujjal eltolom a Promenádén, ahol tükörsima a járda.  A macskakövön bizony neki kell ám feszülni, beleadni apait, anyait, és azt bírom a legjobban, mikor a kocsi kiskereke felakad a macskakőben, én meg a lendülettől majd keresztülbucskázom a mami fején.

Ahol nincs macskakő, ott ezer ember van, és a pánikos kis süket kutyámmal kész élvezet olyankor zöld ágra vergődni.

Pisilned kell? Nosza, futás, ott a WC, meddig tart?

De nem Lollival. Kész szerencse, hogy a WC-nél (szabadon a pro Kopf után) pro Popo,  pisiegységenként kell fizetni, nem időre.

Hogy miért?

Az alatt a rövidke idő alatt, amíg leült a WC-re, sikeresen lepisilte a nadrágját is kívülről, úgyhogy ott kellett hagynom a wc-n ülve, és futás vissza a kocsihoz, mert a túlélőtáskában csak pelenkanadrágok, és betétek garmada volt, a ruhásszekrényt a Toyotában felejtettem. Röpke fél óra alatt végeztünk is J Mennyibe került volna ez, ha időre kell pisilnünk?

So wi so, elfáradtam, rendesen, de olyannyira, hogy hazafelé igencsak erőt kellett vennem magamon, hogy ne aludjak el a volánnál.

Másnap, gondoltam én, vasárnap lévén, akkor tényleg lazítok. Reggeltől délig a konyhában álltam, megebédeltünk, közben a barátosném felhívott, hogy igaz nem felejtek el hozzájuk menni délután, mert nem tudják hova tenni azt a füstölt szalonnát, amit nekem hoztak direkt otthonról.

Hű, basszus.. de.. elfelejtettem.

Ha már ott voltam, nem lehetett csak úgy elrohanni, meg kellett hallgatni az élménybeszámolót, úgyhogy, mire hazaértem, délután 4 óra volt.

Belém bújt a kisördög, hogy ha már így elbasszintottam ezt a délutánt is, akkor már semmi értelme 6-ig kényelembe helyezni magam, elővettem a magasnyomású mosót, és hadat üzentem a hátsó kis-udvaron a mohának. Senki nem mondta, de évek óta hiába való küzdelmet folytatok a mohával. Ezzel a gyökérkefére hajazó seprűvel semmire sem megyek, csak vakargatom, mikor nem is viszket neki. És pár nap múlva újra zöld a járólap.

A magasnyomású mosót meg nemrég vettem a Renault miatt. Na, adtam neki, ami csak belefért.. este 6-ig. Az udvar egy harmadával végeztem. A magasnyomású mosó csövét pediglen egészen közel kellett a járólaphoz tenni, különben nem volt értelme a dolognak. Minek következtében a járólapról vízzel kiveretett apró kődarabok, valamint a mohadarabok, mind a rajtam csapódtak le. A szám tele volt apró kődarabokkal, még most is ropog a fogam alatt. Én pedig tetőtől talpig be voltam borítva szutyokkal. De, a bejárati lépcsőig csillogott villogott minden J

Hétfő. Ez amúgy is a takarítási napom otthon, meglovagoltam a porszívót, törölgettem, elő a gőzgépet, közben főztem, ebéd után mars sétálni mamival, utána megint elő a magasnyomású mosót, mert az udvar nagyobbik fele rám várt még. Du.2-tő, este 7-re lettem kész, megint csak nem látszottam ki a szutyokból, mami nem akart rám ismerni mikor meglátott, zuhany alatt emberi formát öltöttem, vacsorát adtam neki, még egy jó másfél óra hosszat pakolásztam, aztán elmentem meghalni.

Kedd: Járt utat a járatlanért el ne hagyj!
Csúcsforgalomban ez nem érvényes, de a konyhában megszívlelendő tanács!

Röviden: ma du. csak a fél város jön hozzánk az én krumplis gofrimat megkóstolni..úgy gondoltam, nagyfaszoskodok.

A keverőtálban olyan szépen megállt a mixer, na akkor... Míg az keverget kavargat nélkülem, addig hozzáadom a tojásokat, nem kell le meg felvennem, ki bekapcsolnom a keverentyűt..

Basszus, nem eldűlt....most itt állok talpig masszában, de hogy meg én, a konyha úgy néz ki, mint a cseppkőbarlang..Toffy jött nagy kegyesen nyalogatni a kőről a masszát.. Annyival is kevesebb :))

Szóval, járt utat járatlanért el ne hagyj!!!

Így a hülye gofri tészta miatt még ablakot is kellett pucolnom, mert délután ugyebár vendégeink voltak, de főztem is közben, Toyotát takarítottam, mert nekem kellett két vendéget fuvaroznom, és nálunk a kocsit a kutyák is használják, ergo, tele van szőrrel, meg a rolátorról lehulló gizgazzal..

Összegezve, ez a napom sem volt fáklyás menet, bele is rokkantam rendesen.

Nem csoda hát, hogy a fáradtságtól már nem tudom, hol van az eszem?

Hogy miért is? Röviddel a sétánk előtt kapott mami egy telefont, egy ismerős kért engedélyt tőle arra, hogy az egyik telkükön álló almafákról almát szüretelhessen.

Megkapta.

De mami gondolkodóba esett. Erika, menjél már te is almát szüretelni, milyen jó lenne, ha nekünk is lenne alma a pincében.

Még a hideg is kirázott a gondolatára. Micsodaaaaaaa? Hogy én?? Almát szüretelni?

Utálom az almát! Mondtam már? Ha nem, akkor most mondom!

A nagyszüleimnek mind a két ágról nagy családjuk volt, mindenhol 8-9 testvérrel. Ezek mindegyike gazdálkodó volt, kivéve egyet, akinek volt esze és Tokaj szőlő vesszőivel múlatta az idejét, az én nagy örömömre. De a többi? Szabolcsi gazdák voltak, némelyik 100 holdas almással. Amit tudvalevőleg kalákában, családi segítséggel szüreteltek. Mert rokonból, volt elég.

Na, ha még nekem még egyszer valaki ki meri azt a szót mondani, hogy almáskert, azt megnyúvasztom!

Különben meg, mami sem eszi az almát, ha éves szinten megeszik 4 darabot, akkor sokat mondok. Ezért menjek én a málnásba? Bolond vagyok én?

Szóval, teljesen elvette mami az eszem ezzel az almás dologgal, minek következtében elmentünk Feuerbachba sétálni, a mamin pizsamanadrág volt, vastag kötött zoknival, és nyári szandállal, de felvette az esőkabátot, amihez pedig bordó polár kesztyűt húzott fel.

Én mezítláb, egy térdnadrágban, papucsban, szóval, marha jól néztünk ki :))     

de a kő, az szép tiszta lett :)