Levizsgaztam, méghozzá sikeresen:))

Eljött hát a nagy nap, és  én, aki nem voltam sohasem vizsgadrukkos, meglehetős gyomorgörccsel vágtam neki az írásbeli és szóbeli vizsgának. Az idegeskedésnek oka volt, méghozza az, hogy nem tudtam minden tételt megtanulni.. Mint jeleztem, a szem anatómiája kibabrált velem, magyarul csak átolvastam, de nem tanultam meg, németül meg még úgy sem.. Ezért imádkoztam is rendesen, hogy mindent, de igazán mindent kihúzhatok, csak a szemet ne.. 

Beértem időben, hamarabb elindultam, nem akartam a jó szokásomhoz  képest utolsó lenni.. Legalább egyszer érjék be időben :)) Utoljára ...

Du. 3 kor elkezdtük az írásbelit. Előtte, egy később hozzánk csatlakozott kislányt ki kellett vezetni, és kint kellett nyugtatgatni, mert sírógörcsöt kapott.. 

Egy óra hossza volt rá adva, most nem kellett olyan sokat a szótárt bújnom, mint tavaly... De volt olyan kérdés, olyan szó benne, amiről most hallottam először.  De nem voltam vele egyedül, a többiek sem hallottak róla még eddig.. Utolsónak fejeztem be, de a célt, amit kitűztem, hogy átcsúszni a minimum követelmény alatt, bőven teljesítettem, 3- ast írtam.. 

Míg én utolsónak fejeztem be az írásbelit, addig Özlem, aki a szóbelin a párom lett volna, elsőnek hagyta el a termet, és ment nélkülem szóbelizni...A kis stréber...  De hogy milyen sokáig kellett rá várni, hogy kijöjjön... Azt hittük, műti az ambubabát..de kijött végre, és majd lerágta  a körmeit idegességében, hogy vajon mit produkált...de meg kellett várni mindenkit, míg végez, aztán mondtak meg az eredményt. 

Katarina  is sírva jött ki, hogy leblokkolt, biztos nem lett jó, etcetera etcetera... 

Nekem párnak a ringó csípejű Travolta jutott, nnnna, akkor húzzunk tételt :)) 

Mit húztam ki, na, mit húztam ki??? Azt a nyomorult szemet... Vissza akartam adni, és könyörögtem, hogy bitte, bitte, bitte, euch, nekem erre nem maradt idöm, nem tudtam németül megtanulni... Azzal nem dicsekedtem, hogy magyarul sem... Már hajtottak rá, hogy visszaadhatom, mikor Ursula, aki ezt a témát átvette velünk, azt mondta, fog ez menni, és lecsapta elém a szem makettjét...

Na basszus, erre varrjak akkor gombot... Ráfaragtam a sompolygásra. Úgy döntöttem, hogy mivel az, amit biztosan tudok, az olyan kevés, mint a mackó sajtban a brummogás, ezért a hiányosságokat humorral fogom pótolni, elterelve a figyelmüket a lényegről. 

Azzal a kevéssel kezdtem, amit 100% biztonsággal ki tudtam jelenteni: a szem az emberi test látószerve :)) ezt halált megvető komolysággal közöltem.. 

Aztán innentől kezdve belecsaptam a lecsóba.. Cirkuszt kenyeret?? Ha kenyérrel nem is, de cirkusszal tudok szolgálni:))

Rámutattam az előttem tornyosuló nagy zöld táblára.. Ott van az a naaaaaaaagy, zöld tábla.. Látom, de ebben a pillanatban meg fogalmam sincs arról hogy mit is látok.. Ráadásul amit látok, az a kép ebben a pillanatban éppen a feje tetején áll, a szememből először el kell juttatni az agy látóközpontjába  ezt az információt az idegrostokon keresztül, amik a szem hátsó részen találhatóak. Az agy először lecsekkolja ezt az infót, a talpára állítja a nagy zöld táblát, és ebben a pillanatban tudatosul bennem is, hogy az a nagy zöld paca, amit ott látok, az a tábla volt...

És ebben a stílusban tovább.. Azt a pár infót, amit megtudtam egy fél pillantásra jegyezni, azt meg elmeséltem, a szemnyomás és a csarnokvíz kapcsolatát, a könny es a szemhély szerepét, de már a csapok és pálcikák nem jutnak németül az eszembe - hova, bakker, na neeeeeee, ne nagyképüsködjek.. Nem jutott a fejembe - úgyhogy nemes egyszerűséggel lebotocskáztam őket..de ekkor a vizsgaztatói karból nem volt olyan, aki megálljt tudott volna a feszülni készülő nevetöizmainak parancsolni... Dőltek a röhögéstöl..... 

A másik témám a Dekubitus volt, nnnnnna, ebben nem találtak kivetnivalót, ez ment mint a karikacsapás.. Valamint az SPK katétert kellett elmesélnem, és a gyakorlatban sterilen átkötöznöm. Megtettem.. Aztán leültem a helyemre, és meg kellett várnom, amíg Travolta előadja magát. 

Aljas módon, de elégtételt vettem... Magamban kiröhögtem, de még hogy.... Az egész kurzus alatt kiállhatatlan hülye majom volt, és én,  egy blöde Ungarin, aki hibát hibára halmozva beszél, akinek a szókincse jóval a leghülyébb nemet szókincse alatt van, überelte ezt a nagyképű fazont... Hebegett habogott, mindent úgy kellett szavankent kihúzni belőle, egy értelmes mondatot nem tudott összerakni..de valahogy nem tudtam sajnálni..hogy csak biztos vizsgadrukk..nagyon a bögyömben volt a fazon... 

De meg is jegyezte, mikor kimentünk a teremből, hogy le a kalappal előttem, kenterbe vertem a beszelőkémmel és az elöadásmódommal.. Ő inkább gyakorlati típus, nem az a  beszélős fajta.. Nnnna, erre a többiekből tört ki a nevetés, mert csak vissza kellett gondolni arra, hogy a gyakorlatnál mit össze meg vissza szerencsétlenkedett mindig.. Szóval, reménytelen ez az ürge.. 

a "nagy csapat" :)) de szó szerint lehengerlöek voltunk :)) 

Kicsit várakozni kellett, ez alatt idő alatt Özlemnek nem maradt körme az újjain, mind lerágta.. Aztán egyesével behívtak minket, és közölték az eredményt mindenkivel.. Ahogy sejtettem, nálam megjegyezték, hogy a szemről tartott alőadasom kicsit hiányos volt, de ahogy előadtam, azzal mindenkit levettem a lábáról, és különben is tisztában vannak azzal, hogy  nekem volt a legnehezebb a csoportban, ennek ellenére mindig jól teljesítettem a házi dolgozatoknál.. És ha lett volna időm, biztos meg tudtam volna rendesen tanulni a szemet.. Sóval, írásbeli hármas, de a szóbeli és a gyakorlat ötös... Na, erre varrjatok gombot :))

Szóval le a kalappal a Malteser elott.. Segítő készek, rendesek, aranyosak voltak.. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a képzési formát... És biztos hogy ezt a papírt itt mindenhol elfogadják :))

Az oktatóink, sajna Andrea nélkül :)) 

Hazaértem, Mami meglapogatott, pezsgőt bontottunk, aztán elrobogtam koffert pakolni, mert mar este kilenc óra volt, és másnap hajnali háromkor ébresztő, mert irány Grömitz !!! 

Hurrá, nyaralunk:))