Grömitzi szösszenetek :)) 2013

Hogyan került a marhanyelvbe a halszálka?? Azt hittem leesek a székröl nevettemben:)

Lollo már megint alakitott:) 

 8 és félórás dugókkal rendesen megtüzdelt út után, rendesen kiéhezve, mars a promenádéra, és nem voltam lusta letolni a mamit a mólóig, ahol egy isteni vendéglő van, rengeteg halétellel az étlapon.. 

De van minden másfajta is a listán, gondoltam a mami nem halat akar enni, abból is kifolyólag, hogy útálja..csak húsvét elött eszik nagy pénteken halat, azt is szent borzadállyal vegyítve.. 

De mint példás keresztény, erőt vesz magán, és undorral bár, de legyűri.. 

Direkt mutattam neki, hogy ott van a napi ajanlatban a Tafelspitz, amit meg tud enni, és szeret is.. De ő még gondolkodott.. Aztán örömmel mondta, hogy látott Zungel-t , azt akar enni..

Fel szemmel rápillantottam, a hivatalos neve Atlantic Zungel volt...de ekkor meg nem esett le nálam sem semmi..el voltam foglalva a magam rendelésével..éhes voltam, no.....

Kinéztem egy Haltálat, többfajta halacskával, és salátával...aztán elengedtük magunkat, eleget görcsöltünk az utazás alatt.. 

Kezdésnek Mami leguritott egy pohár bort, én egy nagy flaska vizet, jég kockával szervírozottat :)) az életemet mentették meg vele.. Útközben alig mertem inni.. 

Kedélyesen nézelődtünk, de jó is volt a napernyő alól élvezni a promenadên lengedező lágy, hűsítő szellőt. És ekkor megérkezett a rendelés. A képen látható hogy mekkora nagy tányérban is szervirozták, amit választottunk... 

De ekkor már nekem is leesett , hogy Mami hülyeséget rendelt.. A tányér olyan 30 centi hosszú volt, de az ő nyelve, amit rendelt, még 10 centivel lelógott a tányérról.. 

A Lolli szemeit látni kellett volna:)) ekkora elkerekedett naaaaaaaaagy szemekkel meg nem láttam nézni sohasem... 

Az arcára kiült a hitetlenkedő kifejezés, hogy te jóóóóóóóó Isten, ekkora nagy nyelvet még nem is látott ..a pincérnő is észrevette a megrökönyödését, és megmutatta neki, hogy kezdjen hozzá, hogyan kell kifilézni a nyelv halat... 

Hogy milyen egyszerű leszedni a szálkarol, meg a gerincről... De hát nem boldogult vele, én cibáltam neki szét szálkamentes darabokra a nyelvhalat...elkezdte enni... én meg nézni :))

- Hmmmm, nem rossz , kissé fura, de nem rossz...mindig ezt hajtogatta... 

Nem tudtam mire vélni, csak az utolsó falatoknál, mikor is bővebben kifejtette, hogy tényleg nem rossz, csak miért van ennek a nyelvnek hal íze??? 

Még jó, hogy én filét rendeltem, nem volt benne szálka, és nem volt mit a nevetestől félrenyelnem... 

Szegény Mami egész idő alatt abban a hiszemben volt, hogy marha nyelvet eszik, és akkor sem esett le neki, mikor leszedtem a szálkáról a halat, hogy mit is keres a marha nyelvben a szálka?? 

És akkor tudtam azokat a nagy kerek szemeket megérteni, hogy lelki szemeivel elképzelte, hogy mekkora nagy marhának kellett lennie annak a szegény állatnak ahhoz, hogy ekkora félméteres nyelve legyen? :)) szóval én őszintén megmondva, de bepisiltem a nevetéstöl..

Strandoltam...

Nehogy már úgy jöjjek el Grömitzböl, hogy meg sem mártottam magam a tengerben..

utálom a homokot, mondtam már???

Már az is kínszenvedés volt, hogy leküzdöttem magam a víz partjára...na, de nem baj, meg kell mártóznom.. Leterítem a gyékényt, gondoltam én, de a szél más véleményen volt.. Megkezdődött a harcom az elemekkel...

Az egyik véget a gyékénynek lenyomtam a papucsommal, közben a szél kedélyesen emlegette a gyékény másik véget..hogy hogy nem, a fene tudja, de a gyékény másik vége tele lett homokkal.. Épp arra fordultam guggoltamban, hogy azt a véget is lesúlyozzam valamivel, mikor a szél felkapta a gyékény végét, és a képembe fújta a homokot...


Még most is csikorog a fogam alatt a homok...


De nem baj, nem hagytam elvenni a kedvem a nagy tengeri fürdőzéstől, kiköptem amit ki tudtam, és nagy elhatározással neki indultam a víznek.. Már az első lépés után megtorpantam, 19 fokos jéghideg víz, kell ez nekem??

Kell bizony, weiter....nem feladni...mikor mar a hullámok a térdem fölött csapkodtak, sikítani lett volna kedvem... De körbe néztem, fiatalok, öregek ugráltak önfeledten a vízben, buktak a víz alá.. Tovább... Weiter... Amikor az első hullám a fenekembe harapott, akkor adtam fel...

Bolond vagyok én?? Magyar vagyok, nem hülye... Mars ki... Majd később megkeresem hogy mi az élvezet abban, ha befagy az ember feneke a vízben...

Ki a gyékényre.. Inkább a homok... Álltam a víz szélen, hogy leszáradjak, ne ragadjon rám túlontúl sok homok.. Na végre, leültem a gyékényre.. Kényelembe helyeztem magam, de a kezemnek nem jutott hely... A homokba nem akartam letenni..


Utálom a homokot, mondtam már??

A papucsommal kitámasztottam a karjaimat, végre, nem a homokban csüngenek.. Alig hogy kiterültem mint a nagy Alföld, elment a nap.. Elő sem jött, míg a strandon voltam.. Fasza.. Direkt azért jöttem ki, hogy a lábamat barnítsam egy kicsit..na nem baj, akkor szundizzunk egyet..

Pár perccel később megjöttek a gyerekek gyerekklinikáról, pont mellettem ügettek el sovány vaddisznó vágtában.. A homokot meg most is, órákkal később is köpködöm...felültem, és csak néztem mint a hülye gyerek..

Utálom a homokot, mondtam már?? :))

Nnnnna, akkor... Nyaralunk..nyaralunk?? Nyaralunk!!! :((

Reggel 5-6 között ébresztő, attól függően meddig bírják a kutyusok pisi nélkül..Bizsu miatt kímélő sétára megyünk először, mert Bizsu kismama, már nem sok van neki hátra..


Utána egy óra hosszas gyaloglás következik egyáltalán nem sétálóutcai tempóban Toffyval, megyünk zsömléért, újságért.......terülj terülj asztalkámat varázsolok reggelihez, ahol a Mami képes több mint egy óra hosszan keresztül elrágódni egy darab zsömlén..


Én, aki a GE- s reggelizőtempót szoktam meg, negyed óra múlva csak nézek ki a fejemből... De nem zavartatom magam, amíg befejezi, én a lakást pikobello-ba vágom addigra, homoktalanítok, előkészítem a dolgokat a Mami zuhanyzásához..

Mert az nem olyan egyszerű ám itt.. A wc fájdalmasan közel van a zuhany fülkéhez, de szó szerint fájdalmasan, mert az ember nem tudja nyugodtan a fenekét sem kitörölni kék zöld foltok nélkül, mert papír használat közben foltosra verem a könyököm a kabin falában..

De most ez kész szerencse is ebben az esetben, mert a mamit leültetem a wc-re, a lába alá tolok egy felfújható bébipancsolót, felállítom, és mivel elér odáig a zuhanycső, kényelmesen le tudom tusolni... A baj akkor van, mikor a vízzel jócskán megtelt medencét nem tudom egy svunggal rendesen a zuhanytálcába beemelni, és mellé megy a víz.. Ilyenkor szoktam meg az apró szenteket is leszedni az égről...


Mamit cakkba vágom, aztán meg vissza a szófára, had olvasson, én futok a boltba, mert mindig van valami kívánsága, utána megint futás le a kutylikkal, aztán mamival irány a promenádé, ahonnan 3-4 óra tájékán keveredünk elő..


Mamit feltuszkolom a lépcsőn, átöltözteti, kutyákkal megint futás le, mire felérünk, épp hogy csak szusszanni tudok, mars vacsit csinálni... Ekkor ülök nyugodtan, letojva minden mást...

De este még egyszer egy nagy sétára ki kell menni az ebekkel, mert estefelé és kora reggel elviselhetőbb nekik az időjárás.. Ilyenkor megyünk a kutyastrandra, de ez megint extra meló utána, mert Toffyt be kell vágni fent a zuhany alá..

10-kor még mamival van tennivalóm, amíg eszi a joghurtját, még egy utolsó pisi a kutyákkal, és mehetek aztán én is meghalni.. De a látvány, és a környezet itt mindenért kárpótol.. Majd otthon kipihenem a nyaralás fáradalmait :))

Mami már megint mellé fogott :))

Erdbeere prosecot rendelt, azt hitte soooook sok fagyit fog kapni eperrel, és kicsi pezsgős ízzel... Ehelyett eperbólét kapot :)) hahaha:)) de aztán extra bevágott 4 gombóc nusseist.. :))

Levizsgaztam, méghozzá sikeresen:))

Eljött hát a nagy nap, és  én, aki nem voltam sohasem vizsgadrukkos, meglehetős gyomorgörccsel vágtam neki az írásbeli és szóbeli vizsgának. Az idegeskedésnek oka volt, méghozza az, hogy nem tudtam minden tételt megtanulni.. Mint jeleztem, a szem anatómiája kibabrált velem, magyarul csak átolvastam, de nem tanultam meg, németül meg még úgy sem.. Ezért imádkoztam is rendesen, hogy mindent, de igazán mindent kihúzhatok, csak a szemet ne.. 

Beértem időben, hamarabb elindultam, nem akartam a jó szokásomhoz  képest utolsó lenni.. Legalább egyszer érjék be időben :)) Utoljára ...

Du. 3 kor elkezdtük az írásbelit. Előtte, egy később hozzánk csatlakozott kislányt ki kellett vezetni, és kint kellett nyugtatgatni, mert sírógörcsöt kapott.. 

Egy óra hossza volt rá adva, most nem kellett olyan sokat a szótárt bújnom, mint tavaly... De volt olyan kérdés, olyan szó benne, amiről most hallottam először.  De nem voltam vele egyedül, a többiek sem hallottak róla még eddig.. Utolsónak fejeztem be, de a célt, amit kitűztem, hogy átcsúszni a minimum követelmény alatt, bőven teljesítettem, 3- ast írtam.. 

Míg én utolsónak fejeztem be az írásbelit, addig Özlem, aki a szóbelin a párom lett volna, elsőnek hagyta el a termet, és ment nélkülem szóbelizni...A kis stréber...  De hogy milyen sokáig kellett rá várni, hogy kijöjjön... Azt hittük, műti az ambubabát..de kijött végre, és majd lerágta  a körmeit idegességében, hogy vajon mit produkált...de meg kellett várni mindenkit, míg végez, aztán mondtak meg az eredményt. 

Katarina  is sírva jött ki, hogy leblokkolt, biztos nem lett jó, etcetera etcetera... 

Nekem párnak a ringó csípejű Travolta jutott, nnnna, akkor húzzunk tételt :)) 

Mit húztam ki, na, mit húztam ki??? Azt a nyomorult szemet... Vissza akartam adni, és könyörögtem, hogy bitte, bitte, bitte, euch, nekem erre nem maradt idöm, nem tudtam németül megtanulni... Azzal nem dicsekedtem, hogy magyarul sem... Már hajtottak rá, hogy visszaadhatom, mikor Ursula, aki ezt a témát átvette velünk, azt mondta, fog ez menni, és lecsapta elém a szem makettjét...

Na basszus, erre varrjak akkor gombot... Ráfaragtam a sompolygásra. Úgy döntöttem, hogy mivel az, amit biztosan tudok, az olyan kevés, mint a mackó sajtban a brummogás, ezért a hiányosságokat humorral fogom pótolni, elterelve a figyelmüket a lényegről. 

Azzal a kevéssel kezdtem, amit 100% biztonsággal ki tudtam jelenteni: a szem az emberi test látószerve :)) ezt halált megvető komolysággal közöltem.. 

Aztán innentől kezdve belecsaptam a lecsóba.. Cirkuszt kenyeret?? Ha kenyérrel nem is, de cirkusszal tudok szolgálni:))

Rámutattam az előttem tornyosuló nagy zöld táblára.. Ott van az a naaaaaaaagy, zöld tábla.. Látom, de ebben a pillanatban meg fogalmam sincs arról hogy mit is látok.. Ráadásul amit látok, az a kép ebben a pillanatban éppen a feje tetején áll, a szememből először el kell juttatni az agy látóközpontjába  ezt az információt az idegrostokon keresztül, amik a szem hátsó részen találhatóak. Az agy először lecsekkolja ezt az infót, a talpára állítja a nagy zöld táblát, és ebben a pillanatban tudatosul bennem is, hogy az a nagy zöld paca, amit ott látok, az a tábla volt...

És ebben a stílusban tovább.. Azt a pár infót, amit megtudtam egy fél pillantásra jegyezni, azt meg elmeséltem, a szemnyomás és a csarnokvíz kapcsolatát, a könny es a szemhély szerepét, de már a csapok és pálcikák nem jutnak németül az eszembe - hova, bakker, na neeeeeee, ne nagyképüsködjek.. Nem jutott a fejembe - úgyhogy nemes egyszerűséggel lebotocskáztam őket..de ekkor a vizsgaztatói karból nem volt olyan, aki megálljt tudott volna a feszülni készülő nevetöizmainak parancsolni... Dőltek a röhögéstöl..... 

A másik témám a Dekubitus volt, nnnnnna, ebben nem találtak kivetnivalót, ez ment mint a karikacsapás.. Valamint az SPK katétert kellett elmesélnem, és a gyakorlatban sterilen átkötöznöm. Megtettem.. Aztán leültem a helyemre, és meg kellett várnom, amíg Travolta előadja magát. 

Aljas módon, de elégtételt vettem... Magamban kiröhögtem, de még hogy.... Az egész kurzus alatt kiállhatatlan hülye majom volt, és én,  egy blöde Ungarin, aki hibát hibára halmozva beszél, akinek a szókincse jóval a leghülyébb nemet szókincse alatt van, überelte ezt a nagyképű fazont... Hebegett habogott, mindent úgy kellett szavankent kihúzni belőle, egy értelmes mondatot nem tudott összerakni..de valahogy nem tudtam sajnálni..hogy csak biztos vizsgadrukk..nagyon a bögyömben volt a fazon... 

De meg is jegyezte, mikor kimentünk a teremből, hogy le a kalappal előttem, kenterbe vertem a beszelőkémmel és az elöadásmódommal.. Ő inkább gyakorlati típus, nem az a  beszélős fajta.. Nnnna, erre a többiekből tört ki a nevetés, mert csak vissza kellett gondolni arra, hogy a gyakorlatnál mit össze meg vissza szerencsétlenkedett mindig.. Szóval, reménytelen ez az ürge.. 

a "nagy csapat" :)) de szó szerint lehengerlöek voltunk :)) 

Kicsit várakozni kellett, ez alatt idő alatt Özlemnek nem maradt körme az újjain, mind lerágta.. Aztán egyesével behívtak minket, és közölték az eredményt mindenkivel.. Ahogy sejtettem, nálam megjegyezték, hogy a szemről tartott alőadasom kicsit hiányos volt, de ahogy előadtam, azzal mindenkit levettem a lábáról, és különben is tisztában vannak azzal, hogy  nekem volt a legnehezebb a csoportban, ennek ellenére mindig jól teljesítettem a házi dolgozatoknál.. És ha lett volna időm, biztos meg tudtam volna rendesen tanulni a szemet.. Sóval, írásbeli hármas, de a szóbeli és a gyakorlat ötös... Na, erre varrjatok gombot :))

Szóval le a kalappal a Malteser elott.. Segítő készek, rendesek, aranyosak voltak.. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a képzési formát... És biztos hogy ezt a papírt itt mindenhol elfogadják :))

Az oktatóink, sajna Andrea nélkül :)) 

Hazaértem, Mami meglapogatott, pezsgőt bontottunk, aztán elrobogtam koffert pakolni, mert mar este kilenc óra volt, és másnap hajnali háromkor ébresztő, mert irány Grömitz !!! 

Hurrá, nyaralunk:))

Nnnnna, sikeresen átrágtuk magunkat minden témán :)

Behandlungspflegekurs, a Máltai szeretetszolgálatnál

De hogy milyen meglepetéseket okozott nekem ez a kurzus!! Olyat láttam, amiröl eddig még nem is hallottam...magától értetödöen félre is értettem mindent, és olyan orbitális marhaságokat vontam le következtetésképpen, hogy még én is elnevettem magam, amikor kiderült, hogy a valós tények ezzel szemben milyen egyszerüek :)) 

                       Versorgung eines Suprapubischen Dauerkatheters SPK

Katéter... aha.. ez nem lesz olyan nehéz.. katétert már láttam, fog ez menni.. csak hogy, én menet közben elvesztettem a fonalat :)) 

A kedvenc Homeopatisch Schlafmittel oktatómmal, Andreával szemben mindig veszítek.. bár már ismerősek a módszerei, de a monoton előadásmódjával szemben tehetetlen vagyok, nincs mit tennem, az egyetlen normális emberi reakcióval válaszolok a stílusára, bealszom :)) 

Bár megpróbálom titkolni a tényt, miszerint kiütéssel győzött felettem,  a tenyerem élére hajtom a fejem, mintha a nagy okosságtól olyan nehéz lenne, hogy már nem is bírom egyszerűen tartani :) 
- közben picit masszírozom a homlokom, mintha fájna a fejem :) 
- a szemem pedig jótékonyan becsukom :)) 
- Na,de: addig meddig sompolyogtam, hogy ráfaragtam.. tényleg lemaradtam valamiről, amiről nem kellett volna, és a végén nem tudtam hogy hol tartunk, és mi mihez tartozik.. 

Elkezdtük a vese anatómiáját, aztán jött nálam az áramszünet, és mikor feleszméltem, nem tudtam hol vagyok, és mi a fenét látok, és hogy minek az az izé oda... 

Közben folyamatosan a katéterről volt a szó, a régi, a húgycsövön keresztül felvezethető katéterről, aztán visszatértek erre az izére.. SPK-ra, meg valami maradék vizeletről beszélt Andrea, és ezzel feladták nekem a leckét.. de nagyon okosan nézhettem ki a fejemből, mert rám kérdeztek többször is a lányok, hogy értem egyáltalán miről is van szó?? 

Hát persze.. ha most nem is, de otthon fogom érteni, mert rákérdezek, utánaolvasok.. 

- de abban a pillanatban, ott, elkezdtem elméleteket gyártani.. mivel nekem a katétert a régi típusú katéter jelenti, arra a következtetésre jutottam, hogy a páciensnek van ez a régifajta katétere, és mint a műtétek után, hogy beültetnek egy kis csövet, amin keresztül távozik a genny és a váladék.. 
- hát akkor ez a hasi micsoda is olyan funkciót tölthet be, és a maradék vizelettel lehet kapcsolatban valami úton módon..

- nnnnna, erre varrjatok gombot.. jól kitaláltam, igaz?? Aztán hazaérve várt az infó, hogy ez az izé is katéter, bár drágább mint a másik, de jóval esztétikusabb, kényelmesebb, nem sérti az intim szférát, bár a húgom sem látott még ilyet a magyar kórházban.. de itt kint használják gyakran.. 
- nnnna, ennyit a maradék vizelet teóriámról.. de hogy hova tettem a maradék eszem, annak jobb ha utána járok :)) 

Aztán jött a PEG szonda.. Ursulaval.. karöltve.. ennél már nem voltam olyan bamba, láttam az otthonban ilyet, bár nem kezeltem le, de láttam hogy csinálják..  A szondához társult a bélrendszer felépítése, működése.. 

Itt sterilen kellett dolgozni, a lapocska alatt is steril gézzel lefedni, steril csipesszel szerencsétlenkedtünk, mert ezekkel az egyszer-használatos műanyag csipeszekkel mindent lehetett  csinálni, csak fogni nem.. Össze vissza gyakoroltunk szegény szerencsétlen ambubabán, de elég jól bírta a kiképzést, nem esett darabokra :) 

Aztán megint elmélet, belemélyedtünk a széklet színébe, szagába, állagába..

Viszont én majdnem atomjaimra hullottam, mikor fél szendergésemből egy hajókürt riasztott fel.. kedves kétbalkezes Travoltánk kikapta a zsebéből a bunkófonját, és ringó csípejü laza tekergések közepette ki akart vonulni a teremből, de már menet közben felvette a telefont, és harsányan beleüvöltött..

- mondanom sem kell, hogy egyből kiverte a szememből az álmot..

Ursula azonban az útját állta,és megkérte, hogy tegye le, és fáradjon vissza a helyére.. amit erre fel kapott Ursula, arra szerintem ö sem volt felkészülve.. - 
- de hogy mit gondol ö egyáltalán.. ha tudná hogy a táncparkett ördögének milyen fontos halaszthatatlan magánéleti tennivalói vannak, azt el sem tudja képzelni..mindezt nagyon sok sok decibellel megspékelve.. 

Ursula kitessékelte a teremből ezt az isten barmát, és kint folytatódott a csevej.. hogy milyen sikerrel?? Mikor bejött Ursula, csak lémondóan legyintett a kezével ..

Na, de, a következő alkalommal, mikor is Sandra volt velünk, folytatódott ez a bohózat..épp elkezdtük az órát, mikor az ajtóban megjelent az intézmény pöttömnyi igazgatónője, a fekete derékben jól megkötött te kwan do-s ruhájában, szigorúan Travoltára szegezte a szemeit, intett neki a kezével, és meginvitálta egy kis csevejre a szobájába.. 

Travoltánk se köpni se nyelni nem tudott.. a süllyedö Titanicon nem voltak olyan kétségbe esve az emberek, mint ahogy ö kétségbe esett.. meg is érdemelte a kis seggdugacs.. egy percig sem tudtam sajnálni.. 

Nem vártunk ám rá, folytattuk az órát, a folyadékháztartásról tanultunk, hogy miben mennyi folyadék van, hogy hogyan kell egy rendes dokumentációt összeállítani.. 

Aztán visszatért Travolta, de már egy fejjel alacsonyabb volt :)) és bocsánatot kért mindenkitől.. 

A pöttömnyi igazgatónk pedig a terem közepére penderült, és kijelentette, hogy mindegy milyen kevés idő van már hátra a kurzusból, repülni a csoportból soha nincs késő.. 

És mars ki.. csak ugy porzott utána a terem :)) Megérdemelte a kis hülye.. nem ártott volna korábban igy helyre tenni..

Aztán később tanultunk még a hideg és a meleg terápiákról, kenőcsökről, a szervezetre gyakorolt hatásaikról, a légzéstechnikákról, az inhalációról, kapcsolódva a tüdő anatómiájához, valamint a nagy kedvencemről, a szem anatómiájáról.. amit úgy döntöttem, hogy nem fogok megtanulni, inkább imádkozom, hogy ne ezt a tételt húzzam ki a szóbelin..