"Doktor Úr, a maga szíve sosem fáj?" Túl vagyok a témán :))

Behandlungspflegekurs, a Máltai szeretetszolgálatnál

Megint túl egy nagy témán: A szív anatómiája, és betegségei...

.....egy új fiatal oktatóval, még én sem láttam, de Ö már hallomásból ismert engem :) 
Hiába, szájhagyomány útján terjedek, lehet megérem, hogy velem fogják riogatni később a rossz gyerkőcöket :)

Megijedtem kicsit, mert mikor a többiek Sandrával elkezdték ezt a témát, én épp úton voltam Berlinből hazafelé.. Márpedig utálok hiányozni, mert nekem nem elég hallani amit magyaráz, látnom is kell a gesztusait..Na, de így jártam, majd bepótolom valahogy.. 

És ahogy utóbb kiderült, nem is volt olyan nehéz bepótolnom, mert a témazáró teszten a 27 kérdésből csak 8-ra nem tudtam választ adni, illetve hiányos választ adtam..tartom a lépést Özlemmel meg Katherinaval:)

Nadin leköröz minket, de hát ö szakápolóit végzett, csak nem értettem miért nem ment el vizsgázni..olyan gyorsan beszél, hogy abszolút nem bírom követni..a kis stréber :))

A teszt alapján leszűrhettem mi az ami nem megy, mi az amivel nem kell tovább görcsölnöm. Hiába, a tapasztalat megfizethetetlen, erre rá kellett jönnöm. Mert meg lehet tanulni az anatómiát, a betegségeket, a tüneteket, de rá kellett jönnöm, hogy nem az elmélet teszi az apólónőt vagy a gondozónőt igazi szakemberré, hanem a tapasztalat..az anatómiával semmi gondom nem volt, olyan vérkeringést rittyentettem a táblára se perc alatt, hogy majd megszólalt... elregélni sem tartott semeddig se, honnan hova, min keresztül, hova érkezik..

De mikor az volt a kérdés, hogy soroljam fel a magsavérnyomás tüneteit..ööööööööööö..... kicsit elgondolkoztam. 

Még jó hogy nem olvastak a gondolataimban, mert onnan ezek a magvas eszmefuttatások törtek megállíthatatlanul a felszínre: pfffffüüüüü..magas vérnyomás, basszus, akkor biztosan veres a feje, nekem is az lenne, ha valaki felbosszantana annyira, hogy felmenjen a pumpa bennem...de ha már veres a feje, akkor csak fáj neki,nekem is fájna, meg tán szédül is..
de hogy az orra is vérezhet, az meg sem fordult a fejemben :)

Még soha, de soha nem volt olyan szitu, ahol magas vérnyomásos emberrel találkoztam volna.. az alacsony vérnyomás csak azért ment kicsit jobban, mert Lolinak is ez volt a baja.. de ha most megkérdeznének a hyper-hypoglikémia tüneteiröl, menten szörnyet halnék.. valamelyiknél van az acetonszagú lehelet.. ez minden.. de komolyan, most nem viccelek..mert nem ismerem a betegségeket.. nincs tapasztalatom..amit meg megtanultam eddig, az összekavarodott a fejemben. 

Mindez nagyon szép, hogy elvégzem ezt a sulit, és meg lesz a papírom, de a lényeg a 700 órás gyakorlaton lesz, meg az azt követő időszakon: hogy lesz e annyi tehetség bennem, hogy lassan magától is rájöjjek a tünetek alapján, hogy milyen baja van a páciensnek.. 

Lesz e hozzá szemem, mert gondolom ezt nem lehet megtanulni.. ez jön akkor magától, mikor meglátom a beteget..hogy hogy viselkedik, hogy érzi magát.. és akkor fog leesni, hogy hoppá, hát ezt én már tanultam és most látom is!! Hát, remélem így lesz ! 

De minden tiszteletem a szakképzett és szakképzetlen gondozónőknek, akik már vágják ezt a symptoma-izés témát! :)

És következett a gyakorlat, a vérnyomásmérés :) 

Sandra megkérdezte, na lányok, ki mért már vérnyomást?? Persze hogy rajtam kívül mindenki, habár most hazudok, mert a tavalyi kurzuson megtanultam hogy kell vérnyomát mérni..

Kathi ki is robogott, és úgy megmérte a Sandra vérnyomását, de úgy megmérte... :) 

Mandzsettát a Sandra felkarjára, sztetoszkópot a saját fülébe, membránt rá a Sandra karjára, felpumpálta a mandzsettát,   de úgy, hogy Sandrának veres lett a feje! 

Egyből bevillant, nesze neked, magas-vérnyomásos tünet.. :)) és utána lassan elkezdte engedni a levegőt a mandzsettából..

Mikor Kathi végzett, megkérdezte Sandra, hogy rendben volt e minden..a lányok csak bólogattak, de én neeeeeeeeeeem :) 

Mert elfelejtette a pulzust nézni a bal kezével! Előszór azt kell kitapintani, végig míg a mandzsettát felfújja, figyelni kell, és mikor nem érzi már a pulzust, akkor onnantól még 30 Hgmm-t rápumpálni, nem pedig 220-ig felnyomni,  mert az a biztos, had dagadjon a feje :)) 

No, ezek után gyakoroltunk egymáson.. először Kathi.. ment is mint a karikacsapás!

Megmérte Özlem vérnyomását, aztán venné ki a füléből a sztetoszkópot, hát a bogyó nem benne maradt a fülében! :)) 

De ki sem akart neki jönni, Sandra úgy szedte ki neki csipesszel :) 

Nadin a nevetéstől alig bírt már magával :) Igazán szólva mi sem nagyon :)  

Özlemnél klappolt minden, elővigyázatosságból jól megvizsgálta a másik sztetoszkópon a bogyót :) 

Mérném én is a Nadin vérnyomását, a sztetoszkópot először csak a nyakamba akasztottam, kicsit idegenkedek mindennemű bogyótól amit a fülembe kell tenni.. 

- az a veszély, hogy a fülemben marad, engem nem fenyegetett,mert nekem olyan kicsit a hallójáratom, hogy nehézségeim vannak a megfelelő legkisebb méretű fejhallgató megvásárlásával is, mert nem tudom beletenni  őket a fülembe..

- szóval, addig jó, míg a nyakamban lóg, addig sem töri a fülem.. a mandzsettát felfújtam, Nadin tartotta a membránt, szépen kitapintottam a pulzusát, és akkor had szóljon, elkezdtem pumpálni a mandzsettát.. 

- 3-at 4-et pumpáltam bele, mikor a többiek már nevettek.. mi van?? 

- mit nem csinálok jól?? 

Hát igen, aki tud spárga nélkül spárgakrémlevest főzni, annak nem jelent gondot sztetoszkóp nélkül vérnyomást mérni... a sztetoszkóp ott csüngött kedélyesen a nyakamban :))  

Hát, én sem leszek már hülyébb :))