A török basák

Lassan több török ember fordul meg a neustadti urológián, mint Isztambulban. A mai gyöngyszemek..

- Fennjáró beteg, mit fennjáró, fennfutó, mert egész nap úton van mint a karilova, kivizsgáláson van bent, semmi extra. A szobában, ahol helyet kapott, rajta kívül két öreg úr van, mind a kettő műtét után lábadozik, reggelente csak alvázmosást kérnek, mert annyi tyúkbél lóg ki belőlük, hogy egyedül még nem megy. De minden mást lassan de biztosan megcsinálnak már. 

Segítettem mind a kettőnek, és amíg a mosdófülkében voltak, rendbe hoztam az ágyukat is.  

A harmadik ágyon feküdt a török beteg. Megkértem hogy álljon fel, megigazítottam az ágyát, és viszlát, futás a másik szobába, mert egyedül voltam az osztályon Helferin. Negyed óra múlva csöngetnek a szobából. Bemegyek, és nem tudtam hogy a nevetéstől, vagy a sírástól kapjak e rohamot.. ott feküdt az ágyon, gatyából kibújva, és mikor meglátott, szinte felháborodottan mondta, hogy nővérke, engem elfelejtett lemosdatni.. 

Hirtelen felment bennem a pumpa, de hát a beteg az szent nálunk, ezért vigyorogva mentem oda hozzá, és kedvesen megkérdeztem, hogy esetleg korlátozott a mozgásban? 

Mivel nem értette, csak nézett rám, folytattam.. 

- Vagy talán nem találja a mosdót, esetleg nem bírja felemelni a kezeit? Mert ha igen, akkor azt az irányt kövesse, és kezemmel a mosdó felé mutattam, és csak úgy mint otthon, legyen szíves szolgálja ki magát.. de itt már bizony felemeltem a hangomat, mert alig bírtam megállni, hogy orrba ne vágjam azt a hitetlenkedő szemtelen képét..

A másik gyöngyszem..

- Fiatal huszonéves török suhanc, tegnap érkezett, még csak katétere sincs, ez is olyan gyalogkakukk mint a mosakodni nem tudó. A szobában hál istennek csak 2 ágyban kellett haránt lepedőt cserélnem, nála csak megigazítottam, aztán futottam volna tovább, de megállított..

- Nővér, miért nem húzza át teljesen az ágyat? 

- Már bocsánat, de hiszen tegnap érkezett.. semmi baja az ágyneműnek. 

- Az engem nem érdekel, újat kérek..

- Elnézést, de nem tévesztette el véletlenül a címet? Ez a neustadti kórház, nem pedig egy 5 csillagos Hotel.

Hogy erre milyen pofát vágott! Teljesen kiakadt, mire cseppet sem finoman közöltem vele, hogy nézze, otthon sem húz az ember minden nap friss ágyneműt, úgyhogy, ha nem tetszik a rendszer, akkor menjen haza, és huzattasson az anyukájával minden nap tisztát.. 

Marhára érdekelne, hogy otthon hogyan él? Hogyan lakik? Milyen körülmények között? Mert amit művelnek, az már elképesztő!