Április 27.
Hiába szuggeráltam magam, hogy igenis, neked rendbe kell jönni, annak a nyomoronc idegenek ki kell csusszannia a csigolyáid közül, és újra a régi leszel..
Pfffff...megint az idegsebészeten kötöttem ki.. egy hétig üvöltöttem odahaza a fájdalomtól, mire nagy nehezen időpontot kaptam a szakrendelésre..
Oszt.vez főorvos:
- mondja kedves beteg, nincs magának annál jobb dolga, hogy ide járogat vissza?? Most mi a fészkes fenét csináljak magával??
Beteg:
- motorfűrész????
Főorvos :
- és mi az hogy otthon nem tudja elviselni a fájdalmat? ? Hiszen a fájdalomcsillapítókat itt is ott is le kell nyelni. .
Ja, vagy úgy?? Már nincs több vakolat a falon amit lekaparhat??
Akkor feküdjön be a kórházba egy pár napra.. ott átcsempézheti az emeletet..
A felvételi osztályon, egy két órával később. ..mert nagy volt a helikopter forgalom..Fiatal román szakorvos..
- hát hogy gondolta maga, hogy csak fájdalomcsillapítót szed, és mi van a begyulladt ideggel, és mi van az izomlazítással?? Azt hitte hogy azok csak úgy maguktól elmúlnak?
Beteg kicsire össze zsugorodva:
- Bocsánat én nem vagyok orvos...
Röpke órácskával később a beteg élvezte még a folyosón fekvés gyönyöreit, és jó órácskával később már a szobájában folydogált az infúzió lefelé, de ez még mindig csak fájdalomcsillapító volt..
Április 28.
Tegnap délután mikoron a rövidke huzatos folyosói ágynyugalmamat egy meghittnek gondolt szobai tartózkodásra cseréltem fel, nem is gondoltam, hogy visszasírom még a folyosón való parkolásom.
Még szinte be sem állították rendesen az ágyam, a cuccaim félig még a kofferben voltak, a szobatársam, egy éltesebb dáma, aszonta a Zembörnek, akinek épp hogy csak a feneke lógott ki a szekrényből, hogy :
- Fiatalember, hozzon nekem kintről egy nagyobb csészét. .
A Zemböröm úgy meglepődött, hogy szó nélkül elindult a csészét felkutatni.. megtalálta, behozta, mutatja a maminak hogy jó lesz??
Erre a mami: - de ez üres..hol van a kamillatea? Hozzon forróvizet is bele..
A Zemböröm megint nekiindult..de még el sem ért az ajtóig, mikoron a mami megint megállította..
- inkább vigye magával ezt a teás kannát, ezt töltse tele forrrrrrr...
És sajnos ilyen bután fogunk meghalni, hogy nem tudhatjuk hogy mi lett volna az óhaja sóhalya, mert az osztályos nővér üvöltése beléfolytotta a tovàbbiakat..
Nem szelíden, halkan, hanem üvöltve tette helyre a mamikát.
- De most már aztán elég legyen! Itt a vége! Velem mégegyszer nem fogja ezt a cirkuszt csinálni!
Magának azzal az Úrral semmi dolga nincsen! Tiszta szerencse hogy holnap már megy haza!!
A mami visszafogta kicsit magát, a növér meg csapkodva elment a kannával..
Az én dolgaim is végre a szekrénybe kerültek, a hitves a kezem alá pakolta a szükséges dolgokat, érzékeny búcsúvétel, majd elment haza.
Alig tette ki a lábát a szobából, a mami előbújt a takarásából, mert a nővérke miatt a paplant a feje búbjáig húzta, odafordult hozzám és azt mondta:
- maga még fiatalka, biztosan jól tud mozogni, menjen csak és hozzon nekem...
Na de amit ezért kapott azt sztem az életben nem felejti el, ugyanis a növér pont ekkor lépett be..
A mamit ettől kezdve alig láttam, no nem a takaró alatt bujdosott, hanem bevonult a budiba nagy dérrel dúrral. .Olyannyira megtettszett ott neki, hogy a nap folyamán sőt az éjszaka is ki kellett vonszolnom magam a folyosón lévő wc-re. Mit ne mondjak, kicsit zokon vettem, láb nélkül nehézkes a közlekedés. ..
Reggel 7 kor megint elfoglalta a trónt, 8 kor nyitotta az ajtót ki, kidugta a fejét, szétnézett és aszonta nekem:
- Menjen azonnal az ablakhoz, és húzza le a rolót mert nagyon süt be a nap.. addig ki sem jövök innen amíg le nem húzza. .
Na bakker... akkor ott maradsz..mert hogy én fel nem állok emiatt az is biztos..
A 10 órási vizit húzta ki a budiból, addig ott kuruttyolt ;)
