Az igaz, hogy már január közepén eljöttünk Siegenből, de mindig volt valamit csinálni.
Azt ugye nem kell regélnem, hogy mivel jár egy költözködés. Előtte is, utána is, aztán munkakeresés, munkába állás az új helyen, utána haldokoltunk mindketten egy kicsit, Josef is, nem csak én, nehogy már kimaradjon a jóból, ha épp magunknál voltunk, akkor meg épp zuhogott az eső…
De eljött egyszer a mi időnk is, május -16-17, két nap a világ, igaz, csak nekem, mert Josefnek csak a vasárnap adatott meg, és extrába a hétfő.
Szombaton ebéd után volt találkám a lányomékkal, irány Weinheim, a Miramar fürdőkomplexum.
Még jó, hogy ide egyedül mentem, nem Joseffel, mert őt csak a lábára kötött betondarabbal lehet a vízben 20 percnél tovább tartani.
Megadtam a Navinak az uticélt, a leggyorsabb útvonalon, bitte. Normális ésszel gondolva, ez azt jelenti, hogy nem visz keresztül Mannheim dzsungelén, pont a csúcsforgalom kellős közepére.
Pedig úgy tett…
Akkor vált gyanússá a dolog, amikor már harmadszor voltam ugyanazon a hídon, másodjára fel sem tűnt, mert olyan ideges voltam. De harmadjára már csak lestem, hogy te jó ég, én ezeket a táblákat már láttam az elmúlt percekben egypárszor. A kilométeróra is 20 perce mutatja a 17 km-t, nem csökkent egy méterrel sem. Mérgesen hívtam fel Emit, hogy csak azért nem fordulok vissza, mert nem tudok hol megfordulni.
Odaértem..
Abby már megéhezett, szalma krumplit majszolt, de nem sokáig, inkább jött velem a vízbe.
Isteni ez a fürdőparadicsom. Fedett, de van szabadtéri része is, valamint termál medencéje, 34 és 37 fokos vízzel. A termál medence felett kristálykövek ontják a fényt, az egyik rózsa-kvarckő, a kéket nem tudom ..
Hagytam magam rábeszélni, hogy Abbyvel meg Emivel csússzak le a családi csúszdán. Lentről nézve nem volt olyan félelmetes. Hogy mi vár rám, arról is volt fogalmam, láttam elég közvetítést a téli olimpiáról, a bob pályáról.
Végül is Abby már leért Emivel, túlélték, miért ne? Adjad neki…
Istenem, gyerekek.. azt hittem meghalok. Soha többet. A legnagyobb problémám az volt, hogy nem tudtam kiszállni menetközben. Mikor csak a cső közepén csúsztam egyenesen, nem is volt semmi bajom.
De mikor a gyorsulás és a tehetetlenség miatt felkenődtem a cső falára, és fentről láttam azt, hogy nekem hol is kellene csúsznom, lassan, öregesen, na, akkor lett tele a gatyám.
És még nem voltam túl minden kanyaron. Végül is, megint egyenesben éreztem magam, megint a cső közepén csusszantam, elegánsan, mint egy kis víziló-bébi, és olyan svunggal érkeztem a medencébe, hogy azt hittem nem marad víz benne, valamint a fenekemmel darabokra töröm a medence borítását.
Jajjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj…kipottyantam…..
Erre a nagy ijedtségre visszamentem a gyógyvizes medencébe, és elő sem jöttem onnan.. az való nekem, öregesen ücsörögni, uszikálni lassan.
Hogy teljes legyen az örömöm, hazafelé is eltévedtem, Navi ide, vagy oda...
Másnap, vasárnap, kutylik a kicsi kocsiba, és irány Franciaország, Strassbourg.
Láttam a neten egy varázslatos képet a La Petite Franceról...
na, ezt akartam látni..nekiindultunk, persze hogy előtte elfelejtettük magunkat betájolni, hogy Strassbourgba érve merre kell kereskednünk..de egye fene, majd megtaláljuk.
Az első nagy kalandunk az úton, egy parkolóban volt, a nyilvános wc-vel..
Ilyet sem pipáltam még... vizet ne is keress benne, amivel le tudnád öblíteni a végtermékedet :)
Ha pisilsz, akkor egy gumi futószalagra pisilsz, arra pottyantasz mindent, és utána a jobb lábaddal, a wc melletti pedált kell taposnod, mire komótosan arrébb araszol a pottyanat a szalaggal.. minnél gyorsabban nyomod a pedált, annál rövidebb ideig kell szagolnod és nézned a pottyanatot :)
Megérkeztünk:)
Nagyon jó időt fogtunk ki, és rengetegen voltak úton. Josef mindenáron arra akart rávenni, hogy kérdezzem meg a franciáktól, hogy merre is van a La Petite France... ok, de mégis hogy a búbánatba?
Appolinaire Mirabeau hídjának első verszakán kívül semmit nem tudok franciául..
Sous le pont Mirabeau coule la Seine
Et nos amours
Faut-il qu’il m’en souvienne
La joie venait toujours après la peine
Vienne la nuit sonne l’heure
Les jours s’en vont je demeure
Fut a Mirabeau-híd alatt a Szajna
S a szerelem
Mi zúgja, mi sugallja
Hogy minden kéjnek fájdalom az anyja
Csak szállj le éj az óra üt
Csak szállj idő én várok itt
(Mészöly Dezső fordítása)
Elindultunk inkább keresni valami kis éttermet, mert már elhúzták a levesnótát.
Láttunk is kis kedélyes épületet, kinti asztalokkal, de Josef megmakacsolta magát, hogy ő bizony bazárba nem megy :)
De ki látott ,még olyan bazárt, ahol kint ülve kell eladni, meg vásárolni?
Nem bazár volt ez, hanem egy nagyon közismert kis kocsma, ahol enni is lehetett ám sok sok finomságot.
Bizony isten, a Flammkuchenjük finomabb volt mint a németeké, pedig innen származik. Házi készítésű finom, világos sörrel...hmmmmm...nyamm nyamm nyamm..
És rögvest megoldódott a hogyan kérdezzek franciáktól kérdése, mert magyar szót hallottunk az egyik asztalnál :) Aranyosan útbaigazítottak minket, tehát semmi ok a további aggodalomra :)
elindultunk a La Petite France felé..
és megtaláltam a magam Mirabeau hidját Strassburgban :)
minden csak nézőpont kérdése.. valahogy az összhatás nem olyan volt, mint a neten talált képnél :)
de jót csavarogtunk a Katedrális környékén..
nézek úgy ki, mint a Chaplin imitátor :)
és sikeresen bolondot is csináltunk magunkból :)
Igaz, nem tudom hogy hova tette a szemét a festő, de jó 20 évvel ezelőtt neztünk így ki mint a következő képeken :)
Mindent összevetve, csodaszép napunk volt :) És ha belegondolok, hogy mennyi vár még ránk.. mert nem kell időre hazamenni, mert kávét és sütit kell az asztalra tenni. Mert élhetem végre az életemet, nem a másokéhoz kell alkalmazkodnom. Azért volt értelme ennek az elmúlt 6 évnek a háziápolásban.
Elindítottam magam egy úton, ami mentén most tovább fogok haladni. Habár nem ismerte el ez a tartomány az NRW-ben szerzett bizonyítványomat, mégis felvettek egy mobil pflegedinsthez ápolónak. Innentől fogva rajtam múlik, hogy mennyire becsülöm meg magam, és mennyire tudok beilleszkedni a kollegáim közé.
Habár ilyen gondjaim sohasem voltak, és már itt is elfogadtak, mint kolleginát.
És hogy hogyan jövök ki az ápoltakkal?
Készül az élménybeszámoló a mobil pflegedinst házatájékáról :)
