Helyzetjelentés a boszorkánykonyhából :)
Nem akartam sütni, mert volt készen vett sütim.. de az olyan hűtőben elállós fajta... az alma, amit viszont vettem, az nem az elállós fajtába tartozott..ráadásul belemarkoltam ám rendesen, mert vettem egy nagy zsákkal belőle.. de mivel nem is szeretem, alig eszem.. nem eszem...pontosabban 4-5 évente 1-2 darabot, de csak a Starking fajtát.. mást nem nagyon..
Most meg valahogy Maminak sem volt igazán kedve hozzá, és nem csoda, hogy ránk akart rohadni...Az ebéddel vacakoltam, mikor észerevettem, ha nem kezdek vele valamit, akkor nagy ívben hajinthatom a kukába..
Bakker...nem szeretem almából, nem szeretem almássütit :(
akkor süssünk.. és lássuk mi alakul ki belőle :)
- A lereszelt alma állaga igazán így lucskosan tetszett, de ha még cukrot is adok hozzá, meg nem nyomom ki a levéből, akkor ronggyá ázik a tésztája..
- kötelességtudóan kinyomtam az almalevet belőle, amit abban a minutumban le is eresztettem a torkomon...
- de miután belekotortam kanállal az almába, már meg is bántam... nem kotrást, hanem hogy lehúztam az almalevelet.. mivel visszaköpni nem tudtam...
- valamit kezdeni kéne vele, mert így nekem túl száraz volt...
- Hoppá.... a hűtőben csücsült egy kis üveg Apfelmus.. ez olyan almapürének felel meg.. fura egy ízlésük van a németeknek, ők pl a tócsnyit eszik ezzel az édes maszlaggal...
Na, nekem most pont kapóra jött, mindjárt adok én annak a száraz almareszeléknek..
...meg hogy én is ehessek majd belőle, hogy ne legyen csak alma íze, alulra a tésztára Rote Grütze-t kentem, jó vastagon,
- nem spóroltam a fahéjjal sem, meg raktam ám bele cucit is rendesen :)
De olyan fincsi puha krémes lett a reszelt alma, hűűűűűűűűűűha... a formát meg tényleg úgy akartam kibélelni tésztával, mint a Käsekuchennél, vékony alap, az oldalát is csak véknyan, hogy legyen hely a tölteléknek, ne csak tésztát együnk..a tetejére meg a ráreszelni a maradékot, ami a forma kibélelése után megmaradt..