Kinek ilyen, kinek olyan a rózsaszín szappanbuborékja.. az enyém egészen különleges volt :)

Kedves Baromfitársaim a tyúkudvarban :) 

Mint tudjátok, mi, a két lábbal a földön álló, és szorgalmasan kapirgáló, dolgunkat tevő emberek egyszerűen, egy túltengő és csapongó képzelettel megáldott nővérke által, aki orvosnak hazudta magát, és mindenkinek orvosi tanácsokat osztogatott - le lettünk földhözragadt baromfizva. 

Míg ő, a kupac trágyadomb tetején üldögélve, a ragyogó égbolton szárnyaló sasok röptét figyelve azt elirigyelte, de olyannyira, hogy szentül meg volt győződve arról, hogy ő egy szénakupac tetején pihengető sas, aki a szemében undorral és megvetéssel tekint le a baromfiudvarban (a nővércsoportban) szorgalmasan kapirgáló sokadalomra, és akinek az a sorsa, hogy a magasban hasítsa a fénylő kékséget, versenyre kelve a lágy széllel, vagy akár a tomboló viharral is. 

De nem csak ilyen irányban csapongott az elméje, mivel elégedetlen az életével, kitalált magának ezt is, azt is, hazudott egy másik munkát, szeretőt, szerelmet, rózsaszirmos illatos fürdőt, repkedő szappanbuborékokkal. 

 

Nnnnnnna, a kutyafáját neki! 

Jelentem, nekem is megvolt a szappanbuborék! Olyan, amilyet ez a hibbant elméjű tyukinca kitalálni sem bírna, mert ilyet csak az élet tud produkálni, az az élet, ami néha keserű, szomorú, sokszor fájdalmas, de ami mégis csak az enyém, amiért megszenvedek, megküzdök, aminek végül is megtaláltam már az értelmét.. Tudom, tudom, kicsit sokára, de jobb későn, mint soha :) 

Róttam az utamat a véget nem érő kórházi folyosón, szorgalmas tyúk létemre itt is, ott is kisegítve. A reggeli rutinnal már végeztünk, lement már az orvosi vizit is, feltöltöttem a raktárból a kiskocsinkat minden jóval, ami a napi munkánkhoz kell. Az egyik szobából csengetett egy bácsika, pont ott haladva el, azonnal be is mentem hozzá, tudtam hogy nehezen mozog, egy pár méter megtétele neki az örökkévalóságig tart, de csinálja egyedül! Respekt! 

A wc-n üldögélt, és elmutogatta, elnyögte - sajnos erősen beszédhibás is- hogy telecsorgott a pelenkanadrág, ugyan adjak már neki egy másikat. Hogy ne kelljen felállnia, egyszerűen csak levágtam róla és akkor vettem észre, hogy bizony más is besikeredett abba gatyóba, nem csak a folyékony elem :) 

Rászóltam, hogy el a kezekkel, maradjon nyugton, azonnal visszajövök egy tiszta nadrággal meg nedves lemosó kendővel, el ne merjen nekem szaladni onnan. 

Alaposan lemostam hátulról, és megkértem, hogy ugyan már, úgy csupaszon, de jöjjön már ki abból a szűk lyukból, mert ott nem tudom ráadni a pelusnadrágot. Mivel kis törölközőt elfelejtetem vinni, a menetszélre akartam bízni, hogy leszárítja a popót, mire az ágyhoz ér. 

Elindultunk, lassan, megfontolva minden centimétert :) 

Közben a mozgástól beindultak a belső szervek működései, ha nem is mind, de a belek elkezdtek rendesen dolgozni, és menet közben mélyebb, magasabb frekvenciájú hangok törtek elő hátulról, rövidebb, hosszabb intervallumban. Igen ám.. de mivel én tényleg nagyon alapos voltam, habzott ám a kendőtől a popó rendesen, minek következtében apró szappanbuborékok sokasága tört elő, minden lépésnél.. Na jól van nnnnna, igaz ez nem volt rózsaszín, mint a regényekben, de szaga az volt! Még ha nem is rózsaillatú, de akkor is az én szappanbuborékom volt!