Szülinapi morzsák...

1 éves az Unoka!

Február 13-án, pénteken lett 1 éves Abby. Nem volt egyszerű ennyi embert egy napra összehozni, nem is sikerült.
 
Nikol pénteken de. landolt, Josef pénteken késő délutánig dolgozott, és Siegenből még vissza is kellett érnie..röpke 2,5 óra hossza autóval..

Tehát a partit szombatra időzítettük, olyan 17 főnyi vendégsereglettel.




Pénteken este Josef hív telefonon:

- Kutya kell, vagy unoka?

- Tessék? Mi van? –értetlenkedtem egy sort.

- Itt vagyok Eminél, Nikolt is hozom magammal haza, ott alszik nálunk, de Emi azt kérte, hogy vigyük már magunkkal Lunát, had fárasszák ki egymást Toffyval.. hogy holnap, a partin ne legyen vele gond.. Mesinek még amúgy is sok dolga van a hidegtálakkal. Szóval, a kutyát vigyem magammal, vagy Abbyt?

- Kutyából momentán van 6 darab, unoka kell.

Egy óra múlva kaptam egy egyéves unokát, aki mosolyogva, nevetve jött hozzánk, és egy cseppnyi félelem, ijedtség nem volt benne, mert nincs a közelben az anyukája. 

Vacsoránál:

- Mami, mit eszünk, mert Eminél csak beszéltünk róla, hogy kínai legyen, pizza, vagy döner? Aztán csak eldöntendő kérdés maradt.. éhes vagyok, no – mondta Nikol

- Krumplistészta, csak be kell kicsit mikrózni, és már ehető is.

Kirámoltunk gyorsan mindent az asztalra, nem kellett ezeknek melegíteni sem, úgy ették langyosan. Abby egyesével vette a kezébe a tésztaszálakat, aztán hogy jobban csússzon, főtt császárszalonna katonácskákat küldött utánuk. 

Míg a tésztát megőrölte a fogacskáival, a szalonnát nyelte, mint kacsa a nokedlit.

Vacsi után kollektíve rendcsinálás, Abby is kivette a részét belőle, mi meg Abbyt a mosogatógépből.

Olyan aranyos volt, ahogy oda bemászott, szóltam Nikolnak, hogy hagyja, ne szóljon rá, hogy nem szabad, mert le akarom fotózni.

Eltartott egy darabig, mert soha nem úgy állt be, ahogy szerettem volna, meg is unta Nikol, hogy de siessek már, elvégre most szabad, vagy nem szabad bemászni a mosogatógépbe?

Hehehe, na, így kell a szegény unokából bolondot csinálni, meg magunkból is. Aztán legközelebb csodálkozunk, ha nem hallgat ránk. 

Este 11 óra magasságában:

- Anya, lehet jobban jártunk volna, ha mégis csak Lunát hozzunk magunkkal? Meddig fog ez a kölök itt rodeózni? – kérdezte Nikol.

Mert, hogy, a kölök rendületlenül rótta a köröket, meg sem rebbent a szeme, hogy fáradt lenne,mikor mi már rendre mindnyájan laposakat pillantottunk, akkor sem.

Játszott a kiskutyákkal, bemászott hozzájuk, kirámolta a szoba közepére a Toffy egyik ágyacskáját, megágyazott magának benne, és oda telepedett. 

- Na, fasza, elhozzuk az anyjától, a nagyanyjánál meg csak a kutya vacka jut neki. Ez aztán a vendéglátás. – nevette el magát Nikol.

Aztán 11 órakor heves tiltakozás, 15 másodpercig tartó bömbölés, mert, hogy gondoltam én, hogy csak úgy beteszem az ágyba..

De megkapta a tejecskéjét, amitől megbékélt, megragadta a kezemet, bele-bele kapaszkodott a varázslatosan puha meleg kis kezecskéjével, nem is engedte el egész éjszaka. Befészkelte magát keresztben közénk, még jó hogy nem méter húsz, hanem egy számmal kisebb kiadás. :)  

Reggel 8-ig, moccanás nélkül aludtunk.



Nevetve, vidáman ébredt a kis angyal, elmesélte, hogy mit álmodott, be nem állt a szája korán reggel.

Reggeli, aztán Nikollal lefoglalták magukat, én sütöttem, főztem, és még ők fáradtak ki :)

Fél háromra hazaértünk vele, már gyülekezett a vendégsereg.

Boldog szülinapot Abby!

Egy unoka monológja:


- Kici vadok, beteg vadok, nűgöc vagyok..szehod szem jó.. szem fent, szem lent..


- Nadi!! Cinálj valamit, unatkozom!


- Micoda?? Asszed hod kitudod cúrni a cememet ezzel a kici car camcunggal? ? Nem isz műkcik!! Hiába nomogatom, cemmit cem cinál! Nem cirimpol, nem piszlog..kaputt! !


- Ez az, ííííd kell ectet cinálni, kicike nafogás, círás, és mit kaptam?? Nadi ideatta a cili-vili tejefonnyát..


- Húúúúha... hod edzen micoda idzék vannak..


- ha esztet nomom, a papó becél vicca..de ceppet cem mulatcágosz, aszonta hod moszt nem tud becélni mert dógodzik..


- De a mácik gomb nadon izgi. ..arra a Nadi ugrik, de hod mekkorát! Nem isz tudtam hod ijen nadot tud ugrani..


- Valami ablakokról becél, hod kinitottam valami ojan ablakot amit nem kellett vóna.. pedig én nem... dehod isz.. kici vadok, beteg vadok, nem érem én fel a zablakot...megnésztem.. direkt... mind a kettő be fan dzárva..


- Na jóóóó, nomogatom máchol..


- Hoppá, edz a gomb isz a nadit vedzérli..de mán megint nem értem hod mit becél... mit cináltam én?? Valami inkognito állapotot cináltam??

Dehod isz! Énnnem! Asszem tudom mijaz! Edz nekem kínai!!


- Neeeeeeeem, nadi, neeeeem, ne vedd el a tejefonomat..mijert tetted fel a zablakpájkányra??


- Asszed ki tucc vejem tojni?? Nanááá hod nem.. zsutty...ed jossz modzulat, és kibojult a kutyak vize..


ÉS AMÍG A BOLONDNAGYI AZZAL VOLT ELFOGLALVA HOGY A TETEMES MENNYISÉGŰ VIZET FELITASSA A SZŐNYEGRŐL, ADDIG A KICI BETEG UNOKA ÚGY LEKAPTA AZ ABLAKPÁRKÁNYRÓL A TELEFONT MINT A SZÉLVÉSZ, ÉS KACAGVA ELROHANT... „smile“-Emoticon