Egy Behandlungspflegerin naplója :) : augusztus 2014

Azért én is tanulok valamit :))

Nem is tudom hány évesek lehetnek a Lolli pizsamái, de egy biztos, jobban tartanak a régiek, mint az újak.

Amit kb. 2 éve vettem neki, azokat egyesével dobom a kukába. Mint ha egy kis egérke rágta volna ki mindet, a nadrágok úgy néznek ki, mint a szita.

Már régóta nem párban hordja őket, mert a felsővel semmi baj sincs, de nadrágot, van, hogy naponta háromszor cserélünk. Ergo, többet is mosom.

Ugyanez vonatkozik a legalább 10-15 éves pizsamáira is, de valahogy azok még mindig egyben vannak, lyukacska nélkül. Igaz, más az anyaguk, de ezt a fajtát már hiába keresem, nem tudom beszerezni. Elasztikusak, puhák, mikor belezuttyan a székbe Lolli, a pizsama vele együtt mozdul, tágul :)

Most valóban nagyon csini pizsamákat vettem neki, csakhogy… nem elasztikusak, kissé merevebbek.

Rögtön ki is kellett próbálnia, illegette billegette magát a tükör előtt, tetszett neki a látvány. Hiába, hiúság, Lolli a neved.

A délutánban már jócskán benne jártunk, hagytam had tévézzen, én is elvonultam a saját kis kuckómba. Egyszer csak, mint az őrült, nyomja a bébi fon gombját..jesszus, mit csinálhatott, csak nem elesett megint? Rohanok hozzá, ott ül a tv szobában az ágy szélén, egy szál pelenkanadrágban, a pizsamanadrág a földre hajintva…

- - Van nekünk idehaza Lenor?

- - Persze, azzal öblítünk, már rég óta (de, óriási kérdőjelek a szememben, mi a fenét akar a Lenorral?).

- - Akkor gyorsan, csak Lenorban, de csakis Lenorban mosd ki a nadrágot, attól meg fog puhulni. Most láttam a tv-ben a reklámot, azonnal csináld, mert olyan kemény ez a nadrág, nem kényelmes ülni sem benne!

Még a szemem is felakadt ekkora marhaság hallatán, de Lolli kötötte az ebet a karóhoz. Sőt, hogy bebizonyítsa az igazát, elkezdett ide-oda kapcsolgatni a kütyüvel, hátha egy másik csatorna épp mutatja megint azt a reklámot.

Csak Prill-es reklámot adtak épp akkor, de nem hagyhattam ki a poént. Hagytam, hagy nézze végig a reklámot, aztán megkérdeztem tőle, hogy te valóban el is hiszed, amit most láttál?

- - Naná, hogy elhiszem, mondta teljes bizonyossággal.

- - Akkor, ha most megtöltöm a fürdőkádat Prillel, és beleülök, az azt jelenti, hogy fogpiszkálóként fogok kijönni? – kérdeztem vissza.

Gondolkodott egy darabig, összerakta fejben a dolgokat... igen, a Prill, az zsíroldó, amiből, nekünk van elég, tehát, ha beleül a Prillbe az ember, akkor lefogy…

- - Hogy tudsz engem is beleültetni a kádba? Megoldható? Hogy fogsz kiszedni belőle? Menni fog? - és még a szeme is csillogott annak reményében, hogy újra Lollobrigida lehet belőle.

Kész lettem…. feladtam.. reménytelen. :))

Holtáig tanul az ember, hát még Lolli :)

Este, attól függően, mikor megy aludni, mindig megállítja Lolli a 100 éves állóórát, mert olyan hangosan kolompol az éjszaka, hogy kikolompolja őt nem csak az álomból, hanem még az ágyból is.

Mit ne mondjak, én a sima vekker ketyegését sem bírom elviselni, nem is csodálkozom így Lolkán sem.

Már 5 éve hogy itt vagyok vele, de csak nem rég tűnt fel, hogy, hogyan is helyezi üzembe megint ezt a toronyórát a nagyharanggal.

Ha megállítja fél 11-kor, másnap reggel 8-kor csak fogja a kismutatót, visszahúzza a 8-asra, igazit a nagymutatón, hogy a perc is stimmeljen, aztán meglöki a kolompot, had szóljon. Lestem, hogy mit csinál, és nem álltam meg szó nélkül;

- - Te most mit csinálsz? Direkt tönkre akarod tenni az örökségemet? Egy halom ócskavasat akarsz rám hagyni fakalickában?

Csak nézett rám nagy szemekkel, nem értette, hogy mit csinált rosszul. És ekkor kezdetét vette a tanulás.

Elmagyaráztam neki, hogy működik az óra, hogy a másodpercmutató adja a ritmust, az a főnök, ahogy az dolgozik, úgy húzza magával a percmutatót, és azzal automatikusan együtt halad az óramutató.

Másnap reggel megállt a toronyóránál, kinyitotta az ajtaját, felemelte a kezét, és ekkor megállt a keze a levegőben.

- - Nem nem, nem úgy ahogy eddig. Rendesen, ahogy tanultam. Hogy mit kell nekem még 86 évesen megtanulni…de nem tesszük tönkre, vigyázunk rá, elvégre ez az Erika öröksége lesz..na akkor.. húúúú de magasan van az a mutató, hűha mennyit kell tekerni előre, hogy a 8-asra érjen….ahhh, elfáradtam.. mit meg nem tesz az ember, ha muszáj..

Én azt hittem, bepisilek a konyhában a nevetéstől. És az óta is ügyesen, szépen teker előre, igaz pipiskednie kell, hogy elérjen odáig. De egy szava sincs, mikor olyan magasra felemeli a fájós karját.

Bezzeg, mikor jön a gyógytornász tornáztatni, akkor mindig óbégat. Pedig ilyen magasra fel sem emeli a karját.

Backesfest

Nekünk is volt az udvarban anno kemence.

Ismerem a frissen sült kenyér illatát, imádtam a kenyérlángost, szalonnával a tetején, kaporral, sóval megszórva.

Az a kenyér, amit a nagymamám sütött, mint a vaj, olyan puha volt. A héja ropogós, piros, belül pedig mint a szivacs. Friss házi vajjal, amit én köpültem, ajjjjjsch, na , elég volt ennyi az önkínzásból…

Feuersbachban ma Backesfest volt.

A kenyér ünnepe.. menni kellett, kenyeret, sütit venni.

De hol marad az a mindent betöltő, igazi kenyérillat?

Csak nem napokkal korábban megsütötték már a kenyeret?