Egy utazás margójára...otthon, édes otthon..

Vakáció!! Oh, oh ohh, oh ohh, vakáció!! :)

Akkor csapjunk a lovak közé, vár a nagy utazás..1200 kilométer hazáig..pénteken este indultam el, és a legutolsó pillanatban útitársam is akadt, ráadásul Klára is Ózdon lakik :)) 

Szerencsésnek mondható utunk volt, a német oldalon csak egyszer álltunk dugóban baleset miatt, az osztrák határ után megálltunk, pár órát szundítottunk, és jó tempóban délre otthon is voltunk..

Budapesten nagyot néztem, a Keletinél minden fel volt minden irányban túrva..amit láttam, abból nem tudtam eldönteni, hogy felújítanak, vagy csak toldoznak foltoznak...de az is lehet, hogy Attila sírját keresték :))

Hatvannál lehajtottam az autópályáról, és onnantól kezdve az egyik döbbenetből a másikba estem..a Dunántúlon nem volt ennyire szembeszökő a szegénység, az elhanyagoltság, a lepusztultság, habár autópályán jöttem végig, nem is csodálkozom, elvégre mi a fenét is láttam volna a pihe-puhán továbbsuhanó járgányomból..

De Nógrád, letaglózott..nincs is kifejezés rá, hogy mennyire..egyedül a maconkai horgászparadicsomnál vidultam fel, gyönyörű szépen rendben tartják...

                                                                         


Viszont otthon, Ózdon, nagyot néztem..a forró nyarakon a hőségtől bugyborékoló, aszfalttal borított nagy-parkolót gyönyörű szép térkövekkel rakták ki..így most a városközpontban egységes térkő borítja be a járdákat, parkokat, egészen a Meggyes végéig.. 

Remélem, hogy egészen a Gyújtósi körforgalomig megcsinálják, hogy egyforma legyen mindenhol..


A főút mellett, amerre néztem, mindenfelé virágok pompáznak, a kandelábereken csüngnek a szebbnél szebb virágkosarak, és a régi szürke, megkopott betontámfal a főút mellett új életre kelt, szorgos kis kezecskék színes krétával új értelmet adtak a betonrengetegnek...szóval, tetszett amit láttam :)) 

De ettől, hogy élhetőbb, és szebb lett a város, sajnos a megélhetési gondok nem lettek kevesebbek, a közbiztonság sajnos nem lett jobb..

A hétvége gyorsan elröppent, vasárnap este lepasszoltam a Laptopomat Topykának, hogy szedje rendbe szoftverileg..azt hittem hogy az irántam való kedvessége gyanánt már lejjebb költöztek vagy két emelettel, de nem, még mindig legfelül laknak, lift nincs, és a haját sem engedte le az ablakból, hogy felhúzzon :) a kis piszok!! :)

Hétfőn megkezdődött a versenyfutásom az idővel, hivatalból ki, újabb hivatalba be.. 

- az adóhatóságnál meglehetősen szigorú szemekkel mért végig a hölgy, és én meg kell hogy mondjam, már elszoktam ettől a modortalan, fennhéjázó, lekezelő viselkedésmódtól.. 

- de hát valamit csak tanultam már a nagy külföldiában én is, megjegyeztem, hogy de jóóóóóóóóól is áll neki ez a szép nyaklánc, a hozzá passzoló fülbefityegővel... árulja már el, hogy hol lehet venni??

A szigorú arcvonásai előbb kiegyenesedtek, már nem ráncolta olyan görcsösen a szemöldökét, aztán széles vigyorba csapták át, és közölte, hogy óóóóóóó, ez semmiség, itt vette a városban.. és már más hangnemben, nna, akkor nézzük, mit is tehetek önért ?? 

Innentől kezdve ment minden, mint a karikacsapás: itt is, ott is, időpontot egyeztetett nekem, csak menni kellett mindenhova és bekopogtatnom :))


Kedden nekiindultunk anyukámmal a szűkebb hazánknak, a szép, ízes beszédű Szabolcsnak.. 

Onnan származunk, ott él a rokonságunk, csak anyukámék keveredtek el ilyen messzire a gyökerektől.. habár, ha jobban belegondolok, jól tették, mert a szabolcsi ízes beszédet nagyon szeretem, meg Ica néném apró, hegyesre töltött káposztáját, de magát Szabolcsot, a lapos, guta ütötte tájait, az akácfáival egyetemben, már nem csípem annyira.. sőt... semennyire sem.. bár Tiszakarád, a Tisza másik oldalán, ahol felnőttem, az is lapos, de fene tudja, gyerek fejjel az akkor annyira nem volt olyan fontos, hogy dimbes-dombos, girbe-gurba, vagy egyenes..


Bejelentkezett anyukám előző nap Ica nénémnél, hogy megyünk, legyen ám otthon..és Ica nénémet ismerve rögtön hozzá is tette, hogy de nehogy egész délelőtt a konyhában sürögjön-forogjon, nem kell ám nekünk semmivel sem készülnie.. harapunk egy kis valamit, és az elég is.. 

- nahát, engem meg menten a szívbaj kerülgetett, hogy még képes az anyukám lebeszélni a nénémet a finom, iciripiciri hegyesre töltött káposztáról.. mikor alig vártam már, hogy ehessek belőle..integettem is, kézzel lábbal anyunak,hogy itt hagyja abba, de rögtön, mert én bizony enni akarok.. én miattam, igenis tessék sürögni forogni a konyhában...

De nem hagyta magát szerencsére a rokon :) azt mondta, gyertek nyugodtan, majd csak valami egytálételt fogok főzni.. nnnnna, én el is könyveltem magamban, hogy szabolcsi töltött káposztát fogok enni :)) Szóval, jó napnak néztünk elébe... :))

Miskolcig együtt mentünk anyuval, onnan ő busszal ment tovább Ibrányba, én meg először a tiszakarádi temetőbe mentem. 

Sárospatakon mondhatni ismerős vagyok, de ott is feje tetején állt a belváros, és ott lyukadtam ki, a kis utcákban kacskaringózva, ahol nem kellett volna.. de megleltem a Karádra vezető utat, és ekkor jött csak igazán a meglepetés.. haladok nyugodtan a sávomban, sehol egy teremtett lélek, néha egy egy autó.. de az a kevés, ami volt is, az is igazán furcsán jött velem szemben.. 

Csak néztem, hogy mi ez a libasor-formáció a szembejövő autók részéről, és az összes az út közepén tartott felém. 

Nem kellett sok hozzá, én is megértettem az okot, hogy miért, és én is a lábam közé kaptam a felezővonalat..szó sem volt már pihe-puha suhanásról, ez a néha aszfalttal borított lyuktenger, ami két oldalra lejtett is még ráadásul, rendesen megviselte a kocsi rugóit...és ez így volt egészen Ibrányig, sőt, ha jobban belegondolok Tokajig..

Annyira akartam töltöttkápit enni Icanénémnél, hogy az orrom becsapott..nem is az volt a menü, de én annak a szagát éreztem..volt is kikerekedett szemem, mikor megláttam a csirkecombot..de azért nem hagytuk ott..belaktunk belőle rendesen..

Eztán jött a temetőtúra, a rokonság legnagyobb része az ibrányi temetőben fekszik..itt nyugszanak az anyai nagyszüleim is, akiket nagyon, de nagyon szerettem..

Hazafelé még meglátogattunk egy két kedves rokont, elütöttük az időt rendesen, és ha egy kis mezőgazdasági út beiktatásával is, de kikeveredtünk Szabolcsból, igaz Lizi a feje búbjáig sáros lett..( Lizi az autóm )

A következő napokban sikerült minden hivatalos dolgomat lezárnom, és találkoztam a régi kolléganőimmel, akikkel együtt húztuk az igát a GE-ben. 

Isteni volt újra együtt tereferélni, bár nem egyfelé tart már az utunk, mindenki a sajátját járja, és lehet nem is beszélünk minden nap, de szerintem nem ettől függ a barátság..

Topyka is megcsinálta a gépemet, a német nyelvű Windowsom helyett kaptam egy modernebbet, és tudom váltani a nyelvet, és a klaviatúra beállítását..csak most újra meg kell tanulnom a magyar billentyűkiosztást, mert elfelejtettem hol vannak a magyar ékezetes betűk :)) megmutatta azt is, hogy milyen billentyűkombinációt nem szabad megnyomnom, különben minden elszáll a gépemről... 

A prezentáció olyan jól sikeredett, hogy kezdhette újra elölről az egészet feltelepíteni :)) de én ettől függetlenül marhára jól szórakoztam :))

Sikerült Zsórira is eljutni az utolsó napon, ráadásul nem egyedül kellett a vízben kuruttyolnom, jött velem a keresztlánykám Fanni, és a gyerekkori legjobb barátosném, Tündi is :)) attól eltekintve, hogy Tündi nem igazán szereti az emberekkel teli medencéket, és Fanni inkább tempózik a hűvösebb vízben, mint hogy a melegebben ücsörögjön vénasszony módjára, egész jól elvoltunk :)

És lassan, de eljött az utolsó nap, amikor búcsút kellett vennem, és elindultam haza.. Budapesten elkeveredtem...de rendesen.. A Thököly út le volt zárva, teljes hosszában, gőzerővel kerestek ott is valamit.. Nekem meg erről az útról kellett volna balra valahol elfordulnom..mivel én nem ismerem Pestet, csak a navira hagyatkozhattam, az meg mindenáron vissza akart irányítani a Thököly útra..szóval nem hallgattam rá, mentem a magam feje után, és a Keletinél lyukadtam ki, de a másik oldalán.. És nem tudtam kihajtani, mert le volt zárva a felújítás miatt az út vége.. 

De mázlim volt, mert egy taxis kivezetett ebből a dzsumbujból...az osztrákoknál egyszer vitt le olyan 20 kilométernyi szakaszon az autópályáról a navi, de a nemet oldalon pályát csak hébe-hóba láttam, aztán megint leterelt a mellek utakra..komolyan mondom, azt hittem, már lementem a térképről is.. Reggel 6 kor indultam el otthonról, és éjfélre értem Siegenbe, de alig bírtam kimászni a kocsiból..

Még jó, hogy Memici maradt másnapra is, mert reggel nem bírtam volna felkelni mamihoz..másnap viszont azt hittem megszakadok a nevetéstől mikor megláttam, hogy Memici hogy védte meg Luna ( Goldner retriever ) ártatlanságát egy felajzott udvarlótól ( Toffyfitől, a mindössze 3 kilós bischon hawanesetol ). Egy fáslival lekötözte Toffyfi férfiasságát, csak akkor engedte szabadon, mikor hivatalos pisiszüneten voltak :))

Szóval, letudtam....nagyon jó volt otthon hogy együtt voltunk az anyukámmal, hogy találkozhattam a barátaimmal, ismerőseimmel, rokonaimmal... De semmi más után nincs vágyódásom..

Ez a jó 4 év, ami elszaladt velem itt Németországban, elég volt ahhoz, hogy más szemmel lássam az otthoni dolgokat..mert lehet szegény egy ország, lehetnek szegények az emberek, de ez mindenképpen együtt kell hogy járjon az igénytelenséggel?? Azt a szegényes kis portát is lehet rendben és ami a lényeg, tisztán tartani..akkor nem nézne ki talán minden úgy, mint ami az ebek harmincadjára jutott.


Amikor otthon éltem, fel sem tűnt..valahogy már ez volt a természetes..a különbség most látszik csak igazán, mert itt a paraszt is nagyobb rendben tartja a tehenek legelőjét, mint otthon az emberek a saját portájukat..


Tudom, tudom, innen én is lehetek okos, csak jár a szám, élnék inkább otthon és akkor meglátnánk, nekem hogy menne pénz nélkül a rendrakás..mindenkinek igaza van.. De ha már egyszer vettem a bátorságot, és vén fejjel nekivágtam a bizonytalannak, az ismeretlennek, és mint utóbb kiderült jól tettem, akkor hát ezt díjazván a bátor ember nyomán, engedtessék meg nekem, hogy had mondjam ki amit gondolok..


Ettől függetlenül szeretem én a hazámat, és büszke vagyok a magyarságomra, csak az nem tetszik, amit otthon láttam.. És mivel úgy gondolom, mindenkinek ott kell élnie, ha teheti, ahol jól érzi magát, akkor én inkább maradok Németországban..mert magyar vagyok én, nem hülye :)